Nézőpontok/Történet

Az építész, a műemlék-helyreállító és a tanár: Schulek Frigyes

1/10

A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Részletek a Halászbástyáról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom és a Szent István-szobor (Strobl Alajos műve), háttérben a Halászbástyával (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom tetőfedése a Zsolnay-gyár által újragyártott cserepekkel (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom tornya és attika-részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Mátyás király címere és egy vízköpő (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Az Erzsébet-kilátó (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Részletek az Erzsébet-kilátóról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Schulek Frigyes Városligeti fasori villája teraszán (Családi magántulajdon, kép forrása: Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes)
A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Részletek a Halászbástyáról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom és a Szent István-szobor (Strobl Alajos műve), háttérben a Halászbástyával (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom tetőfedése a Zsolnay-gyár által újragyártott cserepekkel (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
A Mátyás-templom tornya és attika-részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Mátyás király címere és egy vízköpő (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Az Erzsébet-kilátó (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Részletek az Erzsébet-kilátóról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
Schulek Frigyes Városligeti fasori villája teraszán (Családi magántulajdon, kép forrása: Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes)
1/10

A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

Az építész, a műemlék-helyreállító és a tanár: Schulek Frigyes
Nézőpontok/Történet

Az építész, a műemlék-helyreállító és a tanár: Schulek Frigyes

2019.09.05. 11:27

Cikkinfó

Szerzők:
Pesti Monika

Földrajzi hely:
Budapest

Építészek, alkotók:
Schulek Frigyes

Cég, szervezet:
Lechner Tudásközpont

Schulek Frigyest építészetünk egyik legnagyobb mestereként tartjuk számon. A Mátyás-templom újraálmodója, a Halászbástya tervezője, a hazai műemlékvédelem egyik megteremtője, a Mintarajztanoda, majd a Műegyetem tanára száz éve, 1919. szeptember 5-én halt meg.

Schulek Frigyes 1841. november 19-én született Pesten, apai ágon családja a Felvidékről származott. Az iparos, bíró, jegyző ősök után Schulek déd- és nagyapja evangélikus lelkész lett, az édesapja viszont kereskedelmi pályára lépett: Kossuth Lajos gazdasági tanácsadója, majd pénzügyminisztériumának munkatársa is volt. Édesanyját - Zsigmondy Auguszta – korán, hároméves korában elvesztette.

A gyermek Schulek a Deák téri evangélikus gimnáziumba járt, majd amikor édesapja a szabadságharc leverésekor Kossuth-tal Orsováig menekült, ott látogatta a helyi elemi iskolát, ahol román, görög és francia nyelven is tanult. Az 1851–52-es tanévben azonban már Lőcsén találjuk, itt ismerkedett meg a német nyelvvel. Ezután az apja a kereskedelmi kamara titkáraként Debrecenbe került, Schulek öt évet az itteni református kollégiumban végzett el. A nyári szünidőt általában Pesten töltötte, az ott folyó nagy építkezések – a Lánchíd, az Alagút – hozták meg a kedvét ahhoz, hogy az építész pályát válassza. Ennek érdekében 1857 őszén átiratkozott az akkor éppen új épületbe költözött pesti főreáliskola negyedik osztályába. 


A Mátyás-templom tetőfedése a Zsolnay-gyár által újragyártott cserepekkel (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
4/10
A Mátyás-templom tetőfedése a Zsolnay-gyár által újragyártott cserepekkel (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


 

1860-tól a Műegyetemen elődjében, a Joseph Polytechnikumban folytatta tanulmányait, azonban saját visszaemlékezései szerint nem volt meg az anyagi háttere ahhoz, hogy felvegye az összes tantárgyat és a szokásos tanrend szerint elvégezze, ezért rendkívüli hallgatóként, egy év alatt sajátította el az alapvető építészeti tárgyakat. A következő tanévet már Bécsben töltötte a Képzőművészeti Akadémián. Itt olyan neves építészek voltak a mesterei, mint Eduard van der Nüll és a pest-budai születésű August Sicard von Sicardsburg, akik ebben az időszakban a bécsi Operaház tervein dolgoztak, ezért tanári munkájukra nem tudtak igazán nagy súlyt fektetni. Emiatt Schulek Friedrich Schmidt professzor tanítványaihoz csatlakozott, későbbi pályafutását ez a döntés alapjaiban meghatározta.
 

