Kiosztották a 2021-es DECODE Díjakat

November 10-én ünnepélyes keretek közt osztották ki a DECODE 2021 díjakat a Faur Zsófi Galériában és megnyílt a díjazott pályaművekből rendezett kiállítás is. A szakmai zsűri a rekord számú regisztrációból leadott 52 pályamunkából választotta ki a kiállítókat és a díjazottokat. 

Az Alapítvány a szakmai zsűri döntése alapján a két kategóriában összesen nettó 1.250.000 forintot, egy-egy Fődíjat és két-két Ígéretes projekt díjat, valamint a társadalmat szolgáló, azt előmozdító kreatív alkotásokra figyelmet felhívni kívánó DECODE Spotlight különdíjat osztott ki. Idén először a fődíj mellé egy egyedi tervezésű díjtárgy, Zalavári Fruzsina alkotása is társult.

A beérkezett pályaművekből kilencet választott be a zsűri a kiállításba. A tárlat nagyméretű képernyőkön futó videókban mutatja be a DECODE pályázat két kategóriájának győzteseit, különdíjasát, valamint a „shortlist" projekteket.

A DECODE 2021 Fődíjas projektje Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában

Méhes
Alkotó: Zsin Bence

A Méhes egy olyan részvételen alapuló, helyspecifikus alkotás, aminek központi témája ember és élettér viszonya. Az alkotás különböző személyek, és helyszínek kapcsolatát bevonva a mű narratívájába, több egymással párhuzamos alkotói szálon keresztül valósult meg. A végső helyszín, aminek tereiben ezek a szálak össze tudtak futni, egy használaton kívüli kiüresedett szakrális tér volt.

Amíg családommal a pandémia idején otthon kényszerültünk maradni, igyekeztem olyan alkotásokat létrehozni, amelyek ember és táj vonatkozásában valósulnak meg. Evvel a munkával összefüggően egyre nagyobb hatást gyakorolt a gondolkodásomra azoknak a dolgoknak a szemlélése, ami az egyhelyben töltött idő közepette is folytonosan és tőlünk függetlenül is változó, ami körül vesz minket, úgy, mint a nappalok és éjszakák váltakozása. Elkezdtem az égitestekkel, mint archetipikus szimbólumokkal foglalkozni. Rövid táj-performanszok során igyekeztem beépíteni őket az alkotói munkába. 

Ezeknek a folyamatoknak a mélyén mindvégig ott volt az idő múlásának a tematikája. Így az otthon közegében végzett magányos gyakorlatokhoz gondolatban elkezdtem egy másik szálat is hozzáfűzni. Szerettem volna olyan számomra meghatározó személyeket bevonni a munkába, akik az állandóságot és az elmúlás realitását egyszerre jelenítik meg az életemben.  Megfogalmazódott bennem egy történet, amelyben bácsikák egy mesebeli térben rendezgetik a Napot és a Holdat, így működtetve a folytonos körforgást, ami a mi itteni hétköznapi életünket meghatározza. 

Amikor lehetőség nyílt rá felkerestem életem fontos öregjeit Lajos tatát, Gábor bácsit és Jani bácsit. Olyan felvételeket készítettem velük, valós élettereikben, melyek során ezeket a szimbólumokat ők maguk hozzák mozgásba. Az inspirációt az az elrejtettségben végzett munkálkodás jelentette, amit ők képviselnek számomra.

Az égitestek, mint kellékek kiegészültek a méhkaptárokkal, amik elsősorban Lajos tata személyéhez kötődnek, aki mai napig méhészkedik. Így a kezdeti narratíva több személyen és helyszínen keresztül íródott tovább és síkjai mind egymásra rétegződtek. 

Az utolsó helyszín, ami végül összefogta ezeket a szálakat az Ormánsági Okorág község templomának üresen álló belső tere volt.  Ezt a helyszínt kifejezetten abból a célból keresetem és végül találtam meg, hogy az alkotás darabajait egy közös térben installálhassam. A helyszínnel, a térrel való találkozás hatására megszületett az a koncepció, rendezési elv, ami egy kerek egészként képes bemutatni ezt az összetett munkafolyamatot.

