építészet : környezet : innováció

Tesar: Bode-Museum, Berlin

Június 6-án Debrecenbe látogat és előadást tart Heinz Tesar bécsi építész. Ebből az alkalomból ismertetjük egyik legjelentősebb alkotását, a berlini Bode-Museum rekonstrukcióját. A múzeumot Kovács Péter fényképsorozatával és rövid írásával mutatjuk be (továbbá Verebics Petra cikkével A Múzeumsziget éke: a Bode-Museum címen).

paralellbahnglasgangwaybodehöfemuseum

Berlinben a Museuminsel területe még mindig a háború nyomait viselte, míg végül több előterv és pályázat után 1988–ban az öt jelentős múzeum rekonstrukciós terveivel a következő építész irodákat bízták meg: Altes MuseumHilmer+Sattler+Albrecht, Neues Museum - David Chipperfield Architects, Alte Nationalgalerie - hg Merz, Pergamonmuseum - Oswald Mathias Ungers, Bodemuseum - Heinz Tesar + Christoph Fischer.

 

 

Tesar feladata nem csak az épület átalakítása, hanem egy közös koncepcióba történő illesztés is volt. A tervek szerint az öt múzeumon keresztül a terepszinten egy „Archeológiai sétányt” vágnak át, melynek végpontja a Bodemuseum. Az új tengely átírja az eddig főleg a hidakon keresztül önállóan megközelíthető múzeumok térszervezését.

Tesar munkáiból jelenleg még csak két fontos elem látható: a különös érzékenységgel rekonstruált és kiegészített belső térrendszer, valamint az egyik belső udvarban épített új lépcsőház.

 

 

A harmadik fontos elem, a sétányhoz kapcsolódó, épületen kívüli, S-Bahn alatti tér még nem nyílt meg. Hatása azonban máris érezhető, mert a majdan innen megközelíthető kiskupola alatti térrendszerben egy új építészeti réteg koncentrálódott. Amíg a többi terekben Tesar óvatosan, szinte láthatatlanul, gyakran csak a szoborposztamensek és az új térvilágítás szintjén építkezik, a kiskupola alatti lépcső már a régi szerkezeteket felhasználó, de teljesen átértelmezett, új építészeti terekhez vezet. A két minőség közötti egyensúly lenyűgöző.

Az új elemek tudatos alá vagy fölérendeltsége láthatóan ismét a rétegekben gondolkodás eredménye. (A részleteket nézve óhatatlanul Scarpa és Karljosef Schattner jut eszembe.)

 

Az újraértelmezett terek legszebb része a lépcső alatti szarkofágtér. A házaspár emlékét őrző négy oszlop és a ferde lépcsőlemez térbelisége furcsa misztikus, transzcendentális irányítottságot jelez. Itt a váltás az anyaghasználatban a földfeletti és a földalatti világ átmenete. Most ez a tér a titokzatos, nehezen felfedezhető - szinte kár, hogy a későbbi átkötés átjáróvá teszi.

Kovács Péter

vélemény írásához jelentkezzen be »