Ipar–Infrastruktúra–Építészet / Győr-Moson-Sopron megyében 1925–1990

A Győr-Moson-Sopron Megyei Építész Kamara folytatja 2014 óta tartó építészeti kiállítás-sorozatát, amelyben a megye 20. századi építészeti örökségét dolgozza fel és mutatja be. A templomok, lakó- és középületek után idén az ipari épületek kerülnek sorra.

A mai megye a 20. század során többször volt országosan is kiemelt ipari fejlesztések színtere, amelyek maradandó építészeti alkotásokat hagytak maguk után. A két világháború között például Füredi Oszkár és Winkler Oszkár ipari épületei tették le először a régió modern formálású építészetének alapjait. A II. világháború után a mosonmagyaróvári Timföldgyár és a győri Magyar Vagon- és Gépgyár fejlesztése volt számottevő beruházás. A hatvanas évektől a Győri Tervező Vállalat és a Rába-gyár évtizedeken át tartó közös munkával az ország legnagyobb és építészetileg is érdekes acélszerkezetű üzemeit hozta létre, először Győrben, majd a megyében és végül országszerte. Olykor kisebb falvakban, például Sopronhorpácson vagy Bakonyszentlászlón is épültek kivételes alkotások. Többek között ezek is szerepelnek a bemutatott mintegy ötvenöt épület, épületegyüttes között.

A tárlatnak van két különleges egysége is. Összegyűjtöttünk néhányat a legjelentősebb közlekedési és közmű-infrastruktúrát szolgáló építmények közül. Látható többek között az ország legnagyobb víztornya, valamint az 1932-es átadásakor világ leghosszabb hegesztett közúti acél hídja is. Mintha ezek a gyárépületeknél tartósabban őriznék eredeti formájukat és méltóságukat. Ugyanakkor az ipari épületek különösen veszélyeztetettek: sok esetben akár komplett gyárak ürülnek ki, ami rohamos pusztuláshoz és bontásokhoz vezet. A funkcióváltásra és az ily módon való újjászületésre sajnos gyakorlatilag nem találunk példát, lebontott együttesre viszont annál többet.

Reméljük, hogy a tárlat hozzájárul ahhoz, hogy felismerjük a még meglévő építmények értékeit, hogy azokat ne elpusztítsuk, hanem újrahasználjuk, hiszen nem csak jelentős anyagi értéket képviselnek, de a régió önazonosságának is szerves részei.