Nézőpontok/Kritika
Gondolatok egy rosszul sikerült csevegésről
2016.01.21. 14:07
“Budai vár és múzeumi negyed – nagy kulturális beruházások a nemzet fővárosában" címmel tartott rendezvényt az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. Érdemi vita nem folyt, fogalmazta meg Pákozdi Imre véleményét az esemény kapcsán.
Lévén ez a többedik, kudarcba fulladt alkalom a Városliget és a Budai Vár átalakításának megvitatására, lassan műfajjá érik, ami ilyenkor történni szokott. „Mellébeszéléssel súlyosbított folyamatos elbeszélés egymás mellett" – talán ez a helyes műfaji megnevezés, amit egy sajátos, kétoldalú kiegyensúlyozatlanság jellemez. Létszám-, hangerő és hatalmi fölény a kormányzati oldalon, illetve az igazság szinte zavarba ejtően egyértelmű, ám érvényesülni alig tudó fölénye a másikon.
A vita kronológikus ismertetése helyett mozzanatokra szorítkoznék, de korántsem az anekdotikus előadásmód kedvéért. A másfél órás kerekasztal-beszélgetés első 25 perce Baán László és L. Simon László duettjével telt. Rögtön utána kapott szót Schneller István, aki válaszához az előző 25 perc felét kérte a moderátortól (nem kapta meg). Közben a vitázók feje felett a Hauszmann-terv, tehát a Budai Királyi Vár átépítésének reklámfilmje pergett a képernyőn, a közönség tagjai pedig az Építész Közlöny tavaly májusi számát szorongatták, amely a korábbi Vár-konferencia anyagát közölte, erősen szűrve. Az akkori konferencia leginkább a témára koncentráló előadójának, Kádár Bálintnak az előadásából például alig közöltek valamit, a többiek – anekdotázó idős építészek, külföldi példák alkotói és a kormányzati tervek pártolói - azonban teljes terjedelemben olvashatók benne.
A beszélgetésre visszatérve, L. Simon államtitkár úr szóhasználatából visszaköszönt a vérbeli politikus. Érvelésében folyamatosan a fejlesztés, rendbehozatal, helyreállítás kifejezések röpködtek, mintha a kormányzat a fejlesztést, a rendbehozatalt és a helyreállítást ellenző sötét erőkkel lenne kénytelen küzdeni. Szó sem volt az ellenzők valódi érveiről, amelyekre az államtitkár úr valódi ellenérveket, cáfolatot, magyarázatot adott volna. Mondhatnánk, hogy az ellenzők érveinek felemlítését Schneller Istvánra hagyták – de jobbára neki sem válaszoltak. Kivételnek számított, amikor L. Simon szabályosan nekiesett Schneller professzornak, hogy ő is volt főépítész, sőt főpolgármester, hát akkor miért nem tett valamit, miért nem szervezett tömegdemonstrációt az akkori hibák, például a Kálvin Center épületének felépítése ellen? A moderátor – igen dicséretes módon – megpróbálta civilizálni, tehát a vita nyelvére fordítani az államtitkár úr kérdését, de sikertelenül. L. Simon hanghordozása „kétharmadosságából" ugyanis soha, egyetlen pillanatra sem engedett; végig, minden megszólalása során hangos és megszakíthatatlan maradt. Mérések szerint egyébként ő beszélt a leghosszabban a négy résztvevő közül.
1/3
Budai vár és múzeumi negyed – nagy kulturális beruházások a nemzet fővárosában c. rendezvény - fotó: perika
Budai vár és múzeumi negyed – nagy kulturális beruházások a nemzet fővárosában c. rendezvény - fotó: perika
Érdemi vita tehát nem folyt, amiképpen az máskor sem szokott. Schneller professzor kulturális bokrok kialakítását, a barnamezős területeknek a Budapest 2030 című, hosszútávú fejlesztési koncepcióban előírt fejlesztését és ezeknek a kulturális bokrokhoz társítását szorgalmazta, a Várat illetően pedig kiállt a Nemzeti Galéria helyben marasztalása és a Vár jelenlegi, miniszterelnökség- és minisztérium-mentes állapota mellett. Érdekes, szinte megrendítő volt hallgatni őt, amikor szóba hozta a jelenlegi, kulturális intézményekkel teli Vár és a tervezett átalakítások utáni, cifra hivatali negyed által hordozott identitások különbségét: mit mond a múlttal való leszámolásról és kiegyezésről a kulturális funkció és mit a minisztériumok királyi időket idézően pöffeszkedő sora? Csöndesen megemlítette, hogy a szocialista diktatúra vezetői minden bizonnyal az 56-os forradalom tanulságait levonva nem költöztek fel a volt Királyi Palotába. Emlékeztetett, hogy a Királyi Palota évszázadok szimbóluma, nem pedig a hauszmanni állapot műemléke.
