Barátságos minimál Budán

Elválaszthatatlan egységet találunk a külsőben és belsőben a Nartarchitects által tervezett családi házban. Az épület azon ritka szerencsés együttműködések eredménye, amikor tervező és megrendelő jóbarátok, és a beköltöző család pedig tökéletesen elégedett a hosszú tervezési folyamat végén. Tóth Kata írása, Bujnovszky Tamás fotói. 

A legjobb módja annak, hogy igazán megértsünk egy házat, ha megismerjük az építészt. Ennél már csak egy hatékonyabb megoldást tudok elképzelni: ha a megrendelőkkel is megismerkedünk. Szerencsére ennek a Széphalmon épült háznak az esetében mindkettőre volt lehetőségem, így nem csak a házról kaptam teljes képet, de arról is, hogy milyen hatással van a benne élők mindennapjaira.

Az utóbbi időben intenzív fejlődésnek indult Hűvösvölgy központjától néhány utcányira elhelyezkedő telek környezete az észak-budai kertvárostól megszokott heterogén képet mutat, változatos építészeti minőséggel. Mindezt annak ellenére, hogy az építési hatóságok igen szigorú, mindenre kiterjedő szabályozást alkalmaznak a környéken, ami a Nartarchitects építészeinek dolgát is némileg megnehezítette.

Az utca felé a ház tudatosan zárt képet mutat; csak a funkciók által megkövetelt változó méretű ablakok tagolják, esztétikai alapokon megkomponált elrendezésben. Nagyobb megnyitást ebben az irányban csak a gyerekszobák előtti folyosó beülő kuckója, és a dolgozószoba terének kibővítéseként értelmezhető markáns homlokzati doboz kapott.

A ház élete három jól elkülönülő szinten zajlik párhuzamosan, ezek egymást működtetve és kiegészítve alkotnak teljes egészet. A pince az autóval való megérkezés helye, és a közösségi élet már a garázsban elkezdődik. A sportszereknek is helyet adó, föld alá süllyesztett garázs angolaknával ablakot is kapott, a közbenső pilléreket pedig a földszint szerkezeti megoldásaival sikerült kiiktatni. A garázsból a gardróbként funkcionáló pufferzónán keresztül a lépcső előterébe, az alternatív előszobába jutunk. Innen nyílik a méretes tároló, valamint a fényterápiás pihenőtérrel és zuhanyzóval ellátott szauna helyisége. A ház működésének lelke, a gépészet is ezen a szinten kapott helyet. A geotermikus hőszivattyú működteti a mennyezeti és padlófűtést, nyáron pedig a mennyezethűtést. Ezeknek köszönhetően a házban télen-nyáron ugyanolyan a hőmérséklet, ami alapvetően meghatározza a benne lakók komfortérzetét.

A szinteket a három oldalról falakkal határolt lépcsőház köti össze, amely viszonylagos szűkössége ellenére biztosítja a szükséges átlátást a terek között. Ezt nagyrészt a pengefal íves kiharapásainak köszönheti, melyek faburkolatukkal szervesen illeszkednek a belsőépítészet nagyvonalú koncepciójába, de üdítő újdonságnak számítanak az épület tudatos szögletességében.

A pincéből a lépcsőn az egyterű nappali-étkező-konyhába érkezünk, melyben falak nélkül is jól elkülönülnek a különböző funkciók, a családi együttlét különböző formái. A konyhát az étkezőtől vizuálisan elválasztja a merőlegesen térbe állított konyhapult, de a konyhabútorok nappalira rímelő anyaghasználata jótékonyan megtartja a folytonosságot. A konyhagépeket rejtő, kontrasztosan magasfényű bútor szerényen a falba simul, teret adva a széles közlekedőnek, és a konyha ablakán bejövő napfénynek.

A nappaliból nyíló dolgozó gyakorlatilag multifunkcionális térként működik, mely a család minden tagjának ad lehetőséget az együttlétre, de ugyanúgy az elkülönülésre is. A könyvespolc mögé becsúszó hatalmas tolóajtónak köszönhetően ezt a helyiséget a nappali kibővítéseként és önálló térként is lehet értelmezni. A bútorok és a burkolatok nem csak a földszinten, hanem az egész házban következetes egységben vannak tartva a fürdőszobák és a padló travertin burkolatától a bútorok fehérített tölgy színéig. Ez utóbbit nem csak az egyedileg készült, de a vásárolt bútorokban, ajtókban, ablakokban is tudták tartani a tervezők.

Míg a földszint a közös tevékenységeké és a vendégfogadásé, az emelet az elvonulásé lett. A gyerekek és a szülők hálószobái és a vendégszoba, a gyerekfürdő és a szülői fürdő, a hihetetlen praktikummal bíró nyitott polcos gardrób, és a rendeltetéshez képest nagy ablakkal rendelkező mosókonyha kaptak itt helyet. Ezeket a helyiségeket köti össze a tárolókkal és egy kuckós ablak-beülővel szegélyezett közlekedő. A tetőszint otthonosságát az enyhe hajlású tető – és annak belülről láttatott vonala – tovább növeli.

Ahogyan a Nartarchitects többi épületénél, itt is szorosan együtt dolgozott az építész a belsőépítésszel, akár egymást formálva a tervezés során. Külső és belső elválaszthatatlan egységet alkot. Kevés példát találunk arra, hogy a lámpák helyét már a szerkezettervezés során figyelembe veszik, a bútorok és falak közti határvonal pedig szinte elmosódik. Ennél a háznál a tudatos tervezés és kivitelezés alapfeltétele volt annak, hogy a végeredmény ilyen minőségű legyen. A csomópontok végtelen kidolgozottsága, az anyagtalálkozások tudatossága mind a minimalizmus eszközrendszerébe tartoznak, az itt használt természetes anyagokkal kombinálva azonban nélkülözni tudják annak ridegségét. Az avatott szem észreveszi, hogy a fehér szín gyakorlatilag teljesen hiányzik a belső térből; helyette mindenhol tört, fakó, de barátságos színek jelennek meg, melyek ugyan tartanak a fehérhez, de soha nem érik el azt.

A ház elkészültét hosszú tervezési folyamat előzte meg, de még annál is régebbre vezethető vissza a megrendelő és az építész barátsága. A rengeteg beszélgetés, ismerkedés, önvizsgálat pedig meghozta az eredményét: a megrendelő szerint is tökéletes ház született, ami – valljuk be – első háznál nem mindig teljesül.

Tóth Katalin