Kastély mint művelődési ház

Guba Sándor és Hámori Péter terveinek helyszíne a bugyi Beleznay-kastély telke, amely egy országosan védett műemlék kúria. A koncepció kulcsfontosságú tényezője az emberi lépték megtartása, a változatos külső és belső terek létrehozása, illetve célja, hogy sokszínű fizikai és közösségi aktivitást generáljon térbeli és időbeli rétegzettséggel.

Városépítészeti koncepció

Bugyi nagyközség településközpontja egyes mai urbanizációs folyamatoknak megfelelően válik lassan egy monofunkcionalizálódó, elintézményesedő településmaggá; e jelenség velejárója a központ lassú elnéptelenedése: egyre kevesebb lakóépület marad, egyre kevesebb embert látni késő délutánonként és esténként a központban, mivel mindazon városi funkciók, amelyek itt jelen vannak (polgármesteri hivatal, iskolák, templomok, művelődési ház, orvosi rendelők, vegyesboltok), csak munkaidőben, kora reggeltől kora délutánig vannak nyitva, s zárás után nincsen egyéb olyan vonzó célpont, amiért érdemes lenne erre sétálni.

Ezen az elmúlt években felújított közterületek sem segítenek, mivel ezek mindegyike dísztérként lett kialakítva (lásd a főtér a polgármesteri hivatal előtt, a gyülekezőtér a katolikus templom előtt, a Beleznay-kastély előkertje és a központi rendelő előtti 56-os emlékpark). A díszterek tulajdonsága, hogy bár esztétikailag tetszetősek, feladatuk az ünnepélyesség megjelenítése, következésképpen nem lakossági aktivitásra serkentik a közterületek használóit. Egy dísztéren nem feltétlenül van árnyék, nem szívesen ülünk le, nem szívesen gyűlünk össze a barátainkkal, nem jut eszünkbe piknikezni vagy sárkányt eregetni, mivel nem ezeket a tevékenységeket és igényeket kielégítendő jöttek létre.

Ahhoz, hogy a következő évtizedekben a község központja ne váljon egy halott településrésszé, ahol munkaidő után semmilyen lakossági aktivitás nem történik, az egyik szinte utolsó üresen álló területen (a Beleznay-kastély hátsó kertjében) olyan építészeti–városépítészeti programot kell alkotni, amely képes lesz egy változatos, sokszínű és időben is rétegzett falusi programkínálatot nyújtani, amiért már megéri idejönni esténként, hétvégenként is. Fontos része ennek a történetnek, hogy olyan városi téri szituációkat kell létrehozni, amelyeket maguk találnak meg a lakosok, és nem csak akkor, amikor valamilyen hétvégi rendezvény van.

Ilyen városi szituáció egy jól elhelyezett árnyékolt felület, egy hinta, egy vízfelület, amely mellé le lehet ülni, egy nagyobb szabad tér, ahova kiülünk szalonnát sütni, vagy akár lengőtekézni, ha alkalmasak erre az épített eszközök. Ez mind olyan már-már banális aktivitás, amelyet az emberek egyre inkább végeznek a saját kertjükben; a közösség fejlődéséhez hozzátartozik viszont az, hogy a település köztereit nappaliként tudjuk használni, és minél változatosabban tudjuk élni a hétköznapjainkat egymás mellett és egymás előtt. Ebben nagy segítség lehet, és ilyen szempontból telitalálat a helyszín, hogy a kastélyban működik a művelődési ház, amely az egyik fő generátora lehet (és kell hogy legyen) a sokszínűsítési folyamatnak.

Számunkra legfontosabb az emberi lépték megtartása. Nem szerencsés olyan épületeket építeni, amelyek kilógnak a település hagyományos szerkezetéből. A települések növekedésével és a mai kor igénypalettájának szélesedésével is meg kell találni azokat az építészei és városépítészeti eszközöket, amellyel igazodni tudunk a népi építészetből építkező magyar falvak emberi léptékéhez.

A Beleznay-kastély

A tervezési terület a Beleznay-kastély telke, amely egy országosan védett műemlék kúria (a helyi szóhasználatban jelenik meg kastélyként). A 2005-ös felújítási terveket több örökségvédelmi kutatás előzte meg. A kastély telkén történő bármilyen bővítés, hozzá- vagy melléépítés során szükséges vizsgálni, hogy a mai állapotában csonka épület régen milyen építészeti karaktert képviselt, és ezek a jellegzetes jegyek valamilyen szinten visszaállíthatóak-e. Az ismereteinket Czagányi László kutatásaira, archív felvételekre és katonai felmérési térképekre alapozhatjuk; ezek valamelyest ellentmondanak egymásnak, a teljes történetét valószínűleg nem ismerhetjük meg. Czagányi és a 18. sz. végén készült katonai felmérés szerint egy hosszú U-alakú beépítés volt a kastély, amely a település legmagasabb pontján állt, és mögötte kezdődött a mai sportpálya területén a turján. A 19. sz. katonai felmérés, valamint még élő bugyi lakosok beszámolói szerint azonban feltételezhető az is, hogy U-alak helyett inkább zárt, keretes beépítésű volt a kastély, amelynek volt egy belsőudvara. A bővítés tervezése során megvizsgáltuk, hogy melyik beépítési mód a legalkalmasabb az fejlesztési, városépítészeti, építészeti és örökségvédelmi igények kielégítésére; a keretes beépítési mód karakterének visszaállítását javasoljuk.

