Láthatatlan építészet – Családi ház a Mecsekben

"Jelen munkában a szellemi kihívás nem az új kényszeres keresésében rejtőzik, hanem a meglévő és ismerős dolgok – lantosi értelemben vett – variációs, kombinatorikai újradefiniálásában áll. Az értelmezési tartomány azon elemek halmaza, melyet több mint 100 év távlatában is értéknek tekintek."  Sztranyák Gergely saját családja számára tervezett házat a Mecsek hullámzó dombjai közé.

Alapvetések
A családi ház műfaját számos irányból közelíthetjük. Például a nemépítés felől. A lakhatási problémákat a városok ésszerű sűrítésével lehet orvosolni. Ugyanakkor szeretném szűkíteni az értelmezési tartományt arra az esetre, hogy bizonyos mennyiségű házat szükségszerű megépíteni. Miért? Mert jelenleg Pécsett az ingatlanpiac a silány és rossz minőségű lakásoktól hemzseg. Legfőképp a méret és a hozzá tartozó kültér hiánya a probléma. A második probléma a Mecsekoldali kis telkekkel egész jól orvosolható, ahogy azt már a 60-as években egyszer kitalálták a zártkerti gazdasági épületekkel, a ma divatos kabinok elődjeivel, de a kis méretek problémája feloldhatatlan. Az ingatlanpiac nem támogatja jelenleg a 4-5 fős családok által igényelt téri szükségletet. Tehát ez esetben úgy tűnt, számunkra elkerülhetetlen az építés és ha már így alakult, lássuk milyen kihívásokkal kell megküzdenünk településképi értelemben.

A Makár kialakult, egyben szétvert megjelenéséért az építészek és a megrendelők állandó új akarása, divathullámoknak aláfekvése az okozója, holott társadalmunk viszonylag azonos véleményen van a tekintetben, hogy egy egységes utcakép és látkép esztétikai élményt nyújt. Moravánszky Ákos burkolt kritikája a V4-es családi házak kapcsán épp az identitásnélküliségre, az illeszkedés általános hiányára hívja fel a figyelmet. Az önmérséklet és a túlkínálatban való eligazodás hiátusa korunk visszaköszönő jelensége. A legegységesebb megjelenést a magyar “mediterrán házak" nyújtották eddig, de időközben szárba szökkent egy divat: a klasszikus modern teljes félreértésén alapuló, indokolatlanul díszes, lapostetős házak, amik véletlenszerűen elszórva verik szét az ál-mediterrán nem túl emelkedett egységét, és melyek ellen már Molnár Farkas is felszólalt a saját korában.

Jelen munkában a szellemi kihívás nem az új kényszeres keresésében rejtőzik, hanem a meglévő és ismerős dolgok – lantosi értelemben vett[1] – variációs, kombinatorikai újradefiniálásában áll. Az értelmezési tartomány azon elemek halmaza, melyet több mint 100 év távlatában is értéknek tekintek. Jelenleg az elkészült házon túl, azonos szellemi magatartással 4 házon dolgozunk, mind variációk egy témára. Mit remélek a sorozattól? Hogy azt a hiányzó identitást, vagy ha úgy tetszik a sorozat első, még pontosabban folytatólagos elemeit kezdjük el meghatározni, melyek nem tovább rombolnak, hanem az egységet erősítik.

A következőkben részletesen is leírom a házat. Alábbi fejezetet az írás terjedelme miatt csak erős idegzetűeknek ajánlom, illetve azoknak, akik kíváncsiak a háttérben húzódó döntésekre és azok következményeire.

A hely
Pécs belvárosától nem messze magasodik a Makár, szoliter tömbként része is, meg nem is a Pécs felett magasodó hegynek, de a sűrű városnak már semmiképp. Annál ez a terület szellősebb, a telkek nagyok, régen szőlőt termesztettek itt. Olyan, mint egy sziget; ha az itt élő közösséget nézem, inkább falu, a legjobb értelemben. Ami pedig ennél sokkal fontosabb, az a telek maga, annak fekvése és a rajta álló meglévő présház. A telek kiválasztásánál e két szempont kulcsfontosságú volt. Legyen déli, nyugati kilátás és legyen rajta egy meglévő gazdasági épület, ami alkalmas lehet később az új háztól független építészirodának, vendégháznak. Nemcsak azért, mert minden meg nem épített négyzetméter számít, hanem azért is, mert a lépték sem mindegy. Két kisebb épülettömeg és az általuk közrezárt tér többet ér, mint egy túlméretezett, pazarló ház. Tehát a redukálódott program csökkentett méretet eredményezett. Ráadásul a covid rámutatott arra, hogy az otthoni munkavégzésnek van relevanciája. Korunk nagy ellentmondása, mikor gyönyörű helyre költözünk, de nem tudjuk élvezni a táj nyújtotta előnyöket, mert a munkavégzés a nap nagyobb részében máshol zajlik. Gyakran autóval ingázunk, foglalva a belváros jobb sorsra érdemes tereit. Nos, ezen axiómák mentén zajlott a telek kiválasztása.

Az anyag és annak gyakran fájó hiánya 
Szerény anyagi körülmények között ez a minőség válik a tervezés első áldozatává. Kielégíteni az energetikai követelményeket jellemzően egy hőszigetelésbe burkolt falazatot jelent, ha a mai magyar átlagot tekintjük. Ami marad, az a gyártók által kínált felületképzések, vakolatok, vékony, anyagtalan lapburkolatok. Kivéve, ha egyszerű ipari technológiával gyártott, úgyszintén szükségszerűen használt szerkezeteket átlényegítünk. Ilyen mindenki által jól ismert építőanyag a zsalukő és az E-gerendás födém. Mindkettő jelenléte erős, hiszen az egyik a lábazatok alapvető alkotóeleme, míg a másik a belső tér mennyezete. A metamorfózishoz már csak egy lazúros festésre van szükség, ami összefog, de élni hagy. A lábazat hőhídproblémája egyszerűen feloldható a fal alá helyezett hőhídmegszakító beiktatásával, így a termikus burok a fal síkjáról a padló síkjára fordul. Ezáltal az elsődleges tartószerkezetet nem szükséges hőszigetelni, láthatóvá válik az anyag.

E masszív, súlyos lábazat jelenti a kapcsolatot talaj és lakótér között, ebből fejlődik ki a terasz és annak masszív oszlopa és falteste, melyek belátás- és szélvédelmet biztosítanak a lakótér számára. A fedett-nyitott terasz átmenetet képez a meglévő és az új ház között, valamint északra tájolt, ezért alkalmas a nyári használatra. Ugyanakkor keletre és nyugatra is nyitott, így még télen is a reggeli fény projektálódik a fehér felületeken, erős hangulatot teremtve. A topográfia, a bejárat pozíciója, a szomszédokhoz való viszonyulás csak megerősítette a döntés helyességét. A fedett terasz szerves része a lakótérnek, nyáron kiterjeszti azt további 40 m2-rel. A konyha központi térként az étkező és a terasz közé feszül, mindkét irányba szolgál.

Ablak és árnyékolás
Mivel a telek és közvetlen környezete speciális, szinte hegyvidékekre jellemző szórványosan elhelyezett házakból áll, és majdnem minden oldalról utca határolja, nem alakul ki klasszikus félprivát hátsókert. Ez a nyitottság direkt hatást fejt ki a nyílászárók pozíciójára és méretére, összhangban a belső terek szabályszerű szerkesztettségével. Peter Märkli említi egyik interneten is fellelhető előadásában, hogy komoly érvek kellenek számára ahhoz, hogy egy nyílászáró ne középen legyen egy helyiségben. Jelen esetben a ház panorámára tekintő főhomlokzata kizárásos alapon exponált helyzetbe kerül. Másrészről a nyílások méretének növelésével fordított arányosan alakul a látható panoráma és a privát szféra viszonya. Minél több és nagyobb az ablak, annál exponáltabb a belső tér a külső szemlélő számára az intimitás kárára. Mindezek meghatározták a főhomlokzat kicentizett 2,20 m x 2,20 m méretű, nyugatra tájolt fix nyílását, mely összeköti a tájat a belső térrel, egyben ki és betekintést is enged. Árnyékolása a téli-nyári használatra optimalizált. A fal síkján belül mozgatható árnyékoló zsalutáblák nyáron a középső fix ablakot árnyékolják, a két szélső üvegezés nélküli, de bukó-nyíló ablak fényt és friss levegőt enged be. Télen a két tömör nyílás elé tolhatók, ezzel megnyitva a középső üvegezett fix ablakot a beeső napsugaraknak, mely vörös fénnyel itatja át a fehér falakat a legzordabb téli napokon is. A zsalutáblák az oldalsó tömör nyílásoknak védelmet nyújtanak az erős szelek ellen, gyakorlatilag résszellőzőként működnek.

A nyílás a termikus burok tengelyében kapott helyet, szimbólikusan is kiemelve a ház központját, ami az esetünkben az étkezőasztal. Itt ül együtt a család, a baráti társaság. E térnek biztosít hátteret a Jakab-hegy látványa, illetve az ellentétes oldalon a kandalló. A központi tengely szervezi a házat A-B-A ritmusban; az asszimetriát a kontyolt, Makárra hagyományosan jellemző tető teremti meg, mely kizárólag a teraszt fedi. Az uralkodó szél irányába a konty adekvátabb válasz, mint egy kitett oromfal.

A beltéri függöny több mint egy másodlagos árnyékoló, vagy az üveg kellemetlen tükröződő hatását ellensúlyozó belsőépítészeti elem. “U" alakban, két sínen mozgatható és a nyugati nyílászárón túl, a konyha-előszoba-hálószoba-lépcsőház elé is behúzható, mint egy térelválasztó filter.

A lépcső mint negatív szobor
Emlékszem Karácsony Tamás előadására a Pécsi Tudományegyetemen még egyetemista koromból, ahol kifejtette: a lépcső alaprajzi pozíciójából meg tudja ítélni, hogy egy hallgatói terv jó vagy rossz. Michael Alder Das Haus als Typ című könyvéből kiderül, hogy a kis léptékű házak megfelelő tömörségének elérése mellett nincs túl sok variációs lehetőség arra, hogy a földszint és az emelet áthidalása ne generáljon indokolatlan közlekedőt. Ilyen értelemben a lépcső pozíciója a típus velejárója. A szinteket összekötő tér lehetőséget nyújt az alacsony belmagasságú terek oldására és meglepő fények bejuttatására a sötétebb zónákba. A lépcsőház fölött, a mennyezet vízszintes síkjába bemetszett hatalmas nyílásba a tetőablak indirekten juttatja be a fényt. Tulajdonképpen egy felvilágosított teret kapunk, puha, szinte alig kivehető árnyékokkal, ahogy az James Turrell munkáiból ismerős lehet.

Belső terek viszonyrendszere
Egy lakóház ideális esetben több életciklusból áll. Kezdetben együtt lakunk a gyerekekkel, idővel ők elhagyják a házat és elkezdik felépíteni saját egzisztenciájukat, családot alapítanak, majd időszakosan visszalátogatnak a szülőkhöz, jellemzően rövidebb időszakokra. Előfordulhat, hogy az unokákat hosszabb időre a nagyszülők felügyeletére bízzák. Ennek megfelelően időben három fázisra szakaszolható az épület használata, eltérő téri szükségletekkel.

• Két szülő és két gyermek intenzíven él együtt.
• Két szülő használja a házat, gyerekek csak időszakosan látogatnak haza.
• Két szülő használja a házat, gyerekek családosan, unokákkal együtt térnek vissza jellemzően rövidebb időre.

Pont ezek miatt, az épület vertikálisan két eltérő minőségű szintre osztható. A földszinten a szülők maximális szükségleteit kielégítő funkciók terülnek el horizontálisan. Mivel ők folyamatosan lakják a házat, érdemes figyelmet szentelni az öregkor jelentette akadályok áthidalására. Méretei két fő kényelmére és vendéglátásra optimalizáltak, kb. 60 négyzetméteren. A tetőtérben a gyerekek szükségleteit kiszolgáló terek kerülnek: gyerekszoba, fürdőszoba, kiegészítve egy nagyobb közösségi térrel, egy második nappalival, mely a vendégek elszállásolását is biztosítja, továbbá elvonulást biztosít a földszinti közösségi tértől (nappali-étkező-konyha), ha nyugalomra vágyik a ház lakója. A tetőtéri hall – azaz a puffertér – alkalmas arra, hogy az unokák a szüleiktől elkülönülve tudjanak együtt lenni. Mikor megüresedik a ház, és a szülők magukra maradnak, a tetőtér konzekvensen, akár termikusan is leválasztható a földszinti területről, nem ró fenntartási terhet a már idősödő szülőkre, és a gyermekek hiánya – az üres szobák által – sem lesz szembeötlő.

A részletek jelentősége
A gondosság a részletekben is rejlik. Nem költségvetést növelő beavatkozásokra gondolok, hanem a befektetett szellemi munka eredményeként létrejött szerkezeti kapcsolatokra. Ilyen a lábazatot a fal vakolt felületétől síkban elválasztó árnyékfuga, vagy a masszív fehér zsalukőtömbök tetejére úgyszintén árnyékfugával feltámaszkodó, azzal kontrasztot alkotó favázas szerkezet; a szarufák irányára merőlegesen kialakított ívesen kiforduló párkány, mely egyrészről következménye a tető szerkezetének, másrészről kapcsolat az építészeti hagyománnyal, nem utolsó sorban időjárás elleni védelem a homlokzat számára; a bejárat kiemelése, megjelölése egy mély lépcsőfokkal, mely a szerkezeti logika következménye is; valamint a bejárat méretéhez igazodó, centralitást hangúlyozó terasznyílása.

Zárszó
Nincsenek nagy gesztusok, csak gondosság. Azok számára, akik attrakcióra vágynak, jelen ház unalmas. Számomra azonban ez az igazi szellemi kihívás: megtalálni az egyensúlyt a program, a szerkezet és a hely között, végül koherens választ adni a feladatra. Az épített táj alakulása rajtunk is múlik, építészeken.

Sztranyák Gergely DLA
PTE MIK ÉSZI
Épületszerkezetek-Energiadesign Tanszék
egyetemi docens

SZTR stúdió
vezető tervező

[1] Lantos Ferenc kiemelkedő pécsi képzőművész, a geometrikus absztrakció magyar képviselője.

Szerk.: Borenich Levente