Bölcsőde Nagykovácsiban - A Földes és Társai Építésziroda terve

Hamarosan új épületben cseperedhetnek a nagykovácsi gyerekek. Földes László, Sónicz Péter és munkatársaik bensőséges, nyugodt, ugyanakkor játékos épületegyüttessel gazdagították a nagyközség átalakuló központját. Bemutatjuk a leendő bölcsőde terveit.

Nagykovácsi az egyik legkülönlegesebb Pest-környéki falu. Fél óra autóútnyi távolságra a Budai vártól, hegyekkel övezett idilli település, hagyományos főutcával, barokk templommal és ősfás temetővel. Zsákutcás falu, ezért nincs átmenő kamionforgaloma, és remélhetően nem is lesz. A falu léptéke és lakóinak lelkesedése lehetőséget adott arra, hogy élénk közösségi élet alakuljon ki az iskola és a templomok köré szerveződve.

A falu fejlesztésekor lépten-nyomon felmerült, hogy az új középületeknek milyen legyen a léptéke és a karaktere. A mi bölcsődénk telke a faluközponttól nem messze, kialakulófélben lévő területen van, a Kaszáló utcában, a pár éve épült óvoda és a tervezett üzletház között. Az óvoda karakteres épülete hosszú falként ad térfalat az utcának. A leendő üzletház léptéke is intenzív többszintes beépítést vetít elő.

A tervezéskor azon gondolkodtunk el, hogyan tudnánk megmaradni a falusi léptéknél, úgy hogy közben mégis egy súlycsoportban maradjunk a szomszédokkal. Hogyan tudnánk a zárt falszerű homlokzatok világát feloldani, úgy hogy az utcakép oldódjon, de a bölcsőde homlokzata markáns és felismerhető maradjon. Végül a falusi ház tömegét, kontúrját mint archetípust vettük alapul és az így képzett pavilonok egymás mellé helyezésével alakítottunk ki egy térrendszert, amely magába foglalja mindhárom funkciót, a bölcsődét, a védőnő központot és a szakorvosi rendelőt. A pavilonok az első tervfázisban mind az utca vonalára, pontosabban a beépítési vonalra voltak felfűzve hasonlóan a zsámbéki bölcsődéhez, később azonban rájöttünk, hogy az utcára merőleges gerincű pavilonok mélységi mozgatása egy csomó lehetőséget rejt magában. Így hoztunk létre piazzettát a bölcsőde bejárata előtt és így tudtunk oldalkerteket, köztes tereket kialakítani az épületrészek között. A tömegek közötti kapcsolatot kis nyaktagok bitosítják övegfallal és fémlemez héjalással. Mindez a kertnek mint külső terek rendszerének a differenciálódását tette lehetővé, azaz különböző minőségű kertrészek jöhettek létre.

A pavilonok elmozgatása lehetővé tette az egymáshoz nem kapcsolódó funkciók ésszerű elkülönítését is. A főbejárat előtti tér egyszerre tartozik a bölcsihez a védőnő központhoz és a faluhoz. A bölcsődéből kijövet az anyukáknak nem kell azon stresszelni, hogy a gyerekük esetleg autó alá szalad, sőt akár le is ülhetnek egy fa árnyékába, hogy egy másik szülővel beszédbe elegyedjenek. Itt megoldott a kerékpárok és babakocsik tárolása is.

Fontos momentum a fedett-nyitott terek világa. A bejáratnál egy ékszerű betörés miatt alakul ki tornác szerű szituáció. A déli fronton mély loggiát alkítottunk ki a foglalkoztatók előtt, ezek védik a belső tereket a nyári hőségtől. A fedett terszoknak fontos funkcionális szerepük is van, jó időben itt tudják játszatni és csendes eső esetén itt tudják altatni a gyerekeket.

A falusi házak tömegét a kortárs építészet formanyelvén szólaltattuk meg. A minimál rejtett ereszek, az egységes anyaghasználat homlokzaton és tetőn, az egyszerű de játékos külső nyílások rendszere mind ezt a célt szolgálják. A téglát idéző lapka burkolat végigvonul valamennyi homlokzaton, sőt a ház előtti téren is megjelenik, mint a burkolatba süllyesztett formai elem. A nyílászárók anyaga fa, a terasz korlátok tüzihorganyzott minimál szerkezetek, a tetőkön olyan cserép héjalás van, ami a megjelenésében közel áll a tégla falburkolathoz.

Összegzésül a célunk egy olyan „kis falu" létrehozása volt, melynek van „főtere", vannak kis „utcái" világosak a határai, van eleje és vége és könnyen azonosítható a téglaházszerű karaktere. Amelynek léptéke illik a falusi környeztbe és ahol maguk a bölcsődések és nevelőik is jól érzik magukat.

Budapest, 2013 augusztus 28.

Földes László