„Azt reméljük, hogy mások is meglátják a szakmánk szépségét” – beszélgetés az Atlasz Mérnökiroda alapítóival

A mérnököknek, statikusoknak nem csak a munkáját, de azok megjelenítését is nagyban segítik az integrált tervezőszoftverek. A legkülönfélébb tervezési feladatokat vállaló fiatal Atlasz Mérnökiroda igényeinek leginkább az Allplan programcsomag felel meg. Baranovszky Ádámmal, Csáki Tiborral és Halász Istvánnal Bán Dávid beszélgetett. 

Építészfórum: Cégetek csak néhány éve működik, de a munkakapcsolatotok már jóval régebbre nyúlik vissza. Hogy indultatok?

Csáki Tibor: Még az egyetemen ismerkedtünk össze, azonos szakon végeztünk, de a diploma után mindhárman más területre tévedtünk. István a nagyvállalati létbe csöppent bele, Ádám egy közepes méretű cégnél, én pedig egy családi vállalkozásban kezdtem dolgozni és ez így is ment úgy 13 évig. Párhuzamosan ténykedtünk, igazából teljesen más területeken. Persze időnként találkoztunk, de az fel sem merült, hogy valaha is együtt dolgozzunk. Egyszer azonban mégis eljött egy véletlenszerű pillanat, amikor István épp cégalapításon kezdett gondolkozni, akkor kitaláltuk, hogy próbáljuk meg így hárman, közösen. Alapítsunk egy céget, vegyünk szoftvert és nézzük meg, hogy megy a közös munka.

ÉF: Amikor létrehoztátok az Atlasz Mérnökirodát, hogy fogalmaztátok meg annak a küldetését, miként kívántátok pozícionálni magatokat?

CsT: Úgy, hogy több lábon álljunk. A tevékenységi körünkben a magas- és mélyépítés, műtárgyas irány, vízépítés és hidászat egyaránt jelen van. Ezt a sokszínűséget kívántuk mindig is megtartani. Mindehhez pedig kellett egy olyan közös platformot is találni, amivel mind a hárman tudunk dolgozni.

Halász István: Addigra már 13 éven keresztül használtam az Allplan szoftvert. 2005-ben egy nagyvállalatnál, a Mélyéptervnél kezdtem dolgozni, ahova az egyetem után csöppentem bele és ahol ez a szoftverháttér már adott volt.  A cégnél alapvetően 2D-ben dolgoztunk, de engem már akkor is érdekelt a 3D-ben való tervezés, amire azonban ott nem volt nyitottság. Kilenc év után átmentem egy másik nagy céghez, ahol szintén vízépítési és műtárgytervezési munkákat végeztünk Allplan szoftverrel, de itt már lehetett 3D-ben is dolgozni. Amikor pedig megalapítottuk az Atlaszt, mind a hárman más szoftverháttérrel érkeztünk és ezért nagyon tudatosan, felsorakoztatva az érveket, ellenérveket gondoltuk végig, hogy milyen programot kezdjünk közösen használni. Az Allplan mellett szólt a folyamatos BIM követés, valamint az, hogy tudtuk, még tíz év múlva is lesz átjárás más szoftverek között.

BÁ: Ezzel egy komplett csomagot kaptunk, amiben a geometriai tervektől a vasalásokig minden egyszerre meg tudunk csinálni, egy közös platformon. Mindezt jó áron tudtuk megvenni és megkapunk hozzá minden magyar nyelvű háttértámogatást a forgalmazó Tangens Kft-től.

ÉF: Az egyetemen mennyire készítettek fel titeket a szoftverhasználatra, vagy az első munkahelyen rögtön a mélyvízbe kerültetek?

HI: 1999-ben kezdtük a Műegyetemet és akkor még nagyon sokat kellett kézzel rajzolnunk. Harmad-, vagy negyedéves korunkban kezdtünk el először tervezőprogramokkal dolgozni, de csak a diákverzióval, így legfeljebb 2D-ben tudtunk modellezni, amiben nem volt semmilyen felületmodellezés. Úgy végeztük el az egyetemet, hogy konstrukciós vonalakkal rajzoltuk meg a vasbeton gerendákat.

CsT: A tanszék részéről sem volt rá igény. Persze nem volt megtiltva, ha valaki szeretett volna ezekkel dolgozni, hagyták, de különösebb segítséget nem kapott. Viszont úgy érzem, hogy azért ez egy kettős történet, hiszen a statikai tervezés nem csak a szoftverhasználatról szól, hanem magáról a szemléletről. Nagyon fontos, hogy egy rajzlapon ceruzával, tollal le tudd skiccelni azt a szerkezetet, amit tervezel, mindezt pedig nem válthatja ki a szoftver-, a 3D- és a BIM oktatás. Az embernek kell, hogy legyen egy olyan kritikus szemlélete, amivel nagyon gyorsan, egyszerűen, papíralapon meg tud vizsgálni dolgokat.

