építészet : környezet : innováció

Az emberi természet

Az Ars Electronica Linzben egy kicsit olyan, mintha egyszer egy évben kinyitnának előttünk egy ajtót, hogy azon keresztül pillantást vethessünk egy másik világra, amely létezik, ami lenyűgöző, de alig hihető. Kihagyni ezt a pillantást nem igazán érdemes.

1960-ban az Aral tó területe 68.000 négyzetkilométer volt, a víz szintje a tengerszint fölött 53,4 méteren állt. Azóta a tó felülete kevesebb, mint 27.000 négyzetkilométerre zsugorodott és a víz szintje alig harminc méter, vagyis több, mint húsz méterrel csökkent. A tó, ami valamikor a legnagyobb egybefüggő szárazföldi vízfelület volt, most három részből áll: délnyugaton az Aibugir tenger, délen a Nagy Aral tó és északon a Kis Aral tó van. Az Aral és a Mujnak tó körüli városok, amelyek 1960-ban közvetlenül a tó partján álltak, ma több, mint 150 kilométerre vannak a víztől. A kietlen, iszapos föld a város határától a tó jelenlegi partjáig tart. Az Aral tó az ember által okozott környezeti katasztrófa szimbóluma, és a 21. század kezdetén világossá vált, hogy egy új korszak küszöbéhez érkeztünk itt a Földön, az „anthropocene1”-hez, amelyet a súlyos és sokszor visszafordíthatatlan környezeti hatások jellemeznek. S nem csak a környezetet, hanem az élet – saját életünk alapjait alakítjuk át saját akaratunk szerint, hogy azok olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk őket.” - áll a fesztivált felvezető egyik sajtóanyagban.

 

 

A 2009. szeptember 3-8. között Linzben megrendezésre kerülő Ars Electronica fesztivál témája az Emberi Természet. A MIT és „A dolgok, amelyek gondolkoznak” programjának vezetője, Hiroshi Ishii vezényli a Campus09-t, ahol a bostoni iskola mutatkozik be olyan projektekkel, amelyek célja, hogy a digitális fenomént az ember fizikai és szenzoros percepciójával kapcsolja össze. Ugyanezt teszi a japán Hiroshi Ishiguro professzor, az idei Ars Electronica fesztivál kiemelt művésze is Geminoid-jával. A geminus latinul ikrek – a geminoid olyan robot, amely egy adott élő személy klónja (iker-androidja), és az élő személlyel innovatív hálózati és szenzortechnológiával van összekötve. A robot nem csak hasonlít az emberre, hanem úgy is viselkedik, mint az ember. Hiroshi Ishiguro professzor, az oszakai egyetem ATR Intelligens Robotika és Kommunikáció Laborjának vezetője szolgált a HI-1-es robot modelljéül, ami a világ első genoidja. 2006 óta a HI-1-et, illetve más genoidokat is használtak már különböző kutatási célokra.

 

ábra 1: Hiroshi Ishiguro: Geminoid

 

Két szimpózium is lesz, az egyik az Emberi Természettel, a másik a Felhő Intelligenciával foglalkozik. Ez utóbbinak egy amerikai, David Sasaki és egy kínai blogger, Isaak Mao a moderátora. A linzi Főtéren az Ars Electronica és a Ö1 rádió a japán számítógépes játékok manga kultúráját mutatja be, és a Bruckner házban átadják - több kategóriában is - a fesztivál fődíját, a Golden Nica-t. A fesztiválprogram igen bőséges,

A díjnyertesek munkáit a nagyszabású Cyberarts kiállítás keretében, több száz négyzetméteren az OK Center-ben - a helyi kortárs művészeti múzeumban - láthatja a közönség. Az interaktív művészet mellett néhány (talán két) éve megjelent a kissé homályos hibrid művészet kategória, amely a mű és a látogató/néző közötti kölcsönhatáson túl a korábban össze nem egyeztethető fenomének keresztezéséből származó különlegességeket, illetve az ezekkel történő kísérletezéseket mutatja be. Például a hibrid művészet kategória fődíját, a Golden Nica-t idén a „Natural History of the Enigma” című transzgenetikus projekt nyerte el. Eduardo Kac több tudományos partnerrel együttműködve, a molekuláris biológia alkalmazásával létrehozott egy hibrid petúniát, az eduniát. A növénynek világos rózsaszín szirmokon vörös erezete van, s ennek az erezetnek minden egyes sejtjébe olyan, a művész saját véréből nyert DNS van beépítve, amely kizárólag itt az erezetben termel fehérjét. Az eredmény egy új növény, amely úgy néz ki, mintha szirmaiban vér csörgedezne.