Schmidt a neogótika egyik vezéralakja és apostola volt, 15 évig dolgozott a kölni dóm helyreállításán, közben kőműves- és kőfaragómesteri vizsgát is tett. 1859-ben nemcsak tanárként működött Bécsben, de a város egyik vezető építésze is volt. Elsősorban templomokat tervezett, de a neogótikus bécsi városháza is hozzá köthető. Schuleck Frigyes ugyanebben az időben (1862) volt a bécsi akadémia hallgatója, Schulcz Ferenccel és Steindl Imrével együtt és ott volt a hallgatók Wiener Bauhütte elnevezésű önképzőkörének alapítói között is. Tiszteletbeli elnöknek Schmidtet választották, ami ebben az esetben nem csupán egy formális címet jelentett: ez egy intenzív vezető, szervező, iránymutató szerep volt.  



 

1865 nyarán Schulek Dél-Németországban tett tanulmányutat, ahol Schmidt ajánlására a regensburgi dómépítő mester irodájában is dolgozott. A feladata az épület felmérése és a helyreállítási tervek elkészítése volt. ”Legtöbb fáradtsággal járt a dóm főhomlokzatának az 1867.-i párizsi világkiállításra szánt, 1:50-höz viszonyított (tehát közel 8 lábnyi magasságú)” – vagyis körülbelül 2,5 méteres – ”rajza, melynek minden részletét elébb be kellett szerezni. E munka harmadfél hónapos éjjel nappal tartó teljes erőfeszítést vett igénybe. Fényképezett másolatát még most is előszeretettel megveszik az oda vetődő építészek, én pedig másfél évig tartó szembajt szereztem e munka által” – írta Schulek visszaemlékezéseiben. A nagy munkának hamar meg lett az eredménye: már a rajz elkészülte előtt érdeklődök sora látogatta meg az építészt – köztük a püspök és más egyházi, valamint világi méltóságok –, hogy a főhomlokzat tervezett képét megtekinthessék.

Miután visszatért Bécsbe, Schulcz Ferenccel együtt Schmidt műtermében dolgozott (német templomok és egy Kínába szánt székesegyház tervein), de 1868 szeptemberében már újra Pesten volt, ahonnan az Al-Dunára és Romániába tett kirándulást. 1868–1869 fordulóján rövid ideig egy építőmester mellett tevékenykedett, innen Benkó Károly (Medgyaszay István édesapja) műtermébe került. Egy több hónapos itáliai tanulmányút után Steindl Imre építészirodájában kezdett dolgozni, bár ugyanekkor felkérték az ulmi Münster helyreállításának vezetésére is. A gótikus stílus, amelyben ott alkothatott volna, sokkal közelebb állt hozzá, mint az a neoreneszánsz, amelyben végül is az Új Városháza terveinek Steindl irodájában készülniük kellett, de hazafias megfontolásból mégis az itthoni munkát választotta. Elhatározását erősítette, hogy ekkorra egyre inkább időszerűvé vált egy önálló magyar műemlékvédelmi intézmény létrehozása. Ahogy önéletírásában lejegyezte, ”többet véltem használhatni hazámnak, ha itthon maradok és közreműködöm abban a nagyszerű újjáalakításban, melyhez a haza mindegyik hű fiának teljes erővel hozzájárulnia kell.”


Mátyás király címere és egy vízköpő (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
7/10
Mátyás király címere és egy vízköpő (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


1872-ben alakult meg a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága, és az ekkor 31 éves Schuleket ”címzetes építészévé” kérte fel. A műemlékes tevékenység élete végéig meghatározó része volt a pályájának. De munkássága nem állt meg a tervezésnél, fontos volt számára a tanítás is. 1871-ben nevezték ki az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképző ”építészeti és ékítményes” szaktanárának, ahol több mint harminc évig dolgozott. Itt, a mai Képzőművészeti Egyetem elődjében tanított akkoriban többek között Izsó Miklós, Keleti Gusztáv és Székely Bertalan is. 1902-ben az akkor elhunyt Steindl Imrétől Schulek vette át a Műegyetemen a Műépítéstan tanszék vezetését, tanári pályafutását egészen az 1914-ben történt nyugdíjba vonulásáig itt folytatta.

A műemléki bizottság a munkáját a műemlékek számbavételével és felmérésével kezdte. A Schulek Frigyes által vezetett rekonstrukciós munkák (például a lőcsei városháza, a jáki templom) között is kiemelt jelentőségű volt a visegrádi vár a Salamon toronnyal, ami tízéves munka után végül befejezetlen maradt. A Mátyás-templom helyreállításának 1873-ban kezdett neki és közel harminc évig dolgozott rajta. A templom ekkor a maitól teljesen eltérő formában, az addigi összes építési szakasz és történelmi hányattatás nyomait magán viselve, zártsorú beépítésben állt a polgárváros keleti oldalán.