A templom monumentális és romos belső tereiben meg tudott jelenni az a belső kohézió, ami az egymástól külön álló helyszíneket, és embereket az alkotás kapcsán mindvégig összekötötte. 

A DECODE 2021 Fődíjas projektje Építészet kategóriában

RENDRAKÁS
Alkotó: Varga Liza és Csanády Anna Dorottya

Rend a lelke mindennek? –

Egyik egyetemi tantárgyunk keretében foglalkoztunk az AQB (Art Quarter Budapest) budafoki telephelyével, ahol a félév második felében az udvar rendezése volt a feladatunk. Sokat foglalkoztunk a „rend" és a „rendetlenség" szavak jelentésével a tervezés alatt. Különböző internetes cikkeket, hozzászólásokat gyűjtöttünk, hogy megérthessük az embereknek mit jelentenek. Azt vettük észre, hogy a rendetlenséget sokkal könnyebb felismerni és megfogalmazni, illetve a magyar nyelv is jobban ki tudja fejezni, több szinonimája van, mint a rend szónak. Rend szinonimái: fegyelem, rendezettség, szigor, szigorúság.

Rendetlenség szinonimái: káosz, zűrzavar, fejetlenség, felfordulás, rumli, kupleráj, kavalkád, kupi, kavarodás. A rend nagyon szubjektív, megfogalmazni is nehéz, legfőképpen azt, hogy kinek mit jelent. A Rendetlenség a rend fosztóképzővel. Az az állapot, amikor nincsen rend. Sokkal egyszerűbb valamiről egyértelműen eldönteni, hogy nincsen mint, hogy van. A rendhez általában szükségünk van egy viszonyítási alapra. Mihez képest van, vagy éppen nincs. Ezek a gondolatok vezettek minket arra, hogy az udvar rendezéséhez, tulajdonképpen nem is az udvarban zajló́ eseményekkel, hanem az arra való megérkezéssel lenne érdemes foglalkozni.

Már a tervezés kezdetén sokat gondolkodtunk azon, hogy a régi és nem túl esztétikus kerítés szerepét átvehetné valami más, de úgy éreztük, hogy ez mindenkinek az első gondolata és talán túl banális, de néha a legtriviálisabb válasz tud a legjobb megoldásként szolgálni. Így tehát az AQB és a Nagytétényi út között húzódó́ kerítés helyére egy átmeneti megérkezési sávot terveztünk, mert egy terület rendezésének első és legalapvetőbb lepése, hogy az érkezés és távozás helyszíne tisztázott legyen. A tervben a kapu kialakításának persze fontos szerepe van, de önmagában nem azt tartjuk értékesnek, hogy milyen lett esztétikailag a végeredmény, hanem azt a felismerést, hogy az udvar rendezéséhez nem konkrétan az udvart kell átalakítani, hanem annak egy origó pontot mutatni, ami köré már rendeződhet minden más. Az AQB-nek fontos szempontja volt, hogy ez a hely a Budafokiak számára észrevehető legyen, de ez a nyitottság ne legyen túlzó, oly módon, hogy a művészek alkotófolyamatát ne zavarja meg. Ez a jelenlegi állapotában nem valósul meg, emiatt is fontosnak tartottuk, hogy a rendezés ne csak a fizikai környezetre hasson, hanem a hely környezetével és ily módon a helyiekkel való viszonyára is, az is rendeződhessen.

 

A DECODE 2021 Ígéretes projekt díjban részesült alkotása Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában

IDLE
Alkotó: Birkás Mona

Kiterjesztett valóság alkalmazás, Instagram/Facebook, 2021.

Az Idle című alkotásom, egy digitális technológiával készített kiterjesztett valóság alkalmazás, amely bárki számára bárhol elérhető, amennyiben rendelkezik okostelefonnal és Instagram vagy Facebook alkalmazással. Az alkalmazást megnyitva a befogadó saját környezetében (a telefonja kameráján keresztül nézve) tizenegy darab, különböző cselekvéseket végző humanoid karakter jelenik meg egymás után. A karakterek megjelenésüket tekintve fekete-fehér négyzetrácsos mintázatúak és részben áttetszőek. Különböző emberi tevékenységeket utánoznak végtelenítve, (például csókolóznak, sétálnak, úsznak, újraélesztenek) a viselkedésükhöz (emberi testben keletkező) hang is társul. Tevékenységük a fizikai/valós környezethez csak részben kötődik, és egymással szándékosan nem interaktálnak.

Az általam kiválasztott tér ami köré a műalkotás története épül a virtuális tér. Mivel ezt a teret nehéz vizuálisan vagy verbálisan megragadni, ezért az volt az alapötletem hogy a felhasználók viselkedésén és az általuk tapasztalt élményeken keresztül próbálom meg. A pandémia katalizálta a digitális jelenlét mértékének növekedését, és a társadalom azon részének is szembe kellett néznie a virtualizáció előnyeivel és hátrányaival aki eddig ellenállt. A technológiai fejlesztések a megnövekedett igénnyel lépést tartva kápráztatnak el bennünket, arcfelismeréssel, deepfake-el kriptovalutákkal, miközben a felhasználókban ezzel egyenes arányban nő a feszültség, amiatt mert csak használjuk a (virtuális) világot, azonban képtelenek vagyunk megérteni és átlátni.

Az általam választott forma és médium a saját eszközeivel próbálja a virtuális teret faggatni. A mű maga is a virtuális térben keletkezett és érhető el. A kiterjesztett valóság médiumának köszönhetően egyrészt egyidejűleg végtelen számban megjelenhet, viszont minden egyes megtestestesülése más és más. A műben felfedezhető bináris és kvantumszámítási kérdések első sorban technológiai problémáknak tűnhetnek, azonban analógiát mutatnak azokkal a kérdésekkel ami az embereket létezésük kezdete óta foglalkoztatja.

Kik vagyunk? Hogyan keletkeztünk? Miért vagyunk? Mivé leszünk? Többek vagyunk-e a testünket és az elménket alkotó -általunk megismerhető- kódnál?

 

A DECODE 2021 Ígéretes projekt díjban részesült alkotása Építészet kategóriában

PERBÁL – „Üvegház"
Alkotó: Nagy Stefánia

Perbáli fogyatékos lakóotthon bővítése

A perbáli fogyatékos lakóotthont belülről, használat közben ismerhettem meg 2013 nyarán. A legkitartóbb táborozókkal beköltöztünk az otthon falai közé, amikor betonból kukoricagórét építettünk számukra. Azóta minden évben visszatértem hozzájuk hosszabb-rövidebb időre. Diplomamunkám ebből az intenzív élményből merítkezik. Próbál egy lehetséges fejlesztési stratégiát felvázolni az intézmény számára, amely segíthet visszatérni az alkotók eredeti koncepciójához: az önfenntartó majorsághoz.

Az ember fél találkozni sérültekkel. Fél, hogy lelkileg megviseli, ha látja őket tolókocsiban, furcsa arckifejezéssel, érthetetlen mozgással. Fél, hogy valami olyan helyzetbe kerül, ahol nem tudja hogyan kell viselkedni. Meglepő, de az igazi találkozás teljesen más élmény. A Perbáli Gyermekotthon lakói hasonlóak egy óvodás csoporthoz, akik minden rezdülésedre figyelnek és örülnek, ha játszol velük. De itt ez az érzés még intenzívebb, mert az ő érdeklődésük egyedül rád fókuszál, rajtad kívül nem vonja el a figyelmüket semmi. Mindent tudni akarnak rólad, megölelnek és örülnek neked. Mintha a visszamaradott képességük csak vidámság és odaadás lenne. A pozitív kisugárzásuk átragad rád, és bár úgy érkeztél hozzájuk, hogy segítesz nekik, ennek ellenére pont, hogy ők akarnak segíteni neked. És ez sikerül is nekik minden egyes találkozáskor.

