Mecseki Szentek Zarándoklépcső - emlékhely, emlékfal

Világszerte reneszánszát éli a zarándokmozgalom, s Magyarországon is civil és önkormányzati kezdeményezések indultak a közelmúltban. Az új (vagy inkább újra felfedezett) funkció emberközpontú, kortárs építészeti formálást kíván. Az ebben rejlő lehetőséget ragadta meg Fogas Renáta, amikor megtervezte a erdei pihenőjét és emlékhelyét.

Kutatásom „gerincét" az ember, az őt körülvevő tér, valamint az őket befogadó tárgyi és szellemi környezet kapcsolata képezi. Az ember, mely a mindenkori építészeti arányképzés alapja. Az így létrehozott (emberből eredeztetett) tér, melynek fő rendeltetése az ember szolgálata, maga a humánum. A környezet, mely az ember és az őt körülvevő épített, természeti és szellemi terek összességének szimbiózisa. Sokszor esünk abba a hibába, hogy a minket körülvevő környezetet elsősorban fizikai valóságként éljük meg, érzékeljük. Valójában azonban ennél többről van szó.

Úgy gondolom, hogy az építészet komplexitása egy olyan alkotó folyamat, mely minden tevékenységében a teljességre törekszik. A fizikai környezet és a funkcionális szükségletek által generált kérdésfeltevésekre adott válaszait, egyszerre fogalmazza meg az épített - tárgyi, valamint a szellemi - mentális térben. Az "ember - tér - környezet" hármas egységének kapcsolati viszonyait, jelentésrétegeit, fizikai és mentális egymásra hatásait vizsgálva kezdődött meg kutatásom a szakrális építészeten belül, a zarándoklás világában.

A zarándoklás története

A zarándoklat története szinte egyidős a vallások történetével. Az első keresztény zarándokok rövid idővel Krisztus halála után keltek útra, hogy felkeressék az Ő életéhez, földi tevékenységeihez, csodáihoz, tanításaihoz és a halálához kötődő helyszíneket. A zarándoklatok tömeges elterjedése azonban a XI – XII. századra tehető, mikor e zarándoklati célpontok köre már kiteljesedik a Jézus tanítását követő apostolokhoz, szentekhez, mártírokhoz köthető kegyhelyekkel. Ez az időszak egybeesik a magyar keresztény államiság kialakulásával.

Az 1370 – es évek végén Geoffrey Chaucer megírta a Canterbury mesék című művét, mely különböző történetek gyűjteménye, egy Szt. Tamás sírjához igyekvő zarándok csoport életéből. A zarándoklatok sajátossága ebben a műben is tetten érhető. Az utak olyan társadalmi rétegeket hoztak közel egymáshoz, melyek máskülönben nemigen találkoztak volna. Az egyetlen közös bennük: a Zarándoklat, mint cél! Nem számít ki honnan jött, az a fontos, hogy ki hova tart. A zarándoklat nem csak a keresztény vallásban volt/van jelen, hanem valamennyi jelentősebb, nem panteisztikus vallásnál is találkozhatunk vele. A keresztény zarándoklatok célpontja és motivációja is igen különböző lehet: céljuk szerint lehetnek szentsír-zarándoklatok, ereklye-zarándoklatok, kegyképek és kegyszobrok felkeresése, égi jelenések helyeinek felkeresése valamint új zarándoklati formák.

A zarándoklás gyakran lemondással, nélkülözéssel, vagy akár szenvedéssel is jár. A zarándoklás oka lehet a gyógyulás keresése, vagy a bűnökért járó büntetés enyhítése. A középkorban nem csak az egyházi, hanem a világi igazságszolgáltatásban is kiváltható volt ezen a módon a büntetések egy része. A XIV. században gyakori volt a halottakért tett zarándoklat.

A zarándoklat életünk zarándoklásának homályos képmása. Búcsút kell vennünk hazánktól, családunktól, jólétünktől, hogy Istennel és szentjeivel, azok kegyelemben gazdag búcsúhelyein találkozhassunk, hogy sokrétű problémáinkra segítséget és kegyelmet kapjunk, mindennapjainkba más emberként térhessünk vissza. Az út során olyan élményekkel gazdagodik a zarándok, amelyet egy hagyományos utazástól, kirándulástól nem kaphat meg. A zarándoklás előre visz, lépésről lépésre egyre közelebb a cél felé. Hogy mi a cél? Minél előrébb haladunk egyre jobban látjuk. Fontos az indulás, még fontosabb az érkezés, de maga az út a legfontosabb! Az indulás a remény, a megérkezés a megérdemelt jutalom, de maga az út, a lépések, a kitartás, az egymás támogatása a felejthetetlen élmény.

A magyar zarándokút mintaképének tekintett Santiago de Compostelába vezető Szt. Jakab zarándoklat az egyik legjelentősebb európai zarándokút, melyet egyre többen keresnek fel. Népszerűsége a középkorban a jeruzsálemi és római zarándoklatokkal volt összemérhető. Ma már nem csak kimondottan vallási céllal keresik fel az emberek. A Magyar Zarándokút Egyesület célja, hogy Mária Zarándokútra (Csíksomlyó-Mariazell / Czestochowa - Medugorje) felfűzött magyarországi szakasz helyszíneinek hasonló mentális tartalommal bíró zarándoklati értéke legyen, mint az El Camino zarándokútnak. A 2011 márciusában megnyílt, 426,8 kilométer hosszú Magyar Zarándokút fő vonala 22 települést érint, köztük Óbányát.

Valamennyi település a magyar vallásosság egy–egy fontos helyszíne. Az utat megtevő zarándokok a vallási élményeken túl a településekkel és azok történeteivel is megismerkedhetnek. A résztvevők tapasztalata szerint több nap szükséges ahhoz, hogy érezhetővé váljon az út hatása, mely előre pontosan nem definiálható. Az utat elmesélni nem lehet, átélni kell. A legtökéletesebb kompozíciót és harmóniát az Isten alkotta természetben lelhetjük!

A projekt: a Mecseki Szentek erdei pihenője - a CSEND és BÉKE helye

Óbánya a csend és nyugalom helye, ahol az embernek lehetősége van kiemelkedni hétköznapi környezetéből, az őt körülvevő rohanó világból. Kiürítheti magából a felgyülemlett mentális szemetet. Egyutcás zsákfalu, Pécstől kb. 30 km-re, a Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet egyik szűk völgykatlanában. Óbányát a magyar kis Svájcnak is szokták nevezni, a természeti környezete, valamint a német nemzetiségű lakosai miatt. A Mecsek égbeszökő hegyei, a sűrű zöld erdők, a megnyugtató táj látványa, a hegyi patakok zúgása és a levegő üde frissessége ideális környezet a településre érkező zarándokok, családok, ifjúsági csoportok – fogadására, testi és szellemi átlényegülésére. A falu lakosainak a száma igen kevés, kb. 100 fő. Mintegy 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképét. A nyár folyamán a falu lakosainak száma a turistákkal együtt megduplázódik, míg az egyes tradicionális rendezvények alkalmával akár tízszeresére is felduzzad.

A MECSEKI SZENTEK erdei pihenője és a hozzá vezető zarándok-lépcső azzal a céllal került megtervezésre, hogy Óbánya vallási turizmusának egy újabb, tartalommal teli kötődési pontot biztosítson. A turizmus ilyen irányú fejlesztése, a Mária Zarándokút részeként kerül majd kialakításra. A fejlesztés kapcsán nemcsak a közvetlen helyszínnel, hanem a teljes faluképpel is foglalkozni kellett. Így a tervezéskor végiggondolt szempontok a következők voltak:

- Óbánya a Mária zarándokút része
- megfogalmazandó
- a település kapujának kialakítása
- a meglévő természeti és épített környezeti értékek megőrzésének módja
- a zarándokok megpihenésének és elszállásolásának biztosítása
- a helyi kézműves tradíciók bemutatása (fazekasság)
- a település határában történő parkolás kérdésének megoldása

A tervezési program

A Máriagyüdi Zarándokút részeként jönne létre a tervezett zarándoklépcső, fogadóépület és emlékhely / pihenő. A tervezési terület a Mecsek északi lejtőjét beterítő erdő lankái alatt húzódó nyitott tér, mely egyben a falu fogadótere is. A hegyoldal és a fogadótér között csordogál a Mecsek bérceinek tisztavizű forrásaiból táplálkozó patak. A fejlesztési koncepció során megfogalmazódott a település kapuja, melyben találkozik az általános turisztikai célokat is kiszolgáló parkoló és szociális funkció, valamint a zarándokút részeként kialakított pihenőhely, mely a zarándok lépcsőre és a Mecseki szentek emlékhelyére / pihenőjére vezet. Az Óbányára érkező zarándokok és turisták számára, esztétikus környezetet biztosít az érkezés, az átszellemülés, vagy épp a megpihenés élményének kiteljesítésére szolgáló fogadóépület.

A település irányába továbbhaladók parkosított, kellemes környezetben tehetik le gépjárműveiket, és indulhatnak útnak, az immáron gépjárműforgalomtól mentes óbányai főutcán, feltárni a település rejtekeit és a mögötte húzódó természeti tájat, völgykatlanokat és hegycsúcsokat. Az ide érkező zarándokok számára a patakon átívelő híddal egybeépített fogadóépület, lehetőséget biztosít, egy kis megpihenésre, megtisztulásra, gondolati feltöltődésre, átszellemülésre, mielőtt nekiindulnak a Zarándoklépcsőn keresztül a hegy tetején elhelyezett „CSEND és BÉKE helyére", melyet a Mecseki Szentek tiszteletére állítunk.

Az épület által körülhatárolt tér ad helyet azon fatábláknak, melyeket az ideérkező zarándokok magukhoz véve, és egy-egy gondolatot ráírva (vésve) vihetnek fel a hegy tetején elhelyezett pihenő/emlékhelyre. Ezekből a falapokra vetett gondolatokból ölt formát és teljesedik ki a hegytetőn álló emlékhely testi és szellemi egysége. Itt valósul meg az élő forma, ami nem csupán egy fallal körülvett menedék, hanem minden együtt, épület és ember, test és lélek, az emberi lét, melyben egyszerre fogalmazódik meg az "ember - tér - környezet" harmonikus egysége.

A Zarándoklépcső és emlékhely, közvetlen kapcsolatban van a falu kapujában kialakított fogadópont egységével. A zarándoklépcső nyomvonala úgy lett kitűzve, hogy az építésből eredően egyetlen fát sem kell kivágni. A zarándok lépcső teljes hossza 200 méter, míg az általa áthidalt szintkülönbség közel 150 méter. A lelki megtisztulás, a szenvedés és tanúságtétel útjaként megfogalmazott Zarándoklépcső környezete az Erdőben, azaz az isteni teremtés természeti környezetében vezet, magában hordozva annak élettel teli, mégis nyugtató hatását. A lépcső tengelyének célzott egyenessége, az előttünk álló utat, annak dramatikus kihívásait szimbolizálja, az emberben élő hitet és elszántságot motiválja a kitartásra, az út megtételére.

Az idősebb zarándokok lehetőségeit is figyelembe véve, a teljes hosszra vetítve, közel egyenlő távolságokra egymástól négy pihenő, visszatekintési pontot / stációt terveztünk. A pihenőhelyek azon szakaszokat jelképezik, melyekből, éppúgy ahogy az életben, visszatekinthetünk a már megtett útra és átgondolhatjuk mire is vagyunk e világon, mi az, ami még előttünk van, s mely módon törekedhetünk a kihívások, kérdések igaz válaszainak megtalálására. A Zarándoklépcső utolsó pár fokán már rálátunk a "CSEND és BÉKE" helyére, ahol az idő áll és körülölel a teremtés. Ez az a hely, melyet magunkból, a magunkkal hozott gondolatokból, tapasztalásokból építünk fel. Az emlékfalra felakasztott falapokon végigkövethetjük a többi zarándok által fontosnak tartott gondolatokat, érzéseket, idézeteket. Mindenki itt hagy valamit magából és így részévé válik a helynek, közösséget alkot, „templomot" épít. A cél egy érzésekkel, gondolatokkal, tanúságtételekkel teli tér megalkotása volt, ahol élvezni tudjuk a meghatározatlan és a bizonytalan szépséget. Egy hely, mely az emberekről, a fényről, árnyékokról, az ismertről és az ismeretlenről szól. 

Évente kétszer – ősszel és tavasszal (elmúlás és feltámadás) – egy-egy szabadtéri istentiszteletet kívánunk megrendezni az emlékfalak által körülvett térben. Ehhez a szertartáshoz az emlékfalak által körülvett tér belső részében kialakítottunk egy kis szimbolikus teret, mely templomi apszisként jelenik meg, aminek falában a négy mecseki szent fametszete található.

A hely szellemének a megalkotása, formába öntése volt a cél, melyben kiteljesedik az ember, tér és környezet által megalkotott atmoszféra. A hely szelleme, melyet az ott élő emberek valamint az oda érkező zarándokok határoznak meg/építenek fel. Egy olyan építészeti költészet, mely az ember nyugalmát biztosítja.

Peter Zumthor szavaival élve: „Érezni, szagolni, tapintani, ízlelni, a sötétben álmodozni – nem elég nekünk. Látni, akarunk, de mennyi fényre van szüksége az embernek, hogy élni tudjon, és mennyi sötétségre?"

A projekt sikeresen szerepelt a MÉSZ f_f_f_2013 „fiatalok feketén fehéren" című pályázatán, melyben a fiatal építészgeneráció kereste a választ a mai nehéz helyzet kihívásaira. 

Fogas Renáta
Breuer Marcell Doktori Iskola

Témavezető: Kondor Tamás DLA

„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" című kiemelt projekt keretei között valósult meg".

IRODALOMJEGYZÉK

Csukovits E. (2003) . Középkori magyar zarándokok
Budapest: História MTA Történettudományi Intézet

Gyürki L. (2008) . Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön
Budapest: Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

Jöckle, C. (1998) . Zarándokhelyek
Budapest: Saxum Könyv Kft.