Nézőpontok/Vélemény

Észak-Olaszország évszázados tornyai

1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

?>
Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.
?>
Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.
?>
Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.
?>
Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.
?>
Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.
?>
Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.
?>
Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.
?>
Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.
?>
A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.
?>
A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.
?>
A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.
?>
A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.
?>
A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.
?>
A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.
?>
A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.
?>
A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.
?>
A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.
?>
A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.
?>
A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.
?>
A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.
?>
Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.
?>
A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.
1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

Nézőpontok/Vélemény

Észak-Olaszország évszázados tornyai

2022.07.09. 11:18
1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

Cikkinfó

Szerzők:
Fotók: Gulyás Attila

Projektinfó

Földrajzi hely:
Olaszország

Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.