| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Közélet, hírek

Európába tart a Szabad Nép

1/4

Épül a Szabad Nép székháza (1950); forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A sajtóház még a domborművel; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A Függetlenség portálja és irodája a harmincas évek végén; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A relief makettje Lux László lakásán; fotó: Sebestyén László

?>
Épül a Szabad Nép székháza (1950); forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
?>
A sajtóház még a domborművel; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
?>
A Függetlenség portálja és irodája a harmincas évek végén; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
?>
A relief makettje Lux László lakásán; fotó: Sebestyén László
1/4

Épül a Szabad Nép székháza (1950); forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A sajtóház még a domborművel; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A Függetlenség portálja és irodája a harmincas évek végén; forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A relief makettje Lux László lakásán; fotó: Sebestyén László

Európába tart a Szabad Nép
Közélet, hírek

Európába tart a Szabad Nép

2006.01.31. 08:18

Cikkinfó

Szerzők:
Buza Péter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

"A radikális átépítés pártos lendülettel zajlik." - Buza Péter cikke a BUDAPEST-ből.

Túlméretes gödör. A partján a Blahától sorban a harmadik József körúti bérház, a hetes számú lóg. A hírek szerint megmarad. Legalább a homokzata. Fászádizmus – jut eszembe azonnal a szó, így, kiejtve, ahogy Román Andrástól, a műemlékvédelem immár örök pihenőre tért harcos s megszállott jelességétől hallottam kimondani, amikor arról beszélgettünk: üres, fantáziátlan, a lényegről semmit nem mondó módszer ez. Inkább üldözendő, mint pártolandó.

Persze, ha onnan nézzük, ahonnan szó szerint is nézni lehet, hogy a homlokzat megtartása nélkül még annyi sem maradna meg az örökségből, mint ha ehhez a Potemkin-technikához nem folyamodnának, itt, a József körúton, az egyik legegységesebb építészeti képet mutató főútvonalunkon, akár örülhetünk is, hogy megint ezt a tervezési trükköt alkalmazták. Miközben nyomtalanul eltüntettek onnan két másik házat, amelyek együvé építve 1950 óta mint a Szabad Nép (már régen egykori) székháza mutatkoztak.




Először is: a történet. Igen hosszú. Sokakat talán meglep, hogy 2005 decemberében egy immár több mint száztíz éves história végére került pont. Úgy is mondhatnánk: jóval több mint száz éve szolgálta a sajtót ez az épületegyüttes, a főváros hírlapkultúrájának nagy múltú találkozási pontja, színpada.

A ház – ezek a házak – az 1890-es években épültek. Az egyik – a mai Blaha Lujza tér sarkán álló, a József körút 3. szám alatti – 1893 óta áll. A másik, az 5-ös számú, valamivel korábban, 1890 körül nyitotta ki először a kapuit. (A 7-es számú, amelynek most még ép, s, mint mondják, megmarad a homlokzata: 1896 körül.) Természetesen mind a háromnak más-más a gazdája, az építtetője. A sarokház egy kereskedőcsaládé, Schwarcz Henrik és Ida az első tulajdonosai. A mellette álló – a legrégebbi a háromból –, Rákosi Jenő tulajdona. A 7-es szám alatti Mészáros Károlyé (címtári adatok azt valószínűsítik, hogy orvos volt, s éppen az építés évkörében halt meg).
A három név közül egy ismerős, az viszont nagyon: Rákosi Jenőé, a Budapesti Hírlap legendás kiadójáé. (Sok-sok más tisztségét s hivatalát bő terjedelmben taglalja minden életrajzi lexikon.) Itt, a József körút 5. szám alatti házban működött a szerkesztőség, s aztán később, a kilencszázharmincas évek végén más lapok is. Például a Függetlenség (1938-ban tervezett kiadóhivatalának új portált a József körúti fronton Kende Ferenc).

Hiányzanak az adatok ahhoz, hogy eldönthessük s bizonyítsuk: már ebben az időszakban, az első ötven évben kiterjesztette a „a sajtópalota" megjelölést, megnevezést a Schwarczék házára is a szerkesztőségi és kiadói hivatalok működtetője, a földszintet bérelve, más emelet-, illetve épületrészeket integrálva magához (azaz az 5-ös szám alatti, a Rákosi-féle házhoz) a szomszédságból. Nem biztos, de erősen valószínű. A sajtótörténet ugyanis a Budapesti Hírlap kiadóhivatalának épületét ezzel a Czigler tervezte sarokházzal azonosítja, miközben a hivatalos cím mindig is a József körút 5. volt.



Mindegy is. Mindegy, mert a két szomszéd a modern időkben vitathatatlanul egy palotává egyesül. A homlokzatok képében megmutatkozó, a belső terek kapcsolatrendszerét érintő durva átalakítással, amelynek során az 5-ös számú és a 3-as számú József körúti épületből egy ház lesz – megjelenésében is –, s ezekhez hozzárendelik a harmadik szomszédot, a 7-es számút, bár annak küllemét nem érinti a beavatkozás. Melynek során 1950-ben megszületik a Szabad Nép-székház – a kor szelleméhez illően síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

A radikális átépítés pártos lendülettel zajlik. Megmozdul a sportoló társadalom – jótékonysági focimeccset játszik az Iparügyi Minisztérium meg a Posta csapata –, gyűjtik a felajánlásokat, műsoros ünnepélyt szerveznek a városháza dolgozói, akik „tudatában vannak annak, hogy mit jelent számukra a Szabad Nép: útmutató a béke, az ötéves terv megvalósítása, a jólét és a szocializmus felé vezető úton". Csak a városházán több mint 11 ezer forint gyűlt össze 1949 áprilisának első hetében – mint a Fővárosi Napló híreli április 27-i számában, a Népi mozgalommá vált a Szabad Nép házának felépítése című cikkében.

1950-ben avatják fel az egyesített épületkettőst, amelyben berendezkedik a nyomda és a szerkesztőség meg a kiadóhivatal – ahogy utaltam rá, elfoglalva a 7-es számú házat is.

Milyen az új ruhát öltött új ház? Nem szocreál s nem Sztálin-barokk. A félmondatokból összerakható műítészi vélemény értékes épületnek mondja, amely a Major Máté és Fischer József megfogalmazta szakmai koncepció jegyében, Fischer és Molnár Farkas ízlésének nyomában járva ülteti át magyar és körúti viszonyok közé a Bauhaus és Le Corbusier stílusát. Modern-elegáns ház. Épülhetett volna akár tíz évvel korábban is, akkor éppen így nézne ki, legfeljebb a vitathatatlanul szocreál relief nem kerül rá a homlokzatára.

Tervezője, aki egységes ruhába bújtatta a két épületet, Lux László volt, 1953 és 1961 között építésügyi miniszterhelyettes, ezt megelőzően az Iparterv igazgatója. Kossuth-díjas is, később, négy évtizeden át a Magyar Építőipar szerkesztője. Ismert még egy középülete Budapesten: ő tervezte a népligeti Planetáriumot.

A domborműnek a homlokzaton megint csak van története. Elpusztításával kezdődik a ház most véget ért lerombolása. Sima márványlapokra cseréltette az új igazgató, aki Antall József miniszterelnöksége idején együtt igazgathatta a Lapkiadó és a Hírlapkiadó Vállalat ügyeit, amelyeket állami kiadóként vont össze és adott egy megbízható kézbe a kormányfő annak idején, az 1990-es évek legelején. Horti József – akin bizonyosan nem lehetett volna számon kérni a jártasságot az efféle műalkotások kezelését és e tárgyban a higgadt és értő mérlegelést, minthogy a természettudományok körében ismerős lapszerkesztő alapképzettségét tekintve halbiológus – nem sokat habozott, hogy leveresse ezt a rendszerváltás szelleméhez stílusában-tartalmában a legkevésbé sem illeszkedő kompozíciót hivataláról.

A dombormű – vitathatatlanul szocreál – 1950-ben került fel a homlokzatra. A két alkotó közül az egyik különösen ismerős: Mikus Sándornak hívják. Éppen akkor dolgozott a Sztálin-szobron is. Kerényi Jenő a társa ebben a házdíszítő munkában, akiről azt írja egy ugyanebben az évben született kiadvány (Új magyar képzőművészet), hogy szerencsére végre megtalálta az igaz utat: „Újabb műveit már a test természetes arányainak és egyensúlyának igazsága jellemzi. Egyre inkább felismeri, hogy az igazi művészi hatás a valóságos arányok szépségében rejlik." 

Az ember tulajdonképpen zavarban van, ha rendet próbál rakni a saját véleményének interpretálása közben: mihez is tartsa magát a szentenciát illetően. De azt azért, gondolom, sokan gondolják velem együtt: nem szerencsés dolog, hogy a török idők óta sajátja az itt élő s várost építő-romboló közösségnek a neofita buzgalom. Amely goromba gesztusokkal egész fejezeteket töröl ki a közös történelemből, holott még a neofiták nézőpontjából is több haszna volna, ha érintetlenül hagynák egy-egy korszak épített, szobrokban megörökített lenyomatát, a város arcvonásait. Ha nem vennék üldözőbe a Népstadion – bocsánat: Puskás Ferenc stadion – fantasztikus és szó szerint páratlan szoborgalériáját, nem akarnák eltakarni az egykori legfőbb pártszékház hatalmas pannóját vagy – nem verik le a Hírlapkiadó homlokzatáról Mikus–Kerényi kompozícióját.

Most talán elvihetnénk legalább egy múzeumba. Igaz, a múzeum tiltakozna: nincs helye raktározni. Írtunk itt, a Budapestben ennek a háznak egy másik kivételes attrakciójáról: karikatúrafaláról. Még a bontás előtt sikerült az épületből kimenteni. De nem kell senkinek.
Befejezzük, ahogy kezdtük. Hatalmas gödör tátong a Szabad Nép-székház, száznál is több év számos szerkesztősége otthonának helyén. Újsághírekből tudjuk, az állam nyolcszázmillió forintot inkasszált a három telekért, a befektető harmincezer négyzetméteres alapterülettel építi itt fel luxusszállóját és irodaházát 2007-re.

Europeum lesz a neve. Talán túlzás.

Európában egy rendes szálloda ötszáz éve hotel egyazon házban, s ma is tanulnak az épületben, amelyet Shakespeare korában építettek – iskolának. Nekünk meg, akiket egyáltalán érdekel, hogy mi történik a várossal, itt, az immár hivatalos Európának ebben a városában, marad a morgás joga. Meg a keserű szájíz.

szerző: Buza Péter (szöveg)

 

Megjelent a BUDAPEST folyóirat 2006/1 (január) számában.

A tartalomból:
Nagy Béla: Több dudás egy csárdában
Székely Ilona: Gyalog jár a segítség a műkereskedelem térképén
Vargha Mihály: Üvegfalú budavári faló - Ybl/Lónyay/Hatvany/Kerényi villa
Csordás Lajos: Újra teljes gőzzel működik a Rudas
Szemere Katalin: Nagy Budapest Törzsasztal - Lázadásból harmincas évek - interjú Ferkai Andrással
Rácz Péter:
Téglák és korok
Zeke Gyula: Nem csak törzsvendégeknek...
A BUDAPEST 2005. évi tartalomjegyzéke és mutatója

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.