„Az egyetemen a házat tervező építész képét vizionáljuk, de ebben a szakmában sokkal több út van” – interjú Báry Anikóval és Varga Csabával

Építészek az úton interjúsorozatunkban ezúttal Báry Anikót és Varga Csabát, az Individuarcht stúdió alapítóit kérdeztük arról, mi történt velük, mióta 2012-ben közönségdíjat nyertek a Formula Student Hungary autóversenypályája felett átívelő pavilontervükkel a Média Építészeti Díja versenyén. Kedvenc projektjeik mellett szó esett például a kivitelezésben szerzett tapasztalat és a pozitív szakmai visszajelzések fontosságáról is.  

Miért jelentkeztetek anno a MÉD-re?

Az egyetemi éveink alatt a tanulás mellett kerestük a lehetőségeket, szerettük a kihívásokat. Akkoriban nem volt túl sok pályázat, és mivel az építőipar elég rossz helyzetben volt, rengeteg építésziroda indult ezeken a megmérettetéseken. A 2012-es év volt az utolsó évünk a Bsc képzésből, akkor már „csak" a diploma volt hátra, így gondoltunk, marad energiánk plusz kihívások után nézni. Ekkor találtunk rá az X-Meditor Kft. által kiírt pályázatra, ahol egy, a Formula Student Hungary autóversenypályája felett átívelő VIP pavilont kellett tervezni. Izgalmas feladat volt, örömmel vetettük bele magunkat. Végül megosztott első helyezést értünk el, amire nagyon büszkék voltunk. Több irányból kaptunk elismerést a tervünkkel kapcsolatban, így arra gondoltunk, érdemes lenne benevezni a MÉD-re. A díjkiosztót a Katonában rendezték meg. Ott ültünk a nézőtéren, és egyszer csak a mi nevünket mondták, szuper jó érzés volt.

Mit jelentett akkor az elismerés? Hozott változást a díj elnyerése?

23 évesek voltunk, és ott álltunk a színpadon, kezünkben a díjjal, olyan építészek mellett, akiknek a nevét mindenki ismerte a szakmában. Óriási elismerés volt, ami nyilván önbizalmat adott a következő kihívásokhoz.

Hol tartotok most a szakmai karrieretekben?

Az egyetem után mindketten eltöltöttünk néhány évet tervezőirodákban és kivitelezésben egyaránt. Azt gondoljuk, hogy a kivitelezésben szerzett tapasztalat nagyon sokat adott hozzá a mostani szemléletünkhöz abban a tekintetben, hogy miként végezzük a munkánkat.

2016-ban megalapítottuk saját tervezőirodánkat, az Individuarcht építész stúdiót. Kezdetben családi házakat, kisebb társasházakat terveztünk. Az első megbízásainkat a korábbi munkahelyeinkről kaptuk, így tervezhettük meg volt főnökeink családi házát, a cégeik által épített társasház beruházási projekteket, sőt az új iroda- és csarnoképületeiket is. Ezután organikusan jöttek a megkeresések. Az egyik megbízó ajánlott tovább minket a másiknak, így szépen bővült a megrendelői körünk. Ma már számos családi- és társasház tervezés mellett ipari épület, óvoda és iskola kialakítása is szerepel a munkáink között.

Igyekszünk továbbra is pályázni, bár már nyilván kicsit kevesebb idő jut rá, de abban megállapodtunk, hogy minden évben legalább egy pályázaton részt veszünk. Ezt fontosnak tartjuk, hiszen egy pályázat során az ember jobban elengedheti a fantáziáját és hitelesebben fel tudja mérni, hogy hol is tart éppen. Így részt vettünk például az első világháború emlékművére kiírt pályázaton, a Bence-hegyi kilátó ötletpályázatán és legutóbb a Soproni Multifunkcionális Központ tervezésére kiírt pályázaton is.

Emeljétek ki néhány munkátokat, amit meghatározónak gondoltok és különösen büszkék vagytok rá!

Az egyik kedvenc projektünk egy II. kerületi egykori nyaraló, később családi ház bővítése volt. Az épületet 1975 és ´78 között építették, eredeti tervezője Báles Antal volt, majd a ´90-es években Bartók János építész tervei alapján átalakították, ekkor nyerte el mai, Bauhaus jegyeket hordozó megjelenését. A bővítés tervezésekor fontosnak tartottuk, hogy az épületet megőrizzük eredeti állapotában, a homlokzat finom tagolásaival és a csőkorlátokkal. A ráépítés kialakításánál az volt a koncepció, hogy élesen váljon el a régi és az új, de mégis egy egységet alkosson az épület. Így kapott a fehér ház fekete kalapot. Ezzel a munkánkkal nyertük el a Prefa „Fémlemezfedések az építészetben" 3. díját terv kategóriában.

