építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Felszeletelt gólem Újbudán

Érdemes még egyszer foglalkozni az Allee-történettel, amihez most elsősorban városszerkezeti és környezetrendezési szempontból kívánok hozzászólni. Bardóczi Sándor írása.

Vargha Mihály egy meglehetősen megosztó (számomra egyébként szórakoztató) „építészeti pamfletet” írt a volt Budai Skála területén felépült Allee bevásárlóközpont épülettömbjéről. Úgy vélem, érdemes még foglalkozni ezzel a történettel, amihez most elsősorban városszerkezeti és környezetrendezési szempontból kívánok hozzászólni, főként azért, mert elég sok hozzászólás értelmezhető úgy, mint „felkérés újabb keringőre”. Hozzászólásnak indult, cikk lett belőle, amit én az „új behemótról” gondolok.


Kísérlet a tömeg illesztésére
Szembetűnő az épületformálás kapcsán, hogy a tervezők legalább erőfeszítéseket tettek arra, hogy ezt a vállalhatatlanul nagy tömeget — amihez szerintem nincsenek meg az infrastrukturális feltételek a választott helyszínen, bár a közlekedési hatástanulmányok biztos ki tudták mutatni, hogy megvannak — legalább vizuálisan igyekeztek tagolni, és feloldani más és más "skin"-ekkel. Hol a szomszédos tégla-architektúrákhoz, hol a szomszédos piachoz igazodtak, beugratva a síkokat, hogy az egész monstrum ne tűnjön akkorának, mint amekkora, hanem mondjuk egy szeletenként adagolt óriásnak. Az elv nem új a Finta Stúdiónál, valami hasonlóval igyekeztek operálni a IX. kerületi Millenniumi Városközpont „böhömjénél” is.

 

 

A környező közterületek rendezése egyébként meglehetősen magas színvonalú (valóban közösségi tér és nem csak közterület ízű), a Garten Stúdió hozza a tőle elvárt színvonalat, megvannak azok a tér-mágnesek (vízarchitektúra, dizájn-kavicsok, a híres Z-szék apoteózisaként térplasztikai érzékenységű bútorozás, kiülős teraszok, díszvilágítás), amelyek miatt hamar belakottá, működőképes agórává válhat a külső tér is. Külön színfolt a bejáratok kerékpárosbarát felszereltsége, ami még a belvárosi pláza-kínálatban is egyedülálló tett. Ám a Gartennek nagyon erőlködnie kellett a közterületrendezés élővé varázslása során, mert az építészeti koncepció nem nagyon segített nekik: túl sok a steril homlokzati felület, az átjárás nélküli, puszta "kirakat", vagy egyszerűen csak homogén felület, ezek pedig hagyományosan mind taszítják, menekülésre ösztönzik a felhasználókat, nyomasztóvá teszik az egyébként arányaiban nagyon kicsire szabott szabad tereket. Az Allee weboldalán „parknak” titulálják az egykori felszíni parkoló helyén létrehozott - egyébként izgalmas átmetsződésekkel, térplasztikákkal teli - zöld formajátékot, városi teresedést. Nos, itt jegyezném meg csendesen, hogy a "park" úgy 1 hektár összefüggő zöldfelület fölött kezdődik, és nem nagyon szeretném, ha a „lakóparkhoz” hasonló módon ez a fogalom is devalválódna az ingatlanos világ szóhasználatában.

 

 

Legrövidebb út a görbe
Ami ennek a tömbnek a strukturális megformálásánál fatális városszerkezeti tévedés (és egyben elárulja a megvalósított komplexum önmagának valóságát), az a tömb gyalogos útvonalszervezése és a környező térfalakkal való kapcsolat hiánya. Miközben a ház fedett bevásárló utcának titulálja magát, a tulajdonképpeni gyalogos irányok egy "orsós" szerkezetű (korzónak meglehetősen szűkös) „plázavárost” hoznak létre, ahol a tömb átlóiból a legrövidebb (ezért az átközlekedőknek vonzó) út megtétele lehetetlenné válik, pusztán eljuthat a felhasználó az A-ból B-be egy hosszabb vargabetűvel, ha a konzum-vesszőfutást választja. (Vagy kerül, mint eddig tette). Azaz a bevásárlóközpont a gyalogost úgy szívja be, hogy nem kínál neki hasznosságot, alternatív útvonalat, minőségileg újat és komfortosabbat a tömb átvágására. Persze az is lehet, hogy az elsődlegesen pusztán átközlekedő gyalogos rétegre nem érdemes stratégiát építeni ma, amikor egy új pláza keletkezésének nyitó másodperceit az eső ellenére is türelmetlenül topogó tömeg várja, örömittasan, hangosan számolja vissza a másodperceket, hogy először tehesse be a lábát a „szentélybe”. Tény, hogy a környék meglehetősen nehezen élte túl a Skála megszűnése után támadt kereskedelmi űrt, olyan sokáig maradt ellátatlanul, hogy a funkció maga alátámasztottnak, központszervezőnek tűnik, egyedül annak léptékével vannak fenntartásaim.

