KÖZTES HELY – Hordalékterek és rétegközösségek a Duna mentén, Skrabák Julianna diplomamunkája

Skrabák Julianna diplomamunkájában a Duna változó vizével együtt gondolkodva alakít ki egy szaunafalat, ahol a térhasználat a víz mozgásával együtt változik. A rakparti fal mögé tervezett falszerű szaunarendszerben megtapasztalhatjuk a forróra fűtött szauna és a hideg vízbe mártózás kontrasztját, egy köztes helyen.

Budapest számára fontos lépés volna a helyi mikroközösségeknek helyet biztosítva erősíteni a különleges, alternatív városlakók jelenlétének fontosságát, a helyi élet minőségének további árnyalatainak helyet adva. Mestermunkámban erre teszek kísérletet. A Duna budapesti szakasza mentén megbúvó, funkciójukat vesztett hordalékterekhez különböző zárványcsoportokat, a mindennapokban észrevétlen rétegközösségeket rendelek. A hídlábak környezetének nyolc helyszíne a tervezési helyszínemmel kiegészülve alkotnak rendszert. Ez utóbbi, a Nehru part a kiemelt tervezési terület. A Nehru part a városszövetben zárványként viselkedik, valamint Budapest legmagasabb partfala választja el a Dunától.

Koncepcióm a Nehru part és a Duna összekapcsolásával egy harmadik, köztes minőség létrehozására törekszik, ahol az épülethasználat a Duna mozgásával együtt változik. Az épület a hídlábak hordaléktereihez hasonlóan észrevétlen marad a rakpart fala mögé épített szaunafal formájában, melynek terei vízzel átjártak. A rakparti falból kivésett kilépők és szaunák a Duna felé nyitnak. Az egyedüli zárt mag a szauna beltere, amely a víz által nem hozzáférhető. A Duna irányába kilépők és szaunák erkélyei a közelebbi vizuális kapcsolatot, a mélybe nyúló merülők pedig a Duna vizével való fizikai érzékelést teszik lehetővé. A felszínre törő kémények és lejáratok jelszerű objektumok, melyek az új köztes tér jelenlétéről árulkodnak. A kéményekből felszálló füst megjelenése, a hozzá társuló szagokkal, illatokkal, az átmeneti, lenti világ érzetét adja át egy-egy pillanatra. A Duna vizének minden jellemzője megtapasztalható a házban: a vízszint változása, sodrásának mértéke, hidegsége. Ez az épített környezetbe invitált természeti elem hatással van ránk, általa kerülhetünk személyes, közeli kapcsolatba a Dunával.

A lépcsőtér bárki számára átjárható, itt a kilépők által tapasztalható meg a víz közelsége. A szaunák applikációval foglalhatóak le használat esetén, így követhető nyomon az elérhetőségük. A helyet egy közösség tartja fenn, mely megegyezés alapján felelősöket választ az alapvető igények fenntartására, rendszeres megtekintésére.

A szauna autentikus, fával, uszadékfával fűthető finn szauna, mely legfeljebb 4 személy befogadására alkalmas. A fa az épület maradék tereiben, a lépcsők vagy a leülők alatt gyűjthető és tárolható. A szauna, mint rituális tér lehetőséget ad a gyors városi életből való kizökkenésre, lelassulásra. Megteremti az átmenetet a körülöttünk zajló élet és belső valóságunk között. A szaunaszeánsz átélése segít a megnyugvásban. A 80°C fokos szauna felforrósít, majd megmártózhatunk a merülőben, lehűthetjük magunkat továbbá a merülőből felhúzott folyóvízben vagy légfürdővel, a szaunához tartozó intim erkélyen, a Dunát figyelve. A lehűlést követően pihenhetünk az erkélyen vagy az előtérben. A merülő kutak a közlekedőedények elvén működnek együtt a Dunával. A benne lévő folyó vizét a legalján található kavicsrétegek és kaviccsal lesúlyozott geotextil szűri, az alulról szivárgó víz folyamatosan cserélődik.

A felszínről a lépcsőterébe érve a fenti világ zajai még beszűrődnek, de a vizuális kapcsolat megszűnik. Lentebb érve a víz felől a Duna sodrásának hangjai és a víz illata érzékelhető. A nyüzsgő világot már összemosódva hallhatjuk csupán, a folyó sodrása egyre mélyebbre mossa a fenti zajokat. Nem vagyunk résztvevői már sem a fenti, sem a lenti történéseknek, máshol vagyunk: két világ határán, egy köztes helyen.

Skrabák Julianna

Szerk.: Borenich Levente