építészet : környezet : innováció

Jean-Philippe Vassal építész előadása Zürichben

Miről is szól az igazi fenntartható építészet? Jean-Philippe Vassal szerint a folyamatos innovációról és a gazdaságosan létrehozott minőségről, ami a lehető legtöbbet adja. Tervezési elveit legújabb projektjein - szociális lakások, ökonegyed, panelház-rehabilitáció és építészkari épület - keresztül mutatta be a zürichi egyetem hallgatóságának. Komlósi Bence beszámolója.

Előadás egy építész rózsaszín szemüvegén keresztül

Mi ez az érzés? Ők azok az IGAZI építészek, akiket az összes vájtfülű ismer, becsüli munkásságukat, ők viszont mégsem harsányak, csak szép csendben csinálják a dolgukat. Az előadás előtt már fél órával megérkezek, gondolván a legutóbbi popsztáros (Rem Koolhaas vs. Bernard Tschumi) élményre. Az előadó még üres, csak egy-két viccelődő diák és a fekete, kissé őrültszerű – naplójába süppedt – alak. Holcim-os könyveket osztogatnak az építészpáros nantes-i egyetemével kapcsolatban, nyugi van. Azért lassan megtelik a hely – a végén már a lépcsőn sem nagyon találni ülőhelyet, s Angélil helyettese megnyitja az előadást. Az őrültszerű alak addigra már kibújt a naplójából, kért egy kis mandarint az egyik lánykától, és lassan belekezd a mondandójába. Szociális bérlakás, kortárs franciaországi életkép, pufferzónák, lassú átgondolt építészeti aktusok, egy-két gegszerű fricska. Az előadás végére megérkezik a két „szupersztár” is, az esemény kezd kissé morbiddá válni. Egy-két kérdés-felelet, pár utolsó mosoly és a moderátor lekonferálja az estét. Még mindenki magához vesz egy-két sört, megnézi az épp aktuálisan futó kiállítást, megbeszéli az előtérben a többiekkel az élet apró és nagy dolgait.

Jean-Philippe Vassal építész előadása Zürichben, fotó: Komlósi Bence

Jean-Philippe Vassal építész előadása Zürichben, fotó: Komlósi Bence


Előadás-ajánló a fenntarthatóság, a demokrácia és a közösségi részvétel jegyében

2011. november 11-én Jean-Philippe Vassal, a Lacaton & Vassal iroda építésze tartott előadást a zürichi ETH-n az éves „Tendencies” előadássorozat keretén belül. Vassal építészete egyik alapkövének a gazdaságosságot tartja, idézve Mies van der Rohe-t: „Less is more”, amely szerinte igaz a gazdaságra is: minél olcsóbb valami, annál jobb, azaz ők próbálnak minél olcsóbban létrehozni valami olyan minőséget, amely a lehető legtöbbet adja. Nagyon fontosnak tartják a „pénzzel” való spórolást. Kutatásuk folyamatos kérdésfeltevés és annak a megválaszolása.

1-2. projekt – szociális lakásépítés Mulhouse-ban és Trignac-ban

1-2. projekt – szociális lakásépítés Mulhouse-ban, fotó: Lacaton & Vassal iroda

Szociális lakásépítés Franciaországban. A cél: minél olcsóbban a lehető legjobbat létrehozni, a lehető legnagyobb életteret biztosítani a lakóknak, ami által szabadabbnak (a SZABADSÁG, mint ÉRTÉK!) érezhetik magukat. Nagyon fontos a házak tájolása, a nap, mint természetes (megújuló) erőforrás maximális kihasználása. A tervezők viszonylag mély, keskeny lakások létrehozásával próbálják elérni a minél kisebb hőveszteséget. A homlokzatot nem felületnek, hanem átmeneti térnek (filterzónának) tekintik. Ha a mezőgazdaságban olyan tökéletesen tudják használni az üvegházakat, miért ne lehetne azt a lakásépítésben is alkalmazni, hiszen az ember feleannyira sem érzékeny, mint a növények.

Nagy problémának tartják, hogy egy épület tervezésekor mindig a leghidegebb öt napra számolnak a tervezők. A kabátját sem hordja egész évben az ember, csak azért, mert majd télen hideg lesz. A homlokzatot filterzónának tekintve a klimatikus viszonyok (napi és éves, ciklikus rendszerek) vizsgálatát és azok előnyeinek kihasználását helyezik előtérbe. Szerintük egy sűrűbb, intenzívebb beépítés sokkal jobban fenntartható, hiszen kevesebb a hőveszteség, de ezen felül a sűrűség egyben a lakók között is több kapcsolatteremtésre ad lehetőséget.

A lakásokat illetően leszögezik, hogy mindig legalább két egymással szembeni homlokzattal kell, hogy rendelkezzenek, mivel nagyon fontos a lakások átszellőztetése. Könnyűszerkezetes filterzónákban gondolkoznak, vastag, mozgatható hőszigetelő függönyök beépítésével. A függöny belül normál sötétítőfüggöny anyagú, kívül hővisszaverő fólia fedi, a két réteg között 2 cm vastag juhszőr biztosítja a hőszigetelést. A hőtechnikai számításokról elmondták, hogy mivel sem a balkon, sem a függöny, sem a többi, általuk használt anyag nem található meg a hőtechnikai számítási rendszerekben, számukra a tapasztalat vált fontos építészeti eszközzé. Az eredmény magáért beszél. A rendszer működik, hőtechnikailag megfelel az elvártaknak, a használók szeretik. „Loft” rendszert építenek, vagyis létrehozzák a lakások vázát, a többit - a lakások berendezését, részleteinek kidolgozását - a használókra bízzák! A tervező és használó viszonyával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy a tervezők bízzanak meg a használókban - tudják ők, hogy mit és hogyan akarnak, és majd létrehozzák a maguk tereit. Ettől csak még jobb, használhatóbb, fenntarthatóbb terek jönnek létre.

