építészet : környezet : innováció

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt pályázaton megosztott III. díjban részesült a Sólyom Benedek, Hőnich Richard, Keller Ferenc, Nagy Iván, Felix Zsolt építészek vezette csapat koncepciója, amelynek fő elemei egy L alakú, neutrális hatású új épületszárny létrehozása, a meglévő épület lefedett kis belső udvarában kialakított étterem, valamint a központi csarnok alatti új konferenciaterem - mindez egy racionális elrendezésű tervbe ágyazva.

Részletek a műleírásból

Beépítés és urbanisztikai kontextus

Az Iparművészeti Múzeum épülete, elhelyezkedése, grandiózus mérete folytán meghatározó eleme a városképnek, kupolája már távolból érzékelhető, mind a Belváros felől, mind a városba bevezető Üllői útról. A műemlék épület Budapest legforgalmasabb körútjáról is impozáns látványt nyújt. Az Angyal István tér rendezésének célja tehát elsősorban az, hogy méltó, azaz kulturált és szellemileg a múzeumhoz kapcsolódó ’előtér’, közterületi ’rávezetés’ jöhessen létre. A gyalogosok perspektívájából jól érzékelhető járófelületen, egy magyar szecessziós motívum ’vezet’ a forgalmas aluljáró kijáratától, a téren át, a múzeum előtti járdához. A burkolati motívum mellett, a homlokzat elé tervezett fasor alatt kapnak helyet a köztéri bútorok; padok, ivókút, kerékpártárolók. Megtartásra javasoljuk az egyetlen meglévő, hatalmas eperfát.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
 

 

A Hőgyes Endre utcai foghíj, a Lechner-Pártos féle terv megvalósulatlan épületszárnyának helye, melynek beépítési képlete nem csak a fellelhető arcív tervek által sugallt, hanem a jelenlegi szabályozás (KSZT) is ezt a konfigurációt rögzíti építési helyként. E tekintetben tehát nem sok játéktere maradt a pályázónak, szintúgy a túlszabályozott illeszkedés, azaz a párkánymagasságok kérdéskörében. Ugyanakkor a két csatlakozó, jelentősen eltérő épületmagassághoz való igazodás kívánalma dinamizálhatja az új épületrész utcai megjelenését és a homlokzati karakter szabad formálásának lehetősége is jól kiaknázható. (További részletek a homlokzati koncepciónál találhatók.)

A műemlék épület és az új szárny egységes koncepciója

A kiírás részletes, konkrét javaslatot ad a kiállítóterek és a hivatali területek elrendezésére. Koncepciónkban a program-kiírás hely- és helyiségigényeit szigorúan betartottuk, de ezek téri elrendezésében az alábbi módosításokat javasoljuk, a funkcionális működés tisztasága, valamint a régi- és új épületrészek karakterbeli eltérése miatt. A műemlék főépület architektúrája, nagy belmagasságú szintjei révén ideális a kiállítóterek befogadására, ahol az eredeti javaslat szerint tartjuk a tárlatok kronologikus elrendezését, a földszinttől a felsőbb szintek felé. A jelenlegi MOME épületrésze, azonban nem igazán alkalmas a hivatali területek befogadására, hiszen e szárny karaktere azonos a főépületével. A teljes homlokzatmagasságot kihasználva, az új épületrészben ugyanis két szinttel több alakítható ki, a mai kor irodai standardjait alapul véve. Ide telepítettük tehát, az igazgatási-, a hivatali- és a restaurátori funkciókat. Továbbá, galériás elrendezésben, a látványraktárak is itt kaptak helyet. Ezáltal - az első emeleten - létrejött egy teljesen körbejárható kiállítási szint, melyet a MOME szárnyba tervezett hivatali funkciók blokkoltak volna.

