Az óbudai Gázgyár és a Krétakör

Schilling Árpád rendező a Krétakör Színház átszabásáról - részlet az interjúból: "Az óbudai Gázgyár adta magát, mivel a 2010-es fővárosi kulturális programnak is fő pontja volt az épületegyüttes revitalizálása, kulturális központtá alakítása."

Tíz repertoáron lévő darabjából hetet levesz a Krétakör Színház, marad a három legerősebb. A jövő évadot inkább a tanulásnak szentelik - mondja Schilling Árpád. A rendező, művészeti vezető szerint nemcsak a Krétakört kell átrajzolni, az egész színházi struktúrára ráférne egy Bokros-csomag.

- Évek óta helyét keresi a Krétakör. A színházak mellett játszottak már cirkuszban, sziklakórházban, sátorban és május elején az óbudai Gázgyárban. Tervezik az állatkertet és a Parlamentet is?

- Mivel levesszük a W-Munkáscirkuszt, az utolsó előadásnak emlékezetes helyszínt kerestünk. Büchner művét, a Woyczeket munkástörténetként meséltük el, így nem volt idegen a gyárkörnyezet. Külföldön már sokszor játszottunk ilyen helyszíneken. Az óbudai Gázgyár adta magát, mivel a 2010-es fővárosi kulturális programnak is fő pontja volt az épületegyüttes revitalizálása, kulturális központtá alakítása. Magyarországon az eredeti funkciójukat elveszített épületek százainak újrahasznosítása sokmilliárdos beruházásnak tűnik. Pedig pár tízmilliós vagy maximum százmilliós befektetéssel is működésbe lehetne hozni, hangsúlyozottan nem reprezentatív kulturális intézményeket. Az a pénz, amelybe a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája került, elég lett volna Magyarország összes elhagyott gyárcsarnokának kulturális területté alakításához.

- Cáfoljon meg, ha tévedek: most a Gázgyárra pályáznak.

- Legfontosabb kérdés, mi a koncepció az épületegyüttes funkciójára? A politikusoknak be kell látniuk, hogy ennek kiötlése nem az ő kompetenciájuk. Az ő feladatuk a közpénzek értelmes felhasználásának menedzselése és ellenőrzése. Vállalni kell a kockázatot, és olyan létesítményt kell létrehozni, amely nem tompítja, hanem serkenti az idegvégződéseinket.

- Mégis azt gondolják, kellene egy épület.

- Finoman fogalmazva is akadozik Budapest kulturális intézményi koncepciója. Ennek kidolgozásához, a jelenlegi tervek továbbgondolásához szívesen csatlakoznánk. Bár a színházunknak professzionálisabb körülményekre volna szüksége, magánkezdeményezésünkből nem szeretnénk állami intézményt fabrikálni.

- Korábban nem így gondolták.

- A Krétakör független alkotóközösség. Szellemi tőkénk, hogy szabadon gondolkodhatunk, dolgozhatunk, utazhatunk. Nem akarunk bekerülni a jelenlegi színházi struktúrába, mert nem érdekünk, hogy asszisztáljunk annak vegetálásához. Mi színházi műhely vagyunk, egy azok közül, amelyek már most vagy hamarosan a hazai színházi paletta meghatározó erejét alkotják. Nem követelünk egyeduralmat, csak azt szeretnénk, ha próbálunk, legyen egy hely, ahol békén hagynak. Ha nem lesz ilyen, mi akkor is életben maradunk.

- A pénzosztók is erre alapoznak.

- Ha tizenhat évig lehetett a mezőgazdasággal, az egészségüggyel, az oktatással játszadozni, a Krétakör és az ehhez hasonló kulturális kezdeményezések ügye vajon mikor kerül az asztalra?

Részlet az interjúból
Népszabadság • Szemere Katalin • 2006. június 3.