Beszámoló a Dél-dunántúli Építész Kamara által rendezett januári konferenciáról

Holtponton a győztes város?

A város, amely elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa 2010 (EKF) magyarországi megrendezésének jogát – a dolog lényegéből adódóan kizárólag európai színvonalon, alaposan előkészített munkálatokkal, átlátható döntésekkel indulhat tovább a megvalósítás felé. Így foglalhatók össze röviden annak a konferenciának a tanulságai, melyet a Dél-dunántúli Építész Kamara rendezett január 27-28-án Pécsett. Helyszíne a szokásos, az úgynevezett Európa Ház volt. 2004-ben ugyanitt – mint a mostani konferencián többen is emlegették – hasonló tanácskozáson erősödött meg pécsi értelmiségiekben az elképzelés: Pécs és térsége alkalmas rá, hogy Európa Kulturális Fővárosa legyen. Akkor az előkészítés „vezére" Takáts József irodalmár lett, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, aki civil értelmiségiként győzelemre tudta vinni a város pályázatát. S aki több hozzászólásával, aktív részvételével ezúttal is hasznos szereplője volt az összejövetelnek, mert most szintén a továbblépési lehetőségeket kereste. Az irányításban új szemléletre van szükség, ugyanakkor a konkrét ügyeket több esetben mihamarabb felül kell vizsgálni.

---

---

A mindennapi városvezetési politikától határozottan elkülönülő, elkülöníthető, ELKÜLÖNÍTENDŐ ügyről van szó – ha nem akarunk belecsúszni a provincializmus csapdájába. Országunk európai csatlakozása tanulási folyamat elsősorban, amibe például szorosan beletartozik a régiós gondolkodásra való áttérés. Minél előbb le kell vetkőzni az eddig megszokott, szinte „egymásbahegesztődött“ városi-megyei struktúrát. Erre szolgálnak az európai strukturális alapok (ún. kohéziós támogatások) – az EKF-re szánható pénzeknél nagyságrendileg nagyobb pénzforrások. Felhasználásukra most készül az ún. Pólus-program. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv, újabb nevén Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) az, ami Pécs térségének is kiemelt szerepet szán. Szólt erről bevezetőjében Tóth Zoltán területi főépítész, majd részletesebben a két első előadó, Csabina Zoltán (főosztályvezető, Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest) és dr. László Gyula (Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar).

Bármilyen nagyságrendű ügyről van szó, a feladat nem egyszerű, alapos előkészítést, teoretikus hátteret igényel. Pálné dr. Kovács Ilona (intézetigazgató, egyetemi tanár, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs) beszélt erről, aki hangsúlyozta a transzparencia, az átláthatóság fontosságát, továbbá ezzel összefüggésben azt is, hogy a politika önmagában kevés. Igenis szükség van a civilekre ahhoz, hogy irányítható legyen egy város. Fokozottan érvényes mindez az EKF programra – teszem én hozzá annak alapján, amit a pályázatok elbírálása során a tanácsadó testület külföldi tagjaitól hallottam-tapasztaltam. Pécs a cím elnyerésére indított versengés során jó startot vett. Pécs, a határtalan város, szól a végleges jelmondat, de Gonda Tibor polgármesterhelyettes előadásában megemlített egy korábbi változatot is: Pécs a ritmusváltó város. Igen, ez sem rossz: a ritmusváltásra feltétlenül szükség van, például éppen most is.

Gonda Tiborral egyet lehet érteni abban, hogy az öt kulcsprojekt közül nem hagyható ki a Zenei és Konferenciaközpont és a Nagy Kiállítótér. A konferencián elhangzottakból ugyanakkor az is kiderült, hogy e kettőnek a helyszíne körül komoly viták vannak. Bókay Endre, a pécsi közgyűlés MSZP frakciójának vezetője a felvetett kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a Zenei központ helyszínéről a város gyors döntést volt kénytelen hozni 2005-ben, amikor be kellett adnia egy pályázatot. Így esett a választás a Balokányra, de éppen az ide kiírandó tervpályázat halogatása azt jelzi, hogy a város vezetése sem biztos benne, ez a jó helyszín. A konferencián többen is említették, hogy a Balokány helyett az ún. 10-es tömb, közelebb a belvároshoz, sokkal alkalmasabb lenne egy ilyen fontos létesítményre. Ezt a nézetet képviseli Patartics Zorán építész is, aki az egész ügy sikerében szakmailag mélységesen elkötelezett. Előadásában egy olyan elvi szempontrendszert ismertetett, melyet előre kidolgoztak a pályázat előkészítése során(!), és ami nem csak az egyes kulcsprojektek megvalósításához, hanem az egész rendezvénysorozat sikeréhez nélkülözhetetlen.

Az előkészítési fázis a kulcs, derült ki egy másik város új létesítménye kapcsán. Pont egy évvel ezelőtt készült el az új szegedi egyetemi könyvtár – mely egyben konferencia központ is. A tervezésére kiírt pályázatot dr. Máder Béla könyvtárigazgató és Borvendég Béla építész hosszas együttműködése előzte meg a program összeállítására. Szántó Tibor és Mikó László, a házat megtervező építészek előadásukban jól érzékeltették, hogy a kiválóan sikerült épület létrehozásában mennyire hasznukra volt két elhivatott, tapasztalt szakember gondolati alapvetése. Csak ezt követően vetítették le a képeket a szegedi egyetemi közönség által birtokba vett könyvtár impozáns épületéről. Őket követően Bencsik Barnabás művészettörténész új vagy más épületből újonnan átalakított múzeumi, kiállítási terekből nyújtott ízelítőt. A hangveresenytermekről viszont sajnos nem volt külön előadás, de tudjuk, hogy a külföldi példák erre is számosak, Berlintől Birminghamen és Luzernen át Rómáig.

Tudás is, példák is rendelkezésre állnak, de mindezekből körültekintően, felelősséggel kell válogatni, minél jobban átlátható folyamatok során. Kíváncsian várom, hogy az elkövetkezendő hetekben a város és megye önkormányzatának illetékesei elfogadják-e a konferencia üzenetét, és megtalálják-e a helyes döntéseket az EKF sikerét megalapozó kérdésekben?

szerző: Vargha Mihály (szöveg + kép)

Kultúra, város, fejlesztés