A hazai vasút egykori képéhez a mainál sokkal inkább hozzátartoztak a víztornyok, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a gőzmozdonyok ellátásához. Az istvántelki javítóüzemben kettő is épült belőlük 1900-ban és egy évvel később.
Az egykori hatalmas járműjavítóban számos technológia igényelt vizet, a reggelente innen munkába induló mozdonyokon felül is. A vasút ebben az időben hasonló tornyokat épített Miskolcon és Szolnokon is, egységes tervek alapján.
A német Otto Intze mérnök nyomán csak Intze-típusnak nevezett tornyok víztartályának alja fordított kupola alakú. Ez nem igényel külön megtámasztást, a tartály súlya csak körben, a falakon nyugszik, ami gazdaságos anyaghasználatot tesz lehetővé.
Az évtizedek óta kihasználatlan tornyokat a vasút 2011-re a műemléki szempontokat figyelembe véve felújította.
A 19. század végi iparosodás más fővárosi nagyüzemek fejlődését is elhozta. A vízellátásuk biztosításának legegyszerűbb módja sokszor a meglévő kémények falhasználása volt, parazita típusú víztornyok formájában.
A kőbányai egykori Ganz gyár parazita víztornya az egyik legjobb állapotban fennmaradt ilyen építmény Budapesten. A mérete miatt már nem csupán a kémény meglévő falaira támaszkodik, de azon kívül, egy második, külső falkör is épült alatta.
Alig pár utcával arrébb épült fel 1909-re a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak tisztviselői kolóniája. A középpontjában álló, 56 méter magas víztorony Lipták Pál tervei alapján épült, és az egykori kazánház kéményét is magában foglalja.
A kolónia egy teljes értékű kis városként épült, 654 darab egyszobás lakással, saját fürdővel, üzletekkel és művelődési házzal – ez utóbbi sarkából emelkedik ki az otthonokat ellátó víztorony.
Újpest egyik jelképe az 1911-re megépült, 1500 köbméteres víztorony. Építészeti kialakítását Dümmerling Ödön, míg a részben vasbeton szerkezetét a fiatal Mihailich Győző tervezte, akinek neve később a hazai hídépítésben lett ismert.
A torony kissé módosított Intze-rendszerű víztartályában az utca fölött negyven méter magasságig emelkedhetett a vízszint, elegendő nyomást biztosítva az akkor még külön városként létező Újpest hosszú távú fejlesztéseihez is.
A víztorony 2003-ig működött, de jelenleg is a vízművek kezelésében áll, műemléki védelem alatt. A hasznosítására akár kilátóként, kiállítótérként, számos terv született.
A vasbeton korszakának kezdetén épült torony szerkezete a régi és új technológia keveréke: a tartály alatt hagyományos, közel két méter vastag téglafallal, felül már vasbeton szerkezettel épült, de a víztartálya még különálló egység.
A dél-budai agglomeráció gyors növekedése tette szükségessé a város legújabb, és egyik legnagyobb, háromezer köbméteres víztornyának megépítését a Tétényi-fennsíkon, a kétezres évek végén.
Az építmény városképi jelentőségét felismerve az építtető országos tervpályázatot hirdetett, Ennek nyomán Perényi Tamás, Kovács István, Dr. Palócz Miklós, Kolossa József különleges, részben aszimmetrikus formájú toronyterve valósulhatott meg.
A 42 méter magas torony alsó szintjén a látogatók számára vizesblokk is épült, a tető kilátóteraszként lett kialakítva, a kettő közt pedig üvegfalú lift épült. A nagyközönség mindezt sajnos csak különleges alkalmakkor láthatja.
A könnyű acélszerkezetek teherbírásának látványos példája az egykori óbudai Goldberger Textilgyár víztornya. Az üzemi épület tetején álló szerkezet a gyár fénykorában, 1907-ben épült.
A torony ma már szintén funkció nélkül áll, azonban része a műemléki védelem alatt álló gyárkomplexumnak.
1911-ben a Duna túlsó partján, a Margiszigeten egészen más megközelítésben, az esztétikai szempontok fokozott szem előtt tartásával épült víztorony. A modern vasbeton szerkezetet Ray Rezső Vilmos építészeti munkája tette a sziget díszévé.
A már használaton kívüli, szépen felújított torony kilátóként működik. A köré épült szabadtéri színpaddal együtt a nyári szezonban, 2022-ben május 17-től tart nyitva.