Egy szakmai díj nyilván nagyon fontos elismerés, de legalább ilyen fontos volt számunkra a környéken lakók visszajelzése. A tulajdonos mesélte, hogy többen megállnak a ház előtt és megnézik, sőt volt, aki meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy nem lerombolták az épületet, hanem új élettel töltötték meg.

A másik különleges projektünk egy zuglói családi ház. Egy ikerház-fél elbontásával kialakult telekre terveztük az épületet. A koncepció az volt, hogy az utca felől egy egyszerű, nyeregtetős családi ház jelenjen meg, de az udvar felé hosszan elnyúló, a kerttel közvetlen kapcsolatot tartó tereket rejtsen. Az épület szíve és központja a galériás nappali lett, amit a dupla belmagasságú üvegfelület és a homlokzat beforduló téglaburkolata tesz különlegessé. Ennek az épületnek a belsőépítészeti kialakítását is ránk bízta a tulajdonos. Nagyon szerettük ezt a munkát.

Ahogy korábban is említettük, igyekszünk minden évben részt venni egy pályázaton. Tavaly a Soproni Multifunkcionális Központra kiírt pályázaton indultunk, és bár díjazásban nem részesültünk, mégis meghatározó volt számunkra ez a feladat. Kicsit kiléphettünk a hétköznapokból, a megszokott tervezési feladatokból, és egy különleges épületet álmodhattunk meg.

Mit tanácsolnátok a pályakezdés kapujában álló fiatal építészeknek, hogyan kezdjék el menedzselni a karrierjüket?

A legfontosabb a pályakezdők számára, hogy gyakorlatot szerezzenek. Persze mindenki rögtön tervezni szeretne, de előtte még érdemes tapasztalatot gyűjteni. Minél többfajta munkát vállal el az ember, annál szélesebb lesz a látóköre, annál több a tapasztalata. Nekünk nagyon sokat adott, hogy a pályánk elején rengeteg felmérési munkát vállaltunk. Ehhez persze hozzátartozott, hogy a válságban nem nagyon válogathatott az ember, de ma már erre inkább pozitívumként tekintünk. Persze megtanuljuk a tankönyvekből, hogyan néz ki egy-egy fedélszék, de amikor a valóságban látjuk és vissza kell rajzolni, az az igazi tanulás.

A tudás mellett rengeteg élménnyel is gazdagodik az ember, ha kilép a számítógépe mögül a valóságba. Ezért fontos, hogy a pályakezdő fiatalok eltöltsenek pár évet kivitelezésben. Az építkezésen a vonalak falakká, a tervek valósággá válnak. „Kint" gyorsan megtanulja az ember, hogy egy ház tervezése és kivitelezése csapatmunka. Az, hogy a tervekből mi lesz, legalább annyira múlik az emberi kapcsolatokon, mint azon, hogy milyen épületet terveztünk. Emellett elengedhetetlen a tervezői gyakorlat megszerzése is, hiszen ez a munka nagyon komplex. Minél többet látni, tapasztalni, tanulni.

Az építészetnek rengeteg oldala van. Az egyetemen a „házat tervező építész" képét vizionáljuk, de ebben a szakmában sokkal több út van. Ezért kell minél többet kipróbálni, hogy megtaláljuk azt az irányt, amit szenvedéllyel tudunk csinálni.

És még egy dolog… ne rohanjatok. Bár pályakezdőként nem így látszik, de nem kell kapkodni. Az ember azt hiszi, hogy holnapra kell minden álmot megvalósítani, de ez csak kiégéshez vezet. Szóval csak nyugodtan.

Mit gondoltok most a MÉD-ről, és általában véve a szakmai díjak fontosságáról?

Ma már talán épp az előbb említett rohanás miatt egyre kevesebb visszajelzést adunk egymásnak. A jó természetes, a hiba elfogadhatatlan. Pedig mindenkinek szüksége van időnként a pozitív megerősítésre. Ezért is nagyon fontosak a szakmai díjak, amit olyan emberek ítélnek meg, akik értik a vonalak mögött rejlő gondolatot, látják a beletett energiát.

Sajnos nem jellemző az építésztársadalomra, hogy pozitív megerősítéseket adnának egymásnak. Mindig elszomorít, amikor azt látjuk, hogy egy közösségi felületre kikerülő terv alatt megindul a negatív kommentáradat, sokszor igen bántó módon. Mintha elfelejtettünk volna érvek és ellenérvek mentén vitatkozni vagy egyszer-egyszer esetleg elismerni egymás munkáját a szakmai díjakon kívül is.


Szerk.: Nemes D. Nikolett



 

A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.