Helyi távlatok – szlovén kortárs regionalizmus az Arrea stúdió munkáinak tükrében

"Az átalakítások és új beépítések egyaránt józan döntések sorozataként állnak össze visszafogott, mégis határozott kompozíciókká, amelyek léptéküket és tartalmukat tekintve sem rugaszkodnak el az ország múltjától, illetve gazdasági, kulturális és földrajzi adottságaitól." – írja Érsek Máté, a szlovén Arrea építésziroda munkásságát a regionalizmus elméleti keretében vizsgáló esszéjében.

A regionalizmus fogalmával jól-rosszul körülírt, azonosított építészeti törekvések, irányzatok korántsem új keletűek, mégis mintha manapság felértékelődne a jelentőségük számos tőlünk távolabbi régió, valamint a környező országok kortárs építészetében. 2022 nyarán néhány napos tanulmányútra mentem Szlovéniába, elsősorban az Arrea építésziroda épületeire fókuszálva. Munkáik koncepciója a helyből, annak kontextusából táplálkozik, a múlt örökségét értelmező módon gondolva, formálva tovább. A bejárások során nagy hatással volt rám a szlovén építési kultúra, az egyedülálló gazdagságú örökségből táplálkozó nemzetközi színvonalú kortárs légkör. A tanulmányútra és később az iroda vezetőjével, Maruša Zoreccel készített interjúmra alapozott kutatásomból a BME Középülettervezési Tanszékén TDK-munkát írtam, amelyben öt fogalom köré csoportosítva vizsgálom a regionalista szemléletmód megjelenését az iroda néhány munkájában. Ennek rövid összefoglalója az alábbi írás. A választott projektek jellemzően kis vagy közepes léptékű középületek, szerepel köztük felújítás, hozzáépítés és új konstrukció is.

Történeti örökség

Maruša Zorec találóan foglalta össze az emlékezés, hagyományőrzés jelentőségét: az emlékek kapcsolnak, horgonyoznak bennünket identitásunkhoz, önmagunkhoz, és a helyhez, ahonnan származunk. Munkáiban a hozzáadott kortárs rétegek a régiekkel folytatott dialógus nyomán új jelentéssel és tériséggel gazdagodnak. A beavatkozás számos esetben a múltbeli rétegek feltárását jelenti, úgy szellemi, mint fizikai értelemben. Szerinte nem egyértelműen renoválások vagy konzerválások ezek, sokkal inkább újrastrukturálásról van szó. A körültekintő előkészítés során feltárt eredeti használati módot, térrendszert, a szerkezetek megőrzését elsődleges fontosságúnak tartja. Az ormoži várból kialakított történeti múzeum és zeneiskola, illetve Ravne na Koroškem könyvtárbővítése egyaránt a regionális adottságokból táplálkozó alkotói megközelítést illusztrálják. Jože Plečnik egykori ljubljanai lakóházának felújítása az iroda egyik legfontosabb projektje. A lehető legkevesebb módosítással elvégzett beavatkozás az utcafronton álló zártsorú épület kiállítótérré alakítását, illetve az udvaron álló kísérleti épület rehabilitációját foglalta magában. A folyamat során fontos volt a modern infrastruktúra elemeinek minimalizálása, azok elrejtése. A kis méretű, ám annál összetettebb feladat eredményeként az anyagok, szerkezetek eredeti anyagszerűségét feltáró kompozíció jött létre.

A brezjei szabadtéri oltár esetében meghatározó tényező volt a nagy elődök örökségének kezelése. A Bledtől néhány kilométerre keletre fekvő település 19. század végén épült temploma Szlovénia legfontosabb zarándokhelye. A történeti architektúra Ivan Vurnik, illetve a tér kialakításában Jože Plečnik kézjegyét is őrzi. A két oldalról támfallal határolt tér Szlovénia legmagasabb hegycsúcsa, a Triglav, és a templom közötti átlátást engedi érvényesülni. Maruša Zorec és tervezőtársa, Martina Tepina e meghatározó vizuális tengely megtartásával a támfal mögé helyezték el a kiszolgáló funkciókat, a szabadtéri oltárt pedig a korábbi központi elrendezés helyett a fal mentén alakították ki, szabadon hagyva a szimbolikus jelentőségű teret.

Táj és épület

A változatos szlovén domborzat miatt a régiónként különböző elérhető építőanyagok és klimatikus viszonyok mentén számos különböző építési hagyomány alakult ki. A keleti országrész téglaépítési kultúrája az ormoži múzeum-zeneiskola homlokzatán, míg az alpesi területek építészete a Bohinjska Bistrica-i óvoda esetében jelenik meg. A Bledi- és Bohinji-tavak között elhelyezkedő, hegyekkel övezett település peremén található iskola melletti telek ad otthont a három tömegre osztott együttesnek. Helyszínrajzi értelemben az egységek additív elhelyezése az iskola tagolására reagál. Az épület formálása a környezet meghatározó topográfiájának figyelembevételével jött létre. A nyeregtetők különböző magassága a hegycsúcsok függőleges dinamikájára reflektál – funkcionális értelemben is indokoltan, hiszen az egyes helyiségcsoportok belmagassági igényeinek felel meg. A legmagasabb egység az egyedüli kétszintes rész, amely a szomszédos iskola traktusának látszólagos – kicsinyített – folytatása. A gesztus a beépítési struktúra, a természeti környezet, és a program igényei tükrében is adekvát.

A Ljubljanától északkeletre fekvő Volčji Potok ad otthont Szlovénia leglátogatottabb arborétumának. Az Arrea által tervezett fogadóépület funkciójából is adódóan az iroda tájhoz fűződő viszonyának reprezentatív összegzése. Tengelyes megközelítés helyett a látogató a kerület mentén futó külső sétányra lép be, amelyről a hangsúlyos fasor axisa néhány lépéssel érhető el. A fogadó- és kiszolgálóépület az arborétum úthálózatának irányára merőlegesen helyezkedik el, a határoló kerítés bővületeként is értelmezhető. Gazdag átlátásokkal rendelkező kialakítása éles határvonal és szigorú lezárás helyett átmeneti kapuhelyzetet teremt: a belépő számára érezhető a közegváltás, a külső és belső természeti környezet mégsem különül el. A nagy üvegfelületek kívülről is látszani engedik az ember által formált tájkép természetes-mesterséges határán egyensúlyozó poétikus rendjét.[1]     

Lépték

Az iroda tervei többnyire vidéki településeken valósultak meg, és a kontextus tükrében jellemzően kis középületek. A legnagyobb vizsgált munkák, a ravnei iskola és a bohinji óvoda esetében meghatározó koncepcionális döntés volt a környező szövethez történő illeszkedés az előbbi részleges földbe süllyesztésével és az utóbbi több tömegre tagolásával. Ez a környezetre figyelő magatartás is egyfajta regionális fókuszra utal; az egyes épületek megfogalmazása autonóm, univerzális vízió helyett a helyi, helyszíni adottságok mentén alakul ki. A házak funkcionális szervezése, építészeti programja is józan, átgondolt tervezési folyamatról árulkodnak, a terek racionálisan szolgálják ki a használatot.

A ravnei középiskola hasítékok segítségével biztosít bevilágítást a folyosókon. A bejárat fölé kinyúló konzolos tömeg védett átmeneti teret alakít ki, az erdő felőli homlokzat megnyitásai az emeleten is kapcsolatot teremtenek a környező természettel. Míg a külső megjelenést a sötétebb tónusú burkolatok határozzák meg, a belső terekre inkább a fénnyel telített terek, világos anyagok jellemzők. Natúr fa és betonfelületek kompozíciója alkot barátságos, letisztult hangulatot az előadókban és a gyakorlati termekben egyaránt. A földszinti bejárati zóna gazdag átlátási, átjárási lehetőségekkel rendelkezik, a terepre illesztett külső nézőtér is az ennek folytatásaként kiteljesedő, két szint belmagasságú aulából közelíthető meg. A süllyesztett szint bevilágítása az épület előtti szervizút angolakna-szerű, mélyített elhelyezésével természetes úton megoldott, így ezen termek használati értéke sem csorbul az illeszkedést megvalósító építészeti koncepció miatt.

A šmarje-sapi ravatalozó nyújtott nyeregtetős alapformája lineáris térsort foglal magában. A bejárati fedett-nyitott előtér szabadon megközelíthetővé teszi a temetőt és keretezi annak látványát. A környezetnél sötétebb átmeneti térben a fényhatások tudatos változtatása emlékezteti az áthaladót: új közegbe érkezett. A belső helyiségekből közvetlen megnyitás helyett óvatosabb, “kerülő" útvonalon lehet eljutni a sírokhoz.[2] A kontemplatív térben való mozgás útvonala tapintatosan őrzi az emlékezés, a csend terét.

Anyagok

Fa, tégla, acél és vakolt homlokzati kialakítás is megtalálható a példák között. Akár egymástól néhány száz méterre álló épületek is különböző választ adnak a szerkezet, megjelenés kérdésére (Ravne na Koroškem; hostel, könyvtár, iskola). A választott anyagok sokszor helyi eredetűek, több esetben a környezetből eredő narratív jelentéstöbblettel is rendelkeznek.

A ravnei könyvtár gyermekrészlege a kiválasztott projektek között egyedüliként épült látszó acél szerkezettel.[3] Az anyagválasztás a helyi iparra utal, fizikai és szellemi értelemben is lokalizálja a kortárs kiegészítést. A 19. században Ravne a négy legnagyobb vas- és acélipari központ egyike volt, a városban ma is meghatározó a fémgyártás. Erre az identitásformáló tevékenységre reflektál a látszó szerkezet anyagválasztása, amely az időbeli elkülönülést is kifejezi.

A közeli Hostel Punkl teljes egészében fából, CLT-szerkezettel épült[4], amelyet a belső terek egységes, natúr megjelenése is kifejezésre juttat. A homlokzat helyi eredetű fenyő lécezésének függőleges sorolása egyrészről a hátteret adó erdő fatörzseinek ritmusát idézi, másrészről a bejárati előtér esetében praktikus előnyöket is hordoz. Itt az áttört felületként megjelenő külső réteg vizuális kapcsolatot és bevilágítást biztosít – a megoldás a hagyományos tornácok fedett-nyitott karakterének, intim atmoszférájának kortárs, középület-léptékű megvalósulása.

A Volčji Potok-i arborétum fogadóépülete rétegragasztott fakeretekből épül fel, a kezeletlen fafelületek egyfajta ideiglenes jelleget kölcsönöznek a bejáratnak. Apró, mégis jelentőségteljes elem a kijárat kialakítása: a tervezők figyelme arra is kiterjedt, hogy a hagyományos, vékony acél profil helyett a nyílászárók méretrendjébe illeszkedő fa keretet kapjon az automata működésű tolóajtó.

Progresszív megoldások

Az Arrea házai határozottan a jelenhez tartoznak, a hozzáépítés, kiegészítés nélküli beavatkozások szellemi tartalma is túlmutat a pusztán műemléki felújítások műfaján. Az új konstrukciók esetében egyértelműen kifejeződik a kortárs tendenciákra, napjaink problémáira vonatkozó érzékenység. Az elvek és a figyelem a régiek öröksége, a fizikai megvalósulás eszközkészlete a ma lehetőségei alapján alakul ki. Az innovatív megoldások belsőépítészeti részletektől az alaprajzi formálásig terjednek, az épületek több léptékét és dimenzióját foglalják magukban. A ravnei hostel CLT szerkezete, a könyvtárbővítés üveg-acél homlokzata, vagy a šmarje-sapi ravatalozó belsőépítészeti kialakítása egyértelműen 21. századi technológiákat, megfontolásokat hasznosít. A kortárs regionalizmus fontos jellemzője, hogy az építészet globális tendenciái értelmező szűrést követően kerülnek be az egyedi, helyspecifikus technológiai-szellemi eszköztárba. Az iroda munkái közül a leghatározottabban újszerű állításként a ljubljanai Švicarija művészeti központ mellé helyezett műterem értékelhető. A század eleji alpesi stílusú, példaértékű minőségben felújított ház erdő felőli oldalához csatlakozik az egyszerű látszóbeton–üveg-hasáb. A látogatók által használt területről szemlélve fel sem tűnik a kiegészítés jelenléte. A régi épület részletképzési, homlokzati virtuozitása és a hozzáadás nyugodt minimalizmusa közötti kontraszt csak közelebb sétálva érzékelhető.[5]

Az Arrea stúdió a szlovén kortárs építészet egészéhez hasonlóan számos különböző helyzetre képes adekvát, nemzetközi színvonalú válaszokat adni, amelyek azonban korántsem a műszaki lehetőségek határait feszegető, magas költségvetésű projektek keretében valósulnak meg. Az átalakítások és új beépítések egyaránt józan döntések sorozataként állnak össze visszafogott, mégis határozott kompozíciókká, amelyek léptéküket és tartalmukat tekintve sem rugaszkodnak el az ország múltjától, illetve gazdasági, kulturális és földrajzi adottságaitól. Nézetem szerint elsősorban ez a tudatos mértékletesség teszi Maruša Zorec és irodájának portfólióját a hazai építészek számára is releváns, példaértékű előképpé.

Érsek Máté
BME-ÉPK

[1] Kosec, Miloš: ARREA Arhitektura: Arboretum Volčji Potok. Outsider, 2017. https://outsider.si/arhitektura-arrea-arboretum-volcji-potok/
[2] Quintáns, Carlos, et al.: Archives 8: Marusa Zorec. A Coruña: C2C, 2022, 101.
[3] Az iroda portfóliójából még egy példa adódik az acélszerkezet alkalmazására: a maribori vendéglátóipari és turisztikai főiskola transzparenciát sugalló acél-üveg homlokzati rétege. Ez az épület azonban városi helyzete és aránylag nagy mérete miatt nem került be a részletesen tárgyalt munkák közé. Quintáns, et al., i.m., 173.
[4] Quintáns, et al., i.m., 119.
[5] Quintáns, et al., i.m., 187.

Szerk.: Winkler Márk