Építészet- és építésügy kutatási eredmények: OTÉK

A 2011. végi felmérés szerint az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) nem támogatja kielégítően a tervezési munkát, ez a megkérdezettek közel kétharmadának véleménye. A megkérdezettek több, mint fele javasolja az OTÉK teljes újragondolását a hatékony építési szabályozás érdekében. Azóta elkészült az OTÉK módosítása, amelyről a későbbiekben majd részletes tájékoztatást adunk.

Kutatási összefoglaló

Összességében megállapítható, hogy az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) jelenlegi állapotában² nem támogatja kielégítően a tervezési munkát, ez a megkérdezettek közel kétharmadának véleménye. A megkérdezettek több, mint fele javasolja az OTÉK teljes újragondolását a hatékony építési szabályozás érdekében. A fogalommeghatározások, építménymagasság számítás, valamint a parkolási előírások esetében is kitűnik az elégedetlenség, amely a megkérdezettek felének okoz problémákat a napi praxisban.

A demográfiai adatokkal összevetve kitűnik, hogy a megkérdezettek 12%-a végez hivatali munkát, nagyjából ezzel azonos arányban van azok száma is, akik többé-kevésbé elégedettek az OTÉK-kal. Figyelemre méltó tény, hogy a különböző részletkérdésekre vonatkozóan a megkérdezettek 40-52% az OTÉK előírásainak teljes újragondolását szorgalmazza.

 

infografika:perika

A megkérdezettek 59%-a hozzászólásokban is kifejezte véleményét az OTÉK-kal kapcsolatban. Szembetűnő, hogy a hozzászólók 92%-a – a felmérésben résztvevők 54%-a - a feleletválasztós kérdésekhez képest itt helyenként kifejezetten sarkosan fogalmazott, míg összességében a válaszadók az egyes részletkérdésekre a 10 fokozatú skálán megengedőbb osztályzatokat adtak. Az eltérést részben az okozza, hogy kritikákat nyilvánvalóan a válaszadók azon - egyébként nagyobbik - része [54%] fogalmazott meg, akik gyakorlati munkájuk során rossz tapasztalatokat szereztek az OTÉK-kal kapcsolatban.

Ezen túl a feleletválasztós részben a kutatásban nem az általuk lényegesnek tartott  kérdéseket emeltük ki. A néhány általunk kiemelt, konkrét neuralgikus ponttal szemben (definíciók, építménymagasság, parkolók) kiemelkedően sokan általános szinten, az előírások sokféle értelmezési lehetőségét, a túlbonyolítottságot, az OTÉK elavultságát, a túlszabályozottsággal párhuzamosan jelen lévő koncepcionális hiányosságokat (fenntartható építés, tájépítészet, új technológiák, stb.) kritizálták.

Fontos tehát megjegyezni, hogy a többség az általános képet emelte ki, és a hozzászólásokban az egész OTÉK-ról alkotott kritikus véleményt, nem pedig annak egy-egy részletéről. Pár hozzászólásban utaltak is arra, hogy nagyon hosszú lenne a konkrét ügyek listája. A véleményekben a szabályozás által keltett általános, strukturális zavarok tükröződnek, míg a feleletválasztós kérdésekben felvetett problémák csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Az OTÉK nemcsak, hogy ezeken túl számtalan részletkérdésben vitatható szerintük, hanem alapvető problémákat fogalmaztak meg a szabályozásról általában. „A hazai építési előírásrendszerre vonatkozó tapasztalataimat összevetve a néhány éves angliai gyakorló építészként szerzett tapasztalatommal könnyen belátható, hogy lehet áttekinthető, használható rendszert kialakítani, ami elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodni legyen képes az egyedi helyzetekhez, változó feltételekhez, egyéb elvárásokhoz." Összességében tehát elmondható, hogy bár a kutatásban az OTÉK-kal kapcsolatban több részletre rákérdeztünk, a hozzászólók a szabályozás általános problémáit tárták fel. A szakmagyakorlók többsége korszerűbb, életszerűbb és egyértelmű szabályozást akar, jogbiztonságot és stabilitást, és úgy véli, hogy ezt célszerű lenne a szabályozás jelentős mértékű újragondolásával elérni.

