Nézőpontok/Kritika

Futuristák és turisták

1/1

Hirdetés
?>
1/1

Futuristák és turisták
Nézőpontok/Kritika

Futuristák és turisták

2015.04.29. 16:50

Cikkinfó

Szerzők:
dr. Kőszeghy Attila

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
2

Dosszié:

Széljegyzet a Liget-vitához, erőből építésre elszánt politikusoknak. Dr. Kőszeghy Attila írása.

Fiatal művészek hiába kiáltották száz éve: le a múzeumokkal, a kultúra-múmiákkal. Ahogyan egykor, ma is múzeum-mérgezést kaphatnak a turisták, újabban pedig még a múzeumpedagógiával traktált kisiskolások is. A múlt századelő turistái (helyesebben Grand Tour-istái) még álgörög timpanonos csarnokokban lépkedtek áhítatosan és fényképről kopírozott festmények valósághűségén ámuldoztak. Ma egészen más a helyzet: turista–múmiák vánszorognak múzeumról múzeumra („hadd-lássam-még-az-utolsó-pillanatban"), kisiskolások csoportjai közt botladozva, fényképre festett elvonatkoztatásokon, érdekesnek mondott video-installációkon tépelődve.

A magyarság százötvenmilliárdra tervezett, vagyis kétszázmilliárdos múzeumosítás elé néz. Turisztikailag megéri, hiszen ezt kimutatta két tanulmány. A tartósan vonzó turisztikai attrakció elemi követelményének megfogalmazása nélkül ugyan, de nemzetközi pályázat is volt, kézi vezérléssel kiválasztott zsűrivel, amely aztán − bátran dacolva a házgyári építészettől beszerzett doboz-undorral és éberen figyelmezve a turistára, aki bukik a doboz-feelingre − a jelentéktelenséget díjazta. A Nemzeti Galéria tervezésére kiírt utó-nemzetközi meghívásos pályázaton – kik is döntöttek a meghívottakról? − dőlt dobozos és lemezes (makett-szinten érdekes) makettek nyertek jelentős díjakat.

Néhány napja érdekes vitának adott helyet a Magyar Urbanisztikai Társaság. A főváros volt főépítésze, Schneller István azt fejtegette, hogy a múzeumok fürtösödésétől várt szinergikus előnyök eléréséhez valójában nem szükséges az a fizikai közelség, amely a Liget-projektben látható. Rengeteg elképzelés és ötlet hangzott el, de az egyetlen igazán súlyos kérdés fel sem merült: miért jelentéktelen, ami ezekben a tervekben megszületett, s hogy mennyiben a hazai építészképzés és gyakorlat egészének szürkeségéről beszélnek a pályázati munkák? Úgy tűnhet, hogy az építészek (az életkortól alig függően) túl mélyen beágyazódtak egy több évtizeddel korábbi építészeti értékvilágba, melyben még visszafogottság és egyszerűség volt a neve annak, amit ma jelentéktelenségnek látunk.

Az rendben van, hogy nem próbálunk egy Dubai-szimulációt vagy Gehry-remake-t létrehozni Budapesten. De több mint kiábrándító, hogy döntésével a nemzetközi zsűri néhány szokványos irodaház-kocka egymáshoz tologatására adott esélyt (és felhatalmazást!) a döntéshozóknak; talán fellelkesülve azon, hogy ezek legalább nem látszanak múzeumnak, a tervezők pedig nem raktak népi motívumokat a Néprajzi Múzeum homlokzatára. Az építészeti- és a fotómúzeum győztes terveiben a múzeumi terelőrend -és technológia korszerűségét és szellemességét díjazta a zsűri. Nyilván, egy múzeum-üzem technológiai rendszere az atomerőművekénél is bonyolultabb, és elképzelhetetlen, hogy adaptálható. Az építőművészi feladatot, amit a Magyar Zene Háza japán tervezői − Sou Fujimoto Architects − a lyuggatott felületű tetőn lágy amőba-formákkal valamennyire megoldottak, a pályázat többi első díjasa nem végezte el. A második helyezett és egyéb elismerésekkel kiemelt munkák között az építészeti költőiség néhány ügyetlen kísérletét láthattuk. Lehet, hogy az összkép még rosszabb volt. De elég indok ez ahhoz, hogy építőművészeti jelentéktelenségek kerüljenek abba a kategóriába (és abba a pozícióba!), ahol pedig szellemi−esztétikai−műszaki csúcsteljesítményekre lenne szükség? Vagy józan fiataljaink új-futurista felindulását éppen a vizuális semmi alapozza meg?

Ha egy ütős turisztikai attrakció programja állt volna a tervpályázat mögött, felesleges lenne az ötletelés. Egy ilyen attrakció vagy mérhetetlenül drága, vagy bekalkulálja a meglévő építészeti és természeti látványelemeket is. A fővárosban a Duna felőli látvány, a Budai Vár és a Gellérthegy kínálja a legkedvezőbb építészeti−urbanisztikai−természeti kontextust, a létrejövő új építmények szinte rácsoroghatnak a Dunára. Zoboki Gábor megragadta a lényeget: egy turisztikai szempontból vitathatatlanul kiváló, építészeti és zöldterület fejlesztési szempontokon messze túlmutató alternatívát ajánlott.

Ma milliárdokért épülnek ál-művárak az érintetlenségükben megrendítő romokra. Ötvenmilliárdokért készülnek multi- és intermodális közlekedési csomópontok. Hiányzik a kontroll a helyzet(felmérők) és program(alkotók) felett, hiányzik a megvalósítás előtti – legalább szakmai – közmegegyezés. Ilyen körülmények között már annak is örülni kell, hogy a vitatott programot felfüggesztették, de komoly elismerésre az tarthatna számot, ha új helyzetfelmérésről, új programalkotókról, új nyilvánosság kialakításáról születnének döntések. Ezért tarthatjuk jelentősnek Zoboki Gábor múzeum-ellenpályázatát. Zoboki – összhangban Bugár-Mészáros Károlynak a kormányzat részére évekkel ezelőtt megküldött javaslatával – olyan programot fogalmazott meg, amely az élő városszövetbe foglalja bele a múzeum-projektet, s a meglévő építészeti értékek továbbfejlesztéseként, hozzájuk illeszkedő turisztikai attrakcióként vizionálja.

Sok-sok kis múzeum működik országszerte szellemi végvárként, ahol pénzügyi és kommunikációs minimum mellett tudományos igényességű kutatásokat végeznek. Nem gondolnám, hogy a hatalom-koncentráció ilyen vagy olyan színe és módozata, sokkal inkább az országos helyzet ismeretének hiánya és a változtató alternatívák hiánya az oka annak, hogy az új (és meglehet, soha meg nem térülő) múzeum-beruházások a régészeti helyszínek gondozása-fejlesztése rovására történhetnek. Meg sem fogalmazódik jelentősebb turisztikai program a nemzetközileg ismert Lengyeli kultúra számos hazai kőkorszaki körárkának megismertetésére, pedig annak reménye lehetne akár egy Stonehenge-sikere is. Ha legalább a Pécs közeli Szemely-hegyesi óriási körárok-sor feltárása és előadása megtörténne! De erre feltáróik, Bertók Gábor és Gáti Csilla ma nem is gondolhatnak.

A múzeum-liget projekt eddigi történéseinek az lehet a jelentősége, hogy felhívja a figyelmet az alternatívák hiányára. Így volt értelme jó egy évtizede Zaha Hadid épület-szobor terve kidolgoztatásának. A Liget-pályázat elegendő információt ad arról (és arról ad elegendő információt!), hogy mit nem szabad megvalósítani. Kevesebb befektetéssel aligha derült volna ki, hogy a döntéshozóknak fogalmuk sincs, milyen az az attrakció-együttes, amely számottevően növeli a turisztikai bevételeket. Úgy tűnik, hogy a múzeum-turisztikai fejlesztések terén is a várbeli fejlesztések érdemelnek elsőbbséget.

Kőszeghy Attila PhD.
építész, városrendező, építőmérnök

 

Vélemények (2)
Pákozdi Imre
2015.04.30.
14:19

Kiemelkedő eredményhez magasztos, a közjót szolgáló cél, kiváló szervező készség, rokonszenves, embereket magunk mellé állító személyiség és nagy kitartás kell. A Liget Budapest esetében az első tényező hibádzik: a Liget zöldjének intézményi előkertté minősítése nem hogy nem szolgálja a köz jólétét, hanem egyenesen alantas cél. Olyan, amely csakis műveletlenségből, szakmai hozzá nem értésből, a demokratikus közvélemény és a szakma tiltakozása iránti negliganciából és akarnokságból fakadhatott. A többi tényező, tehát Baán L. kiváló szervező készsége, amúgy rokonszenves egyénisége és kitartása vitán felül áll.

Miért fontos most ez? Mert Kőszeghy Attila az építészi másod- és harmadosztályúságot rója fel, ha nem tévedek, elsősorban a pályázatok hazai versenyzőinek. Azt hiszem, hogy ebben nincs igaza. Ma Magyarországon legalább tíz olyan építészt és műhelyt tudnék felsorolni, amelyek egészen kiváló tervet hozhattak volna össze, ha megbízást kapnak - nem a Ligetbe tervezni. Eklertől Kalmáron át Mányiig, Lázár Antal, Balázs Mihály, Zoboki, Karácsony Tamás, a Turányiak, Cságoly Ferenc és Csernyus Lőrinc - mind alkalmas arra, hogy akár egyedüli felkértként, akár egymással megmérkőzve, a mai nyertesekénél jobb, valóban kiváló Nemzeti Galéria tervet készítsen. Csakhogy itt már a kiírás is hervasztóan giccses volt. Belepiszkítani Budapest legfontosabb és Európa legrégibb közparkjába - egy olyan versenyben, ahol ordítóan egyértelmű volt, hogy a kiíró igazi "nemzetközi nagy nevekre" vadászik (miközben utóbbiak makacsul távol maradtak - hiába, az építészet jó ízlés dolga...), nem pedig a hazai él- vagy feltörekvő vonalat akarja megtisztelni és helyzetbe hozni. Egyszóval, születhetett volna jó hazai mű, csakhogy  a minőség kulcsa nem csupán a díjazás. Kell a projekt iránti össznépi, rokonszenvező érdeklődés, derűlátó, izgatott, pozitív várakozás, a közjó biztos tudatának felhajtó ereje - a profik számára mindez a nagyot alkotás fontos feltétele.

Hartmann György Sándor
2015.04.30.
09:57

Lássuk az arányokat, ahogy az eddig nyilvánosságra került anyagokból megállapíthattam:

A pontosság kedvéért, így alakul az a bőszen emlegetett 158 milliárd:

A Ligetbe tervezett négy új múzeum:                                   80

Egyéb múzeumi pénzek:

OMRK

Komárom

Szépművészeti

Közlekedési Múzeum

összesen:                                                                                      36          

Állatkert BIODOM és egyéb                                                     20

Cirkusz                                                                                            3,5

Zöldterület:                                                                                   5                                            

Parkolók, közlekedés                                                                11

Maradék:                                                                                       2,5

mindösszesen:                                               

Erről tessék vitatkozni, nem másról!

Ryhe

Ui. Bardóczi mester a Persány úr álatl megálmodott 80 ezer m2 alapterületű Biodomjának a létjogosultságát (ennyivel csökken a zöldterület!) sohasem kérdőjelezte meg.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.