Locsmándi Gábor kapta 2020-ban a Szentkirályi-díjat!

Az Építészmérnöki Kar Szentkirályi Zoltán-díját évente egy alkalommal ítélik oda a Kar kiváló tanáregyéniségének: október 21-én a díjat Dr. Locsmándi Gábor az Urbanisztika tanszék volt tanszékvezetője, ny. egyetemi docense kapta. Gratulálunk a Díjazottnak.

Locsmándi Gábor a Budapesti Műszaki és Társadalomtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar meghatározó tanáregyénisége. Pályája az Urbanisztika Tanszékhez kötődik, ahol diplomáját követően 1965-től dolgozott, 1999 és 2005 között pedig tanszékvezetője is volt. Az interdiszciplináris gondolkodás és a tudományos kutatási módszertan oktatásával építészgenerációk látásmódját formálta, a magyar vezető településtervezők, főépítészek jelentős része máig mesterének tekinti. 

Az Urbanisztika Tanszéken eltöltött több mint ötven évben minden típusú oktatási formában részt vett, számtalan tárgyat oktatott a településkutatástól a beépítési terveken, városszabályozáson át a közterület-alakításig. Szakmai életútja a településfejlesztés felé terelte, ebben a témában védte meg PhD disszertációját is. A Tanszék munkájában a településfejlesztés összefüggéseit kereső, interdiszciplináris, racionális látásmódot képviselte, amellyel építészgenerációk szakmafelfogását formálta. Ugyanakkor sohasem feledkezett meg a várostervezés esztétikai követelményeiről, arról a hozzáadott értékről, amelyet a kortárs építészeti minőséggel éppen az építészek tehetnek hozzá településeink fejlődéséhez, arculatához. 

Locsmándi Gábor részt vett az építészoktatás számos reformjában, rendszerszemléletével, szakmai nyitottságával hozzájárulva az új oktatási rendszerek, módszerek meghonosításához, a Kar nemzetközi horizontjának kiteljesítéséhez. Az Urbanisztika Tanszéken évtizedekig irányította a Városépítési és Városgazdasági Szakmérnök Továbbképzést, amely vezetése alatt vált a hazai urbanisztika képzés legfontosabb műhelyévé. A képzés keretében jó kapcsolatokat épített ki a települési szakma építész, mérnöki, társadalomtudományi és gazdaságtudományi szereplőivel a Műegyetemen belül, de más egyetemeken, akadémiai és magán kutatóintézetekben, szakmai műhelyekben is. Széles hazai és külföldi kapcsolati hálójának, integratív munkamódszerének nem csak a szakmérnöki képzés, de az építészképzés is hasznát látta. A mai magyar vezető településtervezők, főépítészek egy generációja ebben a képzésben szerezte várostervezésről szóló ismereteit, szemléletét, és máig mesterének tekinti őt. 

Az Építőművészeti Doktori Iskola indulásakor Török Ferenc vezetősége mellett az iskola első titkára volt, sokat tett az új, alkotói-művészeti teljesítményeket elismerő doktori fokozat bevezetéséért.

Locsmándi Gáborra az urbanista pályára került építészek mellett a szakma más területein alkotók közül is sokan meghatározó tanárukként tekintenek. Órái nem csak átfogó ismereteiről, gondosan gyűjtött és rendszerezett diáiról voltak ismertek, de sokszor újító, kísérletező módszereiről is. Többek között ő vezette be az építészkaron a környezetelemzés, környezetpszichológia módszereit, amelynek keretében mentális térképeket készíttetett diákjaival. Ő szervezte az Építészkar első nemzetközi workshopjait és településkutató táborát, amelyben a hallgatók testközelből ismerhették meg egy-egy település működését, az okokat és következményeket, az építészi-városépítészi munka valós környezetét.

Oktatói és kutatói munkássága mellett mindig kapcsolatban maradt a szakma valós feladataival, többek között a Fiabci–díjas Belső-Ferencváros rehabilitáció meghatározó várostervezője volt, számos hazai városépítészeti, környezetalakítása pályázat nyertes teamjének tagja. Munkásságát 1995-ben Ybl-díjjal jutalmazták. 2007-es nyugdíjba vonulása óta is a szakma és az Urbanisztika Tanszék aktív szereplője, akinek véleményére, segítségére minden urbanisztikai, oktatási kérdésben támaszkodhatunk.

Locsmándi Gábor e mellett 1960 óta a tagja a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarának is, melynek évek óta tanárelnökként vezetője is. Az idén 60 éves jubileumát ünneplő Szimfonikus Zenekar tagjainak jelentős része mai napig zenészként amatőr, az egyetemhez kötődő oktató és hallgató, de ebben a közegben is egyedülálló, hogy Locsmándi Gábor 60 éve töretlenül részt vesz a Zenekar életében és szervezi azt. A Szimfonikus Zenekari fellépések mellett rendszeresen szervez kamarazenekari eseményeket, melyek próbáit az Urbanisztika Tanszéken tartja. 

A Szentkirályi Zoltán-díj fontos az egyetem életében. A Műegyetem Építészmérnöki Kara évente egy alkalommal adományozza a díjat az egyetem kíváló oktatójának, akinek az oktató-nevelő munkáját hiteles személyiség, nagy hatású tudományos-szakmai tevékenység és egyfajta egyetemesség jellemez. Locsmándi Gábor ilyen tanáregyéniség: építész generációk számára az. A Díjhoz szeretettel gratulálunk.

Somogyi Krisztina az Urbanisztika Tanszék által megküldött előterjesztés nyomán