A Mátyás-templom és a Szent István-szobor (Strobl Alajos műve), háttérben a Halászbástyával (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
3/10
A Mátyás-templom és a Szent István-szobor (Strobl Alajos műve), háttérben a Halászbástyával (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


 

A helyreállítás tulajdonképpen a torony rossz állapota miatt indult, Schulek azonban már az első vázlattervénél sem állt meg itt: az egész nyugati homlokzatot újraalkotta, méghozzá két toronnyal, ahogy azt a kor tökéletes kompozícióra törekvő szemlélete diktálta és a kölni dóm újjáépítésénél vagy a bécsi Votivkirchénél is látható. A pénzügyi hátteret Ferenc József uralkodásának 25. évfordulója alkalmából kiadott rendelete biztosította. A műemlékügy finanszírozása egyébként egyáltalán nem volt megoldott, ahogy erről Schulek is panaszkodott: ”Az építéshez, valamint a hadviseléshez tudvalevőleg pénz, pénz és pénz kell; olyan pedig nem volt sem a bizottságnál, sem az ország pénztáraiban, sem a műemlékek magántulajdonosainál vagy patrónusainál. Ennél fogva nagyon szegényesen folyt a reális munkálkodás és a tettvágynak alig maradt más kibúvója, mint az akadémikus tárgyalás feltételező módban.”

A tényleges munkálatok megkezdése előtt az építész mélyreható kutatásokat folytatott, a fennmaradt írott forrásokat is összegyűjtötte és a templomban is feltárásokat végeztetett. Megtalálta az első építési periódus bazilikális elrendezésének nyomait, a délkeleti kiskaput, a Mária-kapu részeit, és a küszöbök alapján be tudta azonosítani a korábbi külső és belső járószinteket is. Feltárta a nyugati rózsaablakot és a torony földszinti nyugati ablakának gótikus záradékát, a munka előrehaladásával a templom történetének újabb és újabb fejezetei kerültek napvilágra.


A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
1/10
A Halászbástya részlete (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


 

Mestere, Friedrich Schmidt, szakértőként több alkalommal Budára látogatott. A koncepció a kutatási eredmények függvényében folyamatosan változott. A tornyok tekintetében ez először egy nagyobb és egy kisebb tornyot eredményezett, majd kialakult a megépült változat. A toronysisak kialakítása körül is sok vita folyt, a fémfedés vagy kősisak tekintetében megoszlottak a vélemények. Maga Schulek az utóbbit támogatta, ezt a tűz- és villámvédelmi szempontokra hivatkozva sikerült is megvalósítani. A torony gombját 1894. október 4-én, Ferenc József névnapján helyezték fel - bár ekkor még nem volt minden teljesen kész -, ezt a momentumot az építkezés záróaktusának tekintették. A templomot 1896. augusztus 15-én szentelték fel, ekkorra befejeződtek a belsőépítészeti munkák is – amelyeken Schulek Székely Bertalannal és Lotz Károllyal dolgozott együtt –, kivéve az északkeleti kápolnát, amely csak 1901-ben készült el.


Részletek a Halászbástyáról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
2/10
Részletek a Halászbástyáról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


 

A templom környezetének rendezése, a szomszédos várfalak átépítése már a kezdetekkor Schulek tervei között szerepelt, majd az 1890-es években ennek igénye a főváros részéről is felmerült. A vár bástyái ekkorra már régen elvesztették hadászati jelentőségüket. Az építész célja között szerpelet, hogy a Mátyás-templomnak építészeti, városépítészeti keretet adjon, növelje a nem túl magas templom városképi hatását. A Halászbástyára is több tervvariációt készített. Az 1870-es években született, inkább csak tereprendezési koncepciók után, a millennium közeledtével egyre inkább előtérbe kerültek a reprezentációs igények, és az a gondolat, hogy a Halászbástya képviselje Szent István korát, amely az egyébként sok építészettörténeti korszakot sűrítő Mátyás-templomból hiányzik. A kivitelezés végül 1899 szeptemberének végén kezdődött meg és 1900. október 27-án adták át a neoromán stílusban megkomponált együttest.

