építészet : környezet : innováció

Csöbör és vödör

A Szabadság téri Tőzsdepalota két reprezentatív csarnokába - a jelenlegi helyzethez hasonlóan - három emeletnyi irodát építene be a Tippin Corporation. Bár a reprezentatív közlekedőterek helyreállítását beígérte a fejlesztő, a CMA International Kft. és a Beyer Blinder Belle Architects & Planners terveit mégsem sikerült lenyomni a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács tagjainak torkán.

Lényegi elemeiben marasztalták el a Szabadság téri Tőzsdepalota rekonstrukciójának elvi építési engedélyezési terveit a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács július 2-i ülésén. A szakmai grémium az új szerkezeteket a terveken megjelenő formájukban szinte egyáltalán nem támogatta, de üdvözölte azokat a részeket, melyek az eredeti terek visszaállítását, architektúrájuk rekonstrukcióját mutatták.

 

Szabadság téri homlokzat
Nádor utcai homlokzat
esti látvány
 

 

A terveket a CMA International Kft. (vezető tervező Krizka György) és a Beyer Blinder Belle Architects & Planners készítette az ingatlant 2006-ban megvásárló Tippin Corporation megbízásából. A Beyer Blinder Belle képviseletében megszólaló Jack Beyer hangsúlyozta, hogy cégük jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a történelmi épületek helyreállítása, bővítése és újrahasznosítása tekintetében – e tudásukat a Tőzsdepalota rekonstrukciója és átépítése során is kamatoztatják majd. Hozzátette, hogy az épületben sokféle funkció megfér egymás mellett: az elképzelések szerint irodák mellett kulturális és kereskedelmi célú térsorokat is kialakíthatnának benne.

A koncepciót ismertető Németh Péter (Tippin Corporation) elmondta, az Alpár Ignác tervei szerint emelt, 1907-ben átadott épület az elmúlt ötven évben sok, a Magyar Televízió igényeinek megfelelő átalakításon esett át. A legnagyobb veszteség az északi tőzsdecsarnok teljes pusztulása: az egykor reprezentatív kialakítású tér boltozata, oldalfalainak architektúrája nyomtalanul eltűnt, a teret födémekkel osztották meg. Jóval több maradt fenn a déli tőzsdecsarnokból, bár egyes falak, falszakaszok építészeti megformálása itt is eltűnt vagy erősen sérült az új födémek beépítése következtében. A két csarnokot összekötő nagyvonalú térsor – két bazilikális rendszerű folyosó középütt elhelyezkedő aulával, melyhez a keleti és nyugati kapukhoz tartozó előcsarnokok és lépcsőházak csatlakoznak – sem maradt sértetlen: az déli bazilikális folyosót elbontották (helyére új építmény került), szintekkel osztották meg a kelet-nyugati tengely tereit (kivéve az aulát) és az északi bazilikális folyosót.

 

Szabadság tér
Nádor utca
 

 

A tervek szerint eredeti formájában állítanák helyre a két közlekedőtengelyt (északi bazilikális folyosó, kelet-nyugati előcsarnokok, lépcsőházak, központi aula); az aulát a déli szárnnyal az elpusztult bazilikális folyosót visszaidéző fém-üveg struktúra kötné össze. Ez a látványos térrendszer kulturális rendezvényeknek, báloknak, különféle szakmai rendezvényeknek adna helyet.

A földszintet az eredeti funkció szerint hasznosítanák, vagyis az utca felé megnyíló üzletek számára alakítanák ki. A keleti bejárattól balra eső részen újra megnyílhatna az Upor Kávéház. Az emeleteket teljes területükön irodák foglalnák el – a tőzsdecsarnokok terét három-három szintre osztanák fel. Itt a födémek a hosszanti oldalak mentén nem érnének el a falakig, így válnának érzékelhetővé a tőzsdecsarnokok egykori arányai, s így látszanának az architektúra megmaradt részletei. Az északi és déli szárny belső udvara felőli oldalon bevilágítóakna juttatná el a természetes fényt az első emeletig.

A negyedik szinten az eredeti tetőzet vonalát követő, de teljesen új fém-üveg struktúra épülne, az ötödik emelet azonban már a Szabadság térről is jól láthatóan, egybefüggő üvegcsíkként jelenne meg az attika fölött. Az új szintek az udvarok felől is megmutatkoznának függönyfalaikkal. A délikeleti udvar északnyugati sarkában emelkedő adótornyot nem bontanák el, hanem mint technikatörténeti érdekességet, nagy üveggömbbe rejtenék, mely kilátóként funkcionálna.