HI: Vissza is tud ütni az, ha valaki csak 3D-ben tanul meg gondolkozni. Ma olyan diákok kerülnek ki a műszaki képzésből, akik hihetetlenül látványos 3D modelleket készítenek, úgy megforgatva minden idomot, ahogy én sem tudnám. Ezzel szemben nem tudsz olyan alakzatot mutatni, amit ne tudnék megszerkeszteni az axonometriától kezdve bármilyen nézetben. Ők viszont ezt – tisztelet a kivételnek – nem tudják megcsinálni.

BÁ: Magát a szemléletet nagyon nehéz megkapni, ha csak a 3D-t ismerjük meg. Egy nagyon erős fegyvert adunk egy kezdő kezébe, amivel ő meg tudja csinálni a 3D-s, csillogó modelleket, viszont az azon belüli, például egymásra hatási pontokat már nem látja benne. Meg van annak a kockázata, hogy maga a csillogás elviszi a lényegről a hangsúlyt. Sokkal nehezebb észrevenni és megoldani egy kezdőnek a 3D-s tervben azokat a problémákat, amiről amúgy ez a szakma szól. Egy jól képzett mérnök azonban már érti és ki tudja használni a szoftverek minden funkcióját, előnyét.

CsT: Szintén az Allplan mellett szólt, hogy egy jól felépített 3D-s modellből egy nagyon szép, tiszta, a szó legjobb értelmébe véve régimódi, hagyományos tervrajzot lehet kivenni.

ÉF: Szóval a 3D szoftverek használata a szemlélet nélkül akár veszélyes fegyver is lehet?

BÁ: Képzeljünk el példának egy acélcsarnokot, aminek van egy csomópontja, amit valahogy lemodellezünk, csodálatosan látszanak benne a csavarok és minden elem, rá tudunk zoomolni, minden látványosan bemutatható, épp csak az nem derül ki belőle, hogy az adott csavar oda beilleszthető-e. Ez az, amit egy forgatható 3D-n az avatatlan szem nem vesz észre.

ÉF: Nálatok azonban avatott kezekbe került a szoftver. István ugyan ismerte, de ti hogy rázódtatok bele?

CsT: Élesben. Gyakorlatilag éltek már a munkák, úgy kellett megtanulnunk a szoftverhasználatot is.  Tudjuk, hogy a programok nem olcsók, de ezáltal egy olyan eszközhöz jutunk, ami pénzt termel, hatékonyabbá teszi a munkánkat. Abban biztosak voltunk, hogy egy olyan platformra van szükségünk, ami mindhármunk munkájára megfelelő. Azt is a kezdetektől tudtuk, hogy a 3D-s tervezés és a BIM felé nyitottaknak kellett lennünk.

ÉF: Mennyire jellemző a magyar tervezők körében a BIM használat?

BÁ: Változó. Igazából nem volt egy olyan bevezetési folyamat, ami elindította volna az általános használatot. Szerintem a magasépítés az a terület, ahol leginkább jelen van, másutt pedig jóformán egyáltalán nem találjuk meg. Ugyanakkor a megrendelőknek is meg kell tanítani a BIM szemléletet. Például hiába van meg egy adott projekthez a teljes digitális állomány, még mindig papír alapon kell szállítanunk.

CsT: Vegyünk példának egy összetett építményt, alaplemezzel, közbenső- és zárófödémmel, pillérekkel és falakkal, lépcsőkkel, számos egyéb elemmel, amit ha más módon csinálnánk – egymás mellé, vagy egymás fölé tennénk a rétegeket –, nagyon bonyolultan kezelhető anyagokat kapnánk. De lehet bármilyen bonyolult egy beruházás, egy műtárgy, egy épület, az Allplanban képesek vagyunk az egészet egy file-ban, könnyedén kezelni, úgy, hogy egyszerre akár több kolléga is dolgozik rajta, nem kell egymásnak különböző, nagyméretű file-mentéseket küldeni. Nagyon jól lehet csapat szinten kezelni. Minden változtatás, módosítás gyorsan és könnyen elvégezhető, jól átlátható a teljes tartószerkezet.

ÉF: Akkor ez egy alkalmas eszköz volt számotokra ahhoz is, hogy az elmúlt hónapokban, a karantén idején is tudjatok együtt dolgozni? Jól vizsgázott?

