Épületek/Középület
Az Opus 5 új zeneiskolája Louviersben - egy 17. századi ferences kolostor átalakítása
2012.11.30. 16:34
A franciaországi Louviers központjában álló, korábban börtönnek is használt, majd sokáig pusztuló egykori ferences kolostor épületében a város új zeneiskolája talált otthonra. A Bruno Decaris által vezetett Opus 5 architectes a kolostor elpusztult épületszárnyát egy üvegkubussal idézte meg, amelyben a koncertterem kapott helyet.
A Párizstól 100 km-re északnyugatra található normandiai város, Louviers központjában álló kolostoregyüttes folyamatos átalakítások során nyerte el végső formáját. A kolostort a ferences barátok építették 1646-1659 között. A nyugati szárnyban alakították ki a templomot, a központi épületet két kolostori szárny övezte. 1789-ben a templomot bírósággá, a szerzetesi épületeket börtönné alakították át. 1827-ben lebontották a templomot, a bíróságot pedig egy újabb épületbe költöztették át. A börtönt 1934-ben bezárták, mert a régi déli szárny összedőléssel fenyegetett. A csonka épületet 1990-ben zeneiskola céljaira újították fel.
A L'Epervier folyó partján magasodó romos épület látványa egy impresszionista festményt idézett, a kövek, a növényzet és a víz különleges harmóniájával. A tervezők ezt a táji potenciált igyekeztek erősíteni és értelmezni a felújítás során.
Program
A tervezési program Louviers számára egy modern, jól működő, vonzó és a város kulturális örökségét tükröző zeneiskola létesítését irányozta elő. Cél volt továbbá a város szívében található terület régészeti örökségének és kivételes helyzetének hangsúlyozása, továbbá a börtön-múlt elfedése az újjászülető épületegyüttes révén.
A "bűnbánók rendjének" egykori kolostorában az új zeneiskola kialakítása - 24 tanterem és a hangversenyterem elhelyezése - problémákat is jelentett a projekt során, amely végül alapvető beavatkozásokhoz vezetett a koncepcióban: a bővítés sokkal fontosabbá vált, mint a meglévő épületszövet. A rendelkezésre álló terület szűkössége meggyőzte az építészeket, hogy a kiegészítés túlnőjön a még álló falak magasságán. Az eredmény egy olyan épületegyüttes lett, ahol látványban az új részek uralják az ősi maradványokat, de a történeti struktúra továbbra is meghatározó maradt.
23/23
3D-s sematikus ábra
3D-s sematikus ábra
Déli bővítés
A déli szárny hiányzó részeit helyettesítő bővítés a folyó és a város felől kiemelt hangsúlyt kap. Különleges helyzete miatt a projekt egyik kulcsfontosságú elemévé vált. Itt található az iskola „szíve" és jelképe, a nagy koncertterem. A króm szalagokkal tagolt egyszerű, hasáb alakú üvegdoboz a környezetet tükrözi vissza, valamint belülről az ég felé enged kilátást; a zene visszhangjaként és a hang költői képeként jelenik meg. Kétféle arca van: kreatív napközben, meleg és fénylő este. A koncertterem - transzparenciája és könnyedsége révén - kiemelkedik a szigorú formálású környezetből, egy vitrinhez hasonlóan mutatja be az épületben zajló alkotómunkát.
Üveghomlokzat
Az északi homlokzat ragasztott üvegtáblákból készült, ahol a belső réteget tükröző bevonattal látták el – titán, szilikonitrid, valamint króm és szilikonitrid anyagokkal. Az üveg burkolat kívülről nem látszó rögzítésekkel kapcsolódik az 1 cm vastag, 25 cm széles, rozsdamentes acél bordákhoz. A függőleges tartószerkezet felül egy 45x90 cm keresztmetszetű - belül a hangversenyterem légcsatornájaként működő - acélgerendához kapcsolódik.
5/23
Zeneiskola Louviers-ben, fotó: Bruno Decaris
Zeneiskola Louviers-ben, fotó: Bruno Decaris
Betonelemek
Az új épülettömeg régi falmaradványokhoz csatlakozó határoló felületei 8 cm vastag, 180 cm széles, változó magasságú látszóbeton elemekből készültek. Rögzítésük az acél tartószerkezethez történt, az elemek alsó kontúrját a régi falazathoz igazodva, egyedi módon alakították ki.
Az Opus 5 párizsi székhelyű építésziroda, munkái között egyaránt megtalálhatók kortárs épületek és fontos történelmi épületek rekonstrukciói is, amelyek az örökséget és a modernitást ötvözik.
A tervezőktől kapott műleírás felhasználásával fordította: Garai Péter
17:44
A mindenható üvegkubus... A mai építészeti hasbeszéd kedvenc toposza. Lássuk csak, mik olvashatók róla az ÉF ma esti, címlap-cikkeiben:
„…a kolostor elpusztult épületszárnyát egy üvegkubussal idézte meg.” (Ferences kolostorból zeneiskola).
“Koncepciójuk a Ludovika klasszicista épületéhez méltó, feszes, logikus szerkesztésű, zöldbe ágyazott épületet vázolt fel.” (Mármint Skardelliék koncepciója a Ludovika tervezett sportcsarnokára)
“A kemény szigorúsággal és tiszta logikával szerkesztett klasszicista tömeghez csak a hasonló keménységgel és tisztasággal szerkesztett tömeg lehet méltó. Az, hogy az egyik vakolt homlokzatú, pilaszterekkel tagolt, a másik teljes felületén üvegkéreg, a park flórájából merítkező grafikai formavilággal, az csak a történeti és a kortárs építészet akkori és mai válasza az azonos tőről fakadó kérdésre.” (Ugyancsak Skardelliéktől)
Hát, nem. Az üvegkubus semmit nem idéz, csak saját magát és az elmúlt évszázad nyolcvanas éveit. Se nem ritmizál, se nem harmonizál, nem idomul és nem szervesül: legfeljebb tükröz, világít és zabálja az energiát, amit egyben ont is magából, bele, a Föld légkörének nevezett égi üvegházba. Az üvegkubus semmit sem idéz: szigorúsága önmagában való, és lehet építészetileg adekvát, de nem kontrasztáló és pláne nem más korok épületeinek felelgető alakzatként. Ez tévedés. És itt, konkrétan, a francia zeneiskola esetében kiáltóan nagy tévedés, az Orczy-kertbe tervezett sportcsarnok esetében pedig, a klasszicista épületől mért távolsága, valamint a köztük lévő fák miatt, talán kevésbé feltűnően az.