Nagyságosságos – nézni is tereh

egy mai cikk (Index):

Már a plázák is a túlélésért küzdenek

"Budapesten sem egyértelmű a helyzet, itt is megfigyelhető, hogy nagyon sok pláza a túlélésért küzd. Bár olyan eset még nem volt, mint Prágában – be kellett zárni egy bevásárlóközpontot, és paint ball pályává alakították át –, de nagyon sok a leszakadó. Fejlesztői szempontból három-öt jó bevásárlóközpont van a fővárosban, ezek az Árkád, a Westend, a Mammut, valamint az Aréna és az Allee. Az első három már bizonyított, évek óta jól teljesítenek, erős a bérlői mix, és a bérleti árak sem alacsonyak. Az utolsó kettőnek még bizonyítaniuk kell sikerük tartósságát, de a bérlők összetétele ezeknél is nagyon erős, és a bérleti díjak is magasak."

"Budapesten egyelőre inkább plázákban vásárolnak az emberek, nem indulnak neki az utcáknak, de már látni a változást. Igaz, hogy itthon még nincs olyan erős vásárlóutca, mint Bécsben vagy Prágában, de a Váci utcát az Andrássy úttal és a Deák Ferenc utcával együtt már jól ismerik a kiskereskedelmi bérlők és a befektetők. A trend folytatódik a Dorottya vagy Király utcában is. A folyamatot a válság érezhetően lassítja, de a Budapest Főutca vagy a Budapest Szíve projektek sokban hozzájárulnak majd a Belváros kiskereskedelmi szerepének erősödéséhez."

A napokban fiatal építészekkel beszélgettünk az Allée-ról, amivel kapcsolatban pár bennem azóta valamennyire lecsengő gondolatot idegépelek (tekintve hogy azóta ettem mégegy sajtburgert ott). 

Az első meglepetés számomra az volt, hogy nézni nem volt „tereh” – nem sikerült úgy utálni, ahogy vártam volna egy hasonló építénnyel kapcsolatban. Formakészlete, részleteinek kialakítása messze felette van a Duna Pláza és a vidéki plázák által megpendített, vagy a Mamutokban felcsendülő alaphangnak. Nem azt mondom hogy direkt erről a formavilágról álmodom, de ezt nézve nem ég le az arcomról a bőr – szemben mondjuk azzal ha a dunaparton sétálnék (délbudán) és a pesti oldal felé vetném tekintetemet (M-towerek, nemz. szính.). A ház konzekvens a műfajához – a harsánysága a műfajből következően érthető, a részletek azonban értő kezekben vannak, rendesek a csatlakozások, találkozások (egy helyet találtam, ahogy az egyik alsóbb szinti irodasor ablaka előtt mintegy 40 centire húz el a belső „allé” üvegtetejének kis függőleges szakasza – oh well). 

Kicsit az is az érzésem a házzal, hogy az eszközrendszerével mintha legitimálná a funkcióját, ami pedig vele szemben a legnagyobb kritikám (amit később majd puhítok kicsit). Engem nagyon érdekelne, készült-e olyan kutatás, ami a hasolnó méretű belvárosi bevásárlóközpontok hatásait mérte volna fel a környék lakóra és a környék üzleteire nézvést. Mert egy ekkora, jellemzően, szinte kizárólag befelé működő center mint egy fekete lyuk működik a városban, teljességgel antiurbánus: közvetlen környezetével nemigen van kapcsolata, jellemzően távolról jövő, autós vásárlókra számít, nagy méretéből következő befolyásával leverheti az árakat és tönkreteheti a környék kis üzleteit, a közvetlen környékhez való személyes kötődés is csökken a környék lakóiban, satöbbi. Az érdekelne még, hogy ezeknek a tanulságait az adott kerületek önkormányzatai levonják-e, ezeket a folyamatokat figyelik-e, és ezek tanulságaival tárgyalnak-e az új plázáknál. 

Nem tudok a háttérről, de az Allée talán azt mutatja hogy valamennyire igen: az épületben (társaihoz képest mindenképpen) hangsúlyosabbak a külkapcsolatok, számomra a legörömtelibb meglepetés a hátsó-belső tér kialakulása: nagyon felértékelődik a piac hátsó homlokzata illetve az itt évtizedek óta álló, eddig egy igen szomorú parkolóra nyíló iskola. Az is tudható, hogy a tervezés során folyamatosan egyeztettek biciklis szervezetekkel, ezért jó helyeken van sok és jó minőségű biciklitároló. Pozitívum az is hogy vegyítették a funkciókat (üzlet - lakó - iroda) – hogy az arány jó-e vagy sem, azt nem tudom megítélni. Ezek mellett megfontolandó hogy bár nagy a ház és nagy a mélygarázs, de itt korábban is bevásárlóközpont állt (ha nem is ekkora) és egy hatalmas parkoló. A ház tehát a meglévő, „kilyukadt” telekstruktúrát rehabilitálta (igaz, hogy jóval korábban meg focipálya volt itt, de akkor még az egész kerület teljesen más képet mutatott). 

A a monstrum tehát a várakozásaimnál jobban teljesít, úgy térhasználatban mint formailag (a CD-kínálata még nem az igazi…), és úgy tűnik hogy a Lurdy-házzal szemben sikerült is kiadni, nem vált tehát valamiféle szellembuborékká – de a fenti pozitívumok ellenére még mindig fekete lyuk a városszövetben. Kíváncsi vagyok, hosszú távon a kerület mit kap az épülettől, hogy milyen hatással lesznek egymásra, áldás lészen e frigy avagy tereh. 

 

pusztába kiáltott szó

Budapest Bár Volume 1. hallgat bitte

Érdekes, hogy a honi kortárs irodalmi, színházi, film, képzőművészeti és zenei élet igényli és működteti a sokszor számomra ugyan túl fontoskodó, de mégis csak igényesnek mondható kritikai hátteret. Nálunk ( értsd az építészet zárt köre ) ugyan van némi önjelölt próbálkozás - egy kezemen meg tudom számolni, akinek a véleményére figyel ( het ) ek - de egyébként a nagy csönd. Pedig szükség lenne rá, ezt az év háza kálváriája is bizonyította. Bonyolultabb, vagy éppen ellenkezőleg, a történeti, számon tartott kulturális hátteréről már teljesen leválasztott művészeti tettről beszélünk, amikor az építészettel foglalkozunk? A biznisz mellett, illetve azzal együtt tud - e művészet lenni az architektura? Nagyon szimpatikus, ahogy Csaba utóbbi írásaival próbálgatja terelgetni az építészetről való gondolkodást egy általánosabb, tágabb szellemi tér felé. Egy javaslat a MÉSZ felé, innen a partvonalról súgva: tessék kiírni pályázatokat kortárs épületek irodalmi igényességű kritikai szellemű írásműveinek létrehozására. Sokan indulhatnnának rajta: a magyar építészek.

Korábban már emlegettem Vargha Mihálynak, hogy az Építészfórummal az a baj, hogy nem tudja, nem akarja eldönteni, mi akar lenni: bulvárlap, vagy komoly építészeti szaklap. Mindkettő egyszerre. Az pedig, mint a Litera.hu példája is mutatja, megoldható ugyan, de nem könnyű. Különösen akkor nem, ha maga a főszerkesztő is úgy gondolja, hogy szabadon váltogathatja a fellengzős, nyegle modort és az értő, avatott kritikát. (Kühn Péternek sincs igaza, ha VM minden írását sommásan elítéli, az ÉS-ben olvastam tőle jó szövegeket is.)Kapóra jött, hogy a Literán éppen most jelent meg egy az Építészfórum, mint online folyóirat szempontjából is tanulságos írás, ami többek között azt feszegeti, hogy hogyan lehet rétegezni és kezelni egy ilyen lap elit (szakmai) és populáris, interaktív felületét. Érdemes az egész előadást elolvasni, de néhány részt kiemelek belőle:

"A Litera ma egy olyan irodalmi szalon, amit a tapasztalatok szerint a magyar irodalmi élet szinte minden szereplője látogat, nem ritkán egyébként éppen azért, mert más szalon talán nincsen is a látóhatán. Lényeges azonban, hogy a Literán mind az irodalmon belülről, mind az irodalmon kívülről érkezők számára egyértelműen megmutatkozik, hogy ebben a szalonban a megszólalás joga a minőséghez van kötve." (kiemelés: mcs)(...)"Ami a kortárs magyar irodalom szemében feltétlen érték, az a kereskedelmi preferenciák alapján gondolkodó internetes finanszírozási lehetőségek felől nézve roppant erős gát. A Litera specifikussága egyszerre erény és egyben korlát is. Ki kell azonban sürgősen jelentenem: a nem lebecsülhető nehézségek ellenére nem szándékunk a Litera értékelvűségének akár csak csorbítása sem. Éppen ellenkezőleg. Miközben a Litera alsite-ok és blogok létrehozásával és üzemeltetésével folyamatosan keresi az utat a nagyobb fogyasztói rétegekhez, magán a Litera főoldalán határozott törekvésünk a primér irodalmi szövegek gyakorítása. Megítélésem szerint ma már ez a Literának nem csak lehetősége, de kötelessége is: az ismert könyv-és folyóirat példányszámok mellett a Litera látogatottsága más dimenzióba, új olvasókhoz juttathatja el a kortárs magyar irodalom alkotásait. Amikor a Litera vállalt közszolgálatiságát említettem, többek közt erről beszéltem. Arról, hogy a Litera egy olyan kettős, vagy többes természetű képződmény, ami az irodalom felől és a irodalom szolgálatával határozza meg magát." (kiemelés: mcs)

Tehát, lefordítva az Építészfórum esetére: miközben a Litera gondosan ügyel arra, hogy a főoldalon minél inkább minőségi, primér irodalmi szövegek jelenjenek meg, a web2 és egyéb, a szélesebb közönség felé is nyitott, gyakran bármiféle minőségtől távol álló, de fontosnak gondolt diskurzusokat a főoldal alatti rétegekbe tagolja, addig az Építészfórumon maga a főszerkesztő követi el azt a hibát, nem először, hogy netes beszólások színvonalán értékel épületeket címoldalon.Nem véletllen, hogy ezt jónéhányan szóváteszik.Akit az egész Literás cikk érdekel, az itt megtalálja, érdemes elolvasni, mert a két honlap egyediségében (monopol helyzet) és céljaiban egyébként rendkívül közeli egymáshoz.Üdv!mcs

A cikkel szembeni kritikák jogosak.Ha az efféle kereskedelmi funkciójú épületek nagyjából egy sémára épülnek, mely a különféle helyszínekre adaptálható, akkor vajon a róluk írott kritikák is olvashatók úgy, mintha erről (is) szólnának? (Mindenki döntse el maga.)Amíg megszületik az Allee igazi kritikája, ajánlom az érdeklődők figyelmébe Bun Zolán írását a debreceni üzletközpontról, mely a debreceni Disputában jelent meg, a 32. oldaltól...Üdv!mcs

 

„Jaj, nagyságosságos, kellett ez?”„Ha az építészetről nincs mit szólni”, akkor mit keres mindez az építészfórumon? Ha meg mégis megindította valami a t. szerzőt, akkor talán nem a közlés időpontjára kellett volna görcsösen ügyelni. Így a cikk semmivel sem lett jobb az újságírás mezején, mint amilyennek a kipécizett épületet beállította. Állaza poénos, vicceskedő, most aztán jól megaszondtam nekik-es „összedobált, hatásvadász (olvasóra)tukmálás”. Miközben mindezt lehetet volna több síkon szakmai szemmel elemezni, a budapesti bevásárlóközpont elhelyezkedésektől, azok kialakulásától, a kijátszható BVKSZ-től, a településrendezési szerződés anomáliáktól a tárgyi épületegyüttes funkcionális mixéig, építészeti megoldásaiig, a környezetbeillesztés problematikáját elemezve kitérve a kapcsolódó közterületek átváltozására.

Budapesten mindenki utálja a plázákát, mégis mindenki ott vásárol. Legközelebb az epiteszforum.hu-n mobiltelefon ellenes kirohanásoknak is helye lesz, szidjuk a motorizációt, nem kihagyva az ipari forradalmat?Ha pedig valaki belátja, hogy ezek a vásárlófalanszterek ugyanúgy részei életünknek, mint a nyilvános wc-k, a szexboltok, a temetők, a bankok, a hajléktalanszállások, a luxuséttermek vagy az online szerkesztőségek, akkor elkezdhet azon gondolkodni, hogy a tervezésük ugyan olyan premisszák mentén végigvezetett, sok szakember közös munkáját igénylő gondolkodási folyamatok. Ahol nem családi ház szintű kérdések vannak, minthogy az előszobában vagy a garázs előterében veszi át a tisztelt megrendelő a cipőjét vagy van-e elég pénze az ügyfélnek nagy üvegfelületekre és nemes kőburkolatra az uszoda konzolos kilógatása után.  

Akinek volt már szerencséje komoly gazdasági szereplőként működő megbízót látni közelről, az tudhatja, hogy ott a szakértelme a minimum, nincs mellébeszélés, a műleírás nem egy esszé, a kiadható négyzetméter és a gazdaságosság az úr, mert a ház csupán egy termék. Ezen a terepen keresztül vinni egy kis építészetet a legnagyobb dicsőség, mert itt a funkcionalitás a lényeg.

Lehet ezt lenézni, de az a helyzet, hogy Magyarországon csak pár olyan építész van, aki ezen a terepen is megállja a helyét. Van sok tehetséges családi ház tervezőnk, sok lelkes fiatal aki bárhova bármit képes lerajzolni, tud pár stúdió irodaházat tervezni, ennél kevesebben alkalmasak nagyobb méretű társasházak korrekt összerakására, de kereskedelmi létesítményt tervezni, irodaházzal a tetején, lakóépülettel egy együttesben az egyik legátfogóbb mérnöki problémamegoldó feladat és erre a feladatra pár iroda tud csak labdába rúgni és őket is csak egy neves külföldi retail consultant ellenőrzésével engedik. Hogy utána a szarkofág héján eljátszott vizuális trükközés az építészet-e, arról lehet utána vitatkozni. Hogy láttunk ilyet már a világban és ez csak koppintás, akkor Makoveczen kívül az egész magyar építész társadalom nézzen egy kicsit magába.

Építsünk mindenhova sportpályát, közparkot, design terminált meg ravatalozókat, a Dunára csónakkikötőt, mert ott lehet igazán minőségi építészetet kapni, milyen szakmai felhő széléről szórják már ezeket a villámokat?

Minden épület és építész megérdemli a korrekt kritikát, szakmai érvekkel egy olyan szerzőtől, aki megismerte a tervezési programot és megértette az épületet! Természetesen lehet a programot is kritizálni, de akkor onnantól nincs megállás és talán lehetne egy kellemes, gyomorból szaftosan feltörő társadalomkritikával kezdeni! 

Szervusztok!

A kritikát kritizálom, mert úgy érzem eljött az ideje.

Sem az épület,sem a tervezők miatt teszem, mert sem az épületet, sem a tervezőket személyesen egyáltalán nem is ismerem, csak az eddigi munkásságukat.

A cikkből az sem derül ki, hogy a listán nevezett építészek közül ki, mit tervezett, még egy kis helyszínrajz sincs.

Persze ez is baj, de a nagyobb baj az, hogy anélkül olvastunk el egy NAGYON ROSSZ MINŐSÉGŰ KRITIKÁT, hogy az épülethez különösebben , vagy más szóval lényegét tekintve közelebb jutottunk volna.

Maradt hát az iromány, amely (mint minden általam olvasott VM írás) színvonalon aluli.

S hogy miért?

-Alapvetően egy ekkora volumenű építkezést szerintem nem lehet képek nélküli fél A4-es oldallal elintézni, egészen egyszerűen a nagyságrend, a befektetett munka, a résztvevők száma stb. sokkal többet, alapos elemzést stb. méltányol.

-A cikkből kiérződik a "felszín kapargatása", a teljesen nulla háttérmunka

-A cikkszinte minden egyes mondatába bele lehet kötni, kérem nevezzétek meg a mondatkezdő szót, és kifejtem a véleményemet.

-A cikk egészen egyszerűen nem magyarul íródott.

Ezek miatt kérem az ÉF szerkesztőségét minőségi cikkek közzétételére.

 Üdvözlettel és mélységes szomorúsággal

Kühn Péter

 

 

 

Zseniális cikk… Kár, hogy a Tisztelt Szerző a habzó szájú fröcsögés közepette elfelejtett építészeti kritikát írni. Viszont, amennyiben a cél valójában a bulvár szint megközelítése volt, nem is végzett olyan rossz munkát. Azért még lehetne ezen a vonalon is fejlődni. Először is, ha fényképezőgép helyett legközelebb kamerás mobiltelefonnal készülnének a képek, könnyű szerrel lehetne a fentieknél is silányabb fotókat  produkálni.  Amennyiben pedig a reality  vonal a csábító, ne tessék kihagyni azt a magas labdát, miszerint – követve a kültéri klímaegységek aprólékos bemutatásával megkezdett vonalat -  végig lehetne dokumentálni mondjuk az épületben található összes wc csészét, tartalmukkal együtt. A fórumozók jelentős hányada bizonyára lelkes csaholással fogadná ezt is.

Nézni is teREH? Olvasni ellenben mindenképp teHER  volt. Értem én, nagy volt a sietség, nem maradt idő átolvasni a főcímet sem. Megkapó kép lehetett, amint gyöngyöző homlokkal, remegő ujjacskákkal várták az időzítést, hogy épp 11:11-kor, a hivatalos megnyitó időpontjában kerüljön föl a „mű” az oldalra.

a cikk nem szellemesebb mint az épület:

mondhatta volna szebben a kis lovag

de attól még Cyrano orra nagy

A csomópontokból úgy tűnik, sikerült megvalósítani a külső-belső harmóniát. Az ilyen színes házak valahogy nem szoktak szépen öregedni Magyarországon. Vajon a játszótér is a projekt része? Mert egy kicsit furán fest: Minigolfos külsejű minijátszótér, hozzá kőlapok és jókora kerítés, körülötte pedig egy jóval nagyobb, fórsriftosra fésült szépzöldgyep.

Nem állom meg, hogy ne idézzem.Játszódik 2040 körül a ma átadott Allée helyén és környékén: "A piac keleti oldalán, a tíz emelet magas kerítéssel és szögesdróttal körbevett lakópark körül tizenkét lépésenként álltak a szemmagasságban kicsi ablakkal ellátott fabódék, bennük biztonsági őrök tanyáztak, akiket ismét fakabátnak kezdtek csúfolni, holott volt nekik hivatalos nevük is: Éber Fajtársak. Dolguk voltaképpen nem volt, a Skála-lakóparkot - a név eredete ismeretlen: nem tudunk olyan énekesről, aki arrafelé skálázott volna - számtalan automatikus védelmi berendezés óvta. A Skála-lakópark helyén korábban is lakópark állt, előtte valamilyen áruház, még korábban sporttelep volt azon a helyen. A nem egészen két évtitzeddel korábban épített, jó állapotban lévő modern lakóparkot - azt is Skálának nevezték nem hivatalosan - a beruházó letaroltatta, hogy egy nagyon hasonló újat építsen a helyére, így érte meg neki valamiért. Rebesgették, hogy maga az állam mossa ott a parlagfűpénzét; erre utaló adat persze nem került elő.A tíz emelet magas kőkerítésen sem a piac tetejéről, sem a környező házak tetejéről nem láthattak be, a Műszaki Kollégium épületének tetejéről digitálisan látcsövezők ellen további háromemeletnyi foncsorozott plexi védte a lakóparkot, a földalatti garázsból feketére foncsorozott üvegű kocsik gördültek ki, és a grázsőrök igencsak figyeltek, be ne hatoljon illetéktelen. Ennek ellenére elterjedt a piacon, hogy a szomszédjukban hogyan élnek a gazdagok, szerelőknek ugyanis néha be kellett menniük a Skála-parkba, és ők látták, amit láttak.Látták például, hogy a tíz emelet magas falakra belülről körben nagyon szép tájképeket vetítenek ki, pontosabban nem is képeket, hanem valós idejű mozgóképeket a Várban, Fonyódon, a Hortobágyon meg különböző szigeteken felállított kamerákból. Ha egy lakó kinézett az ablakán, a Sándor-palotából látta Pestet, vagy a Badacsonyt nézhette Fonyódról, vagy a kilenclyukú hidat a gulyával, vagy a tenger hullámzását a piros tetős, fehér kövekből épült házak közötti valamelyik kikötőből, valamint Hvar szigetét Brac szigetéről, Cagnes-sur-Mer környékét St. Paul felől, vagy Dubovnikot a hegyről, és a pillanatnyi időjárási adatok is láthatóak voltak. A megfelelő illatot a Skála-park fölé permetezték. Oxigént is befújtak a lakóparkba, s hogy ez a feljavított levegő ne keveredjék a piac környékének levegőjével, a park körül függőleges, vékony légifolyosót létesítettek; a levegőt hatalmas szivattyúkból a föld alól nyomták ki óriási erővel. Ezzel a madarak berepülését és értelemszerűen a madárszar bekerülését is megakadályozták. (...)"Spiró György: Feleségverseny, 2009. :-) Üdv!mcs