 

ábra 2: Eduardo Kac: Natural History of the Enigma

 

A bio- és géntechnológia, a molekuláris építészet korábban elképzelhetetlen és még a mai napig is kevesek számára érthető, felfogható szabadságot ad az embernek, hogy szabadon kísérletezzen. A potenciális veszélyekből és jogos félelmekből azonban egyre kritikusabb hangvételű munkák is táplálkoznak, még a technofil szcénán belül is. Például Michael Burton angol képzőművész „Future Farm” című munkája a reménytelen társadalmi helyzetbe került emberek által felkínálható test, és az egyre növekvő (és egyre éhesebb) biotech nagyipar kereslete közötti viszonyra irányítja a figyelmet. A kísérletekben vagy termékek előállításban felhasználható, emberi testen tenyésztett szövetek és egyéb „alkatrészek” - pl. haj – potenciális bevételt jelentenek azoknak, akik munkaerejük áruba bocsátásával nem képesek fennmaradni. A szervkereskedelem, vagy a (nem ritkán fél-illegális) gyógyszerkísérletekben ma is pénzért részt vevők bizonyítják, hogy Michael Burton víziói nem tekinthetők utópisztikusnak.

 

ábra 3: Michael Burton: Future Farm

 

„1985-ben az Egyesült Államokban megszületett egy törvény, ami kimondja, hogy a genetikailag módosított növények, magvak illetve növényi szövetek a szerzői jogi törvény hatálya alá kerülnek, vagyis ezek védett szellemi termékek. Ezek a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek – beépített elévüléssel – piaci termékek, s hozzájuk hasonlóan, az élet maga is piaci termékké válik a természet privatizációja során. A nagyvállalatok által finanszírozott biológiai mérnökség elrettentő valósággá vált a generációm számára...” – írja „Genpets Series 01” című munkájával kapcsolatban a kanadai Adam Brandejs.

 

ábra 4: Adam Brandejs: Genpets Series 01

 

Ugyanebben a kategóriában különdíjat kapott egy első pillanatra kicsit romantikusnak tűnő média hack projekt, a New York Times Special Edition. Steve Lambert (US) vezetésével 2008. november 12-én, egy héttel Barack Obama megválasztása után készült el egy olyan egyszeri lapszám, amely tartalmazta az összes olyan jó hírt, amelyet hallani szerettek volna az emberek az Egyesült Államokban: például azt, hogy hirtelen véget ért az iraki háború, bevezették az általános ingyenes felsőoktatási és egészségügyi rendszert, stb. A projektet kilenc hónap alatt valósították meg vagy harminc író/újságíró közreműködésével, a nyomtatott példányokat több száz önkéntes juttatta el a közönséghez. A tartalom a mai napig elérhető a http://nytimes-se.com címen, érdemes beleolvasni és elgondolkozni.

 

ábra 5: Steve Lambert: Ne York Times Special Edition

 

Egy ilyen nagyszabású seregszemlére ezrével érkeznek a pályázatok, díjat viszont csak néhány, kiemelkedő projekt kap. Így a tavalyi velencei építészeti biennálé magyar pavilonjában kiállított Corpora projekt valamennyi alkotója, érdekeltje és támogatója számára külön öröm, hogy az időközben továbbfejlesztett Corpora Insi(ght)e a hibrid művészet kategóriában Linzben kiemelt dicséretet - Honorary Mention – kapott.

