építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Lauber, a modern

Sajnálatosan rövid élete nem tette lehetővé, hogy a második világháború utáni építészetnek is meghatározó alakjává váljon funkcionalista szellemű modern épületeivel, pedig bizonyára így történt volna. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1953. augusztus 13-án halt meg Lauber László építész, a 20. század első felének kiemelkedő hazai avantgárd építésze.

Lauber László pécsi születésű építészmérnök a múlt század első felének elismert alkotója volt, a hazai modern építészet egyik első mestere. Húszas évei végén társult azzal a szintén kiemelkedő tálentumú Nyíri Istvánnal, aki csupán 11 nappal idősebb nála és akivel építészirodájuk tíz évnyi közös munka alatt is fogalommá vált. Számos olyan épületet jegyeztek együtt, mint például a Szabadság téri Pénzintézeti Központ, a Kékgolyó utca 10. szám alatti lakóház, vagy az 1936–37-ben épült pécsi Hotel Kikelet.

Lauber László és Nyíri István is Wälder Gyula építész műtermében kezdte meg szakmai pályafutását a húszas évek végén, Műegyetemi – és Nyíri esetében Felső Építőipari Iskolai – tanulmányai befejeztével. László négy évig tanársegédként tanított is a Műegyetem ókori, majd épülettervezési tanszékén. Mindketten tehetségesek és merészek voltak, fogékonyak az újdonságokra, így hamar egymásra találtak és Wälder szárnyai alól kibújva közös irodát nyitottak Budapest belvárosában.

Még a közös idők előtt Lauber László fiatal építészmérnökként önállóan is letette névjegyét a szakma asztalára. Az 1930-ban épült Excelsior autószerviz és a Marczibányi tér 9a–9b ma műemléki védettséget élvező ikervillája hazánk első modern épületei közé tartoznak.

 

Kék golyó utca 10., hatemeletes bérház – Lauber-Nyíri 1934. (kép forrása: Tér és Forma 1930.)

 

A Tér és Forma 1930 novemberében megjelent számában három oldalban foglalkozik a futurisztikus külsejű Excelsior autókiszolgáló állomással, amely a szervizépületre merőleges nyílegyenes lépcsőháztornyával, fényreklámjával és kék-vörös színével igen modernnek számított környezetében. A lap szerkesztőjét, a két világháború közti építészet meghatározó figuráját, Bierbauer Virgilt meggyőzte az új szelek ihlette kompozíció:

„Az épület homlokzati tagolása, tömegbeli felépítése originális és sikerültnek nevezhető. Az elnyúló horizontális adja meg az alaphangot, amelyet a tervező sikerrel vezet végig s amelyet sikerrel hoz kontrapunktikus viszonyba a lépcsőház és a világítóreklám vertikálisával. Az egésznek aránybeli játéka még a homlokzat nagy felírásával is harmonikusa hat. A felületi és térbeli kompozíciót sikerülten egészíti ki a színkompozíció. A nemesvakolat kék csillogásából emelkedik ki a kékkel erezett, sötétvörösben fénylő torony, amelyen – tudomásunk szerint – először alkalmaztatott nagyobb méretben szabadban a magyar találmányú „Marboit” műmárvány. (…)

Örömmel kell regisztrálni korszerű építészetünk e sikerült benjáminját, amely Lauber László készségét dícséri, de amely egyuttal építtetőjének Halm Sándornak modern gondolkodásáról, megértő együttműködéséről is fényes tanuságot tesz.”

Az épület mai is fogad autókat a Fehérvári út 71–73-ban, ám külseje már csak nyomokban emlékeztet Lauber tervére. Érdekes adalék, hogy a cikkben említett és a korban népszerű Marboit műmárvánnyal borították 1936-ban a felújított Alagútat is.

Egy-két évvel később tehát Nyíri és Lauber egymásra találtak. A páros egyik legtöbbet emlegetett munkája a régi fogadóról, az 1959-ben lebontott Kék Golyóról elnevezett budai utca 10-es számú háza, ahol 1934–39 között a kor legendás színésze, Jávor Pál is élt. A Mesélő házak így írt az épületről:

"...a magyar Bauhaus egyik legtöbbet publikált, hajlított teraszos, fehérre meszelt, karcsú, elegáns, hatemeletes bérháza 1933 és 1934 közt épült a tehetséges, fiatal építészpáros: Lauber László és Nyíri István tervei alapján. A kilenclakásos, modern felfogású ház nem tölti be a teljes telket: kicsiny kert zöldellik a bérház mögött. Újdonsága zöld tetőkertje: ez az első ilyen tetőbeépítés Budapesten. A ház tulajdonosának legfelső szinten lévő lakásához tartozott 150 négyzetméternyi területen. A megemelt virágágyásokat eredetileg fű és tujasor díszítette, a kertet körülvevő falakat áttörték, hogy láthatóvá váljék a kilátás a Várhegyre."

 

Kék golyó utca 10., hatemeletes bérház – Lauber-Nyíri 1934. (kép forrása: Tér és Forma 1930.)

Kék golyó utca 10., hatemeletes bérház – Lauber-Nyíri 1934. (kép forrása: Tér és Forma 1930.)

 

Szintén az építészpáros és a pécsi Nendtwich Andor közös munkája a ma is szállodaként és wellnessközpontként működő Mecsekre néző Hotel Kikelet. A pécsi városvezetés által 1935-ben kiírt tervpályázatra tervezett, és 1936–37-ben fel is épült hotelben annak idején filmet is forgattak a szálló népszerűsítésére, melyben a kor legnagyobb színészei Kabos Gyula, Turay Ida és Páger Antal játszották a főbb szerepeket. A Hotel Kikelet című 81 éves film képkockáinak tanúsága szerint a Mecsek oldala ekkor még inkább volt szőlővel, mint házakkal tele, sőt a hotelhez vezető szerpentines út is csak ekkor készült el.

 

Hotel Kikelet, Pécs (kép forrása: Tér és Forma)

 

Az akkor már 10 éves Tér és Forma 1937-ben egy egész számot szentelt a vidéki építészetnek. A modernizmus sajátos gondolkodásmódjának megfelelően a lap, a szerzők közül ismét Bierbauer Virgil, a korszak művészetére jellemző kiáltványszerű bevezetőjében teljes mellszélességgel kiállt a Lauber–Nyíri páros által tervezett pécsi Mecsek-szálló mint a modern építészet kitűnő vidéki példája mellett és harcos hangon állást foglalt a maradiság ellenében. Elismeréssel beszélt Pécs akkori vezetéséről, amely lehetővé tette, hogy a Mecsek tetején egy ilyen „korszerű, a mai életet kifejező alkotás” valósuljon meg ahelyett, hogy „Mátyás király humanisztikus udvarában növelkedett Szakmáry püspök által Pécsre bevezetett olasz renaissance jegyében épüljön egy szálloda az Úr 1937. esztendejében.” Ugye érezni az iróniát? Nos, valóban.

A cikk hosszabban foglalkozik a hotel éttermével, amely a korban éppen felbukkanó, éppen ezért vegyes érzelmeket kiváltó üvegből és betonból épült és mintegy kisebb kockaként kapcsolódik a szálloda lakosztályokat rejtő nagy, terméskő épületéhez. A fanyalgók meggyőzésére a szerző kiemeli, milyen sok ember élvezheti étkezés közben a kilátást az átlátható térnek és a sok összefüggő üvegfelületnek köszönhetően, míg mondjuk egy csodás, és a hagyományőrzők szemében értékes középkori kastély erkélyérére csak néhányan férnének ki egyszerre.

A filmben is szerepel az étterem, voltaképpen itt kezdődik a bonyodalom az esti vacsorán, mikor az úri közönség külön asztaloknál, de egy légtérben szórakozik és a Dr. Palló Imre operaénekes által alakított Ágh Ferenc nevű karakter a szállodavezető dekoratív Mária asztalával szemközt elhúzatja azt, hogy Két szeme, de csillagszeme van az én babámnak…. Bár a jelenetek során elsősorban az étterem belső tere látszik és a háttérben a kilátás csupán festménynek tűnik, de jól látszanak a szobák, beépített modern bútoraikkal, a folyosó, a recepció, a hatalmas napozóterasz, az autókat fogadó impozáns kocsifelhajtó és a pazar panoráma is.

A Kép-Tér blog néhány évvel ezelőtt alaposan körüljárta az épület történetét, mely a szocializmusban SZOT-üdülő, vagy Üdülőszálló néven is ismert volt. Megtudhatjuk például, hogy a szállodaépület terve már nem a hagyományt, hanem az új trendeket követte. A szobák kényelmesek, funkcionálisak, emellett személytelenek voltak, modern, beépített bútorokkal és fürdőszobával. Az egyszerű, sallangoktól mentes megjelenés mellett a nagy ablakok jellemezték, melyek behívták a lakótérbe a természetet, ami miatt voltaképpen a hotel a hegyoldalra épült.