CsT: Március közepén öten öt felé szaladtunk, de a munka egy pillanatra sem állt meg. Az infrastruktúra, a platform készen volt, így amikor mindenki hazament, ugyanúgy tudtunk működni tovább, mintha mi sem történt volna. A szerverünk közös, mindenkinél ott volt az Allplan, telefonon, skype-on egyeztettünk, nagyon gyorsan beállt ez a munkarend. A személyes jelenlét természetesen hiányzott, hiszen annak is meg vannak a maga előnyei, de maga a munkamenet döccenés mentesen haladt tovább.

ÉF: Említettétek, hogy több lábon szeretnétek állni. Beszélnétek a konkrét munkáitokról? Mire vagytok büszkék?

HI: Alapvetően négy lábon állunk: tervezés, szakértés, műszaki ellenőrzés, a negyedik pedig az önkéntes munka. A tervezés a legfőbb szakirányunk, de az is szétoszlik a szerint, hogy ki milyen szakmai tudást hozott be a csapatba. Ádám területe a hidak, műtárgyak, Tibié a magasépítés és az építészekkel való kommunikáció, részemről a mélyépítés és vízépítés jött. De természetesen követjük egymás munkáját – már csak azért is, mert az összes emailt mindannyian megkapjuk és olvassuk – és naprakészek vagyunk minden projektben.

CsT: Az, hogy milyen munkára lennénk büszkék, arról pedig azért nehéz beszélni, mert  ha az ember meghallja, hogy mi statikusok vagyunk, és még ha valahogy el is tudja helyezni, mi a dolgunk, akkor is valami nagyon szép szoborszerű villára, toronyházra gondol. A szemében ezzel pedig nagyjából ki is merül a dolog. Pedig az építőmérnöki, a statikus szakma ennél sokkal bővebb. Ha például elkészítünk egy szemrevaló vasbeton műtárgyat, majd szépen elöntik szennyvízzel, akkor az onnantól kezdve az emberek számára láthatatlan. Azt sem tudják, hogy ezeket a műtárgyakat egyáltalán meg kell tervezni, pedig ezekből nagyon sok van.

BÁ: Nem is kell, hogy nagy tárgyakról beszéljünk. Nagyon kicsi apróságoknak is meg van a maga bonyolultsága és szépsége. Jó példa erre a csömöri osztóhenger. Ez egy kör alakú szennyvíztisztító műtárgy, aminek a középen van egy vasbeton henger, ami három oszlopon áll és több irányba osztja el a bejövő szennyvizet. Ez látszólag egy nagyon egyszerű történet, de közben szakmailag mégsem az. Ez egy ~2,60 méter átmérőjű, nem túl nagy henger, de rengeteg apró részlet és kérdés volt benne, amiknek a megoldása nagy örömmel töltött el bennünket.

CsT: Nagyokat is tervezünk, most épp Ghánában fut egy nagy projektünk. Oda három szennyvíztelepet terveztünk/tervezünk, hatalmas méretű vasbeton műtárgyakkal. Itt a hazaihoz képest jelentősen nagyobb a földrengésveszély és a szélterhelés. A laikus számára ez a három telep teljesen egyforma, de a beltartalom mindenhol más. Itt is kiderül, hogy a szakmánk mennyire nem látható, mert a végeredmény teljesen azonosnak tűnik közben hatalmas különbségek voltak a talajviszonyokban, tervezési folyamatokban, a vasalásban, a felhasznált beton mennyiségében. De Magyarországon is van pár szép nagy műtárgyunk, vagy 19 szennyvíztelepet terveztünk szerte az országba.

BÁ: Vannak vízrendezési munkáink is, benne vagyunk az ős-Dráva szabályozásban, ide is elég sok műtárgyat terveztünk.

CsT: Ezek azok, amikre büszkék vagyunk, csak éppen nem látszanak.

HI: Egyszer kaptunk egy megbízást a Gödöllői Önkormányzattól, hogy a város főterén levő és megbillent tulipános kútra készítsünk statikai megoldást. Találtunk is rá és nagyon szépre sikerült. A polgármester úr meghívott az átadóra és tőle személyesen kaptunk egy kis darab nemzeti színű szalagot, amire nagyon büszkék vagyunk. Noha az egész projekt valóban igen kisléptékű volt, de számunkra nagyon sokat jelentett látni azt a sok vidám embert az avatón.

ÉF: Viszont talán nem csak a tervezésben, hanem a munkátok látványossá tevésében, másoknak való megmutatásában, a megértetésben is segítenek a 3D programok?