 

 
Régi bazilikális folyosó
Új bazilikális folyosó
Upor Kávéház

 

Turányi Gábor opponenciájában megemlékezett az 1969-1972 között Virág Csaba és Toma Levente tervei szerint elvégzett átalakítás bravúros „ház a házban” megoldásairól. Véleménye szerint az új terv érdeme a régi, kimagasló építészeti színvonalú közlekedőrendszer helyreállítása és az a törekvés, mely az épületet minél inkább meg akarja nyitni a közönség számára. Kiemelte az irodaszintek térkialakítását, mert az az épület eredeti szellemét követi, ugyanakkor a tőzsdecsarnokokban tervezett változtatások nem méltók a közlekedőterek nagyvonalúságához. Turányi elmarasztalta a tető megformálását is – szerinte invenciózusabb, vakmerőbb gondolatokra van szükség, hogy az új tetőzet versenyre kelhessen a 19-20. századi pesti tetők gazdagságával cizelláltságával.

Ferkai András, Arnóth Ádám, Schneller István, Balogh Balázs, Balázs Mihály és Ritoók Pál más-más megfogalmazásban, más-más nézőpontból, de lényegében ugyanazt a fogalmazták meg: a két tőzsdecsarnok a ház kompozíciójának fókuszában áll, az előcsarnokokból, lépcsőházakból, oszlopos folyosókból álló térsor csúcspontját jelentik, s ekképp nem lehet födémekkel „eltüntetni” azokat. A csarokok helyébe bepasszírozott irodák valószínűleg sötétek lesznek – fényaknákkal ezt a problémát nem lehet megoldani. A tetőterek illetve a tetőzet anyaghasználatában éppúgy mint formai megoldásaiban disszonáns az épület egészével, nem követi a régi tető logikáját – hangsúlyozták többen is. Az épület összterülete drasztikusan megváltozik, túlterhelve, megbolygatva az épület alaprajzi elrendezését, kubatúráját. Nem egyszer hangzott el, hogy a ház műemléki védettség alatt áll, mely nem csak a külsőre, de minden belső térre is vonatkozik.

Ráday Mihály szerint a terv befektetői szempontból is rossz választás, hiszen ma Budapesten pillanatnyilag csak itt lehetne olyan többezer fős fogadásokra alkalmas, exkluzív tereket kialakítani, melyre egyre nagyobb igény mutatkozik. Nagy esélyt szalaszt el a fejlesztő, hiszen ha rendezvényterekké alakítaná a csarnokokat, egyszerre arathatna üzleti és társadalmi sikert – a profiton túl a város számára új, mégis történelmi értékeket hordozó közösségi tereket nyithatna meg.

Fegyverneky szerint Ráday véleménye már nem az építészet „hatásköre”. Mivel az ingatlant az állam eladta, az optimumot kell keresni, egyaránt figyelembe kell venni a befektető és a közösség igényeit. Hozzátette, hiába van igény nagy rendezvénycsarnokokra, ha Budapest még nem tart ott, hogy a beruházó számára ez megérje.

 

Bejárat
Mozgólépcső
Tőzsdepalota, terv: Rotunda
 

 

Csomortány Levente művészettörténész, a műemléki dokumentáció készítője felhívta a figyelmet arra, hogy bár fennmaradtak a tervek és viszonylag bőséges, az eredeti állapotot rögzítő fotóanyag is a rendelkezésünkre áll, ezek nem alkalmasak a pontos, hiteles rekonstrukcióra. Az épület a tervektől jelentősen eltérő formában épült meg, a nyomtatásban megjelent fényképek többsége rossz minőségű (a századelő technikai lehetőségeinek megfelelően életlenek, raszteresek). Balázs Mihály sietve megjegyezte, hogy a stukkók, tagozatok és egyéb, statikai szerepet nem viselő építészeti elemek visszaállítását nélkülöző, csak a terek formájára koncentráló helyreállítás is lehetséges megoldás – s ebben a tekintetben a tervek, fotók minősége másodlagos.

Németh Péter a terv védelmében elmondta: nincs még egy irodaház Budapesten, amely ilyen óriási mennyiségű közösségi teret adna a város számára, s amely 4,5 méteres belmagasságú munkatereket biztosítana. Hozzátette, hogy a megvásárlási procedúra idején lett műemlék a ház, vagyis a beruházó eredetileg egészen más feltételekkel, sokkal szabadabb alakíthatósággal számolt. A tervezők éppen a műemlék védelme érdekében olyan az új szerkezeteket terveznének, melyek a régi épületrészek sérülése nélkül visszabonthatók lennének.

A vita végén szavazás döntött: a többség nem értett egyet a tőzsdecsarnokok megosztásával és a terven látható tetőmegoldással. A tervtanács a bemutatott változatot elvi engedélyezésre nem javasolta.

Haba Péter


vélemény írásához jelentkezzen be »