3. projekt: Öko-negyed Saint Nazaire-ben

Öko-negyed Saint Nazaire-ben, fotó: Lacaton & Vassal iroda

Kutatásaik során csak börtönszerű, agyon-hőszigetelt betonkockákat találtak „öko-negyed” címszó alatt, ami szerintük egyáltalán nem elfogadható. Ezért már itt érezték, hogy mindenképp át kell gondolni az ökologikus építészetről kialakított általános képet is. A tervezési terület egy óriási park szélén található a város szívében, ami további kutatásra, vizsgálódásra sarkallta őket. Tájépítészek segítségével megvizsgálták a terület teljes állat- és növényvilágát, és ezek maximális megóvásával hoztak döntéseket. A területen volt egy Foreign Office által tervezett épület is, amit fontosnak tartottak volna megtartani (szerintem a folytonosság jegyében, mert minek is kellene lerombolni valamit, ha már egyszer ott áll? Ez a gondolat még a „magasház” projektjüknél is előjön majd).

4. projekt: Környezettudatos szomszédság Sant-Nazaire-ben

Sokak álma egy kis házikó a lombok magasságában. Ez a projekt az innováció és a szabadság egyik szép példája, ahol fontosnak tartották, hogy a megrendelő szabadság utáni vágyát valamilyen formában kielégítsék. A kérést furcsának találták, de semmiképpen sem lehetetlennek. Ennél a projektnél az egyediség, a szerethető különlegesség is fontos volt számukra.

Környezettudatos szomszédság Sant-Nazaire-ben, fotó: Lacaton & Vassal iroda

Panelház rehabilitáció Párizsban, fotó: Lacaton & Vassal iroda


5. projekt – Panelház rehabilitáció Párizsban

A Párizs egyik szlömös területén található magasház már évtizedek óta fejtörést okozott a tulajdonosoknak, használóknak, így a város vezetői a bontás és új szociális lakások építése mellett döntöttek. Az építészek szerint viszont sokkal fontosabb a már meglévő eszközeink, erőforrásaink újragondolása és lehetőség szerinti felhasználása, mint az állandó rombolás és a teljesen új építés. Így született meg végül az a döntés, hogy a magasház (egy berlini ikertestvére például védelem alatt áll már évek óta) marad és annak átalakításával, bővítésével válaszolják meg a felmerült kérdéseket. A rehabilitáció során fontos volt, hogy a lakók is jól érezzék magukat, tudják, hogy ez értük történik, ezért a tervezés különböző fázisaiba is bevonták őket: ki hová szeretne majd visszaköltözni, szeretne-e kisebb, nagyobb lakást, illetve egyéb, tervezést segítő kérdésekben is kikérték a véleményüket. Sokan maradtak, sokan viszont - kihasználva a lehetőséget - kisebb vagy nagyobb lakásba költöztek. A házat két lifttel és erkélyekkel (filterzónákkal) bővítették, amelyeket előregyártottan szállítottak a helyszínre, így gyorsítva a ház mihamarabbi visszaadását a lakóinak.

6. projekt – Építészkar Nantes-ban

Építészkar Nantes-ban, fotó: Lacaton & Vassal iroda

Nantes-i egyetem, építészeti kar. Ennek az épületnek a kapcsán három fontos témát érintett Jean-Philippe Vassal. Az egyik a kapcsolat / interakció a város és a diákok között, a másik a mesterséges szellőztetés, ami a filterzónák témájához kapcsolható és a harmadik a használható terület / térfogat maximalizálása. Ez utóbbi a gazdaságosság témakörében azt az irányt célozta meg, amikor nem a kijelölt programot próbálja a lehető leggazdaságosabban létrehozni, hanem a meghatározott büdzsé felhasználásával próbálja a lehető legtöbb használható területet létrehozni.

Kérdések és VÁLASZOK

Sokat tanultak az afrikai építészetből, és ennek egy részét próbálják átültetni az európaiba: „Amit találsz, azt használod.” Fontos számukra az anyagok és a környezet viszonya. Az épületeik nem feltétlenül esztétikusak, amin régen sokat törték a fejüket, de mára ez megváltozott, már nem foglalkoznak vele: ami jól működik, az szép lesz (a jól működő házat szeretni fogják  a használók)!
Az építészet olyan, mint egy film, az építészek olyanok, mint a rendezők, a használók pedig maguk a színészek. Miután az építész megteremti a vázat, bíznia kell a használókban, hogy majd ők fogják tudni használni a létrehozott elemeket

Gazdaságosság terén az előregyártás sok esetben olcsóbb, gazdaságosabb, mint a helyszíni kialakítás.
Építészeti munkásságuk egy folyamat, amelyet különféle hatások érnek, amikre nagyon fontos, hogy reagálni tudjanak, ettől lesz az építészetük fenntartható. A fenntarthatóság nem a standardokról szól, hanem a folyamatos feltalálásról, az adódó új problémákra új válaszok kereséséről.

Az előadássorozat az ETH építészkarán belül minden évben egy színes és nagyon hasznos eseménysorozat. Itt tartanám fontosnak még megemlíteni Yona Friedman munkásságát, akinek „életmű-kiállítását”  mindenki láthatta a Ludwig Múzeumban.

Az előadás videója az ETH honlapján megtekinthető

Komlósi Bence
2012. 11. 21
Zürich - ETH Hönggerberg

vélemény írásához jelentkezzen be »