Feltárások (bejáratok) és a funkciók részletes ismertetése

A Lechner-féle épület szintbelisége és közlekedési rendszere nem egyszerű. A pince-alagsor, a földszint-magasföldszint eltérő padlómagasságúak, melyek a három utcai bejárat szintjével sem egyezőek. A régi-új épületegyüttes kialakításánál törekedtünk az áttekinthetőség megvalósítására. A közönségforgalmi megközelítés továbbra is a ’Főbejáraton’ át történik. A Hőgyes E. utcai porta alternatív megközelítést kínál az ott elhelyezett ’Oktatási Zónához’. A Kinizsi utcai bejáró a ’Könyvtár és Adattár’ önálló megközelítését biztosítja. Az új épület utcaszintjén alakítottuk ki a személyzeti recepciót, mely méltó megérkezést biztosít a vendégeknek is. A meg nem valósult lechneri elképzeléssel összhangban, az új épület udvari áthajtóval rendelkezik. Ezen keresztül közelíthető meg a műtárgyfogadó tér, illetve a régi épület jelenlegi udvari kapcsolatát is megtartottuk. A mélygarázs a Hőgyes E. utcáról nyílik.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
 

 

A rég-új épület pincéjének szintjét a ’Főbejárat’ alatti oszlopcsarnok padlóvonala határozza meg. A nagy ’Aula’ alatti tér beépítésével egy 200 főnek alkalmas ’Konferenciatermet’ lehet itt kialakítani, színpaddal, öltözővel, mely nem csak sajtófogadásra, konferenciára lenne alkalmas, hanem zenei vagy kis színházi előadásokra, filmvetítésre is. A terem előtere melletti ruhatárat - ha a terem zárva van - a földszinti rendezvények ruhatáraként is lehetne használni. A másik oldalon kapna helyet a látogatói ruhatár, kulcsos szekrényekkel. Az oszlopcsarnokból nyílik a ’Konferenciatermet’ körülölelő időszaki kiállítási térsor, valamint a ’Múzeum-shop’. Az új épület pinceszintjén, a parkoló-, kerékpártároló- és a gépészeti területek mellett található a ’Ládaraktár’, valamint a ’Teherliftet’ és az időszaki kiállítást összekötő műtárgyszállító közlekedő. A 41 férőhelyes dolgozói parkolóknál - a hely racionális kihasználása végett - dupla állásos parkolórendszert alkalmaztunk.

A régi épület pincéjét és bejárati szintjét összekötő lépcsők pihenőmagasságában található az alagsor. A közönségforgalmi terekhez kapcsolódóan itt kaptak helyet az időszaki kiállítások további helységei, valamint - a másik oldalon - az ’Étterem-kávézó’. A mai múzeum egyik hiányossága, hogy nincs étterme, holott az „anya” múzeumban - a Viktoria & Albert-ben - már a XIX. század második felében volt ilyen szolgáltatás. Úgy gondoltuk, hogy az épület zárt, trapéz alakú belső udvarát a földszinti ablaksor parapetmagasságában lefedve - ezáltal az udvar arányait is barátságosabbá téve - egy megfelelő méretű étterem alakítható ki, mely bárki számára elérhető lenne, mert a jegymentes közönségforgalmi térből nyílik. A tér jellegéből adódóan ’beúsztatott’ látvány-konyha készül, melegétel választékkal. Az étterem alkalmas a konferenciák kiszolgálására is, mindamellett a nagyobb aulatéri rendezvényekhez biztosítottuk a catering helyiségcsoportjait. Az alagsor Hőgyes E. utcai részén, a helyben maradó ötvösműhely mellett a ’Biztonsági osztály’ és a TMK helyiségek találhatók. (A ’Diszpécser központ’ a főbejárat közvetlen közelében lesz.) A Kinizsi utcai szárnyban a ’Könyvtár és Adattár’ raktárai vannak, a belmagasságot kihasználó ’galériás’ elrendezésben.

