Roma Parlament és közösségi ház – Winkler Rebeka diplomamunkája

Winkler Rebeka diplomamunkájában a Tavaszmező utca 6. szám alatt egykor működő Roma Parlament intézményének lehetséges térbeli struktúráját és építészeti karakterét képzelte el: a civilszervezetek közösségi és kulturális funkcióit egy kollégiumi épülettel dúsítva, a foghíjtelek helyén egy városi közteret kialakítva.

// PROBLÉMAFELVETÉS
Kutatásomban a fővárosi cigány közösség emancipációját és önszerveződését ösztönző városi terek hálózatát vizsgáltam. Hipotézisem, hogy a fővárosi cigányság marginalizált helyzetét konzerválja a városi fókuszpontok, közösségi terek hiánya is. Azon tereké, amelyek találkozásokat indukálnak és teret nyitnak a nemzetiségi identitás kifejezésére, a kulturális önrepezentációra. Egy ilyen emblematikus hely volt a Tavaszmező utca 6. szám alatt működő Roma Parlament, mely számos civil szervezet összefogásával jött létre. Politikai és érdekképviseleti tevékenysége mellett rendkívül sokrétű kulturális programmal működött. A szervezeteket 2016-ban kilakoltatták az épületből, az az emblematikus hely - amely képes volt számos szervezetet összefogni és rengeteg civilt megszólítani - megszűnt és hatalmas űrt hagyott maga után. Diplomamunkámban egy olyan víziót vázolok fel, melyben a cigány közösség visszakapja egykori központját.

// HELYSZÍN
A Tavaszmező utca 6. szám alatti épület kőfaragó és szobrász műhelynek épült a 19. század elején, 2008-ban műemléki besorolást kapott. A kétszintes épület ‘L’ alakban öleli körbe a belső udvart, karakteres üvegezett árkádsorral fordul felé, lépcsőházát freskó díszíti. Az egykori műhely területén ma három telek húzódik, a Roma Parlament egykori épületének udvara két keskeny telekben folytatódik a József utca felé. Ezek egyikén egy ma is képzőművészeti és szobrász műteremként működő lakóépület található, mely építészeti minőségében és hasznosításában is megőrzésre érdemes, a mellette fekvő foghíjtelket jelenleg parkolóként hasznosítják.

// PROGRAM
A programalkotás során az épület korábbi térhasználatátból kiindulva közösségi és kulturális funkciókkal töltöttem fel a területet: kiállítótér, kávézó, előadótér és alkotóterek kaptak helyet a fenntartó civil szervezetek működési terei mellett. Új programelemként a kollégium funkciót emeltem be, mely aktív jelenléttel tölti meg a területet. A program működésében kölcsönös együttműködést feltételezek a jelenlegi műteremkerttel.

// BEAVATKOZÁSOK
A meglévő műemlék épület értékeit és karakterét megőrzöm, a belső terek átstrukturálásával lehetővé teszem, hogy adapálható legyen eltérő térhasználati igényekhez. Az új beépítésem fedett-nyitott terek sorával keretezi a belső udvart. Elsősorban ez a hely a köztérről szól, nem az azt keretező épületekről. Térszervezésem legfontosabb célja, hogy a jelenlegi foghíjtelken keresztül lehetővé váljon egy átközlekedés a teljes területen. Az itt húzódó új tömeg keskeny sávként tapad a szomszédos tűzfalra, egy passzázs-szerű köztér jön létre mellette, így kapcsolatot teremtve az utcával. A végigfutó monolit árkádsorra könnyűszerkezetes dobozként ülnek fel a kollégiumi szintek. A homlokzati kialakításban felelevenítek egy hagyományos cigány mesterséget, a szliács fonást, mely az árnyékolók anyagát adja. A szokványostól eltérő beépítés és anyaghasználat szándékkal megtöri a városi zártsorú struktúrák és vakolt házak jól megszokott rendjét, hangsúlyozva ezáltal a terület kiemelt és közösségi szerepét.

Winkler Rebeka

Szerk.: Borenich Levente