Erdei iskola és szálláshely Zircen – Kerner Janka diplomamunkája

A diplomamunka célja egy olyan közösségi épületegyüttes létrehozása a Zirc mellet erdőben, amely érzékenyen reagál a természeti környezet karakterére. A koncepció a minimális beavatkozás, a túraútvonalakhoz való illeszkedés és a funkcionális nyitottság elvén alapul.

Helyszín

A tervezési helyszín Zirc külterületén, a Bakony erdős dombvidékének egyik csendes tisztásán található. A környezet sajátossága, hogy közvetlen kapcsolatban áll az Országos Kéktúra útvonalával, valamint több helyi gyalogos túraútvonallal is. Ez a táji beágyazottság ismert megállóhellyé teszi a területet túrázók és iskolai csoportok számára egyaránt. A térség régóta a természetjárás egyik kiemelt pontja, a Kéktúra városi szakasza pedig közvetlenül kapcsolja össze a belváros történeti központját a kiválasztott erdei tisztással.

A helyszín legnagyobb értékét a zavartalan, beépítetlen természeti környezet jelenti, amely nemcsak a rekreációs, hanem az oktatási és közösségi célú használat számára is ideális keretet biztosít. A délkelet felé lejtő terep kedvező feltételeket teremt a benapozás és az épület tájolása szempontjából, míg a környező erdő védelmet nyújt, és vizuálisan is jól keretezi a tisztást, egyértelmű térhatárokat adva a beépítés számára. A hely adottságai lehetőséget kínálnak arra, hogy az építészeti jelenlét a környezet karakteréből kiindulva, arra reagálva alakuljon ki.

Koncepció

A tervezési koncepció nem egy hangsúlyos építészeti jelenlét kialakítására törekszik, hanem egy olyan, a tájba simuló közösségi tér létrehozására, amely képes befogadni kirándulók, diákcsoportok és alkalmi közösségek jelenlétét, miközben tiszteletben tartja a hely csendes, nyitott karakterét. A beépítés elrendezését és a tömegek kialakítását alapvetően a terepviszonyokhoz és a meglévő növényállományhoz való alkalmazkodás határozta meg, a lehető legkisebb mértékű beavatkozásra törekedve. 

Beépítés

Az épületegyüttes elrendezése a terep lejtéséhez és a tisztás meglévő térszerkezetéhez igazodik. A beépítés két fő elemből áll: a fedett-nyitott közösségi térből és a különálló, zártabb központi épületből, amelyek között egy kisebb tisztás nyit teret. Ez a lazább szervezés lehetőséget ad arra, hogy a különböző használati módok térben elváljanak, ugyanakkor vizuálisan kapcsolatban maradjanak egymással. 

Az elrendezést meghatározzák a helyszínt átszelő gyalogos útvonalak is, különösen az Országos Kéktúra, amely közvetlenül érinti a területet. A beépítés egyik erőssége, hogy nyitott rendszerként működik: a túraösvényeken érkezők szabadon megállhatnak, áthaladhatnak vagy hosszabb-rövidebb időre birtokba vehetik a tereket. Az érkezési irányokat követő fokozatosan nyíló térrendszer lehetővé teszi, hogy az épület ne lezárja, hanem épp megnyissa a tisztást a természetjárók felé.

Kialakítás

A szerkesztés alapját a tengelyek és a szerkezeti ritmusok közötti finom kapcsolatok adják: a fedett-nyitott közösségi tér pillérrasztere szervesen kapcsolódik a környező használathoz, míg a központi épület elhelyezkedése és arányai a táj szerkezetére reflektálnak.Az épületek formálása, léptéke és részletképzése szorosan igazodik a helyszín természetes karakteréhez. A központi épület kétszintes, hosszanti tömegként jelenik meg, amelynek alsó szintjén közösségi és kiszolgáló funkciók, míg az emeleti szinten szálláshelyiségek kaptak helyet. A térszervezés egyszerű, egyirányú raszterre épül, amely meghatározza a teherhordó szerkezet ritmusát és a homlokzat nyíláskiosztását is. A földszinti közösségi terek közvetlen kapcsolatban állnak a szabadtérrel, és a fedett-nyitott közösségi tér irányába szerveződnek, ezzel erősítve a belső és külső használati zónák átjárhatóságát. A tömegek elrendezése nem hoz létre szigorú tengelyeket, inkább lazán kapcsolódik a tisztás természetes térbeli struktúrájához. A szabadtér és az épület közötti átmeneti zónák használata változatos: lehetőséget adnak rövid megállásra, kültéri foglalkozásokra, vagy akár a tér passzív jelenlétként való megtapasztalására is.

A belső térszervezés rugalmasan alakítható: a térkapcsolatok és a nyílászárók elhelyezése lehetővé teszi, hogy az egyes helyiségek – például a konyha és az étkező, vagy a nappali és az oktatási tér – igény szerint elválaszthatók vagy összekapcsolhatók legyenek. Az emeleti szobák északnyugatra tájoltak, míg a közlekedő sáv a délkeleti oldalra került. A két szint elrendezése egyaránt törekszik az átjárhatóságra és a világos szerkesztésre, amelyben a használati logika és a térkapcsolatok egyértelműek maradnak. 

Részletek, anyaghasználat

A homlokzatok függőleges kiosztású, hőkezelt faburkolatot kaptak. Az anyagválasztás során fontos szerepet kapott a természetes öregedés esztétikája és az alacsony karbantartási igény. A nyílászárók elrendezése követi a belső funkcionális rendet: a szálláshelyek oldalán szabályos kiosztás, a közösségi terek felé nagyobb üvegfelületek jelennek meg a külső térrel való kapcsolat biztosítására. A faanyag egységes használata kívül és belül is az épület karakterének meghatározó eleme. A teherhordó fő szerkezeti rendszer rétegelt-ragasztott faoszlopokból és gerendákból áll. 

A fedett-nyitott közösségi tér könnyű tetőszerkezetét fa rácsos tartók hordják, alátámasztásukat kézi rakású terméskő pillérek biztosítják. A kő és fa szerkezeti elemek közötti váltás anyaghasználatban és arányrendszerben is egyértelmű, mégis egységes rendszert alkot. A fedett-nyitott tér alá visszahúzott zárt tömeg egyszerű formálású, benne a kültéri használatot kiszolgáló vizesblokkok és tároló kaptak helyet.

A részletek kialakításában egyszerű, visszafogott megoldások jelennek meg. A fa–acél kapcsolatok jellemzően takartan jelennek meg, a csomópontok funkcionális rend szerint szerkesztettek. A belső tér anyaghasználata világos, természetes hatású: a falburkolatok, álmennyezetek és födémgerendák egységesen fa felületűek, a beépített bútorok és térelválasztók ugyanebbe a rendszerbe illeszkednek. 

Összegzés

Az épületegyüttes egészére jellemző az egyszerű, világos szerkesztés, amely illeszkedik a terepviszonyokhoz, a táji szerkezethez és a használati igényekhez. A formálás, az anyaghasználat és a részletképzés tudatosan visszafogott építészeti eszközökkel dolgozik, elsősorban a használhatóságot, az alkalmazkodóképességet és az időtállóságot helyezve előtérbe.