 

 

Funkcionális konfliktus
Nem akarom nagyon bulvárosra fogni, de beszélni kell itt az első napok botrányáról, a szénmonoxid-mérgezésről is. Nos, a hivatalos kommunikáció szintjén a gépészet elégtelen működését (egyszerű üzemzavart) tették meg főbűnösnek, de azért én feltenném a kérdést, hogy vajon normális dolog-e tervi szinten, ha egy élelmiszer áruház az állandóan nyitogatott széles üvegajtók miatt gyakorlatilag egyterűvé válik egy 1200 férőhelyes mélygarázzsal? Hogy ez nem feltétlenül a normális, az abból is kiderülhet, hogy azóta azok a bizonyos széles üvegajtók zárva vannak, egy jó nagy piros-fehér ragasztószalaggal kidekorálva. Ha már itt tartunk: ennek a behemótnak a kibocsátása, épületgépészeti maradisága (a maradiság alatt itt nem a valószínűleg high-tech szuperszenzoros kütyük hiányát, hanem az ökológiai szemlélet hiányát értem) nagyobb bűnnek tűnik a szememben, mint maga az épület vizuális-esztétikai megjelenése. Az utóbbi nem is annyira "tereh", azon túlmenően, hogy kicsit öncélú, szinte minden függönyfal-variációt elpuffogtató a dizájn.

 

 

A beruházói szándékok szerint a sétálósított, teresített Kőrösy József utca tematikájában a Liszt Ferenc térrel akar konkurálni. Nos, ilyen térfalak mellett, respektálva azt, hogy azért van pár kávézó és étterem, és ezek a jövő tavaszi szezonban indulhatnak be igazán, ez szerintem nem fog bekövetkezni. Az utcát a beszűkülésekben taszító hatású, nyomasztó térfalak jellemzik: én nem feltétlenül akarok egy kávézóból a falba beépített trafó vasbordás kapuzatára, vagy egy homogén szürkeségre rálátni. A Bercsényi utcai szakasz homlokzatok terén még sterilebb, nyomasztóbb képet mutat, elképzelésem sincs, hogy az élet itt mitől indulhat be. Az Allee-tól biztosan nem, hacsak nem indít be a menedzsment vagy a kerület itt egy esemény marketinget, ahhoz azonban a terület térszervezésileg alultervezett. Annyi azonban tény, a tömb szélén található Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola nagyon jó pozíciókat kapott a térformálás után, jót tett neki az Allee. (A dolgot kissé árnyalja, hoy az iskolát az ING a beruházás alatt felvásárolta.) Semleges maradt ugyanakkor az Újbudai Egészségközpont (volt SZTK) és a Kolos Richárd Műszaki Szakközépiskola viszonya a térhez, nem nyitnak a sétálóutca, a tér felé az épületek, pedig nyithatnának (ekkor jobban elhinném az „új városközpont” szlogent).

 

 

A környezetalakítás vesztett csatái
A külső környezetalakítás terén két ügy szúr szemet. Az első, hogy megjelenik egy markánsan, anyaghasználatában is elütő, elkerített játszótéri felület a „parkban”, amely vizuálisan megbontja azt a posztmodern dizájnt, amit a tervezők, alázattal illeszkedve a homlokzati formajátékokhoz, a homlokzati vonalakból vezettek le. Az egész játszótér utólagos "kényszertelepítés", koncepcionális megerőszakoltság következménye. Talán városatyák gondolhatták úgy, játszótér nélkül nincs tér, ezért tessék azt beletervezni. A funkció ettől még rendben van, anyuka bevásárol, apuka legeltetheti a csemetét a szabadban. A másik funkcionális hibát az Október 23. utcai front előtti főbejárati teresedésben vélem felfedezni, amely térszínből kiemelt zöldfelületekkel operál. A felhasználók láthatólag szoronganak a szűkre szabott folyosókon, pedig a 4-es metró gyalogos terheléséről még nincs mit beszélni. Nyilván tartani kellett a zöldfelületi arányt, minden talpalatnyi helyet meg kellett ragadni egy-egy falatnyi zöld folt elpöttyintésére, azaz ez is inkább a beruházói „mindent beépítünk ami él és mozog” típusú mohóság sara, semmint a láthatóan itt is gúzsba kötve táncoló tervezőé.

 

 

A látványterveket először látva már érzékelhető volt, hogy egyfajta zöld homlokzatképzésre gyúrnak az épülettervezők. Ekkor még úgy gondoltam, ez pusztán a szokásos koncepcióterv szintű látványtervi kamu, mivel a zöld fügefalevél szinte kötelező elemkészletté vált annak érdekében, hogy a terv lakossági, tervtanácsi, hatósági megítélése jobb legyen. Nem volt kamu, megépítették. Vannak kétségeim arról, hogy a sekély inox vályúkba beültetett borostyán (automata öntözés ide vagy oda) mennyire fog ténylegesen zöld homlokzatot produkálni — de meglátjuk. A „természet” túlélőképessége szolgált már sok meglepetéssel. Annyi bizonyos, hogy a pláza tetején létesített kiterjedt extenzív zöldtetők sem számolhatók be a területre meghatározott 20 százalékos minimális zöldfelületi arányba a kerületi szabályok szerint. E tekintetben viszont nagyon értékelendő mind a beruházók, mind a tervezők azon erőfeszítése, hogy a „zöld kendőt” kötelezvények nélkül is alapvetésként kezelték, legalább kísérleteztek vele, akkor is, ha a zöld tömeg soha nem fog a területen dominálni.

 


 

Ami szerkezeti szempontból látszik: keletkezett egy nagy-nagy lepényünk (75%-os beépítettség, ami felszín alatt 90%-ra kúszik fel) az újbudai városközpontban, amely a szabad térérzetet (bármilyen kritikán aluli is volt annak ezt megelőző téralakítása) arányaiban véglegesen megszüntette, ugyanakkor kvázi tetőkertek formájában a szinte teljesen alápincézett teret minőségi, bár nagy fenntartási igényű zöldfelületekkel töltötte fel. Mivel tartani kellett a kerületi szabályok által előírt 1,5 m termőföld vastagságot, viszont a beruházás ezt a plusz egy-másfél métert nem ásta be a föld alá, ezért az ültető „vályúk” magassága néhol már-már zavaró.

Megmozdul a városszerkezet
Hogy mindez milyen hatással lesz a környék városszerkezetére, az ma még pontosan nem látható. Ha a belvárosi plázák eddigi történetéből indulunk ki, akkor bizonyosan lesz elszívó hatás és forgalom-indukció (a kiskereskedelmi és környezeti paraméterek romlása). A piaci garázslejárat, ami a behemót és a piac összevont feltöltési útvonala, forgalmi szempontból már most sem működik. Annyira rövid a Fehérvári út - Bocskai úti kereszteződés és a lehajtó közötti szakasz, hogy ez a jelenlegi forgalmi állapotban is torlódást okoz. Mi lesz itt, ha a Fehérvári út teljes keresztmetszetben újra megnyílik? A negatív városszerkezeti hatásoktól, úgy tűnik, az újbudai önkormányzat is fél, miközben az iparűzési adó szempontjából nagyon barátságosan fogadta a beruházást, addig távlatosan már a Bartók Béla út elszlömösödésétől tart (ld. erről az Újbuda visszavág cikket). De természetesen lehet ennek a beruházásnak egy összvárosi decentralizációt segítő hatása is, ami ugyan lokálisan központosít, de városi szinten oldja az egyközpontú városmagra nehezedő terhelést.

Mindkét hatást késleltetheti és árnyalja az új kereskedelmi központ árpolitikája. A minőségi anyaghasználatnak és a részletgazdag, már-már tobzódó szerkezet-kialakításnak megvan a maga ára: az Allee árképzése ma meglehetősen drága (értsd: sokkal drágább, mint a Skála volt) és nem biztos, hogy erre a még mindig mélyülő gazdasági válságban lesz folyamatos kereslet, ha az újdonság varázsa elmúlik. A kapcsolódó lakásberuházás (Simplon projekt) kapcsán azonban érdekes tény, hogy a lakásoknak 77%-a a befektető híradásai szerint már elkelt, annak ellenére, hogy a négyzetméter árak itt is elég borsosak, alaprajz és lakásméret szempontjából pedig nem feltétlenül ideális otthonokról van szó. Hogy mi lesz a most útjára bocsátott Allee sorsa és mekkora életciklust várhatunk tőle, az még a jövő zenéje, ebben a bizonytalanul billegő világban nem biztos, hogy megadatik neki akár a Skála-korszak 30 éve. Hogy megjelenése a térség szempontjából szerkezeti átstrukturálódáshoz vezet, az viszont előre borítékolható.

Bardóczi Sándor

fotó: Bardóczi és vm

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »