Mediterrán fenntarthatóság, szerényen

Málaga Provincia Közigazgatási Központját Luis Machuca Santa-Cruz irodája tervezte, a komplexum harmóniája a helyes alapdöntések sorozatában rejlik. A négy anyag: acél, beton, üveg és fa tökéletesen illeszkedik a vezérgondolathoz, és eltalált arányaival egy egységes, szép épületté áll össze, amit most Berecz Eszter mutat be számunkra.

Egy épület szépsége és gazdaságos kialakítása sokszor külön utakon járó jellemzők, amik döntéshelyzet elé állíthatják annak tervezőjét. Persze vannak olyan példák, ahol a helyesen meghatározott irányelvek után e két vonal összeolvad, és egymást erősítve halad tovább, hasznos és indokolt széppé válik.

A Földközi-tenger partján elterülő Málaga város emelt provinciájának egy ilyen komplexumot 2006-ban; a közigazgatási épületet kulturális szerepkörrel is kibővítették: kiállításoknak, előadásoknak ad helyet, ezzel oldva önmaga szigorúságán, erősítve a kommunikációt és az együttélést a város polgáraival.

 

 

A tervek egy helyi építész, Luis Machuca irodájának asztalán születtek, ahol már a kezdeti döntéseket is a tágabb környezet értékeinek – és értéktelenségeinek – figyelembe vételével hozták meg. A tengerpart, egy korántsem hagyományos kialakítású műemlék épület – a volt Közigazgatási Központ és építészetileg kevésbé színvonalas házak – ilyen adottságok között kellett meghatározni az új ház viselkedésformáját. Nagy volumenű közigazgatási épületet tervezni mindig megtiszteltetés – az emberi alkotó vágy ilyenkor egészen új, formabontó, karakteres megoldásokat képzel el – ez itt, ebben a környezetben nem működött volna. Az adott lépték ellenére is szerénynek kellett maradni, szinte észrevehetetlennek: olyan épület került ide, aminek az értékeit akkor érzékeljük igazán, mikor jobban megismertük már.

A terület szerencsére megengedte a horizontális terjeszkedést, így kialakítható volt egy olyan kompozíció, ami szinte átöleli a volt közigazgatási központot, mintegy térfalat képezve köré, és ezzel elszigetelve az őt körülvevő kétséges építészeti nívójú épületektől. Nem vetekszik, nem rivalizál a régi épület értékeivel, hanem tiszteletét fejezi ki felvett formájával, arányaival.

 

 

A tömegalakítás is a fenti szellemiséget követi – a végletekig letisztultan, szigorú, lényegre törő módon. A két fő tömeget egy, az utca felé megnyíló udvar köti össze, kijelölve ezzel a főbejárat helyét. A nagyobbik, a műemlék mellett hosszirányban elterülő tömb a föld felett egy emelet magasan lebeg,  4 keresztirányú téglatest tartja, amik kiszolgáló-közlekedő zónaként működnek. A legalsó szint ily módon levegőssé válik, s egyrészt megnyitja a tömböt hosszirányban az utcának, és ezzel belátást biztosít a régi épület felé, másrészt folyamatosan változó fedett-nyitott terek sorozatát eredményezi. Ez a kialakítás hőtechnikailag is előnyös: biztosítja az irodák és a belső udvar friss levegőjét.

A választott szerkezetek, burkolatok nem csupán az építészeti filozófiát erősítik, hanem jelentős energia-megtakarítást is eredményeznek. Mivel a beruházás anyagi keretei igencsak szűkösek voltak, ekkora léptéknél nagyon fontos tényező a megfelelő anyagválasztás, és az ezzel járó energetikai előnyök maximális kihasználása.

 

 

A homlokzat a két felső szinten háromrétegű, homogén héjként viselkedik. A lehető legnagyobb transzparenciára törekedve az egész felület függönyfal borítást kapott, mely mögött szabadon látszik az acél tartószerkezet. Az üveg előtt 75 cm-re elhúzva acélháló feszül, mely mint egy áttetsző hártya borítja be a lebegő tömegeket. Szerepe többrétű: megakadályozza az utcáról való belátást, és megszűri a fénysugarakat, így a munkahelyek területére már csak indirekt, optimális mennyiségű fény érkezik. Az acélháló az építésziroda és kivitelező cég közös fejlesztése: az összesen 15 ezer m² felületet vízszintes sínekre erősítették, majd feszítették meg a függőleges szálait. A háló a szálak elhelyezésétől függően többféle sűrűségű lehet. Az itt alkalmazott változat a fény 53%-át engedi át, ami munkavégzéshez épp optimális viszonyokat biztosít. Tisztítása egyszerű, és egyben a mögötte található üvegfelületet is védi a széltől és a csapadéktól, mivel részleges vízzárást biztosít. A homlokzat e két héja között a levegő szabadon járhat, ezzel javítva annak hőtechnikai viselkedésén: a nyári időszakban a fémpanelek és az üveglapok között 5-6°C különbség keletkezik. A harmadik, utolsó héj a belső árnyékolás: az üveg mögötti fa spaletták a homlokzatnak egy folyamatosan váltózó képet adnak, csakúgy, mint a napszakok változása: a fém háló a napállástól függően változtat színén, áttetszőségén.

 

 

A komplexum harmóniája a helyes alapdöntések sorozatában rejlik. A négy anyag: acél, beton, üveg és fa tökéletesen illeszkedik a vezérgondolathoz, és eltalált arányaival egy egységes, szép épületté áll össze.

Berecz Eszter, Málaga , 2010-09-09.

---

Nueva Sede de la Diputación de Málaga/ Málaga Provincia Közigazgatási Központja

vezető tervező: Luis Machuca Santa-Cruz
építész munkatársak: Teresa Díaz Rodríguez, Manuel José Rodríguez Ruíz, Rafael Blas Palomo Suarez
szakági tervezők: Antonio Carrascal Cruzado, Víctor Clavero Montenegro
generáltervező: Luis Machuca
tervezés éve: 2003
kivitelezés éve: 2006 (átadás éve)
bruttó szintterület: 42.748,32 m2
beruházási költség: 41.783.872 ϵ
építtető/megbízó: Málaga Provincia Tanácsa