Játék egy történeti, szakrális térben

Gondoltak már arra, hogy a misék ideje alatt rendelkezésre állhatna egy játszószoba az apróságok számára? A Partizan Architecture és megbízója gondolt: átépíthető templomi terepbútorokat terveztek gyerekeknek a józsefvárosi Jézus Szíve Jezsuita Templom tereibe.   

Program: játéktér gyerekek számára a templomi misék ideje alatt.

A józsefvárosi Jézus Szíve Jezsuita Templom közösségében nagy számban vannak jelen fiatal szülők, akik szívesen hozzák el kisgyerekeiket is a templomi programokra. Ennek a közönségnek az igényeire reflektálva alakítottak ki korábban egy helyiséget az épület déli mellékhajójában, ahol a legkisebbek játszhatnak a misék ideje alatt. A rend helyi vezetése azzal a feladattal keresett fel bennünket, hogy gondoljuk újra a tér berendezését és a használati igényekre tudatosan reagáló, a templomi környezethez illeszkedő átalakítást hozzunk létre.

Kihívás: egy történeti szakrális középület tekintélye és a játék szabadsága.

Három problémakört azonosítottunk, melyekre a tervezés során választ kerestünk. Az első, ami a leginkább szembetűnő, hogy nagyon szűkös volt a hely, ezért a rendelkezésre álló terület lehető legnagyobb részét használhatóvá akartuk tenni a szükséges játéktároló funkció biztosítása mellett.

A második, hogy a meglévő padló nem nyújtott megfelelő hő- és komfortérzetet ahhoz, hogy azt játéktérként lehessen használni. Valamilyen módon mégis nagy és egybefüggő vízszintes felületet akartunk biztosítani a gyerekek számára, ahol szabadon mozoghatnak.

A harmadik problémakör nem a használhatóságra, hanem az épített környezet és a berendezés viszonyára vonatkozott: a hagyományos használati terekre jellemző bútorelemek idegenül és léptéktelenül álltak volna a nagy belmagassággal, boltozattal és összetett geometriával épült térben, ezért a beavatkozáshoz olyan eszközrendszer kialakítása vált szükségessé, ami képes figyelembe venni azt a körülményt, miszerint a létrehozandó játéktér egy templomtérben valósul meg.

A tervezési feladatot mindezek alapján a következő kérdésben fogalmaztuk meg: hogyan alakítható ki egy olyan tér a templomon belül, ahol a megszokott viselkedési normák helyett a szabad mozgás és a játék kerül középpontba, miközben a történeti templom fizikai és szellemi környezete is átélhetővé válik?

Projekt: a templomtér felpuhítása átépíthető szivacstereppel.

A gyerekek és a rájuk vigyázó szülők kényelmét, illetve a játékok tárolását úgy akartuk biztosítani, hogy közben ne alkalmazzunk megszokott bútorokat, hanem hagyjuk érvényesülni a történeti templomtér architektúráját. A tér teljes alapterületét kitöltő használati síkot hoztunk létre, mely kárpitozott szivacselemekből és ezekkel azonos kialakítású tárolódobozokból áll.

A szivacselemek keménysége kellően szilárd játszófelületet biztosít, magassági és szélességi méreteik pedig lehetővé teszik, hogy ülőbútorokként is használhatóak legyenek. Az egyes alkotóelemek könnyen mozgathatóak, így változatos elrendezéseket lehet belőlük kialakítani.

A beavatkozással tehát nem csak egy új, megemelt padlószint jött létre, amin játszani lehet, hanem a berendezés önmaga is játékként működik. Mindezek mellett a templombelső érintetlen maradt. A szivacselemekből képzett terep így próbál egyensúlyt teremteni a templomépület időtlen mozdulatlansága és a játék folyamatosan mozgásban levő tere között.

Partizan Architecture

Szerk.: Pleskovics Viola