Bár Schneller István – aki egyedül képviselte a négy résztvevő közül a be- és átépítések ellenzőit – összességében méltatlanul kevés időt kapott, megszólalásai során az értelmiségi érvelés levegője lengte be a termet. Nem csupán azért, mert Fülep Lajost idézte, aki már 1948-ban kikelt a Vár hivatalokkal való túlépítésének korabeli gyakorlata ellen, nem is csupán azért, mert identitás-formáló, gondolkodást és városlakói közérzetet befolyásoló tényezőkről beszélt, hanem mert egyedüli volt a beszélgetés résztvevői között, aki - nem egyszer és nem kétszer - igazat adott beszélgetőtársainak. Baán László és L. Simon László nem engedte meg magának sem az eszmékkel foglalkozás, sem a másik véleményére való pozitív reflektálás luxusát. Ők támadási ürügyet láttak az elhangzottakban, nem megválaszolni és pláne nem megfontolni valót. Igazi politikai bozótharcosként, sérelmi politizálást folytattak, miközben pedig minden hatalom és minden anyagi eszköz az ő birtokukban van.
Megalázó dolog volt ott ülni és hallgatni a két „kurzuslovag" egyre magabiztosabb torzításait (ld. L. Simon minapi nyilatkozatát a mandiner.hu-n: „Kurzust építünk, igen!"). Két valótlanságot mindenképpen ki kell igazítsak – sajnos csak itt, mert közönség nem lett megszólítva: a szervezők sem kérdésre, sem kommentárra nem adtak lehetőséget. Az egyik az a kijelentés, hogy a szakma fontos emberei a Liget Budapest és a Nemzeti Galéria kitelepítése mellett állnak. Itt legalább a moderátornak illett volna megszólalni, hogy nem, a mérvadó szakemberek közül is sokan vannak ellene: hiszen Budapest négy volt főépítésze, a Magyar Urbanisztikai Társaság, neves múzeumi szakemberek, sok vezető tájépítész ellenzi a Liget Budapestet, nem is beszélve a szinte szakember számba menő városvédőkről. Ferdítés volt az is, hogy a Kilián laktanyát “a civilek" akarják Néprajzi Múzeummá tenni. Nem, nem csak ők. Bugár Mészáros Károly építész, a Műemlékek Állami Gondnoksága, majd az Építészeti Múzeum volt igazgatója az elmúlt években alapos érveléssel, nyilvános előadásokon ismertette a Néprajzi Múzeum Kilián-laktanyába telepítésének koncepcióját - én legalább háromszor hallottam -, méghozzá a Néprajzi Múzeum raktárainak, teljes anyagának ismeretében és a Kilián Laktanya többszöri bejárása után.
3/3
Az első óra után a fáradtság jelei mutatkoztak a hallgatóságon. Világos volt, hogy ez a találkozó sem fog vitává nemesedni, hiszen a kormányzat képviselői nem az ellenzők érveinek megértésével és megválaszolásával foglalkoznak. Bennem ugyanakkor, vigaszként az elszúrt délutánért felötlött, hogy ez a hamisan vitának nevezett újabb összejövetel pont úgy pótlék, mint a többi. A Liget Budapest előkészítése során ugyanis egyszerűen az eljárás, a procedúra rossz. Először volt a Városligetet kisajátító törvény (a 2013. évi CCXLII.), utána jött az építészeti pályázat kiírása, majd következett a Városligeti Építési Szabályzat megalkotása. És csupán mindezt követte a hatástanulmányok elkészíttetése, amelyeknek a vitájára soha nem került sor. Pedig fordítva kellett volna, lett volna szakmailag helyes: először a szándékok – nem törvényerejű, tehát könnyen változtatható - körvonalazása, annak alapján a hatástanulmányok elkészíttetése, majd azok szakmai berkekben és a nagyközönséggel való megvitatása lett volna a helyes sorrend. Ezt követhette volna a tájépítészeti, majd – adott esetben - az építészeti pályázat. Mindezek tanulságai alapján, az operatív intézkedések első lépcsője a Városligeti Ingatlan esetleges állami kisajátítása, de nem az összes létező építési szabályzat valamint a hosszútávú budapesti fejlesztési terv globális érvénytelenítésével, hanem azokra tekintettel, a szükséges változásokat korrektül átvezetve. Az építés keretrendszerét meghatározó kormányhatározatok is csak a hatástanulmány lezárásaként lennének a helyükön.
A hiba tehát procedurális. Ehhez képest a január 20-i és a hasonló kerekasztalok tényleg csak csevegések. Kártételük az, hogy kiben – kiben a cselekvés, illetve annak ellenkezője, a bénaság egyaránt hamis érzetét keltik. Előnyük lehetne viszont a jobbító vélemények megfontolása – persze csak fontolása, hiszen ezek az alkalmak eddig rendre a kormánypropaganda fórumaivá silányodtak.
Pákozdi Imre
22:25
a hamisan vitának nevezett újabb összejövetel
Az összejövetelt nyilvános kerekasztal-beszélgetésként, illetve szimpóziumként hirdették meg, szó sem volt arról, hogy vitának nevezték volna.
Pedig fordítva kellett volna, lett volna szakmailag helyes: először a szándékok – nem törvényerejű, tehát könnyen változtatható - körvonalazása
Azért azt se felejtsük el, hogy először bizony megtörtént a szándékok körvonalazása. A Szőcs-féle Andrássy-negyedből leszűkült Múzeumi Negyed/Múzeumliget koncepció, hogy miket kellene oda telepíteni. Ezt követte az elhelyezési ötletpályázat, illetve az egyes intézmények koncepcióját meghatározó munkacsoportok hosszas, több éves munkája. Majd a tervpályázat. Mindeközben, valóban, megtörtént a városligeti építési szabályzat megalkotása stb. De azért ezeket se felejtsük ki, mert így más fénytörésben látszik.
Ferdítés volt az is, hogy a Kilián laktanyát “a civilek” akarják Néprajzi Múzeummá tenni. Nem, nem csak ők. Bugár Mészáros Károly építész, a Műemlékek Állami Gondnoksága, majd az Építészeti Múzeum volt igazgatója az elmúlt években alapos érveléssel, nyilvános előadásokon ismertette a Néprajzi Múzeum Kilián-laktanyába telepítésének koncepcióját - én legalább háromszor hallottam -, méghozzá a Néprajzi Múzeum raktárainak, teljes anyagának ismeretében és a Kilián Laktanya többszöri bejárása után.
Remek, egy építész (!) meghatározza egy néprajzi (!) múzeum elhelyezésének mikéntjét.
Talán inkább úgy kellene, ha már Pákozdi úrnak a sorrendiség fontos, hogy egy néprajzos meghatározza a koncepciót, a funkciókat, a szükséges területeket, és ez után (!) jön az építész. Nem pedig beelőz, állítólag (!) bejárja a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit, és előáll valami hagymázzal.
Bugár-Mészáros koncepciója egy nagy blöff, az építész "alapos" érveléseiről legyen elég a Magyar Néprajzi Társaság (nem politikus) doyenjeinek álláspontja ez ügyben (kiemelések tőlem) :
Már 1999-ben is felmerült a Kilián-laktanya, amelyet az első bizottság is tárgyalt, és a Néprajzi Múzeum befogadására alkalmatlan helyszínként elvetett. (!)
"Az épület műszaki állapota 1999-ben is rendkívül rossz volt, s ez az eltelt másfél évtizedben lényegesen romlott. A korábbi döntésekkel kapcsolatban született dokumentumok szerint műszaki-statikai és alaprajzi problémák is akadályozzák a múzeumi hasznosítást. Nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy lényegesen olcsóbb egy új múzeumépület felépítése, mint egy rossz állapotú régi, és a korszerű intézmény funkcióinak ellátására alkalmatlan objektum átalakítása."
Innen: http://www.neprajzitarsasag.hu/?q=node/1295
Bónusz: a Kilián-laktanyában meglévő 80 százalékos tulajdonrészét az állam 2007-ben eladta egy olasz cégnek.
Egy korszerű Néprajzi Múzeumot (társadalmi múzeumi funkciók, gyűjteménykezelés, tárlatszervezés, múzeumpedagógia, kutatás stb. stb.) nem lehet belepréselni a méteres főfalakkal sűrűn megtűzdelt százhetven éves laktanyába, punktum. Ez még akkor is áll, ha esetleg nem igaz, amit a néprajzosok állítanak, amely szerint drágább volna ez egy új építésűnél.
10:40
@Zolker: Zolker úr (?), a sorrendiség döntő kérdése az, hogy a rendeleti és törvényi cselekvést MEGELŐZI-E a hatástanulmányok elkészítése és megvitatása. A Liget Budapest esetében nem előzte meg, sőt, a hatástanulmányok elkészültét még az építészeti pályázat kiírása is beelőzte. (Amely - esetleges - építészeti pályázatot a tájépítészeti kellett volna megelőzze, de nem, a Baánék-féle gyakorlatban követi.)
A másik a Néprajzi Múzeum elhelyezése a volt Kilián-laktanyában. Igaza van, ezt a kérdést elsősorban a Néprajzi Múzeum vezetőségének kell szakmailag eldöntenie. Csakhogy nem ez történt: az Ön által citált állásfoglalás 2015 májusában keletkezett, a Néprajzi Múzeum Ligetben történő elhelyezésének kormányzati döntése pedig jóval korábban. Amúgy, az Ön által hivatkozott állásfoglalásról az Építészfórum külön írásban számolt be ( http://epiteszforum.hu/a-magyar-neprajzi-tarsasag-allasfoglalasa-a-varosligetben-melto-helyre-kerulhet-a-neprajzi-muzeum ), aminek kapcsán élénk vita alakult ki az ÉF fórumán. Ebből idézek: "Kósa László akadémikus a Néprajzi Múzeum elhelyezésével kapcsolatos évtizedes tapasztalatait foglalta össze, jelezve, hogy a Kilián laktanyát helyszínként már korábban megvizsgálta és elutasította az általa vezetett bizottság. Ezt az összefoglalót sajnálom, hogy nem hallottam, illetve nem hallhattuk. Ezért kérem - akár rövidítve is - közölje le az akadémikus úr, pl. itt, az építészfórumon. Ha ez túlságos fáradtsággal jár, akkor csak a volt Kilián-laktanya elutasításának megokolását, tehát a vizsgálat írásos anyagait, köztük indoklását tegyék közzé."
A közzétételt az akkori disputa során még egyszer kértem: "Úgy látom, hogy a Magyar Néprajzi Társaság - élén Kósa akadémikussal - még mindíg nem tárta a közvélemény elé a volt Kilián-laktanya, mint lehetséges Néprajzi Múzeum-épület elvetésének indoklását és pláne nem annak írásos dokumentációját. Ha azt hiszik, hogy babra megy a játék, tévednek. Olyan sok pénzről és annyira fontos természet- és városvédelmi kérdésről van szó, hogy a leghatározottabban követelem a fenti, közérdekű adatok közzétételét.
Természetesen fenntartom, hogy méltatlan feltételezés, miszerint Bugár-Mészáros Károly ne ismerné a fenti nick mögé bújt illető által említett múzeumi programkiírást. Már amennyiben az valóban létezik és hozzáférhető."
Nos, a kért dokumentum közzététele tudomásom szerint azóta sem történt meg. Így áll a szakmaiság és a demokrácia ügye a Néprajzi Múzeum elhelyezésének ügyében.
16:58
@Pákozdi Imre: Az előzetes koncepcióra tértem ki, amely bizony megelőzött bármiféle egyebet, és maguk az egyes épületek is "alulról" alakultak ki, a szakmai bizottságok felől. Ha már teljes spektrumot akarunk adni, akkor lovagoljunk ezen is.
Igaza van, ezt a kérdést elsősorban a Néprajzi Múzeum vezetőségének kell szakmailag eldöntenie. Csakhogy nem ez történt
Ha igazam van, akkor miért méltatja Bugár-Mészáros lázálmát?
És de, ez történt, a szakma előbb meghatározta egy leendő új épület milyenségét.
A hivatkozott néprajzi társaságos állásfoglalás akkor született 2015-ben, amikor épp billegett a Liget Budapest projekt, és annak védelmében – ám a néprajzosok addigra már évek óta részt vettek az új múzeum koncepciójának kidolgozásában, és az el is készült, erre írták ki a tervpályázatot 2014-ben. Ez tény.
Ami a Kilián-laktanya alkalmatlanságát illeti: lehet hitetlenkedni, bekérni az akkori és az akárhanyadik állásfoglalást, hogyne. Miért nem elég, ha néhány elég neves szakember annyit elmond, hogy a Kilián alaprajza, építészeti lehetőségei (és nem utolsó sorban állapota) alkalmatlanná teszi egy korszerű Néprajzi Múzeum befogadására? Függetlenül a Liget-projekttől (hiszen már 1999-ben is ez volt az álláspont), egy akárhol felépülő új múzeummal ellentétben! És erre rakódik rá csupán, hogy kiálltak a városligeti elhelyezés mellett (ergo, nem lehet fordított ok-okozati viszony, nem lehet őket azzal vádolni, hogy pusztán a projekt támogatása miatt mondták ezt).
No meg az is ott van, hogy, mint írtam, a Kilián privatizálva lett, tehát előbb tekintélyes összegért vissza is kellene vásárolni (már ha adja a tulaj). Akár az is kijöhet, hogy egy nagy izzadsággal, randa kompromisszumokkal abba a szörnyetegbe beleerőltetett Néprajzi ugyanannyiba, vagy többe kerülne. És kár volna a végre saját otthonba költözés adta lehetőségeket elszalasztani pusztán azért, hogy néhányan elégedettek legyenek a Kilián sorsának rendeződésével...
Hát így áll valójában a "szakmaiság és a demokrácia" ügye. Az pedig nem demokrácia, hogy elvitatjuk a szakemberektől a véleményük megalapozottságát. Az átláthatóság persze fontos, ám azért vannak mindenféle választott és szakmai szervezetek, hogy a thürmeri értelemben vett „kisember” helyett bizonyos döntéseket meghozzanak. Ilyen talán például a Magyar Néprajzi Társaság is. Hogyne, szívesen olvasgatnám én is a megállapításokat, de ennek hiányában is el lehet fogadni a nézőpontjukat. Már csak a józan ész fénye mellett is: a Kilián már ránézésre is nagyon sok problémát felvet.
Azért, mert valaki nem támogatja a Liget-projektet, még nem kell odaállnia egy többszörösen kérdőjeles hagymáz mellé, már elnézést.
Az meg, hogy a Dózsa György úti parkolók helyén felépül egy múzeum, és ez fontos tájvédelmi kérdés-e, szerintem ízlés kérdése, mindenesetre hogy a leendő új Néprajzi egyetlen fát sem irt ki, az bizonyos.
22:08
@Zolker: Azért Asszonyom (?), azért lehet kiállni a Kilián-laktanya mellett, mert azt a megoldást egy a nevét vállaló, nagytudású építész indokolja, bejárásokra hivatkozva, térképek és vázlatok alapján. Aki elképzeléssel bír arról, hogy a hat udvar melyikén mit lenne érdemes elhelyezni, hogy az egyes szinteken hol, mit kellene a Néprajzi kiállított vagy évek óta raktárokban őrzött anyagából bemutatni. Az Ön által idézett, 2015 májusában keletkezett állásfoglalást ellenben Ön védi, egy nick, ha megbocsát. Ráadásul, sajnos nem meggyőzően. Annak az állásfoglalásnak a keletkezéstörténete ugyanis a dátumából egyértelműnek tűnik: a kormánydöntés után keletkezett, tehát csupán indokolja a kormánydöntést, nem előkészíti azt. A kormánydöntés előtt született, tárgyilagosnak és szakszerűnek feltételezhető, előkészítő dokumentumok pedig többszöri kérésre sem kerültek elő.
A magam részéről ezt a néprajzi múzeumos vitát Önnel lezártnak tekintem. Személyesen persze kész vagyok folytatni, de csak akkor, ha méltóztatik előmászni a névtelenség síri homályából.
13:54
@Pákozdi Imre: Jesszus!
Kedves (?) Pákozdi úr,
Ez az érvelés itt most komolyan volt szánva? Azért diszkreditálja a néprajzi társaság akadémikusainak állásfoglalását, mert én, egy nick védem? Valamint azért, mert 2015 májusában keletkezett, a Liget-projekt elindulása után? Nem gondolhatja komolyan! Ha így tesz, az legkevesebb mulatságos.
Maga szerint azért nem ér semmit az állásfoglalás, mert a kormánydöntés után született? Holott a jelek szerint maga is nagyon jól tudja, hogy egy jóval régebbi, Liget-projekt előtti, egyszer már megszületett állásfoglalás megismétlése (az 1999-es, a Kiliánt már alkalmatlannak tartóé). Ezt vésse jól az eszébe, ne azon rugózzék, hogy amúgy 2015-ben is (is!) ez volt a néprajzos akadémikusok véleménye.
Mulatságos az is, ahogyan erőszakolja az állásfoglalás részleteinek nyilvánosságra hozatalát. Mennyi, de mennyi építészeti döntés született már a fővárosban, amelyet nem előzött meg társadalmi vita, sem nagyméretű nyilvánosság, sem pedig Pákozdi úrnak elküldött döntéselőkészítő-tanulmány!
Ön látta például, hogy kikérték a széles ország véleményét, a széles szakmai közönség támogatását mondjuk a 4-es metró állomásairól (már maga az elhelyezésük - helyszínek -, aztán a kialakításuk, belsőépítészetük stb.)? Nem mondom, remek építmények lettek, a nemzetközi szakmai díjak sem indokolatlanok, de azért mégis, ha már erről van szó.
Pont a néprajzos szakmát nyüstöli ez ügyben?
Legyünk konstruktívak, találjunk valami mást a Kiliánnak. Már ha maga figyelmen kívül hagyja azt is, hogy magántulajdonban van, és irdatlanul borzasztó állapotban. Vegyük vissza és újítsuk fel milliárdokért, és legyen benne az Építészeti Múzeum és a Fotómúzeum - egy történeti, klasszicista épület, remek múlttal, hatalmas alapterülettel, a két gyűjtemény jellegéből adódóan talán jobban be tudná fogadni. A lefedett udvarokban pedig lehet nagyszabású installációkat csinálni. Tessék.
Viszlát.
16:55
@Zolker: Hivatalnok (?) úr,
Ebben az ügyben semmi nem nevetséges és itt senki nem rugózik, legfeljebb közügyben aggódik, azt a csindenit a mindenit. Nyilván nem a néprajzosokkal van baj, hanem egy újabb, böszme városépítési tévedéssel, nevezetesen a Néprajzi Múzeumnak a Városligetbe, a Rondó elé, a Városligeti fasor torkolatával szembe telepítésével.
Azt írja: "Mennyi, de mennyi építészeti döntés született már a fővárosban, amelyet nem előzött meg társadalmi vita, sem nagyméretű nyilvánosság..." Érvelése demagóg mivoltában kísértetiesen, mondhatni, árulkodóan hasonlít L. Simon László államtitkárnak arra a szerda délutáni kifakadására, amikor Schneller István korábbi főépítész és főpolgármester-helyettes úron kérte számon az általa, úgymond, saját időszakában elmulasztott egyeztetéseket. Ez az érvelés leginkább magának, az érvelőnek tetszhetett, hiszen még az igen simulékony moderátor is megkifogásolta - sajnos hiába. A lényeg persze nem az, hogy Ön ki, hiszen ez amúgy is legfeljebb csak sejthető, és foszladozó anonimitása csupán megszólalásának hitelességét kérdőjelezi meg. Hanem az a lényeg, hogy ebben az ügyben nem korrekt dolog elterelni a figyelmet az Önök által elkövetni szándékozott, de még megelőzhető hibákról, múltbeli ügyek felhánytorgatásával. Ez a módszer legfeljebb a pártok közötti harcok terén logikus és helyénvaló, ahol a vetélkedő felek úgy gondolják, hogy a választók fejében felírócédulák vannak: néhány hosszú slejfni, amelyekre a pártok eredményeikkel, kudarcaikkal, érveikkel és vádaskodásaikkal + és - pontokat vésnek. Ám ez nem a jelen ügy modellje, hivatalnok úr! Itt ui. korábban tévedő emberek érvelnek korábban érdemdús emberekkel szemben és fordítva. Itt egy nem is oly rég (szerintem) nagyon klassz párt bukik el éppen néhány konkrét, általa velejéig antidemokratikusan és szakmaiatlanul kezelt ügyet, amelyekben korábban, netán tévedéseket is elkövető szakemberek és civilek érvelnek szakmaiságot, szabályosságot és demokráciát követelő érvekkel. De nincs mit szemrehányóan számonkérni és nincs mit jóakarattal betudni egymásnak, mert nem a múlt és nem is egy jövőbeni számonkérés (a választás) a tét, hanem két nagyon konkrét, mai szakmai ügy: a Budai Királyi Palota kultúrközpontként és a Vár lakónegyedként való megőrzése, valamint a Városliget felújítása, a Pecsa és a volt BNV-pavilonok lebontásával, a zöld felületek visszapótlásával, az utak leszűkítésével, a Kós Károly sétány autómentesítésével. És semminek az oda nem építésével.
21:40
@Pákozdi Imre: Akkor összefoglalnám. Fentiekből az a szomorú tény látszik körvonalazódni, hogy a hatalom „oszd meg és uralkodj” elvű asszisztálásával, kiszolgáltatott helyzetben lévő szakmák kergetik egymást a kerek asztalok körül, szemlesütve, nehogy a remélt lehetőség elillanjon a szemük elől. Ez esetben éppen a néprajzi muzeológusok és az építészek. Mindnyájuknak vannak megérthető indokaik. Hogy a Néprajzi Társaságot mélységesen nem érdekli azon kívül semmi az égvilágon, hogy végre igényeik szerinti múzeumi környezetben tevékenykedjenek, ez - történelmi hányattatásukat ismerve- érthető is akár. Az építészek, ha van kiírt pályázat bármilyen múzeum épületre, akkor pályáznak, mert ilyen léptékű feladat ritkán adódik és mert ebből élnek, ez is érthető lenne. Valahol mégis sántít az egész. Sem a néprajztudósok, sem az építészek nem maguknak terveznek-építenek-működtetnek várost, országot, régiót meghatározó intézményeket. Normális helyeken ez össztársadalmi konszenzus mentén jön/jöhet létre már csírájától kezdve. És a tervezés addig tart, ameddig ez a konszenzus létre nem jön. A konszenzus létrejöttének feltétele pedig a teljes nyilvánosság, a megtekinthető tervek, meghallgatható és elmondható(!) érvek és ellenérvek, a kiállított és sokak által véleményezhető tervek és makettek, ezen vélemények pro és kontra nyilvános megjelenítése és még sorolhatnám egészen a többségi akaratot megjelenítő végeredményig.
Ahogy ez egy szegénynek nem mondható ország szegénynek nem mondható városában Los Angelesben például történik napjainkban. Peter Zumthor Los Angeles County Museum of Art tervéről van szó. Bár a világ egyik legnevesebb építésze több mint öt éve dolgozik a terveken, az még mindig inkább koncepciónak tekinthető, és nem valószínű, hogy a közeljövőben elkészül. Miért? Mert nincs egyetértés. Tervezők és használók között.
Ezt az egész LACMA múzeumépítést mint modellt, ajánlanám figyelmébe a Liget projekt kitalálóinak. A LACMA az az állatorvosi ló, amin lehet tanulmányozni, hogy egy demokratikus városfejlesztés hogyan fog hozzá egy ilyen, nagyon sok oldalról vitatott építésnek. LA jelentős, idestova brandé vált épületegyüttesének megújítása a tervezés tárgya, nem beszélve arról, hogy ez egy William Pereira mű.Ráadásul nem akármilyen helyszínen, mert ez a világ leghíresebb jégkorszaki ásatási területe, ami pont itt van LA szívében, és pont ott, ahol a múzeum áll.
A tanulság: itt is egy múzeumigazgató a megújulás koncipiálója(sőt megrendelője!), DE a pénzeket neki kell összehoznia, ami azt jelenti, hogy támogatást (társadalmi méretű támogatást) kell szereznie az elképzeléseihez. Ez a körülmény kikényszeríti a körültekintő és megfontolt tervezést is. Fontos, lényegi dolog. A megújítás nem először merül fel,egy korábbi Reem Koolhas és Renzo Piano terv után vagyunk, mindkettő a ráfordítható pénz, tehát a reális társadalmi támogatás hiánya miatt hiúsult meg. További tanulság, hogy Zumthor és Michael Govan a múzeum igazgatója a terveket egy hatalmas maketten mutatja be LA és az USA polgárainak ,vagyis a múzeumügyben érintetteknek, hogy legyen alkalmuk véleményt mondani, elvetni vagy megtartani az elképzelést,de mindenképpen alaposan megismerni, mérlegelni előnyöket-hátrányokat.
Mert ha ez nincs így, akkor bármi megtörténhet és végső eredményként azt látjuk, hogy kötött pályás helyzetében minden résztvevő magasról tesz valami lényegi dologra. Esetünkben a várostervezésre, a Városliget-helyszín igazságaira és minden olyan körülményre, ami ebben a beszűkült tudatállapotban nem szerepelhet (megegyezés szerint nincs is, nem van), mert az megakadályozná a résztvevők elemi(túlélési) érdekeit és esélyeit.
15:00
@Pákozdi Imre: És megint egy jesszus! Magának ez a vitakultúra? A személyeskedő, feltételezgető, majd vádló "érvelés"? Most én hiába is tiltakoznék, hogy bár maga szerint hivatalnok, pláne Lösimon vagyok, és valójában ez hülyeség, nyilván semmit sem érne.
Egyébként meg ne ezen rugózzék, ne azt nézze, ki vagyok, hanem hogy mit mondok. Ha nem tetszik a ki mit épített korábban kezdetű érvem, akkor maradjunk a Kiliánnál.
Amúgy még valami: ha magának ez a vitakultúra, ne csodálkozzék, ha a döntéshozók, de még a civilek (ez esetben néprajzosok, akik nem civilek, de hagyjuk) sem hajlandók érdemben szóba állni magával. Ezen elgondolkodhatna. Jellemző a Nagy Béla-féle városligeti tanulmány ügye, most olvastam a friss válaszát a maga "elemzésére"...
Érkezik a maga észrevételére a Kiliánnal kapcsolatban egy reakció, hogy ez hülyeség, erre maga a részletes állásfoglalást kéri számon, majd ki tudja még, hová vinné el a vitát. Nem elfogadva, hogy szakemberek kimondták: hülyeség.
Úgyhogy nem térnék ki az abszurd feltételezéséből kifakadó "érvekre" a papírfecnikről meg politikai árokharcokról, mert nincs közöm hozzájuk.
Én csupán arról szerettem volna beszélni, amit már megtettem, és amiről maga elterelte a vitát. A kiindulástól, amely szerint Bugár-Mészáros "koncepciója" a Kiliánról egy marhaság.
Megjegyezném még, hogy már Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatója is az interneten elérhető 2003-as tanulmányában (keresse meg, hadd ne melózzak mások helyett) már szót ejtett a Kiliánról, szintén azzal indokolva az alkalmatlanságát, amiről már itt beszéltem.
Ha már a Várat idehozta: megmarad kultúrközpontként és lakónegyedként, senki sem óhajtja kitelepíteni a lakosságot. A két, oda visszaköltöztetni tervezett minisztérium ma sem lakóházként használt épületegyüttesekbe kerülne, a királyi palotában meg nyilván marad kultúra, MNG nélkül is. Ja, igen, persze, orbánék akármit is dönthetnek holnap, holnapután és a jövő héten, de jelenleg ez a tudásunk az ügyről, nem több. Ergo az előre aggódásnál nem több az ellenkezőjével riogatni.
15:25
@Zolker: Ne üvöltözzön velem, jóember, pláne ne a lichthóf homályából, gyáván eltakart arccal, asztráltestét lóbálva.
16:12
@Pákozdi Imre: Itt csak maga üvölt, és már megint, ezzel a minősíthetetlen megnyilvánulásával.
Ez az internet. Törődjön bele, hogy a kommentek java részét anonim figurák írják. Ismét: ne a személlyel, hanem a mondandóval vitázzon.
De úgy látom, nincs érve. Így is jó. Minden jót!
04:29
@Zolker: Megfelelő ismeretek hiányában nem kivánok állást foglalni ebben az elcsúnyuló vitában, csak azt jegyezném meg, hogy az vesse az első követ a nick-kel nyomuló hozzászólókra, aki még maga soha, sehol sem bújt nick mögé.
09:33
@Kovács Bence: Azt írja Dr. Nagy Béla: „A hatástanulmány a VÉSZ alátámasztó munkarészeinek ismeretében készült és nem volt célja az elfogadott terv egyes fejezeteinek újratárgyalása, amint azt a hatástanulmány az első oldalon rögzítette is.”
Most én Jesszusozok! Akkor értsük úgy, hogy a kutya ugat, a karaván halad?
már az „alátámasztó” kifejezésnél elakadtam, de hagyjuk
érteni meg értjük, csak elfogadni nem tudjuk