Építészet és szobrászat határán – Pierre Székely plasztikus mikro-architektúrái és a budapesti Tahi utcai játszótér

“A budapesti játszótér, amit a népnyelv nagylukas, lyukacsos, ementáli vagy sajtos névvel illetett, a 2000-es évekig állt eredeti helyén. Elemei idővel megkoptak, megszürkültek, megmohosodtak." Sz. Molnár Erika cikkében a hatvanas évek elején épült, kísérletező, szubverzív és rejtélyes eredetű játszótér felszámolását problematizálja.

Angyalföldön, a Rákos patak menti parkos övezetben állt évtizedeken keresztül egy különös játszótér, melyet a Fiastyúk utcai lakótelep építéséhez kapcsolódva alakítottak ki az 1950/60-as évtized fordulóján. A patak vonalát követő magasfeszültségű villanyvezetékek szomszédságában, a Tahi utca melletti, akkor még kopár zónában mára félévszázados faóriások adnak árnyékot, az egykori játszótér elemei azonban egy kivétellel eltűntek onnan.

A környék beépítése a 2. világháborút követő évtizedekben égetően jelentkező lakáshiány enyhítésének jegyében indult.[1] Nálunk is sorra születtek az új lakótelepek, városnegyedek, amelyeknél már a tervezés idején számoltak a házak közötti parkokkal, rekreációs felületekkel. A 20. század második felében a lakásépítkezésekkel párhuzamosan nagy lendületet kapott a játszóterek tervezése, építése is.[2] A gyerekeknek élményt nyújtó szabadtéri lehetőségek világszerte különös hangsúlyt kaptak az új nemzedékek gondtalan fejlődésének, a játék szabadságának fontos színtereként. Nagyobb számban főként városi közterületeken, a saját kertet nélkülöző városi lakások gyermeklakói számára hozták őket létre. A játszóterek védett aurája az enyhülő szocialista rendszeren belül is lehetőséget adott arra, hogy a formákkal, konstrukciókkal való kísérletezés a szokatlan, kreatív ötletek megvalósulhassanak.

Kezdetben, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus bevonásával – egy hagyományosabb felfogás szerint – számos szobrászunk kapott megbízást a parkokban homokozók, hinták szomszédságában elhelyezhető, autonóm köztéri szoborra. Játszó gyerekek alakjai, állatkölykök, kiselefánt, majom vagy mackó szobor került a játszóterekre, óvodák, iskolák, gyermekotthonok kertjébe. De a figurális ábrázolások mellett a játszótéri plasztika nálunk is kísérletezésre alkalmas terepnek bizonyult. A 60-as évektől megjelentek az absztrakt, organikus vagy geometrikus formálású, egyedi tervezésű, kompakt vagy modulokból kialakított játszószobrok, építmények is. A nyugati tendenciákhoz kapcsolódva a 60-as évekre kibontakozó nyitás jegyében, ahogy az építészeti példákon is szembetűnő, a játszótéri plasztikákon is szemléletváltás tükröződött. Mára sajnos sok akkori, újszerű játszószobor, -építmény eltűnt a közterekről. Az elterjedt fémszerkezetű mászókák mellett a ritkább beton formák, modulok karbantartása is gyakran elmaradt, idővel pusztulásnak indultak az elemek, s mivel az új szabványoknak nem feleltek meg – balesetveszélyesnek ítélték őket –, többnyire le is bontották jelentős részüket.

“Mulatságos játék a be­tonbújóka többféle fajtája, alag­utak, lyukak — ilyenekből sok van a játszótereken…. Vannak olyanfajta bújókák, amelyek gömbölyűek, egyik csigaházhoz, másik gombá­hoz, harmadik lukas labdához ha­sonlít, van amelyiken sok kis ke­rek ablak nyílik. ... A Rá­kospatak mentén, a Thälmann ut­cai lakótelep játszóterén láttam ezeket — teli voltak gyerekekkel, itt is, ott is kikandikáltak a cipők, kezek, lábak — a kerek nyíláso­kon kibújtak a kis arcok." - írja Granasztói Szilvia 550 játszótér című cikkében.[3]

A fent említett játszótér Angyalföldön, a Fiastyúk utcai lakótelep építésének utolsó fázisához kapcsolódva készült el.[4] A korábbi építési szakasz szocreál stílusú házait ekkorra felváltotta a Tahi utca frissen megépült, díszítetlen, modern épületeinek sora.[5] A Rákos-patak mentén elterülő parkos sávban a lukacsos, amorf alakzatokat mutató organikus-futurisztikus játszótéri objektumcsoport különösen újszerűen hat,[6] 1960 körüli keletkezési idejével az aktuális nemzetközi trendekbe illeszkedik. A háború után Európa- és Észak-Amerika-szerte teret hódító izgalmas formájú játszószobrok, több építményből komponált játszóterek mintájára megalkotott Tahi utcai játszótér nálunk a tendencia egyik első, komplex példája. Hogy a 60-as évek legelején hogyan születhetett meg Budapesten egy ilyen különös játszótér, ma már rejtélynek tűnik. A kultúrpolitikai nyitás egyik talányos dokumentuma.

A játszótéregyüttes öt beton vagy műkő formából állt, melyek a kezdeti időszakban fehéren ragyogtak. Legkarakteresebb objektumai a két hengeres testű, fölül nyitott, oldalán kilyuggatott elem, amelynek nyílásain a gyerekek ki-be mászhattak. A máig megmaradt kis csúszdán kívül két összetettebb, szobor/építményszerű mászóka tartozott az együtteshez: egyikük egy félgömb formával összekapcsolt kúp, a másik egy lépcsővel kialakított, tagolt tömb, benne kis, átmászható alagúttal.

Ezek az elemek nagyon hasonlóak vagy azonosak Pierre Székely magyar származású, franciaországi szobrász Párizs környéki játszótereinek építményeivel.[7] A lépcsőzetes oldalú, nagy lukakkal ellátott forma, illetve egy gömbölyded formával összekapcsolódó kúpos térforma Székely 1957-es petit-clamartbeli játszóplasztikáival, a két nagyobb hengeres, lukas forma pedig az 1958-as L´Haÿ-les-Roses játszóterének nagylukas elemével mutat szoros rokonságot.

A szobrász-építész Pierre Székely 1946-ban telepedett le Franciaországban.[8] Főként Párizsban és környékén hozta létre játszótereit az adott építésszel együttműködve, az új lakónegyedek házai között. Korabeli fotók tanúsága szerint a művész kisméretű tervei alapján a fazsaluzással előkészített formákat acélvázzal erősítették meg a beton felvitele előtt.[9] Az eljárás alkalmazásának köszönhetően kötetlenül, szabadon hajlított síkokkal, tömbökkel, a formázható beton adta lehetőségeket kihasználva alakíthatták ki a kalandos játéképítményeket. 

E megmászható objektumok előképei a modern szobrászat organikus, hajlékony kontúrú plasztikái, Hans Arp, Henry Moore monumentális közterületen, talajszintre helyezett szobrai, de Székely játszóplasztikáihoz közvetlen inspirációt – ahogy akkor sok más tervezőnek is – a stockholmi játszóterek adták. Továbbá tervezéskor felmerültek Székely gyerekkori emlékeiből mint megmászható formák, a lépcsők, a várromok, sőt a tengerparti homokon heverő nagypapája teste is.[10]

Pierre Székely korai játszóplasztikái, építményei építészeti munkáihoz szervesen kapcsolódnak, mintegy megelőlegezik azokat. Sajátos építményein a modern építészet letisztult, egzakt, geometrikus formanyelvével szemben az íves felületeket, a szabad formálást preferálja. Későbbi lakóházainál is megfigyelhetjük a különös, ívelt falak, szabálytalanul elhelyezett nyílások hol futurisztikus, máskor ősi, barlangszerűnek ható megoldásait, ahol az íves formák kialakításánál a vékonyan tartható, zsaluzás nélküli lőttbeton technológiát alkalmazták.[11]

A budapesti, Tahi utcai játszótér eddig tisztázatlan körülmények között jött létre. A játszóplasztikák, játéképítmények csoportja ugyan Pierre Székely munkásságához köthető, de az eddigi kutatás nem bizonyította személyes közreműködését a megszületésében.[12] A hasonlóság nem lehet véletlen, a hazai tervezők ismerhették és lemásolhatták a francia példát – a művészhez fűződő kapcsolat tisztázása azonban további kutatást igényel.

A budapesti játszótér, amit a népnyelv nagylukas, lyukacsos, ementáli vagy sajtos névvel illetett, a 2000-es évekig állt eredeti helyén. Elemei idővel megkoptak, megszürkültek, megmohosodtak. A letöredezett részeken a betonvas is előtűnt, ami utal az előképet követő készítési módra.

