Gyepház reneszánsz Izlandon

Az izlandi gyepházak több évszázados hagyományait eleveníti fel az a nyaralóház páros, amely egy környezettudatos kísérleti „telepen” épült. A PK Arkitektar tervezte építmény jól meg bújik környezetében és anyagának nagy részét a helyben fellelhető szűkös kínálatból nyerték ki. Bán Dávid írása.

A nem túlságosan nyüzsgő fővárostól, Reykjavíktól egy órányi autóútra keletre, tökéletes kikapcsolódást nyújt a természetben mimikriként megbújó két nyaralóház. A kis tó mellett épített üdülőhely kialakításának legfőbb szempontja az volt, hogy a házak a lehető legkisebb mértékben zavarják meg a táj összhangját, és hagyják meg a rálátást a tóra. Ezt elsősorban a táj domborulatait jól követő vonalvezetéssel és a zölddel bevont tetővel oldották meg: a házak bizonyos szögekből szemlélve teljesen belesimulnak környezetükbe, a háztetőkön pedig ugyanaz a növényvilág folytatódik. Eközben a házak a tó felé nagy üvegfelületekkel nyílnak meg és fogják be a napfényt.

Az izlandi PK Arkitektar tervezte épületpár annak a 20 házas projektnek a része, amelyet az Akadémiai Szövetség vitt véghez 2012-ben. A cél az volt, hogy egy a környező természettel szoros összhangban levő, a helyi anyagokra támaszkodó, lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyó üdülőtelepet hozhassanak létre a főváros vonzáskörzetében, de mégis érintetlen vidéken.

A tetőre felfuttatott növénytakaró méltó kortárs megjelenítése az Izlandon korábban hagyományosan meglévő gyepházaknak. A PK Arkitektar tervezői előzetesen gondosan tanulmányozták ezt a jellegzetes helyi építészeti megoldást, amely leginkább a szélsőséges klímával és a kevés épületfával rendelkező szigetországban fejlődött ki. A tetőre felfuttatott vegetáció egybefolyik a környező növénytakaróval, ezzel egyfajta természetes szigetelést is nyújtva a háznak. Mindkét házhoz azt a növényzetet használták fel, amelyet az alapozásnál kénytelenek voltak megmozgatni. Szintén az alapozáskor kitermelt kőzetet hasznosították a házak mellé épített szélfogó falaknál, így az építkezéskor jó érzékkel alapoztak, az amúgy nem túl sok, helyben fellelhető, építésre alkalmas anyag praktikus felhasználására.

A kívülről személve összetett szerkezetű házak alaprajza egyszerű, lényegében egy négyzetalakot rajzol ki és legfőképpen a praktikumra törekszik. A fő irányt ugyan a bejáratból induló folyosó alkotja, a helyiségeket mégis lazán fűzték fel erre, a házon belül jó az átláthatóság. A helyiségek a tolóajtókkal szinte egybenyithatóvá váltak, ugyanakkor könnyen szeparálhatóak is. Több helyiségből, így például a fürdőszobából is közvetlenül elérhető a ház mellett futó, deszkázott terasz, amelyen egy a domboldalba vájt, védett tűzrakóhelyet is létesítettek.

Az épület külsejét beszenesített függőleges deszkázattal borították, amely motívum – ugyan nyers színekben, de – a beltér mennyezetén is visszaköszön. A falak nagy része előregyártott falemezekből készült, a padlózatot pedig gondosan polírozott betonfelület alkotja. Az egyedileg készített, szintén minimalista bútorok a visszafogott kényelmet szolgálják.

Bán Dávid