Szegeden az 1879-es nagy árvíz után Schulek Frigyes kapott megbízást egy új evangélikus templom megtervezésére, amely 1881-ben készült el neoromán stílusban, de az északi gótikát idéző főhomlokzattal. Ugyancsak ő tervezte meg a reformátusok új templomát is. A körút íve mentén elhelyezkedő háromszög alakú telek, valamint az a célkitűzése, hogy a régi (ebből adódóan katolikus) templomok térszervezését és a református istentisztelet liturgikus igényeit összehangolja egy egészen egyedi megoldást eredményezett: az Úrasztala a templomtér szabályos háromszög alakú központi terének súlypontjába került. Ez a hely egybeesik a telek középpontjával is. A háromszög sarkainál lévő pillérekre támaszkodó boltívek között a központi teret egy hatszögletű csillagboltozat fedi le. Fölötte, szintén a középpontban helyezkedik el a templomtorony. Ez volt az első olyan protestáns templom itthon, amelynek centrális a térszerkezete, ebből adódóan nagy hatással volt a későbbi hasonló épületekre is, így Pecz Samu Szilágyi Dezső téri templomára. Az 1884-ben elkészült új, szegedi téglaépületet Gregersen Guilbrand kivitelezte. (A Schulek Frigyes által rajzolt eredeti alaprajzot nemrégiben az Építészeti tervrajz is műalkotás! című kiállításon, a FUGA-ban láthattuk.)


Részletek az Erzsébet-kilátóról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)
9/10
Részletek az Erzsébet-kilátóról (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)


 

Szintén a szegedi nagy árvízhez kötődik a Fogadalmi templom, amelynek 1903–1904-ben lezajlott pályázatán első díjat nem adtak ki (a másodikat Aigner Sándor és Rainer Károly, a harmadikat Foerk Ernő és Sándy Gyula kapta), így felmerült, hogy a nyertesek között egy újabb pályázatot hirdessenek. 1908-ban a város úgy döntött, hogy Schuleket bízzák meg a tervezéssel, aki ezt azzal a feltétellel fogadta el, hogy a belsőépítészet is kapcsolódjon a feladatához és a templom román stílusban épüljön fel. A szerződés és a tervek elkészültek, de ezek elfogadása egészen 1912-ig húzódótt. Schulek addigra átlépte a hetvenedik életévét, és korára hivatkozva visszalépett a munka folytatásától, annak ellenére, hogy fiával, Schulek János építésszel dolgozott együtt, aki adott esetben átvette volna tőle a teendőket. Szeged városa úgy döntött, hogy Schulek tervei alapján építteti fel a templomot, a részlettervek elkészítésével, a művezetéssel és minden egyéb még szükséges munkarésszel Foerk Ernőt bízták meg, aki pénzügyi okokból leegyszerűsítette az eredeti elképzelést. Az épület kivitelezése 1913-ban elindult, de az I. világháború miatt félbeszakadt, és csak 1923-ban folytatódott. A templomot 1930 októberében szentelték fel.



A János-hegyen 1880 körül a Magyarországi Kárpát Egyesület által építtetett faszerkezetű kilátó helyére Erzsébet királyné tragikus halála után egy komolyabb építmény létrehozását határozták el. A terveket a Főváros Mérnöki Hivatalában Klunzinger Pál készítette el, Schulek Frigyes kezdetben csak az építő bizottság tagjaként vett részt a projektben, ám később Klunzinger terveinek módosításával bízták meg. Miután több tervvariánst is felvázolt, a megépült verzióban elhagyta a kúpos toronysisakot, hogy így a teraszok számát megnövelje. Az Erzsébet-kilátó 1910-ben készült el.

Schulek Frigyes 78 éves korában, 1919. szeptember 5-én halt meg Balatonlellén, ahol gyermekei nyaralóiban – a városligeti, majd Gellért-hegyi háza, valamint Visegrád és az Adriai-tenger vidéke mellett – szívesen töltötte az időt. Saját családi házai megtervezésére egyébként a rendkívül elfoglalt építésznek sosem maradt ideje, az 1905–1907 között a Ménesi úton felépült házukat fia, Schulek János tervezte meg, az 1870-es évek végén a Városligeti fasorban építtetett favázas családi villájukat pedig feleségének egy másik építésszel kellett megterveztetnie, ”különben sose lett volna kész”, ahogy a családi visszaemlékezések szerint mondani szokta.

Pesti Monika
Lechner Tudásközpont

Források:

  • Farbakyné Deklava Lilla: Schulek Frigyes – Az építészet mesterei sorozat, Holnap Kiadó, Budapest, 2017.
  • Schulek Frigyes építész önéletírása 1895. február 22-én, BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Elméleti Intézete, 1991.
  • Schulek Frigyes: A budavári főegyház környékének rendezése és Szt.-István király emlékének kérdése, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1894. (Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk