Épületek/Középület

Ercsi mentőállomás

1/13

látványtervek
látványtervek
1/13

Ercsi mentőállomás
Épületek/Középület

Ercsi mentőállomás

2007.04.02. 12:02

Építészet: Sztojka Gábor, Koós Marianna

Sokszor érkezik egy település fordulóponthoz. A városvezetésen, a lakosságon, néha a szerencsén is múlik, hogy helyes irányba indul-e, hogy sikerül-e olyan lépéseket tennie, melyek hosszútávon is szavatolják a fejlődést. A település léptéke is nagyban meghatározó; mindig bajban van egy kisebb város, ha nagyobb volumenű fejlesztéseket tervez, hiszen a pályázatot meg kell találni, az önerőt elő kell teremteni, az anyagi források pedig szerényebb lehetőségeket engednek.

Ercsi helyzete sok szempontból is érdekes lehet. Egyrészt meg kell találnia a helyét a felgyorsult szuburbanizációs változásokban, hiszen az önálló, öntudatos kis település észrevétlenül a saját határait lassan teljesen kinövő Budapest agglomerációs kisvárosává válhat/ vált. Másrészt Ercsi mégis kellően távol esik a fővárostól ahhoz, hogy tisztában legyen saját törekvéseivel; az alvóváros szerepe nem a folyamatosságot engedő irány egy település fejlődésében. 

 

Az új mentőállomás kétségkívül a fejlődő város jele. Azzal, hogy egy település mentőállomást épít – amikor az egészségügy egyébként is nehéz helyzetben van -, valamiféle autonómiához jut.

A helyszín az Ercsire jellemző adottságokkal rendelkezik- tulajdonképpen egy kisvárosias beépítésű terület szövetébe kellett egy középületet illeszteni. A megvalósult épületben ez a szemlélet lendületes és fiatalos képed ad, míg a helyszín és a funkció adta anyaghasználat és formavilág kötött. Az anyagiak természetesen hasonlóképpen. A családi házak közé ékelődött saroktelek két fő homlokzatot eredményez; egyik az utcai kapcsolatot erősíti a mentőautó gépkocsiállásával, a másik az egészségügyi hovatartozásét - az egészségház mellett. 


A ház alaprajzi tagolása egyszerű és logikus, inkább funkcionalistán jelképszerű. A Semmelweis Ignác utca felől sorakoznak a bejáratok a mentőautónak, a személyzetnek, a közlekedőutak logikusan felfűződnek a funkcióra. A pihenő még kötődik az utcához, majd egyre inkább eltávolodunk, ahogy szigorodik a technológia. A belső közlekedő tengelyt több ponton is el lehet hagyni, ám a legérdekesebb és a legárnyaltabb az a cső, melybe bejutva a személyzet az emeleti pihenőbe, irodába érkezik. A tömegformálás hangulatát meghatározó anyag a korcolt fémlemez. A fémlemez erősíti az átmenetiséget, majd végül tetőbe fordul, mely már mégsem idegen anyag. A cső mondanivalója egyértelmű – az éjszakai pihenőbe már nem juthat fel akárki. Formálása követi a lépcsőt, dokkol, a „kapura” fűződik, visszaköt, a funkció immár nyíltan kivetül a homlokzatra. Mégis diszkrétté válik, hiszen a hátsó oldalon rejtve van a kíváncsi szemek elől. A fémlemez vertikális sodrását ellensúlyozzák a plasztikus fehérre vakolt konzolok, felületek, melyek bátran mozognak a térben is.


A másik rendhagyó, és mégis meglepően egyértelművé váló hangulat a vegyes nyílásrend -a polikarbonát falba komponált fa nyílászáró rendszer. Merész alkalmazás, hasonlóan váratlan, mint a lépcsőház - cső, de beépítve már nem kérdőjelezzük meg. A kis költségvetés pozitív hozománya. A közvetített élmény érdekes, a polikarbonát fal nem engedi a belátást, de mégsem zárja ki teljesen a külvilágot, és nem tartja bent egészen a funkciót. Intim transzparenciát eredményez, hangsúlyt ad a bejáratnak. 

 

A formavilág hangulatot közvetít. Az említett saroktelki nehézségek mellett a háznak iránya van, tart valamerre. Minden homlokzata a kötött, függőleges felületi-tartalom mellett valami egyedi dolgot is vetít környezetébe. Egyúttal megtestesíti, hogy egy középületet „gondolattal” is fel lehet öltöztetni; az anyagi lehetőségek nem határozhatják meg a minőséget.

szöveg: Medvegy Gabriella okl. építész
képek: Koós Marianna

 


Építészet: Sztojka Gábor, Koós Marianna
Statika: Madaras Botond
Gépészet: Bukovics János
Elektromos: Antal Bence
Kivitelezés: Horváth András - Morpheus Kft, Tamási Péter - Tambau Bt.
Megbízó: OMSZ – Kajdi Ferenc területi létesítményfelelős

Vélemények (3)
egy véleményező
2007.11.17.
15:09

A kivitelező cég egyáltalán ne legyen ennyire büszke a "művére"! Vagy inkább szakmunkásokat kellett volna alkalmazni képzetlen munkások helyett? Az egy dolog, hogy az 1986-ban elkészült Egészségügyi Központ épületéhez stílusban nem "passzol" (erről nem ők tehetnek), de hogy a két épület MIÉRT NEM PÁRHUZAMOS??? Szemmel látható a HIBA!!!

Mészáros Jolán
2007.04.03.
19:21

Ezekről a kérdésekről szerettem volna hallani: 1. Miért nincs összehangolva a tömeg és a belső tér? (üres padlás). 2. Miért ilyen a belső térszervezés? (térszegénység, kellemetlen folyosó). 3. Miért romlott el a tömegalakítás? (a nem hibátlan, de kiegyensúlyozott tömeg hogyan és miért változott fölösleges dinamikájú félnyeregtetőssé a megvalósulás során). 4. Hogy kerül ide a pácolt fa típusablak? (ehhez a formavilághoz). 5. A bádogos tervezi a házat? (cakkos tetejű szegély). Stb. Összefoglalva: arról szerettem volna hallani, hogyan vérzett el a gondolat a tervezés és megvalósulás stációiban. Miért kerüli meg mindenki a munkát: a tervező, a kivitelező, a cikkíró?

olvasó
2007.04.04.
22:43

@Mészáros Jolán: Mindenkivel előfordult már biztosan, ha bírálatot mondott, vagy írt valamiről, hogy a benne kialakult felületes vélemény megvezette a szavait. Sokszor meg sem próbálunk belehelyezkedni a másik helyébe, pedig lehet, hogy pontosabb mondatokat tudnánk így fogalmazi. Egy kritikai vélemény megfogalmazásához mindenképpen szükséges, hogy a leírója rendelkezzen egy többé-kevésbé egységes gondolati konstrukcióval, ami alapján bírál, így legalább önmagával nem kerül ellentmondásba. Emellett még biztosan segít ha a bírálat tárgyát el tudjuk helyezni egy tágabb összefüggésrendszerben, a több szempont, vagy megközelításmód biztosan árnyalhatja a véleményünket.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk