Tesar — Rétegek

Az építészet alapkérdéseire adott válaszai miatt Heinz Tesar személye már az 1980-as években fölkeltette érdeklődésemet. Az építész akkor megfogalmazott téziseit később figyelemre méltó épületeivel is alátámasztotta. Tesar szerint az építészet magában a hely, az idő, a mód, és az ok viszony-meghatározása. A viszonyrendszer megértésének bizonyítéka a jó építészeti alkotás - és mint minden jelentősebb építészeti mű, Tesar épületei sem szorulnak külön interpretációra. A Tesarról alkotott kép mégis csak akkor válik teljessé, ha művészeti tevékenységét és a hozzájuk kapcsolódó írásokat együtt látjuk. Kovács Péter DLA tanulmánya.

Az építészet alapkérdéseire adott válaszai miatt Heinz Tesar személye már az 1980-as években fölkeltette érdeklődésemet. Az építész akkor megfogalmazott téziseit később figyelemre méltó épületeivel is alátámasztotta. Tesar szerint az építészet magában a hely, az idő, a mód, és az ok viszony-meghatározása. A viszonyrendszer megértésének bizonyítéka a jó építészeti alkotás - és mint minden jelentősebb építészeti mű, Tesar épületei sem szorulnak külön interpretációra. A Tesarról alkotott kép mégis csak akkor válik teljessé, ha művészeti tevékenységét és a hozzájuk kapcsolódó írásokat együtt látjuk.

Életút

Tesar Innsbruckban született 1939-ben. Alapiskolai éveit Kufsteinban töltötte, majd Innsbruckban járt ipari iskolába, ahol 5 évig tanult építészetet. Érettségi után három év útkeresés következett, ez idő alatt a festészet vonzotta. Kötődése a festészethez, szobrászathoz később is erős, ez nem csak az építészethez kötődő grafikáin, hanem munkamódszerén is érezhető. 1961-65-ig Bécsben, a képzőművészeti akadémia építész szakán tanult, ahol Roland Rainer volt a mestere. Ez után külföldi évek következtek, különböző munkahelyek, majd 1969-ben visszatért Bécsbe, ahol az önálló iroda nyitásáig Holzbauernél dolgozott. Részt vett az Osztrák építészet 1945-1975 című kiállítás szervezésében, ahol az osztrák építészettörténetet részletesen tanulmányozta. Tirol, Bécs, München, Berlin, Svájc, Észak-Olaszország jelenti azt a kultúrkörnyezetet, amelynek Tesar is része, alkotásainak helyszíne.

Jelentősebb építészeti alkotásai:
1977 - Studio Peer, Steinach am Brenner — Theo Peer zongoraművész stúdiója
1979 - Pfarrkirche, Unternberg im Lungau, Salzburg — Plébániatemplom
1983 - Feuerwehrzentrale, Perchtoldsdorf — Tűzoltóság
1986 - Pfarrkirche, Kleinarl — Plébániatemplom
1987 - Schömerhaus, Klosterneuburg — Irodaépület Karlheinz Essl műgyűjtőnek
1993 - Teatro comunale, Hallein — Színház
1995 - Evangelische Kirche, Klosterneuburg — Evangélikus templom
1995 - Keltenmuseum, Hallein — Keltamúzeum új előcsarnok
1999 - Sammlung Essl, Klosterneuburg — Essl gyűjtemény - művészeti múzeum
2000 - Kirche in der DonauCity, Wien — „Krisztus a világ reménye" templom
2001 - Bürohaus am Gendarmenmarkt, Berlin — Bérirodaház egyik egysége
2001 - Haus am Zwinger, Dresden — Iroda és üzletház
2002 - Kopfgebäude, Geschäftshaus, St. Gallen — Üzletház fejépületrész
2005 - Stadtpolizei, San Gallen, Swizzerland — Városi rendőrség
2006 - Bodemuseum, Berlin — Bode-múzeum rekonstrukció
2006 - BTV CityForum, Innsbruck — Tirol és Voralberg Bank cégközpontja
2006 - Teichgartencalvario, Klosterneuburg — Kolostorkert
2010 - Hörsaal IST, Klosterneuburg-Gugging — Előadóterem

Tanított New York, Zürich, Cambridge, München, Minneapolis, Velence, Hamburg, Mendrisio művészeti és építészeti karain. A most 71 éves művész jelenleg Bécsben él. Fia, Marc Tesar irodája a közelben van. Tesar most is aktív, de csak azokat a feladatokat vállalja el, amikben művészi kihívást lát. Ezekbe éppúgy beletartoznak a szobrok, grafikák, bútorok.

 

 

Rétegek
1982-ben, a Das Fenster nevű tiroli kulturális folyóiratban jelent meg egy Tesarral készített interjú. Ennek során Tesar az épületeiről, de főleg az épületekhez társult gondolatairól beszél. Az írás záróakkordja (valószínűleg az egyetlen előre szerkesztett része) a Tesar-i ars poeticát meghatározó alapfelvetés, melynek címe: Schichten, azaz Rétegek. Mivel az írás Christian Norberg-Schulz 1980-ban közzétett Genius Loci-ja és Kenneth Frampton 1983-ban a kritikai regionalizmusról írt műve között született, ezért kapcsolható ahhoz a 80-as években megjelent szellemi áramlathoz, amely az építészet identitását a hellyel, a hely szellemével vagy a hely rétegeinek megismerésével hozza összefüggésbe.

Mik is ezek a rétegek?
Tesar a gondolatkört a Rétegek német nyelvű jelentéstartalmával, etimológiai kifejtésével vezeti fel.
„A  Schicht jelenti

• a földrajzi réteget, lerakódást
• az anyag rétegét
• az idő rétegét
• a gondolkodás rétegét
• az érzékelés rétegét
• a bevonatot, úgymint bőr, ruha, parfüm, divat
• die Geschichte = történelem
• das Geschichte= rétegzettség
• die Einschicht= egyrétegűség, magány
• a titkot
• die Stadtgeschichte=várostörténet
• das Stadtgeschichte=városrétegzettség
• a Schichten – mint ige építést, fektetést, rendszerezést, egymásra helyezést jelent
• a város a közösség titka, a titok szinonim jelentése a lerakódás és a titkos közlés
• az építészet, mint látható és láthatatlan természetű szellemi és érzéki rétegződés"

Tesarnak a szóhoz, és társult összefüggéseihez fűzött magyarázata a következő:
„nem a nulladik óra, melyben az építész munkája elkezdődik, hanem előrehaladott idő, melyben javításokat, korrekciókat és új kezdeteket építünk be. Egy új réteget formálunk." Eközben nem arról van szó, hogy különösen éles, harsány szavakat és képeket keresünk, hanem arról, hogy a hely specifikumát, a topográfiát és a történelmet az építészet eszközével megragadjuk.

Ez azonban megint csak nem jelenti azt, hogy minden megfogalmazandó úgymond helyben, kéznél van, hanem nekünk a folyamat egy újabb rétegét is hozzá kell tennünk, amiben az építészet kiindulópontját az individualitás és a típus kölcsönhatása jelenti. Itt közel járok az építészet azon definíciójához, mely szerint az építészet az individuum és a hely közötti párbeszéd eredménye. Ez a hely hangsúlyozását, karakterizálását és nem utolsó sorban újjáteremtését kell jelentse, tisztázva a viszonyát a hely különböző történeti rétegeivel és az azt létrehozó sajátos individuum történetével. Legyen itt megjegyezve, hogy a város (hely) története és az egyén története az építészet létrejöttének feltétele. Ez egy olyan dualitás, melynek optimális esetben egyensúlyban kell lennie.

 

 

Stabilitások (pragmatizmusok) és labilitások (túlértékelések) nem használnak az építészetnek. A cél egy olyan építészet, mely lassú, nyugodt, kifejező nyelv, mely egyszerűségében érthető és sokrétűségében időtlenül érvényes. Egy kijelentés időn átnyúló érvényessége az ő legmagasabb minősége.

Ha egy tudatosan leegyszerűsítő, majdnem iskolás definíciót kellene adnom az építészetre, nyelvtani értelemben azt mondanám: az építészet magában a hely, az idő, a mód, és az ok viszony-meghatározása. Vagy Gauguin-i értelmezés alapján: honnan jöttünk, hol vagyunk, hová megyünk – koncentráltabb kihívás alig van."

(A Das Fenster-ben közölt írás címe: Das Tiroler Porträt-Heinz Tesar- Nach einem Interview von Wolfgang Pfaundler. Az interjú nem, de a Schichten c. fejezet Rétegek címmel megjelent a Magyar Építőművészet 1989.4. számában, fordította: M. György Katalin. A fenti fordítás ennek részbeni felhasználásával készült.)

Tesar Schichten című írása a teoretikusokkal ellentétben sokkal inkább a praktizáló építész saját munkáihoz kapcsolódó gondolatairól szólt. A Rétegek magyarázatából, mint alapállításból, és a cikkben publikált épületekhez fűzött magyarázataiból mégis a későbbi műveit is meghatározó, kezelhetően egész gondolkodásmód jelent meg. Amit az írással kapcsolatban külön értékként el kell mondani, hogy a „hely szellemét" az alkotói szabadsággal ütköztető vitának Tesarnál nincs értelme, hiszen a rétegekre épülő szemlélet a kettő szintézise. A többiek okfejtéseiben található legtöbb ellentmondás Tesarnál eltűnik.

A hely szellemének fogalmát megteremtő Heidegger például azt állítja, hogy az alkotás hozza létre a helyet, Schulz szerint a hely az alkotás alapja. Tesar viszont folytatja a helyet (a meglévő rétegeket) egy következő réteggel. Az életművében végigkísérhető magatartás egyik alapja, hogy a rétegekben való gondolkodás nem a fennálló ellen, hanem a fennállóval együtt alakítja ki a művet. Ennek az is része, hogy egy feladat kapcsán az alárendeltség fontosságának felismerése lehet ugyanolyan erejű építészeti eszköz, mint a helytől független építészeti magatartás. Nem véletlenül állítja az egyik legismertebb szakíró, Friedrich Achleitner, hogy Tesar a tradicionalistáknak és a modernistáknak is bosszúság és kihívás.

 

 

Schömerhaus, Klosterneuburg
Tesar épületét először 1989-ben egy mesteriskolás bécsi kiránduláson láttam. Kívülről ez az épület az, amelyen a bécsi tradíció folytatása a leginkább megmutatkozik. Említhetném Otto Wagner Nussdorf-i vízügyi irodaépületét (Bécsből Klosterneuburg felé haladva látható), de kapcsolódási pont van Olbrich Secession épületéhez is.

Az irodaépület a Tesarnak legtöbb megbízást adó nagyvállalkozó -Essl nevéhez köthető. (Karlheinz Essl a Baumax cég tulajdonosa, Schömer pedig Essl feleségének családneve.) A közösen kialakított programban az is szerepelt, hogy az épületben elhelyezésre kerül a tulajdonos ma már komoly kulturális jelentőségű képgyűjteménye. Egy olyan épület született, ahol a külső forma tradicionális irodaház, de belül a közlekedőtér egyben kiállítótér is. Az épület identitása, a megelőző rétegek lenyomata felismerhető, ugyanakkor az épület a 80-as évekhez képest progresszív. A tervezés során egy ideig nyitott kérdés volt a homlokzati vakolat megjelenése. Tesar érdeklődését felkeltette az Olbrich Secession épületének lábazatán készített kanállal kiszedett struktúra. Ezt a megbízó több lehetséges minta elkészítése után elfogadta. A lyukak sűrűsége egy hétméteres függőleges sávnak megfelelő sablonfelületre lett megtervezve. Aztán egy bejelölt pajzsot készítettek, amivel a vakolómunkás az állványon lépegetve kikanalazta a friss vakolatból a lyukakat.

 

 

A külső és a belső tér Tesarnál tudatosan kettéválik. Az irodák egy galériás, ellipszis alakú térre vannak szervezve. Ennek a többszintes térnek szintén van hagyománya, sőt a térhez kapcsolódó lépcsőnek is, mely ez esetben megkoronázza a teret.  A lépcsőház fölött Tesar egyik homotípusa - gömbölyű formákat ábrázoló szobor, mely asszociációm szerint a női szépséghez köthető -, van elhelyezve. Ezt Tesar korábban készítette, végül ebben az építészeti kontextusban helyezte el. Akkor 1989-ben sokaknak az volt a véleménye, hogy a térnek sajátos szakralitása van.  Most is úgy látom - de nem hagyományos értelemben. Ez egy emberközpontú, reneszánsz tér, annak saját szimbolikájával.

Az építészet az építészet előtt kezdődik
Tesar 2005-ben Münchenben kiállítást rendezett Az építészet az építészet előtt kezdődik (Architecture Precedes Architecture) címmel. A cím az alkotói individuum fejlődéstörténetéből és a hely fejlődéstörténetéből fakadó alaphelyzetre, mint az építészeti alkotást szinte eldöntő tényezőkre, egyfajta komplex eleve meghatározottságra utal.

Az individuum és a külvilág kölcsönhatásából eredő alkotás alappillanatát Tesar egyfajta születési processzusként kezeli, melynek során létrejön egy embrionális állapotú építészeti gondolat. A processzus (folyamat) értelmezése napjaink művészeti világának egyik fontos alapkérdése. Több művészeti ágban megfogalmazódott az az alkotói magatartás, mely szerint a művész vállaltan befogadó, a kulturális térből érkező impulzusokat elemző, a művet reflexióként kezelő egyén.

Az eleve meghatározottság két síkon jön létre:
Tesar értelmezése szerint a hely földrajzi, lerakódási, anyagi, időbeni, gondolkodási, érzékelési, történelmi, várostörténeti rétegek összessége. Ha az alkotó személyiség története a helyhez kötődik, úgy a fenti rétegződések megtapasztalása és feldolgozása már korábban elkezdődött, hatása a személyiség alakulására nyilvánvaló. Tesarra vetítve ne felejtsük el az osztrák építészeti iskolát, az Otto Wagner-i és Joze Plecnik-i hagyatékot folytató osztrák építészet erős kulturális pilléreit, az Ausztria, Németország, Svájc, Észak-Olaszország körvonalán belüli kulturális közeget.

Az egyén tekintetében Tesar a következőket mondja: „Az építészetben nem lehet Mozart, tehát egy csodagyerek, aki egyszerűen ott van és már mindent tud magától. Az építészet az építészet előtt kezdődik a tapasztalással és olyan problémákkal való összeütközéssel, melyeknek látszólag semmi közük hozzá. Nincs hatéves építészeti csodagyerek, ennek semmi köze a gyerekek homokváraihoz, melyeket csodálok. Az építésznek megvan a saját fejlődéstörténete, ennek az ő gondolkodóképességéhez van köze."

Az alkotás helyszínének üzenete szintén ebbe a körbe tartozik.  Tesarnál a hely megismeréséről így ír: „Keresztül menni a városon, a városban rajzolni, helyben rajzolni, ezek a legfontosabb dolgok, amiket meg kell tenni, mielőtt épít az ember. Az emberek, akiket a városban ismerünk, az élmények, amiket talán korábban a városban szereztünk, számomra éppoly fontosak. Az építészet a város történelmének és az egyének konfrontációja. Ezeket a pólusokat kell összeegyeztetni, azaz ezt a dualitást szóra bírni. Ezáltal jöhet létre az építészet."

Tesar egyrészt az építészeti alkotást megelőző körülményekről beszél, másrészt az építészet tárgyiasulását szintén megelőző pillanatról, az építészeti forma megszületésének pillanatáról. Megragadja azt a pillanatot, amikor számára – általában kis akvarellek formájában – megszületik az épület embrionális képlete. Ez az embrió már magában hordozza a kibontásra váró épülettestet, amit a tervezési folyamat során ki kell bontani belőle. De mint ahogy a lepkebáb esetén a lepke teste, formája már báb alakjában meghatározott.

 

 

Tekinthetnénk ezt egy alkotás-lélektani leírásban szereplő hasonlatnak, de az embrionális test végső forma előtti állapotát Tesar a szó alapértelme szerint is vizsgálta. Mint ahogy a Schichten jelentése, úgy a forma születése utáni kibontás, kifejlődés etimológiája is fontos; az ent-wickeln = kifejlődik, kialakul jelentése a wickeln (csecsemő pólyába csavarása) szóhoz is társítható, értelemszerűen most a kezdeti forma kibontásról, kicsavarásról van szó.

Tesar már 1961-62 környékén, amikor még a festészet sokkal inkább vonzotta, sokat foglalkozott a születés pillanatával, az embrionális formával. Akvarelljeinek témája ekkor gyakran a születés, embrió, placenta. Ezeknek fényében még inkább érthető, mit is ért Tesar az építészet előtti eleve meghatározottságról.

Városi színház és Keltamúzeum, Hallein
A halleini munkák sajnos Tesar életművének - legalább is a helyiek által - kevésbé értékelt részei. Egy átfogó városépítési koncepció részeként a városközpontban, a Salzach folyó partján új gyalogos sétányt terveztek, amelyhez a meglévő színház, a Keltamúzeum és közöttük új elemként egy zeneiskola szerveződött volna. A Tesar által tervezett színház átépítést (1990-93) még követte a Keltamúzeum bejárati előcsarnok megépítése (1991-94), de a polgármesterváltással egyben a koncepció és a későbbi tervezők személye is változott. Így egy lineáris vonalvezetésben megjelenő régi és új elemek szövetszerű rétegeltségére épülő koncepció végeredménye nem lett látható, egyes elemei viszont önmagukban is erős építészeti lenyomatok.

A régi színházépület 1925-ben épült az Otto Wagner tanítvány, Wunibald Deininger tervei szerint. Az új koncepció szerint a főbejárat, a nézőtér és a színpad területén átalakítások történtek, a hátsószínpad és a próbaterem új kiegészítések. Az előcsarnok terét Tesar jelentősen megemelte. A bejárati tömeg a tér felől egy betonpergola magasítással a színpadtér tömege magasságába került, így a kompozíció lényege a két-két, a funkciósort is megmutató tömeg játéka.

 

 

Az új szerkezeteket a terekben megjelenő látszóbeton födémek jelzik. Az előcsarnokban a térbe helyezett lépcső talán előképe a Bodemuseum két lépcsőjének, a félköríves próbaterem lyukablakai pedig megtalálhatók a későbbi Tesar épületekben. Az előképek szótára még érthetőbbé teszi a többi művet. De a jellegzetesen egyedi hangvétel ellenére az épület egyben marad, folytatva és kiegészítve a Wunibald-féle architektúrát.

A Keltamúzeumnak 1970-től helyet adó épület sóhivatalként 1654-ben épült, majd ispotály volt. Tesar a bejáratot a folyópart mellett tervezett promenád felé szervezte át, egy új előcsarnok kialakításával együtt. Ez a tér úgy vált szabaddá, hogy az évszázados vastag falak között ötszobányi területen pincétől a tetőig kibontotta a födémet, így belső homlokzatként rétegmetszet-szerű falvastagodások, nyílásképletek láthatók. A térbe önálló elemként a falakhoz csak hidakkal csatlakozva épül be az új lépcső. Azon felfelé haladva a falakon narratív módon megjelenik az épület története. A homlokzat felőli fal előtt kívül egy másik falszerkezet készült, ez már az új szerkezetekkel együtt látszóbeton felülettel. A két falon nem azonos nyílások vannak, a kettő közötti 16 m magas, 80 cm-es rést lyuggatott krómacél, falakat összekötő lemezek tagolják. Ez a rétegelt fal a Tesar-i rétegek szimbólumaként már önálló jelentéssel bír. A múzeumot egy 2000-ben kiírt meghívásos tervpályázat után már nem Tesar tervei szerint fejezték be, így a homlokzaton megjelenő földszintes üvegezett rész – mely a rétegelt falra is ráfordul – már nem azonos érzékenységgel folytatja az épületet.

Evangelische Kirche, Klosterneuburg
Ez egy meglévő plébánia épület mellé telepített templom. A gyülekezetnek szokása, hogy a szertartás után együtt kávéznak, beszélgetnek, a gyerekek játszanak. A szabadban pultszerű asztalok vannak, amit körbe lehet állni, a kávét és a süteményeket a plébániáról hozzák ki. Ezért bár eredetileg a bejáratot az utca felől szerette volna nyitni, Tesar belátta, hogy a plébánia felől, belülről kell a templomteret feltárni. Az épület egy nagyon tiszta és egyszerű ellipszisforma, melyre a tető rá van gömbölyítve. Felülről, a tetőn lévő gülüszemű kerek ablakok miatt az épület olyan, mintha élőlény, vagy élőlény kezdeti formája lenne (pl. medúzaszerű lény vagy ebihal). A részben nyitott bejárati előtér kisebb tömege az ellipszistest csápja. Összességében azonban semmi köze egy direkt organikus formához. A típus egy tenyérnyi, acélból készült kezdeti maketten már látható volt. A két tiszta forma, a főtömeg és a bejárati csáp viszonyát mutatja, de már magában hordozott mindent, ami a megépült templomban később kiteljesült.

 

 

Az építészeti forma születése
Akik épületet terveznek, jól tudják, milyen az az alkotási pillanat, amikor megjelenik a vázlat, típus (típus jelentése=előkép, minta, az az alapterv, amelyből a végső állapot kifejlődik), amelyre később a kész terv visszavezethető. Rajz nélkül nem létezik építészet - mondja Tesar. Azonban nem csak rajzi eszközökkel jut el a problémamegértéshez. A hely megértésének, a feladat megközelítésének Tesarnál egyedi módszere van. Olyan ez, mintha fokozni akarná intuíciós képességét az alkotás leglényegesebb pillanata, a forma születése előtt. Tesar először a verbális gondolatokból (nyelv) esetlegesen összeálló szótornyokat, szóláncokat írja le. Véleménye szerint az érzéki érzékelés legelőször önkéntelen kiáltásokat vált ki belőlünk. Ezt igyekszik megragadni.

Paralellbahnglasgangwaybodehöfemuseum
Párhuzamosvonatüvegátjáróútbodeudvarokmúzeum

Ezzel párhuzamosan rajzok, akvarellek készülnek a helyről, a hely körüli ellentmondásokról. Tesar említi, hogy a hely képi gondolkodás általi feldolgozását Ottó Wagnertől tanulta. Utána szabad asszociációként rajzokat vagy akvarelleket készít, amelyek az új forma embrionális állapotát jelentik. Ezek a rajzok nagyon nyitottak, mégis nagyon lényeges döntéseket tartalmaznak, és bár embrionális formák, az épület később teljesen megfelel a korai vázlatnak (Ilyen lényegre törő, erős rajzokat szobortanulmányként a szobrászok készítenek). A szóláncokat és a rajzokat követi egy modell - sokszor csak tenyérnyi -, ami segít a végső elemzések terén. Ez a modell már része a tervnek, később már felnagyított változatok készülnek, ahol a belső terek, sőt a belső terek fényhatásai is modellezve vannak.

 

 

A Tesar-i formák
Az építészet képet alkot. Olyan képmásokat, amelyek felidézik egy bizonyos életforma élményét. Elődeink alkotásai most általunk látható képként jelennek meg. A tárgy és a róla alkotott kép azonban nem azonos. Az érzékelési információk értelmezése nagyon bonyolult folyamat, mert nincs tiszta érzékelés. Egy kép észlelésében a gondolkodás, az érzelmi beállítódás és az emlékezés is részt vesz, így a hely képeinek érzelmi-értelmi leképződésében vagy felfogásában a személyiséggel összefüggő tényezők is szerepelnek. Az ember aktívan – bár nem tudatosan – szerkeszti meg a maga vizuális világát, nem másról van szó, mint az ember és a hely kölcsönhatásáról. Ennek egyik vonatkozása, hogy elődeinkben a helyről alkotott kép nem ugyanolyan reakciókat ébresztett, mint ma bennünk. Tesar szintén elemezte a hely és az építészet képi nyelvének érthetőségét. Megkülönböztette a primer és szekunder szintű érzékszervi érzékelést. A primer szintű érzékeléshez a jól felismerhető formák, a főleg a geometriai formákat tartalmazó archetípusok és az emberi, vagy emberre utaló formákat tartalmazó homotípusok tartoznak.

A geometriai formák mindig a történeti építészet visszatérő alapelemei voltak. A tiszta, egyensúlyban lévő formákat tartjuk a legszebb formáknak, mert ezek a legkönnyebben olvashatók. Ezt ismerte föl egy a századforduló után született pszichoanalízissel majdnem egyidős, de ma is aktív irányzat, az alaklélektan („Gestaltpsychologie"). Alaphipotézise, hogy az ember élete során a jó egészre törekszik. Ha ez megbomlik, elveszítjük az egyensúlyt - majd arra törekszünk, hogy azt helyreállítsuk. Jó egésznek nevezik pl. a kört, vagy a négyzetet, a Gestalt kísérletekkel igazolta, hogy a rész ábrákat erre igyekszünk kiegészíteni. Nem véletlen, hogy a Bauhaus és a modern építészet is a tiszta geometrikus formákhoz tért vissza. A geometrikus redukcionizmus végül annyira bedobozolta az építészetet, hogy szükségszerűen megjelent ennek a kritikája is.

Tesar a homotípusokat, az emberre jellemző formákat éppúgy fontosnak tartja, mert ezek egy másfajta szenzibilitást jelentenek. Az épületek használóinak szükségük van ezeknek a formáknak a jelenlétére. Már a festészet kapcsán foglalkozott ezekkel a formákkal, sőt a 60-as évek végén ilyen tárgyú szobrokat is készített, amiket homotípusoknak nevez.

A lágyabb, íveltebb organoid formák Tesar minden művében megjelennek, de nem szabad összemosni hozzá társuló gondolatait az organisztikus építészettel, amit ő organicizmusnak nevez. Tesarnál mindkét formavilág megtalálható, az utóbbi a geometrikus térben legtöbbször a léptéket adó, feloldást jelentő forma. A formák additív vagy reduktív szerkesztését azonban elutasítja. Sokkal inkább a forma keletkezését próbálja megérteni, mintha a rajta kívül álló tényezők, problémák, feloldandó ellentmondások kikényszerítenék a végül megfelelő formát. Ez persze nem azt jelenti, hogy az épület működőképessége alárendelt feladat lenne. Tesar építészetében éppen az a nagyszerű, hogy több rétegben azonos kvalitással oldja meg a feladatot, sőt ha csak intellektuális vonatkozásait nézzük, akkor is többrétegű az építészete. Mint ahogy korábban kifejtette: egy épületnek több rétegben kell gondolatokat ébresztenie.

Így a primer szintű érzékelés mellett külön rétegekben a szekunder szintű gondolatok - mondhatnánk azt is, hogy a művészi minőségű gondolatok - jelennek meg, amihez a szekunder szintű érzékelést társítja, mely alatt a tudás, a képzettség és az intellektus által közvetített objektív érzékelést ért. Hozzá kell tenni, hogy Tesar az építészetet a nem művészet kategóriába sorolja. „Hogy milyen nehéz átfogó érthetőséget mindkét rétegre vonatkoztatva elérni, azt mindenki tudja, akit ez a problémakör érint."

 

 

Sammlung Essl, Klosterneuburg
Nem véletlen, hogy az Arhitektur Aktuell 2000/237-38 száma együtt mutatta be az épületet Siza portói Serralves Kortárs Képzőművészeti Múzeumával. Azon kívül, hogy az épületek rendeltetése kísértetiesen hasonló, mindkét épület erőssége, hogy az egyetemes művészet és a helyi kultúra között összekötő kapocs. Az Essl család - mint Firenzében a Mediciek – megtalálta magának azt a művészt, aki keretet ad műgyűjtő szenvedélyüknek. Külön szerencse, hogy Essl-ék birodalma Klosterneuburghoz kötődik, így a Bécshez közeli, kicsit barokkos, folyóparti, szőlődombos  környezetben ez az épület üdítően más kontextusba kerül.

Az építési telek, mely a Bécsből kivezető magasan fekvő út és a Duna-csatorna egyik háromszögű találkozási helyén van - bár nem árterület, mégis az útról nézve azt az érzetet kelti. Az épület formája követi a hely háromszög-vonalait. A fő funkció, a kiállító térrendszer az emeletre, mint egy platóra lett helyezve, egy belső udvar köré. A földszinti főbejárat minimális átközlekedő funkcióval bír, az összes többi földszinti terület raktár vagy üzemi terület. A háromszög egyik csúcsában külön megközelíthetően Esslék irodái vannak, szintén az emeleten.

 

 

Amellett, hogy a platóra emelés egyfajta rezonancia a környezetre, az emelet megközelítése, a terek elhelyezése egyfajta direkt vállalt mellékesség érzetét kelti. A kortárs műtermek gyakran vonzódnak elhagyott gyártelepek, raktárak épületeibe, ahol korlátlan a tér, vagy térrendszer átértelmezhetőségének szabadsága. A bécsi glanz-on kívül mindig létezett egy ilyen avantgard szatelit-világ, ahol a tetőterekben, raktárakban komoly kulturális értékek keletkeztek. Tesar emeleti térrendszere szintén ilyen kulturális raktársor, lerakatok, tárolóhelyek egymásutánisága. Amellett, hogy a terekben ténylegesen is így működik, már az alaphelyzet érzékelteti, hogy a „tárolóhely" nem akar fölé nőni a kiállítási anyagnak. A háromszög egyik oldalán összefüggő, főleg csak paravánfalakkal tagolt nagyobb tér, a másik oldalán kisebb - kívülről konténerszerű felülvilágítóval jelzett - elemekből álló térrendszer van, a harmadik rövid oldal az átkötés. A két hosszú oldal formai ellentéte kapcsolódik a „rakhelyek" gondolatsorhoz, emellett a tárlatok tematikai lehetőségeit növeli. A nagy tér inkább befelé forduló, a hét egymás utáni kistér viszont beengedi a külső fényt, a termek közepén külön fényteret képezve.

Kirche in der DonauCity, Wien
Az Unocity hatalmas irodaépületeivel nem lehet konkurálni. Itt minden magasba törő tömeg önmaga ellen forduló torzóvá válna. Tesar egy fekete doboz mellett döntött, a fekete krómacél ötvözet páncélként véd a környező építészeti brutalitás ellen. Az épületnek öt homlokzata van, az ötödiken, a tetőn a rés a stigma, (a templom a Krisztus a világ reménye nevet viseli), mely egyszersmind a külvilágtól kapott seb is.

 

 

Ha Tesar formáinak keletkezése születés, a formák ez esetben testek. Itt a test több értelemben is azzá válik. Az építészeti értelemben kezelt test nem transzparens, mint ahogy Tesar építészete tudatosan nem transzparens. A test belseje nem összelátható a külsővel, a belső térnek más természete van; a külső világ komplementere. Kívül a fény természetes, belül üzenet, metafora. Ha a test anyaga kívül homogén, akkor belül is az, de más - nem védekezik, nem páncél, hanem a teljes belső faburkolat melegséget, biztonságot áraszt. Az átváltozás a belső térbe lépve következik be, amelynek meghittsége vitathatatlan.

Egy egyszerű kocka milyen sok szinten és rétegben közvetít egy olyan valamit, amiben nincsenek primer utalások, felesleges pátosz. Minden belső elem – beleértve a keresztet, a keresztelőkutat és a szentségtartót – Heinz és Marc Tesar műve. A stációkat ábrázoló rajzokat Heinz Tesar készítette. A rajzokat egy jeruzsálemi utazás előzte meg, amelynek célja az volt, hogy saját élményekből építkezhessen. A templom nagyon nyitott, sok a külföldi, bejáratosak a szegények. Nyitottságát az is jellemzi, hogy a Tesar rajzaira írt firka sem lett átfestve.

 

 

A belső tér és a fény
Említettem, hogy Tesar a belső teret a külsőtől elválasztja, az épülettest belső termei más minőséget hordoznak. A transzparens módon szerkesztett épületekben a külső és a belső tér átmosódik, térérzetünk tágabb, több a mindennapos összefüggésszál, a viszonyrendszer elmosódik. A Tesar-i belső tér ennek ellentmond, nála a belső térben tényleg valamin belül érezzük magunkat. Valószínűleg ez az oka, hogy Tesar belső terei nem csak a templomainál keltenek szakrális térérzetet, hiszen ezekbe a terekbe bejutva mindig történik egyfajta átlényegülés. Ez annak köszönhető, hogy a külsőtől teljesen független térnek saját rezonanciája van. Azon kívül, hogy a tér aránya vertikális hangsúllyal komponált, általában itt jelennek meg a külső – néha teljesen geometrikus – formát feloldó homotípusok, valamilyen ívelt felületként, körként, körlyukként, illetve majdnem mindig azok az általában kör alakú nyílások, melyek a fényszálak kapcsolódási pontjai. A fény nem homogén ambientális fény, de nem is dramatikus irányított fény, hanem nyalábszerű kapocs, mely ebben a belső védett térben lévő énünket összeköti egy kívülről áradó fehér-tiszta-másik világgal.

Kereshetnénk ennek szakrális magyarázatot is, de ez már szekunder, nem túlmagyarázandó vetület. Ezek a terek éppúgy, mint a külső forma, modellezve vannak. A balsafa felületekre vetett  fénynyalábok képének, a fény útjának analízise minden projektnél a végső tervhez szükséges munkafázis. A tereket, mint a hegedű húrjait a vonó, a fény szólaltatja meg. Ez Tesar egyik célja, a teret megszólaltani: „den Raum zu klingen bringen"

Bodemuseum - paralellbahnglasgangwaybodehöfemuseum
Berlinben a Museuminsel területe még mindig a háború nyomait viselte, míg végül több előterv és pályázat után 1988–ban az öt jelentős múzeum rekonstrukciós terveivel a következő építész irodákat bízták meg: Altes Museum - Hilmer+Sattler+Albrecht, Neues Museum - David Chipperfield Architects, Alte Nationalgalerie - hg Merz, Pergamonmuseum - Oswald Mathias Ungers, Bodemuseum - Heinz Tesar+Christoph Fischer.

 

 

A sziget csúcsán lévő Bodemuseum 1904-ben Ernst von Ihne tervei alapján épült, eredetileg Kaiser –Friedrich Museum-ként. 1956-tól első kurátorának, Wilhelm von Bode-nak a nevét viseli. A múzeumban főleg középkori szobrok, faliszőnyegek és érmék vannak kiállítva. Tesar feladata nemcsak az épület átalakítása, hanem egy közös koncepcióba történő illesztés is volt. A tervek szerint az öt múzeumon keresztül a terepszinten egy Archeológiai sétányt vágnak át, amelynek végpontja a Bodemuseum. Az új tengely átírja az eddig főleg a hidakon keresztül önállóan megközelíthető múzeumok térszervezését.

Tesar munkáiból jelenleg még csak két fontos elem látható: a különös érzékenységgel rekonstruált és kiegészített belső térrendszer, valamint az egyik belső udvarban épített új lépcsőház. A harmadik fontos elem, a sétányhoz kapcsolódó, épületen kívüli, S-Bahn alatti tér még nem nyílt meg. Hatása azonban máris érezhető, mert a majdan innen megközelíthető kiskupola alatti térrendszerben egy új építészeti réteg koncentrálódott. Amíg a többi terekben Tesar óvatosan, szinte láthatatlanul, gyakran csak a szoborposztamensek és az új térvilágítás szintjén építkezik, a kiskupola alatti lépcső már a régi szerkezeteket felhasználó, de teljesen átértelmezett, új építészeti terekhez vezet. A két minőség közötti egyensúly lenyűgöző. Az új elemek tudatos alá vagy fölérendeltsége láthatóan ismét a rétegekben gondolkodás eredménye. Az újraértelmezett terek legszebb része a lépcső alatti szarkofágtér. A házaspár emlékét őrző négy oszlop és az új ferde lépcsőlemez térbelisége misztikus,  mintha valami időn és téren kívüli rendszer elemei lennének. Itt a váltás az anyaghasználatban a föld feletti és a földalatti világ átmenete. Most ez a tér titokzatos, nehezen felfedezhető - szinte kár, hogy a későbbi átkötés átjáróvá teszi.

A szekunder szintű rétegekről
Az építészet alapkérdései, a viszonyok megértése, az ellentmondások feloldása, a problémák megoldása mellett Tesar építészetének sajátossága egy rejtőzködő poézis. „Nem kell mindent azonnal kiordítani" – mondja Tesar. Janáky István a feladat lényegi megoldása mögötti mondandóról, a rejtőzködésről írja (Janáky István: A hely - 1999): A gondolat szándékolt rejtettsége miatt direkt módon nem manifesztálódik, befogadása vagy tudatalattiként történik, vagy csak szűk körben tudatosan.

A rejtőzködés azonban mást is jelent: jelenti az alázatot, ami nem más, mint annak elismerése, hogy a meglévő rétegek és az új építészeti alkotás viszonyában az utóbbinak nem feltétlen szánunk uralkodó szerepet. Jelenti azt a különbséget, amit az irodalmi és az egyszerű közlés között már felismertek. Gadamer úgy látja, hogy a műveknek az aktuális vonatkozások elhalása után lesz láthatóvá igazi alakjuk, s válik lehetővé a bennük mondottak megértése. Ez egyfajta többhéjúságot, mondhatnám azt is; többrétegűséget feltételez. Tesart teljesen érthetően azok a feladatok vonzzák, ahol lehetőség van erre a másfajta önkifejezésre.

 

 

Teichgartencalvario, Klosterneuburg
A klosterneuburgi kolostoregyüttes egy hagyományos módon működő egyházi nagyüzem, amelynek megoldandó problémái voltak. Egyrészt az egyházi kincseket és a barokk miliőt látogatók forgalma oly mértékben megnőtt, hogy a parkolás kritikus kérdéssé vált. Másrészt korszerűsíteni kellett az épületegyüttes fűtését, ezért egy fahánccsal működtetett bioerőmű építését határozták el. Tesar mindkét létesítményt a föld alatt helyezte el. A beépített funkció fölött kialakult egy a kiállítás bejáratához felvezető domb, melynél adódik a kálváriaszerű kialakítás. A kálvária témája már a DonauCity katolikus templomában bemutatott kálváriasorozat előtt érdekelte Tesar-t. Mivel a felvezető út végpontja most egy kávézóterasz, ezért most is csak a kálváriára történő utalás jött létre, a kilenc oszlopon elhelyezett feliratok tematikája is eleve más. A tervezett táj és az épület kontextusa a főszólam, számomra a megtalált titok mégis a föld alatt, a faháncs raktárterébe vezető út beton oszloprendje, a lehántolt fák megkövesedett teste.

Tesar érthetősége
Wright úgy beszélt az organikus építészetről, mint ahol a részletek az egészhez igazodnak, az egész pedig a részletekhez: az eredmény a folytonosság és az integritás. De egy tágabb értelmezésben és mélyebb értelemben azt mondta, hogy egy organikus épület, bármikor készült is, megfelel az adott kornak, helynek, és a benne élő embereknek.

Tesar pont arra a dualitásra válaszol, amit egyfolytában feszegetünk. Nem lehet nagy lépésekkel átlépni a tradíció, a biztonságos életérzés kereteit, de ezzel ellentétben ott áll az alkotói szabadságvágy és türelmetlenség. Azt is tudjuk, hogy a jövőt érintő kihívásokra nem adhatunk múltbeli eszközökkel választ. Wright-i értelemben Tesar építészete organikus, de semmi köze nincs a mi szóhasználatunk szerinti organikus építészethez. A rétegekre építkező szemlélete lehetőséget ad arra, hogy a különböző síkokon felmerülő kérdésekre különböző síkokon adjon választ. Ezek együttes megértéséhez idő is kell, nem csak intellektus és érzékenység kérdése. Ezért Tesart sokan nem értik, vagy hajlamosak félreérteni.

Kirche Kufstein
Kisvárosi környezetben, a vártorony közelében található a városi park, mely tervezési helyszíne lett a 2007-ben lezajlott meghívásos tervpályázatnak, amit római katolikus templom tervezésére írtak ki. A park szélén volt a régi kórház épülete, mely az idők során egybeépült az 1862–ből származó egyhajós, klasszikus bazilikális kialakítású Szentlélek templommal. A kórház épületét részben lebontották, a területét és a megmaradó épületrészt – ezzel együtt a korábbi kórháztemplomot – a park északkeleti oldalán lévő szakiskolához csatolták. A pályázat kiírása szerint ezt a templomot helyettesítené az új templom, átvéve annak tradicionális funkcióit.

A hét meghívott közül az első díjat Heinz Tesar kapta. Bár a pályázati kiírásban 2008-as befejezés volt prognosztizálva, az épület sajnos nem épült meg. A pályázat során a templomot a viszonylag kicsi Városi Park területén kellett elhelyezni. A park nem jól szervesül a városközpont térszerkezetébe, sokkal inkább maradványterület, így kényes városépítészeti feladat az utca és térsebek kezelése. Tesar terve egyaránt reflektál a térfalak hiányára és a Szentléleknek szentelendő templombelső nyugalmára.

 

 

Az épület a Krankengasse egyik oldalának bizonytalan, kilyukadt beépítési vonalát korrigálja úgy, hogy közben kapcsolóeleme a most már belső parkként értelmezhető zöldterületnek. A térfal hiányának képletszerű értelmezését az a járdaszinttől 12 cm-el elemelt platólap is érzékelteti, melyen az épületelemek – mint egy jó helyen kikötött hajón – önálló rend szerint helyezkednek el. A plató közepén lévő templomtér egy magas hengertest, amely lapos kupolával van lefedve. A templomtér két előtere a henger és egy hasáb áthatásából keletkezik. Ez a kétoldali, részben nyitott előtér a főbejárat és a sekrestye felőli bejárat, de mindkettő egyben a park bejárata is. Az átmeneti küszöbterületek az utca, a templom és a park viszonyrendszerének csomópontjai. A külső elemeket – a haranglábat, a nagykeresztet és a padot – a plató tartja össze a főtömeggel.

A templombelső terét Tesar a tőle megszokott módon értelmezte: nem transzparens, nem a felületek játéka, hanem egy test belseje, mely külön mondanivalót hordoz. A két minőség közötti kapocs a fény. A ragyogóan világos centrális tér fölötti hét fénykupola egy folyamatosan változó fényteret hoz létre. A fény Tesarnál nem adódik automatikusan a külső forma és a belső térképzés viszonyából, hanem egy tervezett, önálló, korábbi épületeinél is hallatlan finomsággal interpretált külön elem. Erre bizonyíték, hogy a munkamódszerében mindig megjelenő modellezés a belső tér fényhatásait elemzi. A kupolák felől sugárzó fény vándorol a hengerpaláston, ezzel folyamatosan változik a tér élménye. A fény alulról, a park felé nyitott lábmagasságban elhelyezett ablakok felől is beárad. Keleti oldalon megjelenik a klosterneuburgi evangélikus templomnál már ismert, apszis fölötti kis körablak, mely élesebb fénykört vetít ki. Az utca tengelye és az apszis keleti tengelye közötti eltérésből adódik a belső tér alaprajzon is látható elfordulása. Ez az elrendezés szakít ugyan a kánonnal, de a tér egyik különlegessége. Ebből adódik az oldalt elhelyezett bejárat és a kis területen egyben tartott padsorral szembeni oltár, mely így már nem kellett tengelybe kerüljön. Az arányosan elhelyezett kereszt és keresztelőkút kitölti az aszimmetriából adódó hiányt.

A terv több rétegben hordoz válaszokat, tár föl összefüggéseket. A városszerkezeti, a liturgiához kapcsolódó funkcionális, a szakrális jelentéstartalmak mellett megjelenik a Tesar épületeiben mindig megjelenő perszonális titok. Gondoljunk azonban a kupolából lefelé néző képre és a kupolában elrejtett lény-lélekszerű alakra, vagy az épületet bejáró fényre. Ezek a Tesarra jellemző, első látásra nem felfedezhető jelentéstartalmak.

 

 

Hörsaal IST, Klosterneuburg-Gugging
Az előadóterem létesítését a főépület funkcióváltása indokolta. A Maria Gugging nevéhez fűződő, bécsi erdőbe telepített idegklinika a XIX. sz. végétől 2007-ig klasszikus kórházi épületként  üzemelt. Ekkor Tudományos és Technikai Intézet (Institute of Science and Technology Austria) került a helyére, mely belakta a régi épületszárnyakat és fejlesztéseket is indukált. A hiány pl. egy auditórium terén mutatkozott, mely új építésként az épület funkciójának progresszivitását is jelképezte. A régi épület a feltáró út irányába bővült, így az előadó a látogatók felé nyitott, publikus térként is jó helyre került, tudományos és a kulturális rendezvények megtartására egyaránt alkalmas.

Ez a többcélú térrendszer és a társított épülettömeg kapcsolódási pontjai többirányúak. Az alacsony szintszámot feltételező program ellenére a kórház északnyugati falstruktúrája mértani precízséggel illeszkedő párkánnyal lett folytatva. A park felől viszont a bejárati kapuzat és a klinikai épületszárny vonaláig platóként – külső és belső tér áthatásából adódó virtuális térként – kialakított előtér erős kompozíciós elemek. A természetes környezet és az épületbejárat áthatását, az átmeneti teret a park elemei (a hat raszteresen ültetett fa) és az építészeti elemek (a belső padlóburkolat kiterjesztése, az üvegmellvédes padfal) érzékeltetik.

 

 

Az előtér- előcsarnok útvonalon történő felvezetés újabb meglepetést tartogat - elhaladunk Tesar képzőművész énjét felszínre hozó fényfala mellett. A strukturált szürke látszóbeton falon - retinánkon vándorló foltként - sárga fénylény úszik az előadó felé. A tető körablakai vetületeként vándorló fényfoltok tartják további mozgásban a felületet. Nem lehet teleragasztani plakátokkal - argumentál mosolyogva az építész. Tudjuk, ennél többről van szó. Abban a szerencsében volt részünk, hogy Heinz Tesarral és Margherita Spiluttini-vel (neves osztrák fotóművész) nézhettük meg az épületet. Az előadó terének változtatható hangulata így alkotói közreműködéssel volt elemezhető. A belső tér ugyanis sokféle előadás bemutatására képes. Ennek lehetősége a fények és a kiláthatóság variálható rendszerében rejlik. Az előadó sávja fölött megemelt fénykupola a belső tér felől három lamellával, állítható szögben lezárható. Ez számos variálható beállítási pozíciót jelent.

A külvilággal, ez esetben az erdővel a kapcsolatot az előadói asztal fölötti szintén zárható ablaksáv is megteremti. Így a tér lehet tökéletesen besötétített, illetve változatosan kinyíló. Mégsem nevezném transzparensnek, mert a DonauCity templomához hasonlóan testbelsőként van megfogalmazva: így a nyílások nem a test és a tér kapcsolatát, hanem viszonyrendszerét teremtik meg. A testbelső homogenitása a fényre nagyon szépen reagáló kanadai juhar fafelülettel hangsúlyozott.

Tesar ma
Az 1979-es plébániatemplom után építészeti időmértékkel mérve sok idő telt el. A felgyorsult építészeti áramlatok között Tesar épületei megnyugtatóan azonos hangvételűek, mégis korszerűek. Tézisei - úgy gondolom - 30 év távlatában is aktuálisak. Igaz, hogy a schichten helyett a rétegeket már az angol strata szóval írja le, de a lényegi mondandó nem változott. Igaz, szándékoltan  tömörebben fogalmaz: „a feladatunk az ellentmondásokat megoldani és eközben egy szép új épületet alkotni" Egy dolgot azért még hozzátesz: „a szép fontosabb, mint a különleges."  Felvetődik a kunderai kérdés: Hátha a szépség többet jelent, mint az igazság? Ebben a kérdéskörben Berta Erzsébet Tesarral készített interjújában (Disputa 2009/07-08 – fórumról letölthető) szereplő mondatok csengenek vissza. Tesar nagyon lényegesnek tartja az „Angemessenheit", azaz a megfelelősség, alkalmasság, mértékletesség, illetve az arányosság igazát.

 

 

Személyes szerencsémnek tekintem, hogy debreceni látogatása alkalmával megismerkedtem Heinz Tesarral. 2010 nyarán a műtermébe is bepillantást nyertem, a korábban csak a szakirodalomból ismert festmények, modellek, akvarellek, vákuumreliefek, a szépség utáni vágy tárgyiasult világába. A korábban leírt (és itt is megjelenő) túl kerekre sikerült okfejtések kezdtek zavarni. Megkérdeztem: mindig működnek azok az említett módszerek, szabályok - amiket a tervezés során alkalmazni szokott? Nincsenek szabályok – mondta, semmilyen szabály nincs.

Kovács Péter DLA

---

Az írás az UTÓIRAT 2009/6. IX. 53. számban megjelent tanulmány kiegészített változata.

Felhasznált irodalom:
Wolfgang Pfaundler: Das Tiroler Porträt - Heinz Tersar - Das Fenster – 1982
Winfried Nerdinger: Heinz Tesar Architektur - Electa 2005
Heinz Tesar: Architecture of Layers - Nine Recent Works - 2008
Berta Erzsébet: „Az élet impulzusa érdekel" interjú Heinz Tesarral - Disputa 2009/07-08 (76. old.)

A 2011. március 15-én megjelent osztrák lapokban közzétették: Heinz Tesart a legmagasabb osztrák állami kitüntetéssel, a nagy állami művészeti díjjal tüntették ki.