 

ábra 6: forrás: http://doublenegatives.jp/

 

Az összes munka rövid, egysoros bemutatása is képtelen vállalkozásnak tűnik, a kiragadott példákat pedig kár lenne a fesztivál teljességével összekötni. A hibrid ügyek igen nagy fellendülést érnek most meg, lehet, hogy pár éven belül a digitális „fenomén” teljes abszorpcióját éljük meg? Miközben az élő és élettelen közötti átmenetekben a digitalizáció elemi szintekre épül be, és lenyűgöző eredményeket csodálunk meg, szemkápráztató élményekben van részünk, de valami még sincs rendben. Elmélyülő társadalmi problémák a világon mindenütt, polarizálódó glóbusz, szociális hulladék-tömegek, elszegényedő középosztály és óriási vagyonok koncentrációja. A közösségek megőrzésének és támogatásának fontossága már pár évvel ezelőtt megjelent az Ars Electronica profiljában, s ennek egy új kategóriát találtak ki. A Digitális Közösségek kategóriában olyan kezdeményezéseket díjaznak, amelyek az internet és a digitális média felhasználásával próbálnak helyi társadalmi problémák megoldásában segítséget nyújtani. A fesztivál szervezői igen fontos szerepet szánnak az új generáció támogatásának is. U19, vagyis a 19 év alatti alkotók számára külön kategóriát indítottak el, és nyerteseiknek külön kiállítást szerveztek a fesztivál ideje alatt.

Az Ars Electronicát idén harmincadik alkalommal rendezik meg. Az évforduló egybeesik az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozattal, amelyre a város és nemzetközi szinten legismertebb, az évtizedek alatt sikeresen intézményesült fesztiválja azzal is készült, hogy 2009. január 2-án megnyitották az Ars Electronica Center (AEC) új épületét a Duna partján.

 

ábra 7: Ars Electronica Center, Linz építész: Treusch architecture

 

Az épület a Treusch architecture tervezte, a megbízást pályázaton nyerték el. Az épület cca. 6500 m2 és 30 millió euróba került, s rekord idő alatt, 2007. március 1. és 2008. december 31. között valósult meg. Az épületbővítés sok attrakciója közül talán az egyik legfontosabb, hogy az Ars Electronica-val egyidőben megrendezett és több tízezer nézőt vonzó Linzer Klangwolke, a Duna parti koncert és multimédia show számára hatalmas tribünként is szolgál. Ugyanis mindezidáig a Brucknerhaus lépcsőiről nézték a VIP-ek az eseményt, ami egyrészt nem volt elég nagy, másrészt nem is volt igazán klassz a kilátás. A másik nagy attrakció, hogy egy ezer négyzetméteres kiállítóterem a Duna vízszintje alá került. S a harmadik, a nem-digitális politikus számára talán a legfontosabb, hogy kívülről és este beindul a világraszóló csilivili, amit egy szerkezettől független üvegburokba rejtett, több, mint ötezer négyzetméteres interaktív LED fal szolgáltatja, negyvenezer diódával.

ábra 8: Ars Electronica Center, Linz építész: Treusch architecture



Az AEC régóta a Jövő Múzeumaként működik, amely archiválja és bemutatja az évente megrendezésre kerülő fesztivál legsikeresebb alkotásait. Az AEC az oktatásban is fontos szerepet játszik, egyrészt saját oktatási/kutatási programjai, másrészt a Duna túloldalán lévő linzi művészeti egyetemmel és más oktatási intézményekkel való együttműködés révén. Az Ars Electronica az elmúlt harminc évben a világ egyik legismertebb digitális művészettel és kultúrával foglalkozó 'mega'-rendezvényévé vált. Az öt nap alatt számos kiállítás, konferencia, workshop, performance, szimpózium, előadás, bemutató, talkshow, koncert között válogathat a népes nemzetközi közönség. Az egyébként csendes, már-már romantikus Duna parti kisváros ideális helyszín egy ekkora rendezvény lebonyolítására: a digitális világ látványosságai, izgalmas eseményei után a füves-fás vízpart mellett, valamint a kisvárosi barokk utcákon és tereken az egyik helyszínről a másikra tartó séta valóságos felüdülés.

Az Ars Electronica idei eseményeiről bővebben a http://www.aec.at/humannature oldalon lehet tájékozódni.

vélemény írásához jelentkezzen be »