Gráci múzeumbővítés és hévízi szépségközpont az A10 legújabb számában
Az A10 43., január-februári száma az innovatív fényhasználat legújabb példáit mutatja be - benne a hévízi szépségközponttal -, emellett többek között a gráci Johanneumsviertel térszín alatti bővítéséről, észt és cseh villákról, a varsói közterek átalakítási terveiről, Brno modern építészeti adatbázisáról, illetve rotterdami kortárs építészeti csokorról olvashatunk.
Az A10 legújabb számának fókusztémája az innovatív fényhasználat (Light interventions), amelybe több, az épülettömegeket és a belső tereket hangsúlyozó megvilágítás példáját gyűjtötték össze. Ezek között szerepel a Kalmár László és Zsuffa Zsolt tervezte hévízi szépségközpont, amelynek üvegfelületei és a belső terek fényhasználata a nap folyamán állandóan változó megjelenést adnak a homlokzatoknak.
Az oroszországi Surgut-ban álló, Erick van Egeraat tervezte Vershina kereskedelmi és szórakoztató központ fénycsíkokkal szabdalt fémburkolatú homlokzataival a budapesti Allee egyik tömbjét idézi. A projekt egyik érdekessége, hogy az elektromos tervezés az SMG-SISU budapesti iroda nevéhez fűződik. A stockholmi nemzetközi vásárközpont bővítését a Rosenberg Arkitekter iroda jegyzi, a belső tereket és a kosárfonatot idéző homlokzatokat egyaránt LED-fényforrások világítják meg.
A Start rovatban - a szlovén Enota iroda Kranjska Gora-ba tervezett wellnessközpontja mellett - Varsó két terének újjászületéséről olvashatunk, amely öt helyi építésziroda (BudCud, MokoArchitects, Centrala, WWAA és KAPS) közreműködésével valósul meg. A projektet több civil szervezet és a Varsói Modern Művészeti Múzeum is támogatja, a megvalósításhoz magánbefektetőket keresnek.
Ivona Jerković, Josip Jerković, Marta Lozo, Damir Petric és Hrvoje Vidović már a 2009-es győztes pályázat óta dolgozik a Split délkeleti tengerpartján, a Trstenička-öbölben építendő turisztikai központ tervein, amelynek legmarkánsabb eleme a gyalogos tengely végpontját jelző 22 szintes torony lenne, ahonnan mozgólépcsők vezetnének a tengerhez. A kongresszusi központot, hotelt, mozit, üzleteket, éttermeket és parkolót magában foglaló, horizontális kiterjedésű komplexum a platóról hármas terasz-rendszerrel lépcsőzik le a part szintjére.
Az Interview rovatban a soknemzetiségű feld72 építésziroda tagjai - Anne Catherine Fleith, Michael Obrist és Mario Paintner - mesélnek az építészet határait feszegető városrendező és művészeti tevékenységükről, a munkájukat meghatározó alapelvekről, illetve arról, hogy számukra mit jelent építésznek lenni. Anne Isopp írásában az építészek legújabb munkáit is felvillantja, amelyek között döntően ausztriai iroda-, és lakóházak szerepelnek.
A Ready rovatban ezúttal több megvalósult közép-kelet európai épületet találhatunk. Litvánia első PPP-beruházásban megvalósult iskolája skandináv elvek alapján készült el 2003-2011 között, amelynek „építészete új irányt jelöl ki az ország oktatási intézményei számára". A Sigitas Kuncevičius vezette tervezőcsapat nemcsak modern eszközökkel felszerelt oktatótereket alkotott 400-600 diák számára, hanem a Vilnius külvárosát alkotó település, Balsiai közösségi életének egyik fontos helyszínét is, könyvtárral, tágas tornacsarnokkal, sportpályával és előadóteremmel. A mérföldkőnek titulált projekt mellett a város vezetése további iskolákat szándékozik építeni ezen modell alapján.
Az észt Kamp Arhitektid jegyezte faburkolatú villa szabálytalan alaprajzát a területen álló fák határozták meg. Az egy szinten elhelyezett helyiségekhez fél szinttel megemelt dolgozó-műterem csatlakozik, ebben „csúcsosodik ki" az origami geometriáját felhasználó ház tömege. A csehországi Pernink településen a FAM Architekti tervezte Mountain Buliding nevet viselő családi ház fehér kubusa léptékében ugyan illeszkedik a környezet beépítéséhez, karakteres modern formavilágával azonban éles kontrasztot teremt.
Szerbia talán legismertebb építészei, Dejan Miljković és Jovan Mitrović Belgrád egyik villanegyedébe (Senjak) terveztek egy hat luxuslakásból álló épületet. A lejtős területről egyedülálló panoráma nyílik a városra, a szimmetrikusan elrendezett, 200-250 m2 alapterületű, északnyugati, illetve délkeleti tájolású egységek egy központi közlekedő tengelyre fűződnek fel. A nagyobb lakásokhoz egy felső szint és egy tetőkert is tartozik.
A gráci Johanneum múzeumot 1811-ben alapították, mára 17 különböző gyűjteményt foglal magában, 13 helyszínen a városban. 2006-ban írtak ki pályázatot a Johanneum Negyed átfogó felújítására, amelynek fő célja a három különböző korszakból származó épület összeköttetésének megteremtése, valamint az új látogatóközpont, előadóterem, könyvtár és raktárak elhelyezése volt. A győztes koncepciót a Nieto Sobejano spanyol és az eep grazi iroda jegyzi; a pályázók közül egyedül ők javasoltak térszín alatti bővítést, felette az udvaron pedig közteret alakítottak ki. Hatalmas tölcsérszerű bevilágítók árasztják el fénnyel a föld alatti tereket - a legnagyobb, 13 m átmérőjű a levezető mozgólépcsőket rejti -, az íves üvegfelületeken pedig a történeti múzeumépületek homlokzatai tükröződnek. A megújult épületegyüttest 2011 novemberében nyitották meg.
A lap Ana Kovenc-Vujic Serbian Architects 2000-2010 című könyvét ajánlja figyelmünkbe, amely mintegy száz, szerb építészekhez köthető - hazai és Szerbián kívüli - alkotást mutat be, három tanulmánnyal kísérve. Vesna Vučinić recenziójában kiemeli, hogy a bemutatott projektek nagy része - köztük sok díjnyertes - már ismerős lehet az immár hagyományosnak számító, évente megrendezett belgrádi Salon of Architecture kiállításairól. A kiadványban szereplő épületek döntően a fővárosban és környékén találhatóak, a lakófunkció pedig túlságosan domináns szerepet kap. Sajnálatos módon hiányzik a házak részletes leírása és főbb adataik. A szerzők tanulmányaikban több érdekes kérdést boncolgatnak, mint például az építészeti kritika létezése az országban, az építészet társadalmi szerepe, elfogadottsága, illetve a külföldön élő szerb építészek tapasztalatai és kapcsolatai otthon maradt kollégáikkal. Mindezek együtt érdekes keresztmetszetét nyújtják az adott „átmeneti korszak" építészetének és társadalmi összefüggéseinek.
Brno elsősorban a Mies van der Rohe tervezte Tugendhat-villáról ismert, azonban a város emellett még számos felfedezni való épületet tartogat. A Brno Architectural Manual projektnek köszönhetően 14 útvonalon járhatjuk be az 1918-1945 közötti időszak 96 építészhez fűződő 383 épületét. A cseh-angol-német nyelvű weboldal mellett az adott házakra a járdán speciális jelzések is felhívják a figyelmet. Az internetes adatbázisban név, épülettípus, évszám és építészek szerint kereshetünk, az épületeket számos archív és mai felvétel illusztrálja, a tájékozódást pedig részletes, felhasználóbarát térkép segíti. A projekt keretében a közeljövőben klasszikus építészeti útikönyv megjelentetését is tervezik erről a korszakról.
Emiel Lamers Rotterdam, large and small írásában a hollandiai város 30, általa legérdekesebbnek tartott kortárs építészeti alkotását gyűjtötte egy csokorba, mintegy virtuális - de a valóságban is pár nap alatt teljesíthető - építészeti túraként. A válogatás az 1992-2011 közötti időszakot öleli fel, az épületek zöme az elmúlt pár évből származik. A két legrégebbi, emblematikus példa az OMA tervezte Kunsthal (1992), illetve az UN Studio jegyezte Erasmus-híd (1996), a legfrissebb pedig a Team CS és Maarten Strujis nevéhez fűződő, 2013-ra ígért új központi vasúti pályaudvar (Centraal Station). Az épületek léptéke változatos, többségük lakó-, iroda-, és kulturális funkciójú, emellett egy-két érdekességgel, mint például a városi irodáknak helyet adó Stadstimmerhuis homlokzatára tervezett „vertical garden" (2012 Architecten), vagy a 2010-ben elkészült új metróvonal elegáns Blijdorp állomása (Maarten Strujis).
Garai Péter
20:53
Azt tudja esetleg valaki hogy itthon hol lehet hozzájutni? Mostanában sehol nem láttam újságosnál, ott sem, ahol régen volt...