Míg az eredeti játszóterek közül pl. a L´Haÿ-les-Roses játéképítményeinek együttesét felújították[13], Budapesten az EU-szabványoknak megfelelő, balesetmentes játszóterek kialakításának során az ismeretlen eredetű, különlegessége ellenére alulbecsült Tahi utcai játszóteret felszámolták. Ma már a régi fotókon kívül csak egyetlen kis csúszda őrzi az emlékét.

Sz. Molnár Erika
művészettörténész

[1] A Fiastyúk utcai lakótelep megszületésének körülményeit a szakirodalom részletesen tárgyalja az építéskorabeli tanulmányoktól (lásd 4. jegyzet) a mai speciális fókuszú történeti feldolgozásokig, mint Varjas Bettina: A Máglya közi művészház, 2021, szakdolgozat, Károli Gáspár Református Egyetem, Művészettörténet Tanszék
[2] Az utóbbi években számos kutatás, kiállítás, tanulmánykötet és a szerzőik gyerekkorát visszaidéző lelkes blogok veszik számba a modern játszóterek világát, helyszíneit, alkotóit. 2013-ban jött létre Gabriela Burkhalter Playground Project című kiállítása, amely több városban is megrendezésre került New Yorktól Moszkváig. Idehaza Götz Eszter tudósított Építészet a gyerekeknek címmel Frankfurtban, a Deutsche Architecturmuseumban megrendezett kiállításról. Magyar Építőművészet, 2019/6, 87-89.o.
[3] Család és Iskola, 1968.11.01.,14-16.o. (a Thälmann utca neve korábban és mára újra Fiastyúk utca)
[4] Heim Ernő: Tömeges lakásépítés – tervszerű városfejlesztés Budapesten, 145.o. in: Magyar Építőművészet, VIII. évf., 1959/5-6, 140-153
[5] Boross Zoltán és Gáspár Tibor tervei alapján.
[6] A korabeli sajtó lelkesen üdvözölte az új játszóterek megjelenését, köztük a modern “korszerű pedagógiai elvek alapján épült" Tahi utcai játszóteret. (pl.: Esti Hírlap, 1961.03.04. 1.o. Esti Hírlap, 1961.09.22. 6.o. Magyar Tűzoltó, 1961.10.01. 2.o.)
[7] As-tu déjà oublie? Modern architecture 1950-1970, https://astudejaoublie.blogspot.com/
[8] Pierre Székely munkásságát kutatja, műveinek legteljesebb katalógusát összeállította Pierre Karinthy. http://j.p.karinthi.free.fr
[9] Micaela Sepúlveda García: Sculptures praticables de la Residence Les Tournelles a l’Hay-les-Roses, La valeur patrimoniale d’une oeuvre originale d’apres guerre de Pierre Székely, 2021-22, University Paris-Saclay, Fa zsaluzat és acél armatúra 111.o. 109. kép.
https://www.yumpu.com/fr/document/read/68458879/sculptures-praticables-de-la-residence-les-tournelles-a-lhay-les-roses-la-valeur-patrimoniale-dune-oeuvre-originale-dapres-guerre-de-pierre-szekely
[10] en organisant les formes autour des mouvements une micro-architecture a l´usage des enfants prend naissance, par P.V.Szekely, sculptor in: Revue de l’Econome, 25.évfolyam, 1959. május, 286.szám, 742.o, 745.o. Közli: http://j.p.karinthi.free.fr/5701article.htm
[11] PL.: Üdülőfalu, Beg Meil (1964-1969), és a Maison Verley - családi ház, Sebourg (1971-1972) Henry Moutte építésszel közös munka. https://astudejaoublie.blogspot.com/2012/05/sebourg-maison-verley-maison-plante.html
[12] Eddigi kutatásaim szerint a művész katalógusai, a korabeli és újabb sajtó, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus archívuma és a friss szakirodalom sem igazolják a közvetlen kapcsolatot. (lásd még: Bogyó Virág: A játszótér mint csatamező: A hidegháborús időszak játszótérprojektjei, és azok kulturális, ideológiai összefüggései Doktori disszertáció (DLA), MKE 2023. 59.o.)
[13] A felújított játszótéri elemekről: http://j.p.karinthi.free.fr/5801c

Szerk.: Borenich Levente