építészet : környezet : innováció

Az elhagyott kórház

Egy elhagyott, halott tömb Pestújhely szívében – másfél évtizede üresen áll Tomay Tamás és Varga Levente 1985-ben épült kórháza, az egykori szovjet Pestújhelyi Kórház sebészeti épülete.
Szabó Zoltán
fotósorozata a kifosztott épületről.

Egy elhagyott, halott tömb a kertvárosias Pestújhely szívében – másfél évtizede üresen áll Tomay Tamás és Varga Levente 1985-ben épült kórháza, az egykori szovjet Pestújhelyi Kórház sebészeti épülete. Az épület alig nyolc évig üzemelt, 1993-ban berendezéseit leszerelték, és azóta üresen áll. Hivatalosan a fővárosi önkormányzat tulajdona. A szomszédságában Észak-Pesti Kórház néven még működik egy fül-orr-gégészeti osztály, de az eredetileg MÁV szanatóriumnak épült, 1945 után a megszálló szovjet hadsereg által használt telep nagy része kihasználatlan. Együtt rágja az enyészet a századfordulós műemlék házakat, Molnár Farkas 1932-es személyzeti épületét és a közelmúlt alkotásait.

 

Az elhagyott kórház, fotó: Szabó Zoltán
Neptun utca, fotó: Szabó Zoltán
mentőrámpa, fotó: Szabó Zoltán
porta, fotó: Szabó Zoltán
porta, fotó: Szabó Zoltán
porta, fotó: Szabó Zoltán
volt zöld lugas fotó: Szabó Zoltán

 

A Magyar Építőművészet 1985/6. számában megjelent cikk az akkor átadott sebészeti épületről (36–41. o.):

"Az épület helyszíne a Budapest XV. kerületében, Pestújhelyen levő négy utca által határolt kb. 7 hektáros kórházi terület. Itt épült fel a 260 ágyas sebészeti pavilon, melynek diagnosztikája egy 570 ágyas kórház programjának megfelelő nagyságú. Az épület tartószerkezete SCAN FORM zsaluzattal készülő monolit vasbeton harántváz.

A tervezési program mintegy 20000 m2 területet határozott meg, s az orvostechnológiai előterv egy szint "ideális" alapterületét kb. 4000 m2-ben állapította meg. Ez nagyságrendileg megegyezett a helyszín rendelkezésre álló beépíthető területével. A funkcionális kívánalmakból és a helyszín lehetőségeiből adódó eredmény a rendkívül tömör, héttraktusos, 138 m hosszú, 38 m széles, 5 szintes épületkubus lett, amit az alábbi – a tervezés további menetét meghatározó – döntések alapján fogadtunk el.

Beépítés
A helyszín eredetileg homogén épületállományát a sorozatos átalakításokkal és hozzáépítésekkel tönkretették, építészeti egységét megbontották, így az az új épület formálásmódját már nem határozhatta meg. A terület egyetlen jellegzetességének, a pavilonos beeépítési rendszernek átvétele pedig az előzőekben ismertetett "feszes" program miatt vált lehetetlenné, így az új épület környezetben betöltött szerepének nem alkalmazkodónak, hanem meghatározó jellegűnek kellett lennie.

 

átrium, fotó: Szabó Zoltán
folyosó, fotó: Szabó Zoltán
műtő, fotó: Szabó Zoltán
egyszemélyes kórterem, fotó: Szabó Zoltán
szellőző gépház, fotó: Szabó Zoltán

 

Tömeg és homlokzatalakítás
Az épület környezetbe feszülő nagy méretű tömegét a tető-felépítményekkel, valamint az épület mellett álló – személy- és mentőautó-forgalmat biztosító rámpákat és előtetőket tartalmazó – épületrészekkel bontottuk meg. Ez utóbbiak léptékének megválasztásával a környezetben levő épületek nagyságrendjéhez kívántunk alkalmazkodni, ill. azokkal kapcsolatot teremteni.

Az iparosított építésből adódó előregyártott homlokzati vasbeton panelek, sorolt faszerkezetű sávablakok monoton ritmusát az épület tengelyében tudatosan szakítjuk meg a centrumot kiemelő fémszerkezetű nyílászáró-sorral. Hangsúlyosan külön elemként kezeljük a bütühomlokzatokat is, kiemelve azoknak "tűzfal" jellegét, ezzel szimbolizálva az "elvi" továbbépítés lehetőségét.)

Belső téralakítás
A lineáris szervezésű héttraktusos alaprajzi rendszer lehetőségét kihasználva a hotel és a diagnosztika között – az épület teljes magasságában végigmenő – a függőleges közlekedési blokkokból, vizescsoportokból, társalgókból a fedett belső udvarokból és a földszinti előcsarnokból szervezett, hosszirányban szimmetrikus térsort képeztünk. Célunk a tömör épületbelső tagolása, s egyben funkcionális és pszichológiai többletet adó belső tér létesítése volt.

 

hatszemélyes kórterem, fotó: Szabó Zoltán
intenzív osztály, fotó: Szabó Zoltán
fotó: Szabó Zoltán

 

Részletképzés
Alapvető szempontnak tartottuk, hogy az épület anyagválasztéka egységes, többségében egyszerű, természetes (olcsó) anyagokból álljon, igényesebb (drága) megoldást – csak kiemelési célzattal – korlátozott mértékben alkalmaztunk. Gondot fordítottunk az egyes anyagok, szerkezetek sajátosságaival összhangban levő korrekt műszaki és formai részletképzésre, a tartalmi különbségek árnyalt megjelenítésére.

A színezésben megkülönböztettük az előregyártott vasbeton homlokzati paneleket és a monolit falszerkezeteket; alkalmaztunk xyladecor felületkezelésű faablakokat, valamint beégetett zománccal ellátott Dorog B nyílászáró-szerkezeteket; általában normál üveget terveztünk be; a közösségi terek nyílászáróiba matt üveget – utalva az épület egészségügyi tartalmára – az előcsarnok, a belső udvar, valamint a külső tér, a kert összetartozásának hangsúlyozására pedig securit üvegfalat építettünk be.

A közösségi terek és a folyosók padlóburkolatául az olcsó Pilis lapburkolatot választottuk, amit – megítélésünk szerint – a burkolatba tervezett, az épület raszter rendszeréhez igazodó osztósávok rajzolata, a csatlakozó előregyártott és helyszíni műkő oszlop – illetve falburkolat alkalmazása emel magasabb igényszintű kategóriába."

T.T. — V.L.


építészek: Tomay Tamás, Varga Levente
belsőépítész tervező: Magyari Éva, Bozsó Csongor
orvostechnológia: Pataki Ferenc
statikus tervező: Dr. Álmos Árpád
épületgépész tervező: Schäffer Géza, Takács Istvánné, Nagy Imre
belső villamos tervező: Szalay Sándor
mérnöki létesítmény: Géczy Gábor
zöldfelület tervező: Killer István
külső gépész tervező: Béres Irén
külső villamos tervező: Kató István
üzemanyag ellátás tervező: Dürr Lászlóné
organizátor: Antal Gyula

beruházó: KÖZBER - Haid Tibor területi főmérnök
generál kivitelező: VÁÉV, Mészáros Miklós építésvezető, Lőrinszky György főépítésvezető
tervezés ideje: 1980—1981
kivitelezés ideje: 1981—1985

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »