Erdőt a stadionba!

Míg nálunk egyik stadion és tornacsarnok épül a másik után, addig Ausztria formabontó stadionfelhasználási ötlettel állt elő. A klagenfurti Wörthersee stadion még nem is tartozik a legújabbak közé, a 2008-as futball Európa-bajnokságra építették, de azóta koncerteknek és kulturális rendezvényeknek is helyet ad. Most azonban beírja magát az építészet nagykönyvébe is. A stadion közepébe ugyanis egy 300 fából álló erdő költözik, ősszel két hónapig meccsek helyett a fákat lehet majd nézni. Hogy mennyi lesz a beugró a „mérkőzésre", egyelőre nem tudni, egy biztos, rendőrökre nem lesz szükség a szurkoláshoz. 

A szeptember 9-én a szomszédos Klagenfurtban debütáló, „Az erdőért: a természet végtelen attrakciója" című különleges installációt Klaus Littmann bázeli művész készíti. A tájépítészeti akción és művészeti kezdeményezésen túl konkrét építészeti ihletforrás is húzódik a projekt mögött: Littmannt ugyanis egy osztrák építész-képzőművész, Max Peintner rajza ihlette. Nincs is ezen mit csodálni, Peintner rajza kulturális és összművészeti régiókba emeli a legnépszerűbb és legagresszívebb tömegsport céljára létrehozott épületet: fákkal és emberekkel népesíti be. A természet végtelen vonzereje című rajzot Peintner 1970-ben készítette, a rajz egy stadiont ábrázol, ahol a nézők a pályán nem futballistákat, hanem sok-sok fát, szinte egy teljes erdőt néznek. Littmann 30 éve látta először a rajzot, és felvetette az osztrák művésznek, hogy a való életben is rekonstruálja azt. A szeptemberi klagenfurti akcióval tehát a képzőművészet egyszerre válik valósággá és egy másik műalkotássá azontúl, hogy már pusztán a tett művészi, művészeti értékkel bír. A fák nappal természetes, éjjel díszkivilágításban pompáznak majd, és egy folyamatosan alakját változtató erdő tárul két hónapon át a látogató szeme elé.

A szeptember 9-től október 27-ig látható akció Ausztria legnagyobb nyilvános művészeti installációja lesz, melyre már hetekkel, hónapokkal ezelőtt elkezdődtek az effektív fizikai előkészületek, nevezetesen a fák utazásra történő felkészítése. A 300 fának ugyanis csak egy része származik Klagenfurt környékéről, másik részük nemzetközi faiskolákból érkezik. A látogatók a lelátókról nézhetik meg majd az erdőt a „program" keretében, az installációhoz pedig a természetről szóló kiállításokat szerveznek a Karintiai Modern Művészetek Múzeumával és a Klagenfurti Állami Galériával közösen. Littmann több mint 80 művészeti projektet valósított már meg, olyan képzőművészekkel dolgozott együtt, mint Christo, Jeanne-Claude, Tony Cragg, Guillaume Bijl és Cesar.

A projekt kivitelezését a közkerteket tervező Enzo Eneas neves tájépítész felügyeli, építészeti koncepciójának középpontjában a fa áll mint az élet szimbóluma. Eneas munkájának legfontosabb célja, hogy az embert érzékenyebbé tegye a természetre, az általa tervezett alkotásokkal pedig az elveszett kerteket akarja visszaadni a különböző generációknak. Enzo famúzeumot is alapított Rapperswil-Jonában, melynek további intézményei vannak Zürichben, Miamiban és New York-ban. A projekt lezárultával a fákat a közeli köztereken ültetik el, illetve védett helyre szállítják őket. 

Hogyan jönnek a fák Klangenfurtba?

A fákat a nemzetközi hírnévnek örvendő tájépítész, Enzo Enea választja ki, aki az elmúlt három hónapban stúdiójával szín és textúra alapján válogatta ki a megfelelőket: olyan fákat választott, amelyek egy vegyes, nem fajspecifikus karintiai erdőben általában megtalálhatók. A következő hetekben védett helyre szállítják őket, itt gondozzák őket a felhasználásukig. Sajnos az elmúlt ötven évben a vegyes erdők nagy részét az építőipar faanyagigénye miatt tűlevelűekkel pótolták. Amikor a művészi koncepció kikristályosodott, hamar világossá vált, hogy a közelből ilyen mennyiségű és minőségi fát nem tudnak beszerezni. Ahhoz, hogy az ambíciózus projekt megvalósujon és egy 40-60 éves fákból álló, vegyes erdő "összeálljon", Olaszország, Németország és Belgium nagy faiskolai térségeiből kell fákat hozatni. A nagy faiskolákból való szállítással kevesebbszer kell fordulni, nem kell 20 különböző ausztriai telepről szállítani a fákat, ezzel sok utazást spórolnak meg a program kivitelezői. A környékbeli fákon túl azért faiskolai fákat hoznak, mert ezek a legjobb minőségűek: azok a fák nőnek maguktól rendesen, amelyeket a múltban rendesen gondoztak. A fákat öt évenként ki kell ásni és faiskolába vinni, hogy felkészítsék őket a jövőbeni helyükön való megmaradásra. Ezen kívül minden ép karintiai fát felhasználnak a projekthez, így egy olyan vegyes erdő jön majd létre, amilyen eredetileg jellemző volt a térségre. A projekt két hónapjában a teljes biodiverzitás együtt költözik majd a fákkal: rovarok, madarak és az ember is.

48 magyar stadionerdő várja befogadóját

Ha hinni lehet a Wikipédiának, Magyarországon 48 stadion van — leszámítva az ezer főnél kisebbeket. Az ország legnagyobb stadionja a Puskás Ferenc Stadion, amely épp most készült el új változatában, Skardelli György tervezésében, 65 ezer férőhellyel, ezt követi a Groupama Aréna. A legnagyobb vidéki stadion a debreceni Nagyerdei stadion, illetve a szegedi Felső Tisza-parti stadion. Fontos még a Puskás Akadémia és a Pancho Aréna. A 48. helyen az RKSK stadion szerepel. A stadionépítés az elmúlt öt évben kapcsolt igazán turbófokozatra. 2014-től 2018 végéig mintegy 20 új stadiont adtak át, a legutóbbiak között szerepel a kozármislenyi és a székesfehérvári. 

Kozár Alexandra