Libanoni cédrus

Részlet a pályamű leírásából

Libanon a cédrusok országa. E fa, mint évszázadokon át élő organizmus, a folyamatosság szimbóluma. Túlél kultúrákat, társadalmakat és történelmi korokat.
Bejrút maga is olyan, mint a cédrus, e városban kultúrák éltek és rombolódtak le, majd újból és újból újjáépültek.

Tervezési szempontként a város építéstörténetéből három – állandóan méglévő – alapelemet választottunk ki, melyek meghatározták pályaművünket:

• Minden újjépítés megőriz valamit az előző korokból. Néha csak egy elemet, egy-egy romot, néha a régit kiterjesztve átalakítja azt, olykor a régi belesimul vagy belebújik az új konstrukcióba. Bejrút ilyen, rétegek városa, (nota bene, politikailag is) radikálisan eklektikus.
• Az épületarányok a városban drasztikusan megváltoztak. Az természetes, hogy egy rekontsrukció során – különösen, ha új funkció is csatlakozik a változáshoz – megváltoznak nemcsak a telekarányok, hanem a magasságok is. De Bejrútban ez a jelenség a XX. század végétől kiegészül egy szokatlan elemmel is: az új beruházások szinte mind telekösszevonások által megnövelt területen épülnek, melynek során hatalmas, geometrikus, zárt tömbök alakulnak ki, furcsán kontrasztálva a meglévő arányokkal.
• A város látképéből – ez igazi veszteség – egyre inkább eltűnnek az ikon-szerű épületek.

A felvállalt egyéni stíluson túl a fenti tények miatt is úgy döntöttünk, hogy olyan épületet tervezünk, mely inkább szabadonálló, nyitott geometriai formák együttese, mint monolitikus, zárt tömb. A ház cédrus-tornya szimbolikusan a város fölé emelkedik, teraszáról a város belátható. Azonban az épület mellett elsétálók számára a cédrus rejtve van, elrejtik a körülötte lévő transzparens, önálló geometrikus egységek, bennük a kiírás programjának megfelelő funkciók: előadó- és konferencia központ, kiállító terek, nemzeti filmszínház, kulturális dokumentációs központ, legtetején pedig étterem.

Köztigon Építész Stúdió
vezető tervező: Rajk László
építész munkatársak: Novák Zsuzsy, Taskó Bernadett