Feleletválasztós kérdések értékelése

 

 

A válaszolók 63% vélekedett úgy, hogy az OTÉK közepes vagy annál rosszabb mértékben támogatja a tervezői munkát. A válaszadók 12%-a adott a 10 fokú skálán 8-asnál magasabb értéket, míg 31%-uk adott 3-as vagy annál rosszabb értéket.

 

 

A válaszadók több, mint fele szerint az OTÉK teljes újragondolására van szükség, míg a fennmaradó 48% véleménye megoszlik abban, hogy milyen típusú és mértékű beavatkozásra lenne szükség. Az OTÉK helyenkénti, kisebb javítását a válaszadók 17%-a javasolja, ugyanennyien úgy gondolják, hogy az OTÉK kiegészítésre szorul, míg 14% úgy vélekedik, hogy kívánatos az OTÉK tömörítése. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az OTÉK-ról alkotott általános kép megítélésében 17% az, aki az OTÉK jelenlegi formájával többé-kevésbé elégedett, 17% a hiányosságok, 14% pedig a túlzott részletezettség felszámolását tartja fontosabbnak. 

 

 

A válaszadók 65%-a közepesnek vagy annál rosszabbnak ítéli meg az OTÉK fogalom-meghatározásait, míg 35%-uk közepesnél jobbnak tartja azokat. Kifejezetten rossznak a válaszadók 33%-a tartja, míg kifejezetten jó (8-as vagy magasabb) osztályzatot csak 15%-uk adott.

 

 

Az építménymagasság-számítással kapcsolatban a válaszadók ötöde [20%] vélekedett pozitívan (jól használható), míg közel fele [46%-uk] a jelenlegi építménymagasság számítási módszereit teljesen újragondolná illetve csak egy-két elemét hagyná meg. A válaszadók közel harmada [28%-a] úgy véli, hogy elegendő lenne a számítási módszer egy-két elemét javítani. A megkérdezettek tehát majdnem fele-fele arányban megoszlanak abban, hogy jelentős [46%] illetve apróbb [48%] változtatásokra van szükség ebben a szabályozási kérdésben.  

 

A parkolóhelyekkel kapcsolatos jelenlegi előírásokat a válaszolók többsége [58%-a] negatívan ítélte meg, szerintük nem életszerűek, kevés használható belőlük vagy érdemes lenne teljesen újragondolni őket. Teljes mértékben csak a válaszolók elenyésző része [4%] elégedett az előírásokkal, viszont összességében 37%-uk szerint kisebb javításokkal életszerűekké tehetők.

 

Szabadsoros hozzászólások értékelése [149 hozzászólás]

 

 

Az alábbiakban azokat a megjegyzéseket összegezzük, amelyeket a kérdőívet kitöltők az OTÉK-kal kapcsolatos kérdéssor utáni szabadsoros rovatba írtak. A 252 válaszadó ~59%-ának hozzászólásai megmutatják, hogy a feleletválasztós kérdésekben kiemelt részletek helyett a szakma a szabályozás általános problémáit fogalmazta meg.

Kiemelkedően sok, 77 hozzászólásban [52%] szerepelt, hogy az OTÉK túlbonyolított, rosszak a fogalommeghatározásai, s ezzel együtt számos hiányossága van. A túlbonyolítottság mellett véleményként megjelenik az is, hogy helyenként túlszabályoz, helyenként pedig óriási szabályozási lyukak vannak benne, ami 16 vélemény [13%] más szavakkal is megerősít: nem egyértelmű és nem egyenletes a szabályozás, aminek következtében jogbizonytalanság alakul ki az eltérő értelmezések között. Ezt az egyik hozzászóló frappánsan úgy írta le, hogy „a nagy OTÉK mellett Magyarországon legalább 2000 „kisebb OTÉK" is van."

Ezzel összefüggésben 21-en emelték ki [14%], hogy a gyakorlatban komoly gondot okoz az OTÉK, az építési törvény, valamint a helyi előírások összefésületlensége, ellentmondásossága. Egyetlen hozzászóló javasolta, hogy az építési törvény mondja ki, hogy a magasabb rendű törvény írja fölül az alacsonyabb rendűt, vagyis amennyiben eltérések vannak, az OTÉK ignorálja a helyi szabályozást (!). Ezzel szemben a hozzászólók 10%-a szívesebben látna a jelenlegi OTÉK helyett egy olyan szabályozási keretrendszert, amely a szubszidiaritás elvének érvényesülése révén a helyi szabályozásnak nagyobb szerepet szán, mivel - ahogy az egyik hozzászóló megjegyezte - szinte valamennyi tervezési-építési probléma egyedi.