A lakóotthon hivatalos neve: Tovább Élni Egyesület. Bartholy Judit alapított 1990-ben, aki sérülten született gyermeke számára keresett alternatívát a kórházi viszonyokhoz képest. A programalkotást és építészeti tervezést Janesch Péter és Karácsony Tamás segítették.

Az általam tervezett bővítés fő funkciója a mezőgazdasághoz tartozó, a kertészeti terápiás foglalkozások kiszolgáló épülete. Mellékfunkcióként foglalkozások, közösségi tér szerepét tölti be. A meglévő lakóépületekben mindegyik közösségnek van egy nappali tere, ahol kezdetben elfértek egy-egy ünnepnapon is, ám azóta sokkal növekedett a bentlakók létszáma. Így akkora hely, ahol a három közösség, hozzátartozók és dolgozók egyszerre tudjanak pl. ünnepelni, ekkora tér nincsen. Jellemző az otthonra, hogy sok vendég érkezik hozzájuk, nyitott, családias a légkör. A lakókkal való első találkozás azonban akaratlanul is feszengő helyzetet eredményezhet. Úgy figyeltem meg, hogy ez nem sérültségből kinézetükből fakad, hanem hogy az ő privát életterükbe kerülünk. Az új épület egyfajta átmenetet adhat, lehetőséget a velük való találkozásra, egy nappali térben, kényelmesen, feszélyezettség nélkül.

 

A DECODE 2021 Ígéretes projekt díjban részesült alkotása Építészet kategóriában

BÁLAVÁR
Alkotó: Sas Hajnalka Dóra és Bozó Márk Attila

Debrecen közelében egy tanyán helyezkedik el a Korta-Porta vidéki ismeretterjesztő, tapasztalat bővítő kirándulópont. Ezen a helyen egy olyan érdekes alkotást szerettünk volna létrehozni, ami kirántja az ide látogatókat a városi életből és annak körülményeiből. Egy teljesen új dologgal ismerteti meg őket, amivel eddig lehet még sosem találkoztak, egy Várral, ami gigantikusra nőve ad helyet belsejében egy többdimenziós útvesztőnek. Kiemelkedő fontosságú a Vár anyaga, ami ugyancsak az ellentétet fokozza az egyhangú mindennapjainkban a minket körülvevőkkel. A lehető legközönségesebb anyagot, a szalmát választottuk ki, amelyet téglatest bálaként alkalmaztunk. Moduláris, játékos és izgalmas egymásra helyezésével épül fel ez az új világ, amiben az ide érkezők kíváncsiságtól vezérelt felfedezőutakra indulhatnak és talán haza sem akarnak menni a nap végén. Bemutatónkban, a városi és vidéki hangulatot állítottuk egymás mellé, feszültséget és ellentétet kifejező módon.
 

 

A DECODE 2021 Ígéretes projekt díjban részesült alkotása Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában

DIVERZITÁS
Alkotó: Szabó Renáta

Az érzelem értelmezés hiánya

Az járványhelyzet okán kialakult, mindennapossá vált maszk használat következményeként a körülöttünk lévők érzelmet kommunikáló arckifejezései, mimikái nehezen értelmezhetővé, akár értelmezhetetlenné váltak. Csupán a szavak szintjén tudjuk értelmezni a másik reakcióit. Érzelem értelmezésünk meglehetősen csorbult a megszokotthoz képest. Ám akad egy olyan betegséggel küzdők szűk csoportja, akiknél ez éppen, hogy megszokott, mindennapi helyzet. Ők az Asperger szindrómások (ASC). Akiknél a probléma egyáltalán nem ideiglenes, akik az érzelmeket örökké csak szavak szintjén értelmezik, s akik számára az érzelem mindig egy „maszk" mögé rejtett, furcsa dolog marad. (Ashwin, Wheelwright and Baron-Cohen, 2006) Most azonban mind azonos érzelem kommunikációs helyzetbe kerültünk. Az ASC-sek érzelem értelmezési problémái nem számítanak új keletű témának, ahogyan az egyre inkább aktuális, maszk okozta problémáink sem. Aktualitására megfelelő bizonyítékként szolgálnak a már interneten is fellelhető maszk mögötti helyes érzelem értelmezés elsajátítását segítő oktató videók. Ám a jelen helyzetben mindannyiunknál azonos kérdések közös megválaszolása újszerű megoldásokat eredményezhet.

Mindkét oldal szempontjából érintettnek mondhatom magamat, ugyanis barátomat néhány éve Asperger szindrómával diagnosztizálták, így számomra eddig is mindennapos dolognak számított az érzelem kifejezés és értelmezés egy kissé szokatlan irányból való megközelítése. Ám sosem voltam képes saját szememmel is észlelni, pontosan milyen számára az érzelmek nem megfelelő értelmezése. Nemrég azonban arra lettem figyelmes, hogy a jelen körülmények hatására (maszkok), ahogy mindannyian, úgy magam is megtapasztalok egy hasonló értelmezési akadályt.

A DECODE 2021 Spotlight díjban részesült alkotása Vizuális és alkalmazott művészet kategóriában

SORGI
Alkotó: Horváth Anna

SORĠI, egy köztéri bútorkollekció, ami újrahasznosított építési törmelékből készült, darabjait lebontásra ítélt épületek ihlették, ezáltal egyben emléket is állítanak Málta építészeti örökségének. A bútorkollekció Málta közterein is megjelenik majd, közben pedig Máltát képviseli a Wanted Design Manhattan keretein belül megvalósuló Eco Solidarityn.

A projekt neve, Sorġi, a máltai „sorga" igéből származik, és lehorgonyzó hajót vagy leülni készülő személyt jelent, ebben az értelemben pedig a Sorġi bútorok egyfajta invitálást fogalmaznak meg, hogy leüljünk, megpihenjünk, és más szemszögből figyeljük meg a folyamatosan változó máltai épített tájat.

A Sorġi egy folyamatban lévő kutatási projekt a körforgásosság máltai lehetőségeiről, amelynek első eredménye egy köztéri bútorkollekció, amely egyben kritikát fogalmaz meg a virágzó építőiparral szemben. A kollekció hat padból áll, melyek mind a helyi építkezési boomra reflektálnak: az építés láz áldozatául esett, lebontott vagy bontásra ítélt épületeknek állítanak emléket. A sorozat minden darabja újrahasznosított építési törmelékből, főleg mészkőből – Máltán ez a legfőbb építőanyag – készül, ami arra ösztönzi az embereket, hogy társadalmi és
történelmi szempontból is megkérdőjelezzék a sziget fejlődését és a jelenlegi fejlesztések környezetre gyakorolt hatását.

A hat pad alakját, színét és anyagát hat különböző máltai épület ihlette, és mindegyik egy rejtett elbeszélést tartalmaz, amely a máltai építészet felfedezésére invitálja a felhasználót. Minden bútordarab annak az épületnek a történetét meséli el, amely ihlette, és egy interaktív címkén keresztül a felhasználó elmélyülhet egy online adatbázisban, amely információkat tartalmaz a lebontott (vagy pusztulásra ítélt) máltai épületekről.

 

A DECODE 2021 Shortlist projektjei

K.É.V.E. PROLÓGUS – Molnár Dávid Ferenc (A DECODE 2019-es győztese)

AHOL A FONAL MEGSZAKADT – Balkó Dorottya

MONOTONITÁS – Szabó Renáta