K-vonal — 3. rész: A köztér-brand gátjai

@kemtam: Teljes szemléletváltásra lenne szükség mind az építészek, mind pedig a tájépítészek között. A posztmodern korszaknak vége. a tér, a járda a villamosmegálló nem üzenő füzet. Az idézett Barcelónában elképzelhetetlen, hogy egy térburkolatra rávéssék a Sagrada Familiát, Prágában szintén hogy rátegyék a Károly hidat. Az egyébként szép Szent István téren sem jut senkinek az eszébe, hogy az ottani burkolat a bazilika építészeti és ornamentális elemeiből építkezik. Az idézett bűvös K kő szép, de lerakva senki nem fogja azt gondolni, hogy ez azért K, mert Károly körút, vagy Kálvin tér. Két féle reakciót válthat ki: -tetszik a "ferde" minta, -nem tetszik a "ferde" minta. Lerakva a bűvös K követ annak négy oldaldala van, ebből egy irányból leolvasható a K, ha akarom, a másik három oldalról meg nem. Vagyis teljes tévedés az elgondolás, a különböző kerületek számának jelölése meg pláne. Pedig fontos lenne, hogy jól sikerüljön végre valami a Fővárosban, mert a fent említett Rózsa utca, a néhány éve elkészült Király utca, vagy a nagykörúti villamosmegállók olyan ordenáré megoldásokat, szakmailag rosszul megoldott és izléstelen helyzeteket eredményeznek, ami sokkal több kárt okoz mint hasznot.

@Borsay Attila: kedves Attila! Ha figyelmesen végigolvasod a cikksorozatot, akkor abból kiderül, a K kőben nem a K a lényeg, hanem a párja, ami a történelmi belváros alaprajzát mintázza. Erre pedig az alkotóktól függetlenül rájöttek már emberek, tehát működik. A K betű csak egy "járulékos haszon", ahogy a kő szülőapja fogalmazott. (A posztmodernt már sokan temetik, de úgy kábé egy évszázad távlatából látszik majd, vége van-e, vagy mikor lesz vége.) A többivel egyetértve köszönöm a véleményed.

@kemtam: Az általad említett kifogások a K kő genezise során is felmerültek, ezért kerültek le a megvalósítási napirendről, és ezért győzött a K kő. Mindenesetre egy alkotó folyamatot mutatnak be, amit Dévényi Márton például a K kővel is továbbgondolt: ld IX-es K kő. Ezek vizuális kísérletek és csak további energiákat lehet DM-nek kívánni, hogy foglalkozzon a kérdéssel, amíg teljesen ki nem forr.

 

@Borsay Attila: Itt Attilával értek egyet. Azt hiszem nem az az érdekes elsősorban hogy K vagy alaprajz, hanem hogy a jelentés válik elsődlegessé ("üzenőfüzet"). Azza hogy nem elégszik meg azzal, hoyg egyszerűen JÓ legyen. Mert tényleg felveti a fenti problémákat: illesztés, folytatás, csatlakozás, stb - és ezekben az esetekben az "üzenet" óhatatlanul sérül, a valós üzenetként pedig az jön majd át, hogy a K nem olvasható, hogy a kő deformálódik, hogy az ötlet itt-ott sántít.

Nekem ezek kapcsán a villamosmegállók jutnak eszembe a nagykörúton: csúnya is, kevés is - és az üvegtető pont a nap ellen nem véd nyáron... Lehet hog yigazságtalan vagyok, majd élőben csekkolom, de egy ilyen jelentésen megakad a görkorcsolya és a babakocsi, a csatlakozásoknál meg ugye a fenti torzulás jön elő óhatatlanul.

Ami értékteremtő lenne, helyi lenne, tartós - és ezáltal MAJD jel-értékű, az egy frappáns, takarékos, a különböző igényekre (padka, bicikliút, aknafedlapok, stb.) rugalmasan és magától értetődően reagáló burkolat. Ha jó, ráírt üzenet nélkül is tartós lesz és szeretni fogjuk. Ha nem, a megelőlegezett jelképérték csak költségnövelő tényező lesz, illetve hajszálpontosan meg fogjuk tudni nevezni azt, amit adott esetben nem szeretünk.

Bocánat, lehet hogy túl pesszimista lettem a végére, de ahogy Attila írja: más sorrendben, más preferenciákkal lenne jó nekiállni. Szerintem.

*

mégegy apróság:

ha megnézzük úgy a Barcelona, mint a berlini köveket, az alapelemek - a folytathatóság, a felxibilitás miatt - középpontosan szimmetrikusak, és a minta (ha van) főleg és elsősorban absztrakt, ami megenged - de egyáltalán nem sugall vagy ösztönöz bármiféle jelentést. Éppen ezért jó és univerzális.

@bardóczi: Sándor. Miért nem lehet egy térburkolat csak úgy önmagától szép? A lerakási módja miatt. Az anyaga miatt. Az anyagának mintája miatt. Az anyagának színe miatt. Miért kell mindig újra és újra feltalálni a melegvizet? Nem az egyszerű az, ami idő-és értékálló? Miért kell kísérletezni, és a Dunát, Budapest térképet, a kerületek számát satöbbi, "kőbe vésni" Ez a gondolkodás tőlünk nyugatra teljesen ismeretlen, de például senkinek nem jutott az eszébe a gyönyörű Nagyszebeni főtér (Erdély) tervezésekor, hogy szász erődtemplomok képeit a burkolatba "nyomtassa". Kinek fog eszébe jutni a ferde vonalról, hogy az a régi belváros kontúrja miatt ilyen formájú. Senkinek. Esztétikus és nagyon magas műszaki minőségű (!!!!) burkolatokra van szükség kísérletezés helyett, mert könnyen úgy járhatunk, mint a körúti villamosmegállók esetében. A nagy akarásnak nyögés lett a vége.

(a posztmodern korszaknak meg vége, félek tőle, de ez egy másik és hosszabb téma....)

@Borsay Attila: Lehetne és mindezt abszolúte nem vitatom. A cikksorozat szándékaim szerint arról szól, azt firtatja, hogy miért van az, hogy amíg néhányan vért izzadva kísérleteznek azon, hogy megtalálják azt a burkolatot, ami identitása okán mégis lehet "üzenőfüzet", és még egy csmó más feltételnek (nyomószilárdság, olcsóság, tartósság, kopásállóság, csúszásgátlás, vízáteresztés, újrafelhasználhatóság, satöbbi, satöbbi) megfelelhet, addig magasabb szinteken erről nincs diskurzus. Aminek a végeredménye az ismert, zavaró és rendszertelen útburkolati kavalkád. Vonatkoztass el kicsit a felmutatott képi példáktól, és fókuszálj arra hogy te mit tennél, ha az lenne a feladat, hogy megalkosd a "Budapest burkolato(ka)t". A cikkekben említett szereplők kérés nélkül gondolkodtak ezen, azaz nem is volt (van) rá igény. Mégis fontosnak érezték. Pedig ugyanazt a pénzt kapták volna, ha végigfodorkövezik a kiskörtét. A három cikkben én megpróbáltam a pro és kontra érveket mind közkinccsé tenni a továbbgondoláshoz. Csak vitaalapot teremtettem. Mert erre szükség van. A lényeg számomra ezzel, hogy LEGYEN továbbgondolás. Mert ma NINCS! Egyébként magát a K követ én esztétikusnak és magas műszaki minőségűnek tartom, miután megnéztem a saját szememmel, ismerem a háttérsztorikat, megszagoltam, megrágtam, megkóstoltam, tudom hogy számszerűen hány agysejt pusztult, hány ősz hajszál keletkezett, mi küzdelem volt ezt végigzongorázni stb. A sztoriban ráadásul az is szép, hogy bár a kiskörte rehab nem egy, hanem minimum két projekt két büdzséjéből, és 5 független csapat munkájából rehabilitálódik, a tervezői társadalomban páratlan összefogás eredményeként nem a dögöljön meg a szomszéd tehene effekt lépett működésbe, hanem az, hogy pontosan ez régi belváros kontúr lesz K kőből kirakva. (persze csak ha a Főmterv, a pógármájszterek, a magasságos tervtanács és a Jóisten - ebben a sorrendben - is így akarja.) Ami számomra már-már sci-fi számba menő dolog az ismert vicc után, miszerint két magyar általában három pártra szokott bomlani. "Kinek fog eszébe jutni a ferde vonalról, hogy az a régi belváros kontúrja miatt ilyen formájú?" - kérdezed. A cikksorozat írására elsősorban az a tény motivált, hogy két eltés srác felnyomta a blogjára ezt a szösszenetet a kő első belvárosi megjelenésének másnapján, mikor még a fugázás se volt meg, abszolúte nem összebeszélve Mohácsiékkal (nem is ismerve őket és nem is tudva az ő koncepciójuk értelmét):

http://varoskepp.blog.hu/2008/12/12/pesten_jarunk

A válasz tehát a kérdésedre már nem az, hogy "senkinek". Ugyanazt rajzolták le, amit az s73 itt:

http://www.epiteszforum.hu/imagelist/gallery%26nid=11612%26img_id=53617

Ez pedig szerintem hírértékű, nota bene legendagyanús, jól "pletykálható" ami meg az alapja egy brand-nak. (P.s. Én meg attól félek, hogy nincs vége a posztmodern-nek, csak tényleg van egy nagy akarás, nyögéssel. De ez tényleg hosszú téma.)

@bardóczi: Azt értem, hogy 50 év sötétség után a globalizált világ kellős közepén fontos az identitás kérdése, azt is értem, hogy keressük magunkat mind a 10 milliónyian, vagy többen. Honnan jövünk, hová tartunk, meddig élünk - tette fel a kérdést a Szárnyas fejvadász egyik replikánsa a végén. De ha elmész Londonba ott van helyi burkolat? Párizsban van helyi identitást hordozó burkolat? És Bécsben? Miért fontos, hogy egy járdaburkolat helyi identitást hordozzon? Vagy egy tér. Fordítva ülünk a lovon, nem kellene vért izzadni. Én elmennék a dunabogdányi bányába, megkérdezném, hogy milyen vastag és mekkora méretű egyedi lapot tudnának gyártani, van-e annyi, hogy leburkoljuk vele a belvárost, és mehet. Egy szép rakásmintát azért kitalálnék. Ennyi. Ennél erősebb helyi identitás nem szükséges. Mindenhol megoldva persze műszaki problémákat a vízelvezetéstől a csatorna fedlapon át a járdaszegélyig. Mert a fotókon azért ezek a bűvős K esetében sántítanak.

@Borsay Attila: Ha elmegyek Londonba, akkor van ilyen burkolat. kb 1x1 láb méretű vagy ennél is nagyobb (bazalt?) lapok a city-ben, westminsterben, notting hill-ben, chelsea-ben, stb. illetőleg ugyanezen méret műkőből a munkásnegyedekben. A cikkben szerepel Prága (bazalt és gneisz kiskocka) és Barcelona (gaudi hexagon és a mór motívumok). Párizsban és Bécsben nem jellemző. Vannak tehát ilyen és olyan utak.  Amit te mondasz, az is egy út. Valaki egyetért vele, valaki nem. Én ezek között a válaszutak közötti konszenzust és jövőképet sürgetem, az erről való eszmecserét. A K kő illesztési problémáiról is szóltam, az elemcsalád hiányról is. De míg ennek ez is a problémája addig a dunabogdányi, vagy süttői, vagy tardoskúti, vagy balatonfelvidéki vagy horvát vagy egyéb köveknek meg az a problémája, hogy a világ pénze nem lenne elég egy belvárosnyi mennyiség lepakolására. Ráadásul nemcsak a természetes kövek, hanem a vizeink kavicsteraszai és a mészkő-dolomit hegyeink (ergó a beton) is lehet helyi sajátja építésmódunknak. Még tovább facsargatva a kérdést: Budapestnek volt köve (macskakő korszak) aminek egyik fele a puha aszfalt alatt, másik fele meg itt ott leborítva pihenget. 1996-ban volt itt egy norvég tájépítész delegáció akik majdhogynem lepetéztek a gyönyörtől, amikor végigcaplattak az akkor még macsaköves Bartókon. Azt mondták: milyen jó hogy itt még megvan, ők most macskakövesítik vissza a belvárosukat, mert rájöttek hogy ott nem az autózást kéne preferálni. Rendesen hülyének lettek nézve. A Bartókon meg történt ami történt....