 

infografika:perika

53-an [36%] kifogásolták, hogy az OTÉK elavult, nem életszerű, az építészeti minőséget nem támogatja, sőt a fenntartható építészet elveivel is ellentmondásban van. A hozzászólók közül többen említették, hogy látszik rajta, hogy olyanok írták, akiknek nincs gyakorlati tapasztalatuk, „akik soha sem készítettek engedélyezési, vagy pallértervet, építkezést meg csupán a TV híradóban láttak." Az életszerűbb, rugalmasabb, keret jellegű szabályozás mellett 19-en [13%] említették az OTÉK és az egyéb törvények, jogszabályok folyamatos változtatásából, a túlzott bürokráciából adódó nehézségeket, kiemelve, hogy a jelenlegi szabályozás beruházás ellenes, a tervezői és mérnöki munkát fölöslegesen megnehezíti. 12-en [8%] vélekedtek úgy, hogy az OTÉK jelenlegi formájában, kisebb javításokkal egészen jól használható, ezzel szemben 10-en [7%] vélik úgy, hogy teljesen használhatatlan.

 

Az elemző észrevételei

Az OTÉK láthatóan a túl erős szabályozásra való törekvés eredménye, s a felmérésben résztvevők többségének véleményéből kitűnik, hogy ezt az építészet-építésügy hétköznapi praxisa nem igazolta vissza, vagyis ez a szabályozási gyakorlat megbukott. Tekintettel arra, hogy ez az első olyan nagy mintán végzett kutatás, amely rákérdezett az apparátus munkájának eredményességére, a jogszabályalkotóknak – a hatékonyabb munka érdekében - szembe kell nézniük a megfogalmazott szakmai kritikákkal. Az állami apparátus az elmúlt évtizedekben hozzászokott, hogy semmiféle nyilvános kritika nem éri.  

Az egyes közösségeknek - saját jövőképük alakítása érdekében - meg kell tudniuk fogalmazni azokat a célokat, amelyeket hosszú távon el akarnak érni. A célhoz vezető út része, eszköze a szabályozás, ami a közösség tagjainak egyéni cselekvési stratégiáit és tereit szorítja keretek közé. A szabályozás célja tehát az értelmes keretek kijelölése, amelyeket a célok tiszta megfogalmazásából kell származtatni. Ez az építészet és építésügy területén nem történt meg a rendszerváltás óta.

A káoszt ma az okozza, hogy az elmúlt évtizedekben egy állandósult, szakmai tapasztalatok nélküli jogszabályalkotó apparátus a korábbi ethosz (szocializmus) törvényeit részben átvéve toldozta-foldozta a területre érvényes törvényeket, rendeleteket és előírásokat – így az OTÉK-et is – szervezetileg különféle (és minden kormányzat alatt más és más) minisztériumokba széttrancsírozva, tágabb szakmai kontroll és meghatározó, karizmatikus vezetés nélkül. Az építész és mérnök szakmai szervezetek minden alkalommal, minden új kormány figyelmét felhívta egy egységes építészet- és építésügyi minisztérium létrehozásának szükségességére, aminek legfőképpen az adja a súlyát, hogy a nemzeti vagyon jelentős részét az épített környezet és az attól elválaszthatatlan természeti környezet adja, továbbá a gazdaság tekintélyes szegmense (a GDP ~10-15%-a) az ezekkel kapcsolatos tevékenységekből származik.

A mindenkori politikai elit húsz éve nemet mond az önálló építészet- és építésügy koncepciójára, szemben pl. a sokat kritizált szocialista államapparátussal, ugyanis 1989-ig volt építési minisztérium. A szakma saját szervezetein keresztül a széttöredezett, minisztériumok között megosztott jogszabályalkotó apparátus munkájára folyamatosan próbált befolyást gyakorolni. Ennek tényleges sikerét jól mutatja az éppen aktuális helyzet is, miszerint ma a 34 tagból álló Országos Építésügyi Fórumban – szabályozást előkészítő, érdekegyeztető tanácsban - csak 8 fő gyakorlattal is rendelkező építész/mérnök/urbanista van [24%], míg az államapparátus a meghívottak 65%-át teszi ki¹. Ebből tisztán látszik, hogy egy olyan apparátusnak van az építésügy jövőjében túlsúlya, amely apparátus az elmúlt évtizedekben olyan szabályokat alkotott, amelyek a kutatás eredményei szerint csúfosan megbuktak. Nagy kérdés, hogy ettől az apparátustól vajon várható-e valódi szemléletváltás?

Az építési törvényeknek igazodniuk kellene egy ország építészetpolitikájához, logikusan abból kellene kiindulniuk, amit ebben a dokumentumban épített környezetével és ezzel szoros összefüggésben természeti környezetével (a kettő értelemszerűen elválaszthatatlan) kapcsolatos célként a közösség megfogalmaz. Az építészetpolitikai dokumentum évek óta készül és még mindig nincs végleges verziója. Az e-epites.hu portálon elérhető 2010-es egyeztetési anyag túl bőbeszédű, helyette a célokat tömören, lényegre törően megfogalmazó, mindenki számára érthető alapdokumentum szükséges. Ez az egyetetési anyag a legfontosabb feladatok között első helyen említi (19. oldal), hogy a jogszabályalkotás gyakorlatában szemléletváltásra van szükség, és „egyszerűbb, koherens, a jó építészeti és életminőséget célzó építésügyi szabályozást kell kialakítani", amit a jelen kutatás is egyértelműen visszaigazolt. De a jövő jogszabályait ma is ugyanaz az apparátus írja, amely látszólagos hozzáértésével az építészet- és építésügyet érintő területeken komoly károkat okozó szabályozási káoszt - hatalmi ágak közé beszorított, koncepciótlan munkájával - előidézte. 

A megoldás kézenfekvő akkor, amikor az építési engedélykérelmek száma a tizedére csökkent, amikor nincs mit tervezni. Ezt a válságos időszakot értelmesen ki lehet használni arra, hogy a megfelelő tapasztalattal, tudással és elhivatottsággal rendelkező tervezők rendbe tegyék, újragondolják az építészet és építésügy szabályozását, és olyan rugalmas, skálázható elvi keretrendszert állítsanak föl, amelyek a szubszidiaritás elve alapján kiválóan működhetnek a ténylegesen minden esetben egyedi problémák kezelése során. Pusztán csak azért,

• hogy a jövőben ne okozzanak anyagi veszteséget értelmetlen, ésszerűtlen, elavult szabályok a fejlesztőknek, vállalkozóknak, de leginkább a felhasználóknak;
• hogy az eljárásokban minél kisebb legyen a fölösleges, bürokrácia által generált időveszteség;
• hogy ne legyenek tele a bíróságok évekig elhúzódó perekkel;
• hogy legyenek értelmes ösztönzők arra, hogy megérje terület, ház, anyag újrahasznosítása;
• hogy a jogszabály a jogkövetők attitűdjéből induljon ki, abból, hogy az emberek felismerik a szabály értelmét és ne a túlszabályozottságból természetesen következő kiskapukra méretezzünk újabb irracionális szabályokat;
• s hogy végre bölcsen oda tudjunk figyelni a lényeges dolgokra, mint pl. környezeti minőség, életminőség, ökológia.

A fenntarthatóságról való gondolkodás és tervek szövögetése ugyanis csak ekkor kezdődhet el, amelyet ma drága technológiai kritériumok teljesítését követelő, újabb fölösleges előírásokkal helyettesítenek.

 

---

1: A korrekt számbavételhez hozzátartozik, hogy közülük az építőmérnök végzettségű KÖZGÉP volt építési igazgatója, ma helyettes államtitkár Schváb Zoltánnak és az országos főépítész Nagy Ervinnek van építési-építészeti szakmai gyakorlata, de az építészek közé számolt MÉK irodavezetőnek például nincs.

2 Az összefoglaló az epiteszforum.hu által indított „Építészet és építésügy" című, 2011.10.11 – 2011.12.12 közötti internetes, anonim közönségkutatás alapján készült. A kérdőívre a két hónap alatt összesen 252 válasz érkezett a szakmagyakorlók köréből. Az elemzést és értékelést Pásztor Erika Katalina DLA (epiteszforum.hu) végezte.

Alább letölthető az összefoglaló és külön az összes beérkezett szabadsoros vélemény *.pdf formátumban. Készítettünk infografikákat is, amelyeket *.jpg és *.pdf formátumbanis csatoltunk.