Beépítés hosszas tervezéssel – lakóház a Hegyalja úton

Régóta üresen álló terület a forgalmas budai lejtőn, Virág Csaba új-konstruktivista fehér kubusa, és a századfordulós beépítés között. A LAB5 architects és a Korényi és Társai Építésziroda Kft. közös projektje hosszas tervezés és a szabályozási terv módosítása után valósult meg a Hegyalja úton.

Elegáns fehér épülettömeg emelkedik a Hegyalja út fölé, annak forgalmas végén, azaz nem a BAH Center, hanem a Virág Csaba tervezte Buda Center felőli oldalon – ahol az útsávok száma 4-re duzzad, a gyalogos sétája zebrákkal áttört robogásba csap át, és itt, ellenben az utca “hegyaljaibb" oldalával, az egyes házak közötti eltérések, léptékváltások is jóval szembetűnőbbek. Ennek köszönhetően az áthaladás a legkülönbözőbb építészeti korszakokat tárja fel – a LAB5 tervezte épület egyik szomszédja például századfordulós hangulatot idéz, míg másik oldalán az előbb már említett, Virág Csaba-féle Buda Center eltéveszthetetlen konstrukciója uralja a látképet – amelynek jelenléte mintha különösen felértékelődne manapság, köszönhetően annak, hogy a város (Várnegyed) és az ország (lsd. Balaton) további területein épp elveszőben van a Virág Csaba-hagyaték.

Itt most ennek épp az ellenkezőjét láthatjuk, vagyis a Virág Csaba előtti – tudatos, sőt, szándékos – tisztelgést, hiszen az egyik vezető építész, Korényi András egykori mesteréről van szó. A Hegyalja úti foghíjtelek beépítése, amellyel a LAB5 csapatát megbízták, egyebek mellett arra is megkísérelt választ adni, hogy miként lehet az építészet formanyelvével kapcsolódni ehhez a “toldozott-foldozott" utcaképhez, de ezen felül is ahhoz a posztmodern formavilághoz, amelyet a Buda Center kirajzolt a szomszédban, s közvetlen közelsége akkor is indokolhatná az igazodást, ha a gesztus-értékű tisztelgés nem is lett volna kiemelten fontos szempont a beépítés során. A LAB5 tervezői visszafogott fegyelmezettséggel ragadták meg lakóépületükben a szomszéd jellegzetességeit, és ültették át munkájukba a tömeg kialakításának lépcsőzetességét, a homlokzaton visszaköszönő ritmust, és a fehérséget (eredetileg a Buda Center is teljesen egyszínű volt – ám a további Virág-épületek sorsának tükrében, egy átszínezés még enyhe beavatkozásként látható).

A sokáig üresen álló telek további adottságai némi kihívás elé állították az építészeket – ráadásul utcafronttal ellentétes oldalán tűzfalak növelik a kedvezőtlen lehetőségeket, például a nyílások elhelyezését illetően. A szabályozási terv kért megváltoztatása, és a körültekintő, aprólékos tervezés hosszúra nyúlt, azonban a végeredmény valamennyi részlete a türelmes, módszeresen “kisakkozott" részleteket fedi fel.

Elsőre talán meglepőnek és merésznek tűnik az elgondolás, hogy a budai panoráma és egy zajos, rossz levegőjű útsáv kettőse jól működhet egy lakóház esetében. Legalább is nehéz elképzelni, hogy egy budapesti, akit egy Gellérthegy Residence elnevezésű lakópark megszólít, megbékélhet az ablaka alatt dübörgő forgalommal. A LAB5 csapatának mégis ezt a kihívást szem előtt tartva kellett dolgoznia, építészként alkalmazkodva a tulajdonos által meg-megváltoztatott elképzelésekhez: habár a projekt kezdeti fázisában még szó esett arról, hogy rövidtávú bérletre lesznek kialakítva a lakások, többszörös módosítás után végül a járványhelyzet hozta meg a végítéletet a funkció sorsáról, amely végül nem elsősorban alkalmi szállás, hanem lakóhelyként értékesül majd.

Evidens, de talán mégis fontos néha külön is hangsúlyozni, hogy az építész, egyben tervező is: hozott adottságokkal, többnyire szoros programmal dolgozik, változatos, kihívást jelentő kondíciókkal él együtt a tervezés időszakában, amikor is a megrendelőén túl egy sor egyéb igényt kell figyelembe vennie: zajt, fényt, szellőzést, funkciót, esztétikát, környezetet, utcaképet és várost, miközben már a jövőbeli használót látja maga előtt – ez különösen lakóházak esetében hangsúlyos. Kompromisszumok és új ötletek rendszere mentén alakul ki a végeredmény, amely ebben az esetben mintha valóban minden mozzanatában hordozná a higgadt döntések sorozatát: az erkélysávval visszahúzott lakóblokkokat, a különféle lakástípusok térbeli megfogalmazását, tájolását, a telek különös kanyarulatait tökéletesen feltáró mélygarázst, a földszinten elhelyezett üzlethelyiséget és végül, de nem utolsó sorban a közösségi tér kialakítását a tetőteraszon.

A házba belépve a tiszta fehérséget az ajtók színe töri meg: zöldek, türkizek, bézsek, rózsaszínek, pasztell sárgák és vörösek. Felülről bevilágított, átriumos lépcsőházba érünk, s a lépcsőn haladva, az épület mind pompásabb kilátást tár fel szintről-szintre. A lakásbejáratokat láttató, U-alakú rendszer már előrevetíti a tervezők lakóközösség-építő szándékait, amely – a budai látképpel együtt – a kertesített tetőteraszon csúcsosodik ki.

Kőrösi Boglárka

Szerk.: Hulesch Máté