A Kikeletnek a névváltoztatáson, tulajdonosváltásokon kívül csak apróbb átalakításokat kellett elszenvednie az idők során, javarészt ma is az eredetihez hasonló állapotban áll és nyújt kikapcsolódást a Mecsek tetején megpihenni kívánó vendégeknek.

Nyíri István és Lauber László együttműködésének a második világháború nehézségei vetettek véget. ’44-ben bombatalálat érte Párisi utcai irodájukat, ezután Nyíri családjával visszavonult és vidéki földjein gazdálkodott, míg végleg meg nem fosztották egyre kisebbedő birtokától.

1948-ben az államosítások hevében Laubernek sem volt választása, be kellett lépnie valahová. Az első állami tervezőiroda a MATI tervezőcsoportjába került, ahol főnöke későbbi tervezőtársa, a nála tíz évvel fiatalabb Szendrői Jenő lett. A következő évben Szendrőivel együtt átigazolt az IPARTERV-hez, ahol egészen 1953. augusztus 13-án bekövetkezett haláláig dolgozott. Itt született meg a tervezőasztalon sok nagy épület, melyben azóta is generációk adják egymásnak a kilincset.

 

A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának homlokzata a Ménesi úton - fotó: Kis Ádám / Lechner Tudásközpont

 

Ilyen többek között a Ménesi út 44–48-ban található egyetemi campus, amely akkor agrárhallgatóknak, ma pedig a Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának ad otthont. Sokan emlékeznek azokra az óriási bulikra, amelyek lent, a főépület mögötti üveges, télikertszerű teremben zajlottak, és a lépcsőházra, amelyet tájépítész-tanoncok százai rajzoltak szénnel A1-es dipára az elmúlt hetven évben. A nemrégiben elhunyt legendás Mőcsényi professzor minden évfolyamnak elmondta, hogy az egyetem hosszú, szalagszerű épülete valójában nem is egy, hanem kettő. A professzor úgy mesélte, hogy a márga alapkőzet, amely azon a területen jellemző, könnyen megcsúszik, így statikai kockázatot rejtett egy ekkora, hosszúkás épületet felhúzni rá, hiszen ha az egyik fele megcsúszik, repedni fog minden. Ennek a kockázatnak a kiküszöbölésére találta ki az IPARTERV-nél Szendrőivel együtt dolgozó Lauber, hogy tulajdonképpen két épületet emelt egymás mellé, ám ez sem kívülről, sem belülről nem látható.

 

Agráregyetem a Ménesi úton (IPARTERV) – Ma a Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának épülete (kép forrása: Fortepan)

 

Szintén az 1949–50-es évek munkája Szendrői Józseffel együtt a Honvédelmi Minisztérium V. kerületi Balaton utcai központja, amely egyszerű és szigorú – mondhatni katonás – külsejével ma is ugyanezzel a funkcióval működik.

A negyvenes évek utolján, az ötvenes évek elején megkezdődött a kultúrpolitika rátelepedése az építészetre. Szigorúbban számonkérték a tervezőasztalnál is a szocreál normáknak való megfelelést, ezért Lauber László és Szendrői József a középületektől az ipari épületek tervezése felé fordult, ahol nagyobb volt az alkotói mozgástér. Ennek az irányváltásnak köszönhetjük a Fehérvári úti Vas és Fémipari Kutatóintézet, valamint az Inotai Alumínium Kohó és a Dunai Vasmű Igazgatási épületeit.

Sajnos Lauber előbb meghalt, mint hogy a szocializmus is fel- és elismerhette volna értékeit, ez az oka annak, hogy ma kevesen ismerik a nevét. Ennek ellenére életművének darabjai szakmai körökben nem ismeretlenek és remélhetőleg minden róla leírt szó és megjelenített kép hozzátesz ahhoz, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt is elfoglalhassa a kvalitásainak megfelelő helyet a magyar építészek arcképcsarnokában. Méltó helye van ott, nem véletlenül kapott 2010-ben posztumusz Ybl Miklós-díjat.

Juhász Réka

 

 

Lechner Tudásközpont

vélemény írásához jelentkezzen be »