Az új épület bejárati szintje a Hőgyes E. utca magasságában található. A már említett személyzeti recepció mellett itt kapott helyet a műtárgybeszállítás zárt rakodó és manipulációs tere, az átmeneti-, karantén- és szemleraktárak, valamint az installációs műhely. Az új épület vertikális közlekedőblokkjába egy vizesblokkot, egy személy- és egy teherliftet telepítettük, így mind a ’beszállított’ műtárgyak, mind a belső műtárgymozgatás - minden szint között - megoldott, valamint a belső - dolgozói - forgalom sem keresztezi a közönségforgalmat. Tekintve, hogy a lechneri főépület utcai szárnyának alagsori és magasföldszinti padlóvonala nem egyezik az aulatér pincéjével, illetve földszintjével, a két épületrészt összekötő eredeti nyaktagba, egy műtárgyak szállítására is alkalmas hidraulikus emelő-platót terveztünk be.

Ma, a múzeumba - a földszinti főbejáraton - belépő látogatót egy üres, két emelet magas tér fogadja. A múzeum ezt a területet - az ’Aulát’ - időről időre rendezvényekhez bérbe adja, ezért ide csak könnyű mobiliát lehet elképzelni. A rekonstrukció folyamán az eredeti terrazzo burkolatot vagy hasonlót vissza kell állítani. Ez egy színes mintás burkolat volt, tehát a berendezésnek minél neutrálisabbnak kell lennie, és a múzeum profiljának megfelelően haladó design-nak. Így esett a választás a látványterveken látható, egyszerű geometriai formákat használó megvilágított műanyag bútorokra. Ez a család alkalmas változatos ülőegységek kialakítására, valamint kis pult is van a kollekcióban, így ezekkel akár egy igen egyszerű kávézó is kialakítható. Tehát a belépőt egy hangulatos kávézó fogadja, mely szükség esetén nagyon egyszerűen és könnyen eltávolítható. Az előtér másik oldalán a pénztár és információ kapna helyet, de a ruhatár és a ’Múzeum-shop’ - mint már említettük - egy szinttel lejjebb. A középső, felül üvegezett teret körbevevő kiállítótér adna helyet a múzeum rendkívül értékes szőnyeggyűjteményének. A szőnyeg az egyik legsérülékenyebb műtárgytípus, ezért rendkívüli védelmet kell biztosítani számukra. Naptól, fénytől, portól óvni kell őket, ezért terveztük az árkádsor beüvegezését a legmagasabb UV filterrel javasoltuk, így mind a fénytől és portól meg lennének védve. Az ’Aula’ üvegtetejét az új, napvédő-hőszigetelő üvegezés mellett, külső, motoros árnyékoló-rolókkal is ellátnánk, a túlzott felmelegedés elkerülése végett.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
 

 

A magasföldszintre - a közönségforgalmi előtérből - két eredeti, egykarú lépcső vezet fel. Az akadálymentes elérhetőség miatt - a lépcsők mellett, diszkrét helyen - a két épületszárnyban egy-egy személyfelvonót létesítenénk, az előterekből nyitva a férfi-, női- és akadálymentes illemhelyeket. A magasföldszinten, az Üllői úti fronton, tehát a ’Középkori- és a Reneszánsz Állandó Kiállítás’ kapna helyet, a Hőgyes E. utcai, illetve Kinizsi utcai portákig. A Hőgyes utcai portától az ’Oktatási Zóna’, a Kinizsi utcai bejárattól a ’Könyvtár és Adattár’ helyezkedne el. A jelenlegi foghíjra épített új szárny által a szint körbejárható. Itt az ’Igazgatási’-, a ’Kiállítás-szervezési’- és az ’Informatikai Osztály’ található, melyek ügyfélforgalma indokolja a jól megközelíthető elhelyezést.

A főépület első emelete az egyetlen olyan szint, ahol az eredetileg is egy magasságban vannak a különböző épületrészek. A közönségforgalmi előtérből nyílik a díszterem. Erre az emeletre terveztük a barokk-, a historizmus-, a szecesszió-, valamint a XX. század iparművészetét bemutató állandó kiállításokat. A csatlakozó új épületben a látvány-raktárak kerültek elhelyezésre, így ez a szint a közönség számára is teljesen körbejárható. Tekintve a régi épület közel 6 méteres emeletmagasságát, a látvány-raktáraknál galériás kialakítást terveztünk. A lenti részen egy beúsztatott vitrin falú ’helyiség’ lenne a kutatóhely, középen jól megvilágított asztalokkal. A vitrinek belülről nyithatóak lennének a kutatók, restaurátorok számára. A látogatók felől, oldalanként két-két asztal lenne kialakítva a vitrinek között, ahol a látványraktár sok száz darabjának adatait érintőképernyőn, a vitrinben elhelyezett számok alapján lehetne megkeresni.

A régi épület második emeletének tengelyében, a ’Kupolateremben’ kap helyet az állandó Lechner-tárlat. A két oldalszárnyban a ’Design’- és a ’Kelet-Ázsiai Gyűjtemény’ helyezkedik majd el. Az új épületben - a régi szárnyak nagy belmagasságát figyelembe véve - két önálló szinten helyeztük el a hat gyűjteményi főosztályt, illetve az utca felől, a felső emeleten, már a restaurátorműhelyek első csoportja kapott helyet, melyek megfelelő megvilágítása - a legfelső utcai szintről lévén szó - felülvilágítókkal is lehetséges.

A régi épület harmadik szintje az Üllői út és a Kinizsi utca felől tetőtér. Ide telepítettük a gépészeti leírásban részletezett szellőzőgépházakat. Az udvari, eredetileg is ’tetőtérbeépítéses’ részben maradhat a ’Dokumentációs Osztály’, a csatlakozó új épületrészben pedig a restaurátorműhelyek második csoportját helyeztük el, szintén felülvilágítókkal. A Hőgyes E. utca felőli eredetileg is beépített régi épületrészben, a zárt raktárak kaptak helyet.

Műemlék- és műtárgyvédelmi elvek

A lechneri épület karakterét, architektúráját teljes egészében megőrizzük. A homlokzatok és a tetők műemléki felújításával helyreáll az épület eredeti külső képe. A téri beavatkozások gyakorlatilag csak az épületbelsőt érintik. Egyik ilyen változás, hogy az épület bizonyos emeletein, az eredetileg vagy utólagosan ’becellázott’ részek, a rekonstrukció során nagytermes térsorrá alakulnak, hogy befogadhassák a kiállításokat. Ezzel az eredeti, nagyvonalúan elindított lechneri térkompozíció kiteljesedik. A másik, épületbelsőt érintő változás az, hogy a szűkebb udvar alagsori szintjét egy üvegfedéssel az új étterem belső terévé tesszük. Ez által az udvar térarányai javulnak, ugyanakkor érzékelhető marad az eredeti architektúra is. A későbbi tervfázisok során végleges koncepciót kell alkotni az épület belső felületképzése, színezése témakörében. Szándékaink szerint az ’Aula’ mindenképpen visszakapná eredeti terazzó burkolatát.

A műtárgyvédelem klimatikus körülményeit mindenképpen biztosítjuk, ennek módjával a gépészeti fejezet foglalkozik. A mesterséges megvilágítás paramétereit, illetve a vagyonvédelmi rendszereket a gyengeáramú tervfejezet ismerteti. A természetes fény, pontosabban annak káros UV tartományának kiszűrése építészeti, belsőépítészeti feladat. Az ’Aula’ és a szomszédos ’Szőnyegkiállítás’ tekintetében már kifejtettük koncepciónkat. Az utcai szárnyak térsorait illetően, a kiállítás tematikájához illeszkedő módon, általában paravánokkal célszerű kirekeszteni a fényt. A középkori kiállítás esetében készülhetnének ezek akár vékony kőlapokból, melyen csak átdereng a világosság, a barokk tematikánál drapériák is elképzelhetők.

Az új épületszárny építészeti koncepciója

Folytatni egy házat sosem könnyű feladat. Lechner épülete esetében megremeg az építész kezében a ceruza. Mi az, amiben egy ilyen nagyszerű, 120 éves koncepciót folytatni lehet (sőt kell is), és mi az, amiben újat lehet (sőt kell is) hozzátenni? Az ősi kínai mondás szerint: „Ne a mestert kövesd! Hanem azt, amit a mester követett.” Mit folytatunk és mit nem?

  • A félbe (pontosabban háromnegyedbe) maradt épületet városépítészeti szempontból be kell fejezni, az eredeti szándék szerint körbezárva az udvart, ebben a kérdésben egyénieskedésnek helye nincs.
  • Ugyanakkor a domináns lechneri tetőt ma céltalan lenne üresen, csupán a látvány kedvéért megidézni, funkcióval megtöltve pedig még furcsább lenne.
  • Az utcavonalon hozzázárunk a szomszédhoz, tisztelve és befejezve a zártsorú utcaképet.
  • A szabályozási terv talán túl mereven ragaszkodik az eklektikus házhoz való magassági illeszkedéshez. Ez azonban lehetőséget is ad a szélső, belül beépítetlen traktus elválasztó sávként való értelmezéséhez.
  • Lechnerhez hasonlóan elhúzódunk a belső telekhatártól, hiszen a szomszédokra mi sem szeretnénk nyomasztóan rátelepedni.
  • A magas homlokzatokkal körülvett udvarban minimalizáljuk a burkolást, zöld belső kertet alakítunk ki.

Az eredeti tömeget befejező L-alakú épülettest szervesen összenő az anyaépülettel. A mostani zsákutcás szárnyakat az új szárny összeköti, a múzeum körbejárhatóvá válik, a múzeum körülöleli az udvart és az aulát. Mind a közönségforgalom, mind a műtárgyszállítás tiszta rendszerben történik.

A folytatás a jelenben készül, így az élő építészeti nyelvet szeretnénk használni, kerülve a korra jellemző múló divatokat. Egyszerű, nagyvonalú homlokzati tagolás a cél, ahol a plasztikát nem a homlokzati elemek síkugrása adja, hanem a kézműves jellegű felületi struktúrák, az iparművészet világával és a múzeum lechneri karakterével összhangban.

Olyan homlokzati anyagokat kerestünk, amelyek a klasszikus építőanyagok korszerű utódai. A táblás burkolat anyaga üvegszál-erősítésű vékonybeton, megjelenése a stokkolt műkövet idézi, az előregyártott táblák kézműves sablonnal készülnek, a felületi struktúra enyhén hulllámzó, vízszintesen szövött sávos mintájú. Az utcaszinti sávban a szövet helyenként felhasad, izgalmas fényhatás alakul ki a fogadótérben. Az üvegfelületek előtt kerámiaszórt üveg árnyékolás készül, a kerámiaszórás függőlegesen szövött jellegű, a táblás burkolat párjaként és kontrasztjaként. A fémszövetes kapuk finoman hullámzó vízszintes résein át belátunk a kertbe.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – az Építész Stúdió megosztott III. díjas terve
 

 

Múzeum kert

A múzeum udvarát kevés formai elemmel, visszafogott anyaghasználattal alakítottuk ki, melyben a zöldfelületek dominálnak. A gyepes terek, a homogén cserjefoltok, és a burkolt felületek szövedéke felülről nézve összemosódik, és nyugodt, homogén látványt nyújt. A kert látogatható, állandó jellegű szabadtéri kiállítással berendezhető. A közönségforgalmi megközlítése a főbejárati- és az alagsori szintet összekötő lépcső pihenőjéről lehetséges, az étteremmel átellenes oldalon. Ez a meglévő udvarszint alatt 1,20 m-en csatlakozik az udvarhoz, ami lépcsőzetes tér kialakítását teszi lehetővé, szabadtéri előadóként is használható ülőfelületekkel gazdagítva a kertet. A látogatói kertrésztől növényzettel lehatárolva alakítottuk ki a gazdasági udvart a használatához szükséges minimális burkolt felülettel, Hőgyes Endre utcára nyíló kapuval. A főbejárat előtti zöldfelületek homogén, középmagas cserjekiültetést kapnak, az út menti meglévő fasor fái közé kerékpártárolók kerülnek.

