Heinz Tesar kufsteini temploma

Apropó a terv bemutatására: Tesar (Ausztria) az egyik vendég a március eleji budapesti építészkongresszuson az Olasz Intézetben.

Heinz Tesar osztrák építész 2009. májusában részt vett a debreceni építész konferencián, ahol Berta Erzsébet kiváló interjút készített vele, illetve a személyes találkozás részemre is motiváció volt egy írás közzétételére. (Disputa 2009. július, MÉ Utóirat 2009/6)

Nos, Heinz Tesar, a jeles osztrák építész 2010. március 6-án ismét résztvevője egy magyarországi konferenciának – a budapesti Építész Kongresszusnak. Tesar életművét 1982 óta kísérem figyelemmel, és kevés kivétellel minden jelentős épületét megnéztem: Tűzoltóság (Perchtoldsdorf), Schömerhaus (Klosterneuburg), Színház (Hallein), Evangélikus templom (Klosterneuburg), Keltamúzeum (Hallein), Essl gyűjtemény (Klosterneuburg), Templom (DonauCity-Wien), Irodaház (Gendarmenmarkt-Berlin), Ház a Zwinger mellett (Drezda), Bodemúzeum (Berlin), BTV CityForum (Innsbruck), Kálváriadomb és földalatti garázs (Klosterneuburg). Ebből a sorból nehéz egyet kiragadni, ezért a választás egy meg nem épült alkotásra esett, mely ismeretlensége miatt talán még érdekesebb.

 

 

Az épület Kufsteinbe terveződött, tervpályázat keretében. Kufsteinhoz nekünk magyaroknak és Tesarnak is van kötődése. A kufsteini várban raboskodott többek között Kazinczy Ferenc, Teleki Blanka grófnő, Rózsa Sándor. A kisvárosban ez a vár a mai napig a legmeghatározóbb elem, mely az Inn folyó vágta viszonylag szűk völgyben fölébe nő a városnak. A torony legfelső szintjén, a kör alakú alaprajzi elrendezés szerint kialakított cellákban raboskodók igazi tiroli panorámamozaikokat láttak – az ebben rejlő ellentmondás a kilátás a kilátástalanságban.

Tesar viszont itt járt iskolába, és pályaválasztására ható jelentőséget tulajdonít a szülői ház (Schaftenau bei Kufstein) építészeti értékeinek, mely Lois Welzenbacher építész – a klasszikus modern egyik úttörője – nevéhez fűződik. Az innsbrucki középiskolai évek alatt valószínűleg még mindig Kufstein mellett lakott, mert a DunauCity fekete kubusú temploma lábazatánál megjelenő vasúti sínek a vonat-pálya melletti iskolábajárás emlékeiből származnak.

 

 

E kisvárosi miliőben, a vártorony közelében található a városi park, mely tervezési helyszíne lett a 2007-ben lezajlott meghívásos tervpályázatnak, amit római katolikus templom tervezésére írtak ki. A park szélén volt a régi kórház épülete, mely az idők során egybeépült az 1862–ből származó egyhajós, klasszikus bazilikális kialakítású Szentlélek templommal. A kórház épületét részben lebontották, a területét és a megmaradó épületrészt – ezzel együtt a korábbi „kórháztemplomot" – a park északkeleti oldalán lévő szakiskoláshoz csatolták. A pályázat kiírása szerint ezt a templomot helyettesítené az új templom, átvéve annak tradicionális funkcióit.

A hét meghívott közül az első díjat Heinz Tesar kapta. Bár a pályázati kiírásban 2008-as befejezés volt prognosztizálva, az épület sajnos nem épült meg. A pályázat során a templomot a viszonylag kicsi Városi Park területén kellett elhelyezni. A park nem jól szervesül a városközpont térszerkezetébe, sokkal inkább maradványterület, így kényes városépítészeti feladat az utca és térsebek kezelése. Tesar terve egyaránt reflektál a térfalak hiányára és a Szentléleknek szentelendő templombelső nyugalmára.

 

 

Az épület a Krankengasse egyik oldalának bizonytalan kilyukadt beépítési vonalát korrigálja úgy, hogy közben kapcsolóeleme a most már belső parkként értelmezhető zöldterületnek. A térfal hiányának képletszerű értelmezését az a járdaszinttől 12 cm-el elemelt platólap is érzékelteti, melyen az épületelemek – mint egy jó helyen kikötött hajón – önálló rend szerint helyezkednek el. A plató közepén lévő templomtér egy magas hengertest, mely lapos kupolával van lefedve. A templomtér két előtere a henger és egy hasáb áthatásából keletkezik. Ez a kétoldali, részben nyitott előtér a főbejárat és a sekrestye felőli bejárat, de mindkettő egyben a park bejárata is. Az átmeneti „küszöbterületek" az utca, a templom és a park viszonyrendszerének csomópontjai. A külső elemeket – a haranglábat, a nagykeresztet és a padot – a plató tartja össze a főtömeggel.

A templombelső terét Tesar a tőle megszokott módon értelmezte: nem transzparens, nem a felületek játéka, hanem egy test belseje, mely külön mondanivalót hordoz. A két minőség közötti kapocs a fény. A ragyogóan világos centrális tér fölötti hét fénykupola egy folyamatosan változó fényteret hoz létre. A fény Tesarnál nem adódik automatikusan a külső forma és a belső térképzés viszonyából, hanem egy tervezett, önálló, korábbi épületeinél is hallatlan finomsággal interpretált külön elem. Erre bizonyíték, hogy a munkamódszerében mindig megjelenő modellezés a belső tér fényhatásait elemzi. Megjegyzem ez fotótechnikai szempontból sem lehet egyszerű.

 

 

A kupolák felől sugárzó fény vándorol a hengerpaláston, ezzel folyamatosan változik a tér élménye. A fény alulról, a park felé nyitott lábmagasságban elhelyezett ablakok felől is beárad. Keleti oldalon megjelenik a klosterneuburgi evangélikus templomnál már ismert, apszis fölötti kis körablak, mely élesebb fénykört vetít ki. Az utca tengelye és az apszis keleti tengelye közötti eltérésből adódik a belső tér alaprajzon is látható elfordulása. Ez az elrendezés szakít ugyan a kánonnal, de a tér egyik különlegessége. Ebből adódik az oldalt elhelyezett bejárat és a kis területen egyben tartott padsorral szembeni oltár, mely így már nem kellett tengelybe kerüljön. Az arányosan elhelyezett kereszt és keresztelőkút kitölti az aszimmetriából adódó hiányt.

 

 

A terv több rétegben hordoz válaszokat, tár föl összefüggéseket. A városszerkezeti, a liturgiához kapcsolódó funkcionális, a szakrális jelentéstartalmak mellett megjelenik a Tesar épületeiben mindig megjelenő perszonális titok, amit nem kell és nem is lehet elemezni. Gondoljunk azonban a kupolából lefelé néző képre és a kupolában elrejtett lény-lélekszerű alakra, vagy az épületet bejáró fényre. Ezekben az épületekben mindig több van, mint ami első látásra felfedezhető. Ezért olyanok mint a jó irodalmi mű, amit érdemes többször olvasni, mert újabb és újabb jelentéstartalmak merülnek föl.

Csak remélni merem, hogy a magyar foglyok tornya alatt a templom megépül, és a regény folytatódik.

Kovács Péter DLA építész