Közösségi szociális lakhatás Újpesten – Fogarassy Réka diplomamunkája
Fogarassy Réka diplomamunkájában egy a szociális ellátórendszerbe integrálható, elsősorban hajléktalanságból érkező emberek lakókollektívájának képzelt el tereket, elhagyatott épületek újragondolásán keresztül.
A helyszín egy iskolaépület, két gyárépület és egy galériaépület üresen álló csoportja Újpesten, a Népsziget szomszédságában. Ennek kiválasztásakor szempont volt, hogy a munkahelyteremtő tevékenységek is elegendő teret kapjanak, és a meglévő épületek közt olyan talált terek adódjanak, amik elősegítik a helyi közösséggel való kapcsolatok kialakítását is. Újpest, mint tágabb kontextus kiválóan megközelíthető a belvárosból, ugyanakkor erős, önálló identitással rendelkezik. Az itt élő diverz közösség ideális környezetet biztosít a célcsoport integrálásához, elősegítheti a társadalmi beilleszkedést. Az épületegyüttes legrégebbi elemei két gyárépület, amik a szomszédos, irodaházként használt épülettel együtt a volt Wolfer-bőrgyár egyetlen fennmaradt épületei. A telek másik végén a Bródy Imre Gimnázium 2017-ben elhagyott szecessziós épülete, végül pedig a 2007-ben bezárt Bényei István tervezte MEO – Kortárs Művészeti Gyűjtemény fogadóépülete, ami az akkor galériává alakított bőrgyárépületeket egészítette ki.
A terv legfőbb elemei a közös terek köré szerveződő kislakások, ahol a személyes, privát terek mellett nagy hangsúlyt kapnak a közös tevékenységek is, melyek figyelembe veszik a megváltozott élethelyzetből adódó trauma feldolgozásához szükséges térszervezés jelentőségét. Ezeknek a lakásoknak a fő célja a társadalmi és gazdasági visszailleszkedés támogatása, így csak átmeneti állomásként vesznek részt a folyamatban, nem hosszú távú lakhatási megoldásként szolgálnak. Mivel az új szerkezet a talált téri helyzetekhez különbözőképpen tud hozzákapcsolódni, sorolható elemként a vizesblokk használható, ami körül az adott tértől függően kisebb-nagyobb lakások jönnek létre. A volt bőrgyárépületben ezek a beépítések egy folyosónyival visszahúzva ülnek be a meglévő szerkezetbe, egy keskeny külső teraszt létrehozva. A volt iskolaépületben az egységes vizesblokkok közé válaszfalak hozzáépítésével lehet csatlakozni a meglévő falakhoz, így viszont az előbbieknél tágasabb terek is létrejönnek, ami lehetővé teszi teljesen akadálymentes lakások kialakítását is. Ebből a különbségből adódóan az iskolaépület lakásai az idősebb, kevésbé mobilisabb generációt, a bőrgyár lakásai pedig elsősorban a fiatalabbakat szolgálják ki.
A lakófunkciót az épületek utcaszintjén műhelyek, egy népkonyha, egy kert, és a reintegrációs programot kiszolgáló oktatási tér és konzultációs terek egészítik ki. Ezeket minimális beavatkozásokkal szerveztem, amit megkönnyített, hogy a volt gyárépületbe kerültek a műhelyek, a volt iskolaépületbe pedig a reintegrációs tevékenységek, így az eredeti rendeltetésükhöz hasonló funkciókat szolgálnak ki. A volt MEO épületében jött létre a népkonyha, ami a környék számára is biztosít étkezési lehetőséget. A publikus funkciókat a kertben fedett-nyitott hozzáépítések egészítik ki, a kantin teraszát és a reintegrációs központ bejáratát egy nagy, a privátabb kertrész két ellentétes pólusát két kisebb lefedés teszi praktikusabbá.
Célom az alapvető szükségletek ellátását olyan elemekkel kiegészíteni, amik a mindennapi életvitelhez szükséges munkahelyteremtő, oktatási és szociális szolgáltatásokat is integrálnak, így hozzájárulhatnak az érintettek önálló életvitelének helyreállításához és hosszú távú társadalmi reintegrációjához.
Fogarassy Réka
Szerk.: Borenich Levente