Építészeti és tájépítészeti koncepció

A városépítészeti koncepció és a Beleznay-kastély épített öröksége szerint a terv a következő kulcsfontosságú tényezőket tartja szem előtt:

• emberi lépték megtartása, ne legyen egy újabb zárt monstrum épület a településközpontban
• változatos, intimebb külső és belső terek létrehozása
• sokszínű fizikai és közösségi aktivitás generálása térbeli és időbeli rétegzettséggel

Ezek eléréhez a terv két analógiával dolgozik: a parasztudvar elrendezése és a turján változatos természeti világa. A parasztudvar elrendezésének analógiáján alapszik az épület pavilonosodása. A népi építészetben a telken a főtömeg a lakóház, amely építészetileg a legkiműveltebb és stratégiailag a legfontosabb helyen áll. A további szükséges (gazdasági) épületeket nem a főtépülettel építették össze, hanem a telken elszórva, mind külön épületként jelenik meg, így az udvar válik a legfőbb közlekedési felületté.

Jelen esetben a lakóház szerepét a Beleznay-kastély veszi át, amely építészeti értékei által a telken lévő főtömeg (országos műemlék). A bővítés során a melléktömegek (színházterem, próbatermek) a parasztudvar gazdasági épületeinek szórt elhelyezkedési szerkesztését öltik magukra. Az így kialakult téri struktúrában a pavilonszerű tömegek között központi szerepet játszik az épületeket összekötő udvar (kert, táj). Az épület tagoltságából adódóan kisebb táji terekből összeálló udvar két fontos szerepet tölt be: (1) ez lesz a fő megközelítési útvonal az utcáról betérve, valamint a pavilonok között, illetve (2) a szabadtéri programok helyszíne.

Bugyi egyik eddig kiaknázatlan természeti kincse a turján (bugyi tájszó a lápos területre) változatos élővilága. Ez egy olyan képződmény, amely alkalmas egy olyan sokszínű, tagolt kertet létrehozni, amely erősíti azt a városépítészeti koncepciót, amelyet a fentiekben megjelöltünk. A változó magasságú füvek, nádak, cserjék és fák a vízfelületekkel kiegészülve egy vad (angolkertszerű) élővilág hozható létre, amely nem szokványos a magyar építészetben.

Jelen koncepcióban fontos építészeti elem a átmeneti terek kialakítása, az átmenet megteremtése a belső használati és a kinti turjános kertek között. A magyar népi építészet egyik legfontosabb elemét, a tornácot, használva olyan téri struktúrát tudunk kialakítani, amelyben a lehatárolt belső udvarok, a belső használati terek és az ezek közötti átmeneti terek mind ugyanolyan fontos elemei lesznek a teleknek.

Térszervezés

Az épületet ahelyett, hogy egy nagy épületblokkban szerveznénk össze a tervezési program által megszabott funkciókat, három különálló egységre bontottuk, hogy a műemlék kastély maradjon méretében és kiállásában is a legfontosabb elem a telken. Ezzel a pavilonrendszerrel lényegében a kastély kertjét tervezzük meg, nem egy színházépületet. Az első blokk a színházépület, amely magába foglal egy 250-300 főt befogadni képes rendezvénytermet, amely alkalmas színházi előadásokra, zenei koncertekre, illetve ha a mobil színpadot elpakolják, akkor a falusi bálok, esküvők (catering, zene, tánc) helyszínének. A második egység egy közösségi tér, amely egy nyitott tér lesz a falu életében, ide bárki bármikor be tud jönni, egy zsibongó. Itt lesznek próbák és edzések is (ping-pong, aerobik, zumba, jóga – ehhez a tér közepén lévő mosdóblokk külső falán lesz tükör szerelve). Az egység másik nagy helyisége a NépmesePont–Kamaraterem, amelyben az iskolás és óvodás csoportok részére tartott mese és a népművészet köré épített foglalkozások lesznek megtartva (40 fő). A harmadik egység egy 60 m2-es próbaterem (népzene, testmozgás) és a hozzá tartozó raktárhelyiség.

Két fő belső udvar van: az egyik a kastély tömegéhez kapcsolódó kastélykert, a másik pedig a rendezvényteremhez kapcsolódó teátrum tér. A teátrum a szabadtéri előadások nézőtere. Amikor itt előadás van, akkor a rendezvénytér fala kinyílik a térre, a színpad a rendezvényterem lesz az ott lévő fény-és hangtechnikával. A kertet és a pavilonokat egy árnyékolólemez struktúra közti össze a kastéllyal: ez egyrészt tornácul szolgál a pavilonokhoz, ami energetikai szempontból is előnyös, másrészt alakítja a belső térszervezést, közlekedő útvonalakat jelöl ki.

Anyaghasználat

Az anyaghasználat a bugyi természeti, mezőgazdasági és bányászati kultúrára utal: föld, sóder, turján. A föld jelenik meg a külső vakolatokban (vályogvakolat), a sóder/kavics a közösségi terek padlózatán (betonba szórt, majd visszacsiszolt nagy méretű színes kavicsok), a turján pedig a kertben.
 

GUBAHÁMORI