Horváth Csaba Árpád: Következmény

Horváth Csaba Árpád első önálló kiállítása a NextArt Galériában a hatalmi struktúrák egyensúlyának változásaival, és az ebből fakadó nyugati civilizációs félelmekkel foglalkozik, amelyet jelképeken és építészeti elemeken keresztül vizsgál. Poétikus eszközök használatával a ráció és a véletlen dialógusával foglalkozik.

A NextArt Galéria szeretettel meghívja Önt és partnerét Horváth Csaba Árpád: Következmény című kiállításának megnyitójára 2015. szeptember 11-én, 19 órakor. A kiállítást megnyitja: Bordács Andrea, esztéta, NYME Művészeti Intézetének igazgatója

A megnyitó időpontja: 2015. szeptember 11., péntek, 19 óra

A kiállítás megtekinthető: 2015. október 10-ig

A kiállításon személyes pozícióból rekonstruált történelem jelenik meg, amelyben nagy szerepet kap a modernizmus, a strukturalista filozófia, a televíziózás kezdete és az ’50-’70-es évek építészeti irányzatai. A munkák ebből a historikus pozícióból azonban nem a múlt, hanem a jelen, pontosabban a társadalomban jelenlévő civilizációs félelmekkel kapcsolatban fogalmaznak meg kérdéseket.

Horváth Csaba Árpád évek óta foglalkozik az emberi környezet tárgyi összetevői és felhasználói közötti kölcsönhatásokkal, azt vizsgálva, milyen szellemi konstrukciók eredője a bennünket körülvevő tárgyi világ, illetve az épített környezet. Hogyan válnak jelentéssé a dolgok, és miként képesek eredeti összefüggésük elemeit megőrizve átalakulni, más, újabb jelentéseket felvenni? A 17. század óta a felfedezéseken keresztül kiszélesedett világképben keresendő a jelenség történelmi kiindulópontja. A hódítás és az ebből következő globális kereskedelem, valamint árubőség hozta létre a diadalív és az áruház konstrukcióját a spektrum más-más pontjain.

A kiállított munkák két reliefből, egy nagyméretű szoborból, rajzokból, fotókból, valamint egy animációs filmből állnak össze. Az objektek valaha létezett funkcionális tárgyakat alakítanak át sajátos, makettszerű emlékművekké, úgy hogy közben a felhasznált formai elemek meghatározott mintázatba rendeződve egyszerre idéznek elfeledett és a kollektív tudatban megmaradt tárgyakat, épülteteket. Az így kialakuló térrendszerben új dialógusba kerülnek a formai és jelentésbeli struktúrák, amelyek átalakulása reagál a hatalmi egyensúlyok változásaira, és az ebből fakadó nyugati civilizációs félelmekre. Ezek közül talán a globális terrorizmustól, és az arra való nacionalista választól való félelmek a legaktuálisabbak.

„Az installációk személyes élmények és asszociációk alapján konstruálják meg a II. világháború utáni európai történelem egy lehetséges szubjektív olvasatát. A konstruálás ebben az esetben nem metaforikus értelemben értendő, hiszen az objektek valóban létező tárgyak és épületek újraértelmezett elemeiből készültek. Az így létrejövő új struktúrák a hidegháború óta a társadalomban újra és újra megjelenő civilizációs félelmekkel foglalkoznak, a racionális és irracionális fogalompár mentén. A kiállított négy mű közül a véletlen és tudatalatti szerepével foglalkozik a televíziós vetélkedőből ismert szerencsekerék díszletének felhasználásával készült installációpáros. Ezzel ellentétben a tervszerűség és racionális gondolkodás ironikus illusztrációja a fordított diadalívet megjelenítő építmény, és a nukleáris pernyéről szóló oktatófilm gyurma-animációvá alakítása." (Horváth Csaba Árpád)