Házban a táj – Fabrizio Foti könyvét Jakab Dániel építész méltatja

Londonban a RIBA könyvesboltjában bukkantam Fabrizio Foti könyvére. Akkoriban az irodánkkal éppen egy tervpályázaton dolgoztunk: az épületen belül tájszerűen kialakított közösségi terek formálása, építészeti kialakítása alakította a koncepciónkat. Fabrizio Foti könyvében címe és illusztrációi keltették fel érdeklődésemet. 

The Landscape within the House –  A reflection on the relationship between landscape and architecture című könyvtől azt reméltem, hogy az alcím által sugallt témát, az épület és a táj közötti kapcsolat gazdag összefüggését járja végig. Szerzője, Fabrizio Foti olasz építész, PhD, aki állandó előadó a catania-i Siracusa Egyetem építészképzésén, számos olasz egyetemen oktat, előadásokat tart mesterkurzusok keretein belül. Előadásai során érlelődött meg a könyv gondolata, aminek második kiadását jelentette meg 2017-ben. A szerző úgy fogalmaz az előszóban erről a második kiadásról, mintha az a lánya lenne, aki már érettebb, felnőttebb lett, de talán egy harmadik verzióra válik majd igazán felnőtt hölggyé.

A könyv egészét átszövi ez a személyesség, egyfajta kötődés. Egyrészt már a mérete is ezt sugallja – 12x16 centiméter – apró, zsebkönyv jellegű, a szerző személyes ajánlásával pont olyan, amit magunkkal viszünk, hogy belelapozhatunk a metrón, de ez azt is jelenti, hogy tartalma nem átfogó, hogy ez nem egy atlasz, vagy minden részletre, aspektusra kiterjedő mű. Másrészt a könyv jellegét megadja, hogy határozottan tagolt, strukturált szerkezetű, és a fekete fejezetkezdő lapok között csupán olyan illusztrációkból áll, melyeket a szerző évek során maga rajzolt, skiccelt fel. Ezek inkább saját mikro elemzések – többnyire saját lapon –, melyek láthatóan nem a könyvhöz készültek, de itt lettek összegyűjtve. Többféle rajzi technika, rajzi minőség jelenik meg, néhol egészen vázlatszerű, egy-egy hangulatot megragadó kroki, máskor részletes, már-már elemzőrajz, feliratokkal és nyilakkal. Hol vékony vonallal ábrázol, hol erős csíkokkal, néhol sraffozott, árnyékolt, máskor csak pár gesztusos rajz. Számomra örömteli látni, hogy ahelyett, hogy az említett, vizsgált épületeket fotók mutatnák be a szerző saját rajzi interpretációit láthatjuk. 

A skicc az alkotó számára nem a végeredményről szól, hanem az értelmezésről, a probléma feltárásáról. Pár vonal segíthet felderíteni téri viszonyokat, irányokat, arányokat, fényeket, egy koncepció így is elmagyarázható, száz másik helyzet hasonló módon kipróbálható. Ami a legfontosabb, hogy ez a pár vonal nem a valóság hű ábrázolását célozza meg, hanem arról szól, amit a rajzoló a problémáról gondol, a saját interpretációja térről, világról. Nagyon tetszik, hogy a könyv ezek felől a saját nézőpontokból közelíti meg az elemzéseket, a probléma bemutatását, a kérdésekre fotó helyett személyes választ nyújt. 

De miről is szól ez a könyv, hogyan közelíti meg témáját? Az előszó után egy idézettel kezd Corbusier-től: „This is the key: to look... To look / to observe / to see / to imagine / to invent / to create".  (Ez a lényeg: nézni kell! Nézni/ megfigyelni/ látni/elképzelni/ kitalálni/ létrehozni) Az épület és a táj kapcsolatának tematizálása során az épületből megragadható táj látványa adja a könyv mondanivalóját. Hat fejezeten keresztül az ókori görögöktől Palladión át a modern nagy építészekig kronologikus sorrendben számos példán mutatja be Foti, hogyan vezérelte a környező táj látványa, egyes részeinek keretbe foglalása az építészeti formálást. E logikusan felépített tartalmi szerkezetben az észlelés a vizuális ingerek befogadása és kompozíciója után a táj – landscape – építészeti értelmezése történik. 

Foti könyvében a táj és épület kapcsolatát ugyanakkor egyértelműen a megtapasztalt látványban találja meg, tehát az épületet eszközként tekinti, ami lehetővé teszi, a környező táj nézőpontjainak kiemelését. Izgalmas megközelítés, habár véleményem szerint a könyv címe, alcíme nem tükrözi megfelelően ezt a tartalmat. A szerző értelmezésében az épület bekeretezi a látványt, de igazából ennél többet nem nyújt. Nagyszerű képek jönnek létre, amik rabul ejthetnek, viszont a táj kívül marad, pedig az sokkal több mint pusztán a látványa, de a házba viszont csak a kép jut. Összességében, a könyv átolvasása után úgy gondolom, hogy az egyik fejezetcím sokkal alkalmasabb lett volna a könyv címének: Architecture to gaze at. Az Építészet – a gyönyörködtető látvány. A sokat ígérő táj és építészet összefüggés helyett, mintha ez a könyv inkább erről szólna.  

A könyv címe: Fabrizio Foti: The Landscape within the House – A reflection on the relationship between landscape and architecture

Jakab Dániel

Szerk.: Somogyi Krisztina