@bardóczi: Vagyis ha jól értem az írásod mindenhol egy geometrikus minta van helyi anyagból. Én erről beszélek. Az általad említett külfüldi példákon sehol nem szerepel, hogy egy helyi "nevezetességet" a burkolatba véssenek, legyen az geometrikus, vagy organikus minta. A pénz már nehezebb kérdés, ki kellene dolgozni egy olyan konstrukciót, amelyben az adott bányának az óriási mennyiségért cserébe, meg a kvázi monopol helyzetért cserébe megérje olcsóbban szállítani a követ a piaci árnál. Kizárt, hogy ez ilyen módon nem érné meg. "A budapesti belvárost mi burkoltuk". Ennél nagyobb reklám nem kell. (mintahogy egyféle kőböl épült a Parlament, stb.)

@Borsay Attila: A dolog ennél kicsit bonyolultabb, mert például a gaudi hexagonnak azóta kismillió változata keletkezett, amiben van például virágmintás is. Pl ilyenek:

 

 De itt van például további ez is.

 

 A példákból süt a mór (arab, perzsa) hatás és az azulejo-festészettel való kapcsolat. Ha úgy tetszik ez teszi "helyi nevezetességgé". Olyannyira, hogy nehány mintázat átkerül a Camper cipőre, a spanyol csokira ésatöbbi. 

@bardóczi: Izlések és pofonok különbözők, nekem ez sok. Továbbra sem cáfolod azt az állításomat, hogy nem egy helyi nevezetességet vésnek kőbe. A minták szépek, de gyaníthatóan nem a XXI. században építész tervezte burkolatokról van szó, hanem történeti emlékekről. Ilyen nálunk is van például a párizsi udvarban.

@Borsay Attila: a vicc az, hogy ezek - ha nem is a XXI. században, de a XX. harmadik harmadában keletkeztek, alig 2 vagy három évtizedesek, vagy még fiatalabbak. Neked sok, nekem sok, de nekik nem, és EZ teszi igazán helyivé. Nézd úgy, hogy itt ugyan szintén nem a sagra da familia van kőbe vésve, de az azulejo, ez a ma is élő "népművészeti" hagyomány a kapcsolat a burkolat és a köztéri csempefestészet között. Amitől legalább a régiót (ibéria) eltalálod, ha Barcelonát magát nem is, ha ránézel egy ilyen képre. A hexagon meg azt súgja: Gaudi.

@bardóczi: Hát ez az - ezek a térburkolatok, legalábbis,  mint látvány, hiszen az ilyesmit rajtuk lépkedve kellene megitélni, de látványként a városhoz kapcsolódónak érez az ember. 

És ezt a kapcsolatot nem érzem egyik térburkolatnál sem - lehet, hogy a K-kő ezek között a legjobb, nem tudom, de nincs az az érzésem, hogy fején találták a szöget.  Valószinúleg ennek az oka sokkal mélyebb, a káosz, ami a járdákon, tereken megnyilvánul, az egy kulturális bizonytalanságot is takar, ami az épitészetben és egyáltalán, az emberi mentalitásban is benne van. Ki kellene tárgyalni ezeket a dolgokat. 

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró

@EMA: Én a K követ éppen ónos eső után próbáltam: a felületi megmunkálása miatt egész stabilnak bizonyult, míg a puccosabb porfír és travertin burkolatokon jókat zuhantam fotózás közben.