BÁ: Ha kiteríteném eléd mondjuk az előbb említett osztóhenger tervét, nem biztos, hogy sokat megértenél belőle, de ha megnézed a videót a vasalásának tervezéséről, akkor legalább el tudod képzelni. A különböző méretű betonacélok más színnel látszanak, meg lehet pörgetni, nagyon látványossá tudjuk tenni ezzel. Így egyeztetni is lényegesen könnyebb, megforgatjuk és máris meg tudjuk mutatni a kényes pontokat. Ugyanakkor, ha mi is kapunk egy tervet például a gépészektől, megnézzük és nagyon hamar kijönnek azok a kérdések, problémák, amik a 2D-ben esetleg nem kerülnének elő, vagy sokkal nehezebben.

ÉF: Meséljetek a negyedik lábatokról, az önkéntes munkáról.

CsT: Amikor elindítottuk a céget, már akkor felmerült, hogy nagyon jó lenne valami önkéntes munkát vállalni. Mivel pedig mérnökiroda vagyunk, akkor keressünk egy olyan munkát, ami passzol a tevékenységünkhöz. Ráakadtunk az Utcáról a Lakásba Egyesületre, akik azzal foglalkoznak, hogy hajléktalan embereknek teremtenek otthont. De úgy, hogy bevonják őket a munkálatokba és utána is segítenek egy elég széles szociális háló kiépítésével. Számukra készítünk tartószerkezeti terveket, ahol a mobilházak olyan burkolatot kapnak, hogy egy teljesen kész ház hatását keltik. Ezen a munkán felbuzdulva kerestük meg a Budakeszi Vadasparkot, hogy erőnkhöz mérten segítsünk nekik is. Ide egy nagyjából 3x3 méteres libalakot tervezünk és fogunk fizikálisan is megvalósítani.

ÉF: Blogoltok, podcastot indítotok, amikkel mind a munkátokat szeretnétek megmutatni a külvilágnak. Ez lenne a mód arra, hogy a mérnökök, a statikusok kilépjenek az építészek mögül és láthatóvá tegyék az amúgy sokszor láthatatlan munkáikat?

HI: Sokan, de még a saját családomon belül sincsenek tisztában azzal, hogy mivel foglalkozunk. Ha valaki már hallott a statikusról, esetleg el tudja helyezni azt, hogy olyat tervezünk, ami nem épület: utat, vagy hidat. De itt véget is ér az ismeretük rólunk.

BÁ: Magasépítés esetén velünk nem is igazán találkozik a megrendelő, hiszen általában az építésszel beszélik meg a dolgokat. Ha statikust látnak, az azt jelenti, hogy ott már valami nagyon nagy baj van. Egyébként pedig az emberek fejében egyszerűen az van, hogy ezek a dolgok csak úgy állnak, léteznek, valaki megcsinálja, aki mondjuk az építész.

CsT: Meg van bennünk az igény arra, hogy megmutassuk azt, mivel dolgozunk és szerintem erre nagyon jók ezek a felületek. Van egy pár iroda, akikkel együtt dolgozunk és ők is bevonhatók ebbe. Tervezünk egy ötrészes podcast sorozatot, ötleteink vannak, majd meglátjuk, hogy sikerül. Azt gondoljuk, hogy amit csinálunk, az tök érdekes, ezért blogolunk, teszünk ki a fotókat ezekről az Instagramra, vagy készítünk videókat. Azt reméljük, hogy ezen keresztül mások is meglátják a szakmánk szépségét, de volt már olyan is, hogy ezen a csatornán keresztül akadtak ránk.

BÁ: Van ebben az egészben egy kis titkolt társadalomformáló szándék is, hogy megmutassuk a szakmánkat, ami igenis létezik. És ki más lenne alkalmasabb arra, hogy ezt bemutassa, mint aki műveli!

ÉF: Más irodákkal mennyire tudtok együttműködni és ebben mekkora szerepe van a közös szoftverhasználatnak?

CsT: Jellemzően olyan cégekkel dolgozunk együtt, akik erre alkalmasak, és ehhez nagyban hozzájárul a szoftverek együttállása. Ők is 3D-ben terveznek és ezáltal a kommunikáció is sokkal gyorsabb.

BÁ: Most zajlik egy olyan generációváltás, ahol a háromdimenziós tervezés nélkül gyakorlatilag lemaradnánk a munkákról. Aki nem tudja használni a 3D-t, nem tud adott határidőre munkákat elvállalni, mindez pénzben is megmutatkozik, így rontja a versenyképességét. Persze nem mindenre alkalmas, vagy érdemes 3D-t használni, de aki idővel nem merül el ebben, az le fog maradni. A laikusok és a megrendelők felé nagyban megkönnyíti a kommunikációt, ha 3D-ben megpörgetjük a terveket.

HI: Sokan félnek az átállástól, sajnálják rá az időt, vagy nem mernek egy határidős munkánál élesbe beletanulni az új szoftverhasználatba. Pedig nagyon megérné.