Akadálymentesítés

A létesítmény jelenleg részben akadálymentesített. Terveink szerint ez teljes körűvé fejleszthető. A munkavállalók esetében a pince-parkolóba beállva bármely szint akadálymentesen elérhető, illetve ilyen vizesblokkal is rendelkezik. A látogatói akadálymentes udvari megközelítés és a nemrég kialakított lift megtartható. A főépület jellemző – eredeti - félszint eltolásait, az aulatér mellett elhelyezett - már korábban említett - új liftek hivatottak akadálymentesíteni. A halláskárosultak számára indukciós hurkokat építünk ki, a gyengénlátókat vezetősávok, dombornyomott szintalaprajzok és Braille feliratozások segítik.


Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója tervpályázat – megosztott III. díjban részesült pályamű
építészet: Sólyom Benedek, Hőnich Richárd, Keller Ferenc, Nagy Iván, Félix Zsolt
generáltervező: Építész Stúdió Kft.
látvány, 3D: Répás Ferenc, Molnár Balázs, Fenes Tamás, Czeglédi Péter
épületgépészet: Juhász Gábor
villamosság: Nagypál Géza
kert: Gyüre Borbála, Csontos Csenge
munkatársak: Juhász Ádám, Menczelesz Ádám
tervezés éve: 2012

A Bíráló Bizottság értékelése

27. sorszámú pályamű

A keretes beépítést egy tiszta szerkesztésű, elegáns, modern épületrésszel befejező pályamű.

A műemlék épület tereit a múzeumi funkciókra hasznosítja, tiszta alaprajzi szerkesztéssel, az első és második emeleten teljesen körüljárható kiállítási szintekkel. Ezzel a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek jól megfelel. A gépészeti- és liftaknákat olyan helyekre teszi, ahol a ház szerkezetét a legkevésbé zavarja. Az épület főbejáratát meghagyja, a Hőgyes Endre utca felől egy alternatív udvari bejáratot ad a személyzeti bejárat és műtárgybeszállítás mellett. A mellékutca forgalma ezáltal nem lesz túlterhelt, és a gazdasági bejáratok logisztikája is jól elválasztható. Az irodákat a bővítmény földszintjén (tulajdonképpen itt már első emeleti szint) helyezi el, ami több szempontból is megfelelő megoldás (belmagasság, változatos irodaméretek) és nem akadályozza a múzeumi forgalmat az első és második emeleten.

A kis udvar alagsor feletti üvegtetős lefedésével hozza létre a kávézó terét. A központi üvegcsarnok alatti feltöltés kibontásával konferenciatermet alakít ki.

A terv nem foglalkozik az üvegcsarnok pártázatának és tetőteraszának helyreállításával. A belső kertre adott megoldás vázlatos (a védett fákat kivágni tervezi), az Angyal István tér szecessziós mintázatú burkolata hangulatában a múzeum architektúrájának kiterjesztése.

A bővítmény homlokzata elegáns osztású, anyaghasználata egyedi, elkerüli a lechneri motívumok direkt másolását és magában rejti egy kísérletező, az anyagok minőségével és a megmunkálás iparművészeti technikájával kísérletező megoldás lehetőségét.

A Bíráló Bizottság a pályaművet logikus funkcionális elrendezés és a jó arányú kortárs homlokzati megoldásai miatt harmadik díjban részesíti.

 

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »