HATÁR-KÖZ: Közösségi liget, ház és könyvtár három kerület találkozásán – Kamasz Klaudia diplomamunkája
A Zugló, Kőbánya és Sashalom határterületén, az egykori pesti vámhatár környezetét újjászervező közpark kulturális és közösségi funkciókkal reaagál a városközponttól távol eső, mégis sűrűn lakott terület infrastrukturális problémáira.
PROBLÉMAFELVETÉS
Budapesten, a 16. kerületben nőttem fel, nyugodt, kertvárosias környezetben. Környékbeli óvodába, majd általános iskolába jártam, majd felvételt nyertem egy belvárosi gimnáziumba. Ekkor szakadtam ki először az iskola-otthon tengelyről és fogalmazódott meg bennem az a hiány, ami addig csak sejtésként létezett bennem: „iskola után otthon egyszerűen nincs mit csinálni".
HELYSZÍN
Tervezési helyszínem Budapest három kertvárosi kerületének, Zuglónak, Kőbányának és Sashalomnak a határán, a Kerepesi út, a HÉV és MÁV körvasút és a Rákos-patak találkozásánál húzódik. A terület természeti adottságainak és fekvésének köszönhetően sosem épült be, ugyanakkor „gazdátlansága" miatt egyre növekvő problémát jelent a helyiek életében. A 20. században a pesti vámhatár részét képezte, ekkor épült fel a Kerepesi út mellett ma is látható vámház. A budapesti határ kitolódásával a hét ugyanolyan, típusterv alapján épült vámház eredeti funkcióját pár évtized alatt elvesztette. A vámmal párhuzamosan itt működő Kristály-fürdőt pedig a 2. világháborút követően bezárták. Az egykori vámház napjainkban helyi védelem alatt álló, önkormányzati tulajdonú épület. Romos állapota miatt pár évvel ezelőtt egy önkormányzati előterjesztésben már bontandóként jelölték meg.
A kertvárost jellemzően családi- és társasházas övezetek, parkok, kisebb közintézmények – elsősorban óvodák és iskolák – tagolják. A zavarbaejtően kevés szolgáltatás és munkalehetőség miatt sokan ingáznak a városközpont és az otthonuk között, vagy választják a teljes távmunkát. Közösségi kikapcsolódásra, együttes tanulásra vagy akár munkavégzésre gyakorlatilag semmilyen lehetőség nincs a környéken néhány egyszerűbb parkot leszámítva. Szinte minden közösségi tevékenység ezért otthon, kisebb csoportokban, vagy a tömegközlekedéssel az egy órára lévő belvárosban zajlik.
FUNKCIÓ
A tervezett közösségi park a határos kerületekből három úton közelíthető meg, ezért három, különböző minőségű kapuval nyílik azokra. A parkot egy alacsony térdfal keretezi, melyből a kapuk kinőnek, helyenként pedig paddá, ágyássá alakul át. Az egyik legfontosabb feladat a vámház helyzetbe hozása, értelmezése lett a területen, ezért az első kaput az új épülettel közrefogva, maga a vámház adja. A kapuszituáció kialakításához, funkcionálisan és térhasználati szempontból is elengedhetetlennek gondoltam egy új épület elhelyezését, mely valamilyen kiegészítő szerepet tölt be a vámház mellett. A végleges funkcionális szétválasztásnál a közösségi terek két aspektusára építettem: egy nyugodtabb, kimértebb közösségi könyvtár és egy lüktető, hangosabb közösségi ház lényeges funkciókettőzés nélkül. E funkcióegyüttes a közparkok adta kikapcsolódási lehetőségen túl városi közösségi terekkel és szolgáltatásokkal együttesen reagál a fenti problémákra.
ANYAGOK ÉS BELSŐ TEREK
A régi és az új ház nem csak arányaiban, de anyagában is rokon: a régi, kisméretű téglából falazott főfalak helyett önmagában hőszigetelő falazóblokk, a fa gerendás zárófödém helyett rétegelt-ragasztott alulbordás fa födém alkotja az új ház fő tartószerkezeteit. A külső burkolatok a szerkezetekhez hasonlóan a vámházhoz igazodnak: a vámházat keretező alacsony műkő lábazati burkolat az új ház földszintjén, a kisméretű téglaburkolat az emelettől jelenik meg. Az új ház szerkezeti kialakításában kiemelt szempont volt a fenntarthatóság, így a legrosszabbul újrahasznosítható vasbeton ésszerű, de minimális használata is.
Mivel az új épület nem a klasszikus, "egyénileg elvonulós" könyvtár, hanem inkább a kertváros közösségi nappalija, az egykarú lépcső is a nagy tér részeként, az egész házon végigmenő gerincként értelmezhető. A látszó fa födém csak átlátszó tűzvédelmi lakkot kap, a falak egyszerűen fehérre vakoltak, a padló pedig a földszinten és a pincében terazzo, az emeleteken faparketta borításúak. A belsőépítészeti elv szintén követi a vámházat, ugyanakkor a könyvtár szívét jelentő natúrfa bútorok hátlapja színesre festett, mely csak egy könyv leemelése után válik láthatóvá. A nyílásméretek ugyanakkor egyértelmű megkülönböztetést jelentenek régi és új között.
Úgy gondolom, hogy az agglomeráció duzzadásával az eddig kiesőnek számító kerületek is visszafordíthatatlanul nagyvárosiasodnak, de ez a folyamat ma a lakóházak magasságának, léptékének és lakásszámának növekedésében figyelhető meg. Ezzel a tendenciával együtt azonban fontos lenne ugyanennyi új, igényes közösségi teret is létrehozni, csökkenteni a belváros terhelését és élhető környezetet biztosítani anélkül, hogy csorbulna a városrész nyugodt karaktere.
/Kamasz Klaudia/