Elhunyt Borostyánkői Mátyás, az IPARTERV volt elnök-vezérigazgatója

Hosszas betegség után február 28-án elhunyt az IPARTERV volt elnök-vezérigazgatója, Borostyánkői Mátyás.

Borostyánkői Mátyás a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte építészmérnök diplomáját, majd a Mesteriskola hallgatója volt 1970-72 között. Az egyetem után a Budapesti Lakásépítő Vállalat tervezési osztályán dolgozott Beszédes Kornél vezetése mellett. Kisebb megszakítással, de az 1960-as évek végétől az IPARTERV építésze: előbb vezető építész (Bajnai László munkatársaként), irodavezető, majd 1967-től első számú vezető lett. Ő volt a cég privatizációs biztosa, amikor is 1990-ben, akárcsak a többi nagy állami tervezőcéget, állami felügyelet alá helyezték az IPARTERV-et, kiköltöztették székházából és megindult a privatizáció előkészítése. 1991. február 1-jén a Vállalati Tanács Borostyánkői Mátyást választotta igazgatónak, felügyeletével lezajlott a vállalat magánosítása. A részvények 85%-a magyar, 15%-a holland kézbe került.

Borostyánkői Mátyás privatizációs biztosként egy profiltiszta, szervezetileg logikus, rendszer létrehozására törekedett. Ennek eredményeként egy tiszta szakmai szervezet jött létre: három iroda - építész, statikus, gépész - és melléjük rendelt kiszolgáló egységek. A részvénytársaság szervezeti sémája is másolta ezt a rendszert: az igazgató mellett a három szakgá egy-egy képviselője és egy jogi szakértő alkotta az Rt. igazgatótanácsát. Borostyánkői Mátyás és az akkori vezetőség elve a pontos  egyéni és irodai nyilvántartások elszámolása mellett az egységes cégképviselet megteremtése és a munka elsődlegességének elismerése volt. A vállalat elnök-vezérigazgatói posztját 2000 óta töltötte be, ekkor legfontosabb feladatának tartotta a jövő előkészítését, a megfelelői vezetői tervezői gárda kinevelését, a feladatokon keresztül fokozatos bevonásukat a cég életébe, szakmai és szervezeti kérdések megoldásába.

Nevéhez köthető a Budafoki kísérleti lakótelep S5 jelű épülete, ami alagút zsalus technológiával épület és amelyet Svastits Gézával közösen tervezett, de a Holland Nagykövetség budapesti épületét is ő tervezte, Fred Dubbelinggel közösen. Az építészeti tervezés mellett szívesen szánt időt a rajzolásnak is, amivel egy véletlen folytán kezdett el foglalkozni: egyik külföldi útján fényképezőgépe felmondta a szolgálatot. A rajzot a megismerés egyik módjának tartotta, amit a fotónál sokkal közvetlenebbnek, valósághoz közelibbnek tartott. Szenvedélyesen skiccelt mindenütt, ahol járt, Egyiptomtól Szingapúrig, Finnországtól Szerbiáig. Nemcsak az épületeket vette szemügyre, hanem az embereket is, akikkel találkozott. Útirajzaiból könyv is készült Túrák és karikatúrák címmel, aki átlapozza a könyvet, maga is útitárssá válhat, megérezhet valamit abból az élményből, ami ezeket a grafikákat élteti. 

Hosszú időn keresztül oktatott az Ybl Miklós Építőipari Főiskolán, később a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol az angol nyelvű oktatásba is bekapcsolódott. Tagja volt az Államvizsga Bizottságnak. Több főiskolai és egyetemi tankönyv szerzője. Tevékeny tagja volt a MÉSZ-nek, a MÉK-nek, de vezető szerepet játszott a FIDIC-ben és a Tanácsadó Mérnökök és Építészek Európai Regionális Szövetségében is.